A Technikus, 1920-1921 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1921 / 7-8. szám
meg, a megyegyűlésen pisszegéssel fogadják, az ellenzéki lapok hitehagyottnak nevezik, aki eladta magát a kormánynak. A megalázásnak egész kálváriáját szenvedi végig honáért s nagy lelki szenvedéseiben, mint máskor, most is Virág Benedek szavaival vigasztalja magát: Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Lelkiismerete nyugodt. Az Eszmetöredékek-ben 1846-ban meggyőzően írja: „Politikai pályámra visszatekintve nyugodt kebellel mondhatom: soha más szempont nem vezérlett, mint nemzetünk üdve, hazánk java. Népszerűséget, mellyel soha nem kacérkodtam, és felső kegyelmet, mellyért soha nem bókoltam és mellyért soha egy hizelgő szó sem hangzott ajkaimról, mindig csak eszköz és módnak tekintém, az érintett egyedüli főszemponthoz! közelítésre.“ A Tisza-szabályozás megindítása. Széchenyi hivatalba lépése után legfontosabb és legsürgősebb feladatának a Tisza-szabályozás megindítását tartotta. Anyagi ügyeink között első sorba helyezi ezt a feladatot. A fajszeretet a rugója ebbeli tevékenységének. Találóan írja Arany: „Midőn magát ez nem tudá szeretni, Ő megszerette pusztuló faját“. A Tisza-völgy javítására egyébként a kezdeményező lépések már előbb megtörténtek. Az 1830-iki tiszai és az 1838-iki dunai árvizek hatása alatt a szabályozás tanulmányozására egy bizottságot küldtek ki. Ekkor már a Tisza fölvételének munkálata folyamatban volt. Lányi Sámuel egy csapat mérnökkel már 1833-ban megkezdte a munkálatokat s hozzája csatlakoztak később az Aldunáról fölszabadult mérnökök is. Ekkor állt az egész munka élére Vásárhelyi. Vásárhelyinek a Tiszáról készített felvételei valódi kincsek, melyek a külföldi szakértők csodálatát is fölkeltették. 1842-ig tartott ez a nagyszabású munka. Az 1845. évi nagy árvíz hatása alatt a nádor elrendeli a Tisza-szabályozás terveinek elkészítését. Természetesen Vásárhelyi Pálnak jut ez a nagyszabású feladat. Széchenyi 1845 őszén, tehát rögtön hivatalba lépése után, Vásárhelyivel együtt bejárja a Tisza felső és középső szakaszát. 1846 elején publikálja közgazdasági szempontból igen jelentős művét: „Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg“. Érdekesen fejti ki ebben a művében, hogy a Tisza-völgyének fellendítése országos érdek: „bizony a dunántúli és egyébb magyarság is nemzetiség dolgában csak hervadozni és kora halálra fog jutni, ha pusztulásnak indul a Tisza-völgy“. A Tisza-völgyének színmagyar népén kíván segíteni. Meg kell akadályozni a tiszai ár kiöntéseit s ily módon kell emelni a földnek becsét, kertté kell varázsolni a Tisza-völgyét — írja Széchenyi. Azután a közlekedés javításáról kell gondoskodni. A Tiszán is rendszeresíteni kell a gőzhajózást, hogy a nagyobb termés elszállítható legyen. Felhívja a figyelmet a tiszamenti magyar nép hibáira. Ostorozza a dologtalan-' Ságot, korholja a tunyaságot. „Bizonyos alkalmaknál, mint gyűjtésnél, behordásnál nincs szilárdabb munkás, mint a magyar“ — de „egyedül szükség edzi a munkára vagy több javak utáni szomj“. „Kenyere, bora, sódara van; gatya nyáron, bunda télen, egy pár