Technika, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938-02-01 / 2. szám
TECHNIKA 1938 február Sváb Gyula. Irta: Lechner Lóránd okt. építész, műegyetemi intézeti tanár. Prof. Julius Sváb. Nachruf von Dipl.-Arch. L. Lechner. A koporsó, amelyet a budai hegyek szépséges magányába kísértünk utolsó útjára — magával vitte legjobb barátaink egyikét. Fájdalmas búcsú volt ez egy élettől. Saját erejéből és tehetségéből szép közéleti pályát, magas, keveseknek jutó pozíciót elért egyéniségnek, a nemzeti eszméért és magyar művészetért rajongó léleknek távozása hosszú lelki és testi szenvedés után. Elvesztettük a magyar ifjúságnak, a hazafias nevelésnek csendes, de örökké melegszívű, önzetlen munkáját. Betegsége hosszú idők óta féltő gondot okozott barátainak s szomorú előhírnöke volt egy idealista, minden szépben, jóban és magasztosban bizakodó lélek elmúlásának. Az utolsó év, melyet betegségének súlyosbodása ellenére oly kevés megszakítással töltött el a tanári katedrán — a lélek végső erőfeszítésének tanúhizmnusára Maga is érezte az utolsó napokat, amikor tervező építész tanítványainak szűk körében beszélt az építész, a művész nemzeti elhivatottságáról. Fáradt életének utolsó gondolatait épúgy magukba zárták hallgatói, mint elmélkedéseit közel egy évtizeden, íróasztala köré gyűlt munkatársai — a formanyelv kialakításának helyes tanítási módjáról. Egyedül halt meg, mint aki egyedül élt a maga különös szépségvilágában, a maga gondolatai, saját eszméi között. Sváb Gyula 1879-ben született Budapesten iparos családban. A belvárosi reálban végzett középiskolai tanulmányai alatt kitűnő rajzkészségével tűnt fel. Benczúr „Amorettek rózsával“ című képének vízfestmény másolata művészi értékű. A Műegyetemen megszerezvén építészi oklevelét, Czigler Győző ókori építéstani professzor meghívására tanársegéde lesz. Czigler halála halála után, utóda Nagy Virgil alatt működik 1908-ig. Ebben az évben nevezi ki Apponyi Albert kultuszminiszter az újonnan felállított műszaki ügyosztály helyettes főnökévé, főmérnöki ranggal. Irányító szerepet tölt be erdélyi, felvidéki — különösen Trencsén vármegyei népiskolák létesítésénél. Sok iskolának tervét is maga készítette a vidék népművészetének szellemében. Már fiatal építész korában lelkesen járta hazánk falvait — örökítette meg bravúros rajzaival és vízfestményeivel népi építészetünk szépségeit. Kertész K. Róberttel a „Parasztház" című könyvében tette közzé gyűjteményét. A háború és összeomlás után a nemzeti megújhodás éveiben Klebelsberg Kúnó nagykoncepciójú kultuszminiszter érája alatt újabb lendületet vett a nemzet kultúrnevelése. Sváb Gyula itt is kivette a részét a munkából, mint a tanyai és irtványi iskolafajták tervezője és az építkezések irányítója. Vezető szerepet játszott a vidéki egyetemek építkezéseinek foganatosításánál. Klebelsberg Kúnónak lelkes munkatársa volt. Egyéniségének közvetlenségével, de őszinte, meg nem alkuvó vélemény-nyilvánításával, kezdeményező képességével jutott vezető szerephez. Háború után 1922-ben miniszteri tanácsos, nem sokkal utóbb helyettes államtitkár lett s átvette a kiszélesedett műszaki ügyosztály irányítását a kultuszminisztériumban. Ebben az időben tervezi a svábhegyi m. hír. Csillagvizsgáló Intézetnek épületeit Kertész K. Róbert h. államtitkárral a gödöllői Premontrei Kanonok rend gimnáziumát, internátusát és rendházát. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a Hollándíjjal és a Czigler-plakettel tüntette ki. Állandó tagja volt a Képzőművészeti Tanácsnak és a Műemlékek Országos Bizottságának. Érdemei elismeréséül a Kormányzó II. o. érdemkereszttel tünteti ki. 1929-ben került a kir. József Műegyetemre — ahonnan 21 év előtt került el — mint a rajzi tanszék s tervezés professzora. Új s átgondolt koncepcióit valósította meg a főiskolai rajzképzés terén. Az eddig öncélú rajzoktatást szakok szerint terelte új utakra s minden szaknak eszmekörébe vágó feladatokat szabott. Építészeknél főtörekvése volt, hogy hallgatói rajztanulmányok keretében a különböző korok ékítményeit más tanszakokon ugyanazon időben elsajátított építőművészeti és művészettörténeti ismereteivel összhangba hozza s kiegészítse a fiatal tanítványok történelmi műszemléletét. Különösen fontosnak tartotta azt, hogy hallgatósága az ékítményes díszítőelemek másolása mellett, azokat fel tudják használni s mindjobban elmélyülő önálló munkát végezzenek. Ezzel nemcsak a hallgatóság kedvét növelte, hanem a mérnöknek oly fontos kifejező rajzelőadását segítette elő. A legfelső évfolyamok építészhallgatóinak, akik nála folytatták tervezési tanulmányaikat — előadássorozatokat tartott a mindennapi élet és korszerű építészet szoros együttműködéséről — a gondolkozó öntudatos tervezői munkáról. Külön fejtegetésekben ismertette a festészet és szobrászat kapcsolatát az építészettel, mikor alárendelt a szobrászattal és a festészettel szemben az építészet s mikor tör előtérbe az építőművészeti szerkezet. Kirándulások rendezésével adott módott arra, hogy meglévő sikerült vagy hiányos értékű épületeken magyarázza a térművészet követelményeit. Rendkívül nagy megértéssel, jósággal és atyai szeretettel vezette hallgatóit, de szigorú ítélőképességgel állott a kilengések útjába. Megértette a kor fiatalságának művészi irányait és elveit, elősegítette fejlődésüket, de állandóan őrködött, hogy tanítványai magukévá tegyék a történelmi stílusok gazdag, művésznevelő levegőjét. Műegyetemi működésének utolsó évében kiállítás keretében gyűjtötte össze tanítványainak munkáit. Mint ember mindig másokért, mások boldogulásáért küzdött. Sok csalódás és megrendülés érte az életben s csak puritán önzetlensége, magába zárt töretlen idealizmusa, szenvedésekben csendesen némán tűrő egyénisége emelte az élet megpróbáltatásai fölé. Emlékét mindannyian, akik barátai, munkatársai, tanítványai voltunk, soha el nem múló őszinte kegyelettel őrizzük. 1 Sváb Gyula 1879—1938. 33