Szabó Szaklap, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

2 SZABÓSZAKLAP 1942. január . A tiszti lovaglónadrág (lovaglóbricsesz) szerkesztése A hannoveri „Der Schneidermeister” szabászati akadémia és szabószaklap rendszere alapján. Szerkesztette: KALINA JÓZSEF Szaklapunknak előző számában a gyalogbricsesz szabás­mintájának a megszerkesztését ismertettük. Amint említettük, a lovaglónadrágnál elsősorban a célszerűségre fektetjük a súlyt. Ennek megfelelően a lovaglóbricsesz szabásmintájának megszer­kesztése több változást mutat a gyalogbricseszhez képest. A lo­­vaglóbricsesznél gondoskodnunk kell mindenekelőtt arról, hogy szétterpesztett helyzetben is kényelmes legyen a nadrág. Azzal biztosítjuk ezt, hogy­ a belső részt hosszabbra készítjük, azaz a nadrág középvonalát kijebb állítjuk, amint a szerkesztés ismer­tetésénél látni fogjuk. A lovaglónadrágra lovaglófoltot dolgozunk rá. Az oldalszé­lesítés (ballon) mértékére előírás nincsen, annak meghatározá­sára a vevő ízlése a mérvadó. A külső varrást valamivel a térd­szabász és szakoktató, Budapest. A kötésbőséget a nadrágövön mérjük, ha nadrágtartóval való viselésre készül. Ha jól testhez simuló övnadrágot akarunk, akkor mérjük a kötésbőséget a nadrágöv alatt a fehérneműn. Ha vevőnkön a mértékvételnél bricsesz van, akkor a ballont erő­sen szorítsuk a testre, mivel mintaszerkesztésünkhöz a tényleges csípőbőségre van szükség. A láb körméreteit ne a nadrágon mér­ve állapítsuk meg, hanem mérjük le azokat a fehérneműn. A bokabőséget ott mérjük le, ahol a lovaglóbricsesz végződik. Ez a végződés 8—10—12 cm-rel van a cipőtalp felett. A felsőnadrág alapvonalai Húzzuk meg a B—B1 vízszintes és a B2—K függőleges alapvonalakat. fölött kezdődően előrébb helyezzük éspedig körülbelül négy cm­­nyire a nadrág középvonalához. Ide a külső varrásba helyezzük a zsinórral vagy gombolással záródó nyílást (sliccel). A lovagló­bricsesz készülhet nadrágtartóval való hordásra, vagy övnadrág­ként is szabhatjuk. Mértékek A mértékvételre vonatkozólag szaklapunk előző számában részletes útmutatást adtunk és azt ábrákkal szemléltettük. Jelen esetben szabásmintánk megszerkesztéséhez a következő mértéke­ket használtuk fel: Kötésbőség — — — — — 82cm• Csípőbőség — — —• — — 104cm Külsőhosszúság —• — — — 108cm Belsőhosszúság — — — — 80cm Térdalatti bőség — — — — 32cm Lábikrabőség — —• — — 36cm Bokabőség — — — 25cm Alsótestmagasságként mérjük B2 ponttól lefelé S2 pontig a külső- és belsőhosszúság különbségét. Térdhosszúság: Amint a gyalogbricsesznél említettük, a térdhosszúságot aszerint szabjuk meg, hogy milyen kényelmes nadrágot akarunk. Ott a belső hosszúság feléhez 2—3 cm hozzá­adását javasoltunk, itt azonban ez a hozzáadás 4—5 cm legyen. Mérjük tehát ezt a mennyiséget 12 ponttól lefelé K pont kijelö­lésére. A nadrág középvonala: Említettük a bevezetésben, hogy a nadrág kényelmes szétterpesztési lehetőségének biztosítására a nadrág középvonalát kijjebb állítjuk. Mérjünk tehát K ponttól vízszintesen hátrafelé K2 pontig 6—7 cm-t. Húzzuk meg most már S2 pontból K2 ponton át a nadrág középvonalát. A nadrág hosszaként mérjük S2 ponttól a nadrág közép­vonalára F2 pontig a belső hosszúság mínusz 12 cm-t. Mérjünk K2 ponttól felfelé K6 pontig 8—9 cm-t, majd a K2—F2 távolság felső egyharmadánál jelöljük ki lábikra magas-

Next