Tejgazdasági Szemle, 1943 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-15 / 1. szám

4 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1943. január 15. a bruttó bevétel 23.059 P, a tejért pedig (60,­ később 80 filléres áron számítva) 26.839 P. Ezek szerint a tejtermelés értéke jóval meghaladta a gyapjú­­termelésből származó értéket. Minden esetre figyelemreméltó tényezők ezek, amelyeknek komoly mérlegelését nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen tejtermelő gazda sem és a tehéntej ter­melése mellett bátran beállíthatja a juhászatot is, mert kétség­telenül be van bizonyítva, hogy általa kettős jövedelme lesz a gazdaságnak, amelyiknek mindegyike igen tekintélyes és biztos hasznot hajt. Különösen most van jelentősége a juhtejtermelés erélyes fokozásának, amikor a tehéntej olyan lecsökkent mérték­ben áll nemcsak a fogyasztás rendelkezésére, hanem egyidejű­leg alig tud valami mennyiséget a sajtgyártásra fordítani. A juh­­tej kiválóan alkalmas egyes sajtfajták készítésére. Különösen jól bevált a juhtejnek Merinofort gyártására való felhasználása, amely sajt máris nagy kedveltségnek örvend. A most ismerte­tett pusztabucsai juhászat is merinofort céljára szállítja a sajt­konyháján előérlelt nyersanyagot, amelyet azután a Spöttle-féle Merinofort gyárban a budafoki sziklapincékben történik meg a sajtok teljes érlelése. A korszerűen berendezett üzemben még a savót is centrifugálják és abból is vajat készítenek; 100 liter savóból mintegy 1—1,5 kg. vajat nyernek. A juhtejtermelés ebben az uradalomban tehát a legcélszerűbben van felhasználva és ennek a példáját bátran lehet követni. Háborús tejgazdasági helyzet Svájcban A semlegességét megőrzött Svájc is érzi a háború okozta nehézségeket és ez a körülmény meglátszik mező­­gazdasági, ipari és kereskedelmi életének minden vonatko­zásában. A mezőgazdasági termelésben, annak egyik leg­fontosabb ágában, a tejgazdaságban is lényeges változások történnek a háború következtében. A fennálló és várható körülmények mérlegelése indította arra a háborús élelme­zési hivatalt, hogy a tej­termelésben és elosztásban is élet­be léptesse a racionalizálást. Ennek a szükségességét azok a körülmények hívták életre, amelyeket az alábbiakban felsorakoztatunk. A múlt évben történt állatösszeírás adatai azt bizonyít­ják, hogy a svájci állatállományban az utóbbi években je­lentékeny apadás állott be. Amíg 1939-ben az állatállo­mány 926.000 drb-ból állott, a f. évre ez már csak 823.000 drb-ot számlált. A háború kitörése óta történt ez a több mint 100.000 állatot kitevő visszaesés részben azért követ­kezett be, mert a takarmányterületeket más termelési ágak javára csökkentették, részben pedig azért, mert a külföldi takarmány behozatal fokozatosan visszament. Mindezeken túl a szövetségi tanács még azzal is számol, hogy az állat­­állomány csökkenése tovább fog tartani, és hogy 1943. év tavaszára további, mintegy 4.000 drb. állat kiesése várható. Az állatállomány fent vázolt csökkenésének természe­tes következménye volt a tejtermelés visszaesése is. 1939. évben a tejtermelés mennyisége még 28.4 millió méter­mázsa volt; ezzel szemben 1941-ben már csak 26.2 millió métermázsa tejet termelt az ország. A­z. évben pedig a hivatalos adatok szerint ismét 4,6%-al kevesebb az üze­mekbe szállított tejek mennyisége, úgyhogy előreláthatólag az évi tejmennyiség már csak 25.5 millió métermázsa lesz. A háború előtti időkhöz viszonyítva tehát ezek szerint ez­­ideig a svájci tejtermelésben a visszaesés mintegy 13%, s belátható időn belül ez a színvonal eléri a 16%-os is. A békeidőben ez a most kiesett 16%-os tejmennyiség biztosí­totta a svájci jelentékeny sajttermelést, amely 10.000 kg-ot magában foglaló 5.000 kocsi rakománynak felelt meg. A tejtermelés nagymérvű visszaesésével egyidejűleg erősen megnövekedett a tejfogyasztás és a kereslet a tej­termékek iránt. Az elmúlt nyáron bevezetett tejkontingen­­tálás azonban a mostani körülmények között már nem lát­szik megfelelőnek arra, hogy a tejellátást kielégítő mérték­ben biztosítsa. Különösen a vidéki háztartásokban és gaz­daságokban nem lehetett szigorúan keresztülvinni a tejjel való takarékosság biztosítását. Másfelől egyes vidékeken a szárazság következtében az üzemi tejbeszállítások rendkí­vüli mértékben visszaestek, úgyhogy a helyzet olyanná vált, hogy szigorúbb rendszabályok bevezetése nélkül a friss tejellátás komoly veszélyben forgott. És illetékes körök még ezenfelül azt is megállapíthatták, hogy a kontingentá­­lási rendszer egyáltalában nem zárja ki a kettős ellátást. A háború előtti idők tej és tejtermékfogyasztásával szemben ezen a téren sem mutatkozott csökkenés. Ámbár a sajt és vajellátás racionalizálása bizonyos mértékig meg­szorította ezeknek a fogyasztását, de komoly megtakarí­tást ezáltal sem lehetett tejben elérni. Ezt megvilágítja az a körülmény, hogy minden racionalizálási rendszernél a szétosztandó alapmennyiség biztosítása relatíve nagy áru­­mennyiségek biztosítását kívánja, tehát jelentékeny kész­leteknek kell állandóan rendelkezésre állani. A tapasztala­tok azt is beigazolták, hogy mindazok is, akik addig semmi sajtot és vajat nem fogyasztottak, a rájuk eső vaj és sajt­­mennyiséget a rendszer bevezetése óta állandóan igénybe­vették. Az egész ország területén a racionalizálás bevezet­­ése nem jelent különösebb jelentékeny megtakarítást, amit igazolnak azok a számadatok, amelyeknek értelmében Svájcban a békeidőben, 1938-ban az évi sajtfejadag 7.6 kg. volt és 1941-ben pedig 6.34 kg. Csupán a két adat közötti különbség a megtakarítás. Ami az export és importot illeti, a háború előtti időben a vasellátás biztosítására mintegy 1.000 g. külföldi vaj volt a bevitel. Ezenkívül sajtbevitel is volt, néhány külföldi sajtfajtából. A kivitel tekintetében is fokozatos csökkenés állott be, úgyhogy a f. évben már csupán elenyésző meny­­nyiség volt a kivitel és pedig részben a vöröskereszt szá­mára, részben pedig a külföldön élő svájciak ellátására. Az utóbbi években a kivitel már alig érte el a békeidő ki­vitelének 50%-át is. Az élelmezési hivatal elsősorban a lakosság friss tej­­ellátását igyekszik biztosítani a racionalizálási rendszer be­­bevezetése által. Ennek alapján jóllehet egyesek tejfogyasz­tását szőkébbre kellett vonni az eddigi mértéknél, azonban csak így lehetett biztosítani, hogy a tejre igényjogosultak is megkaphassák a nekik járó mennyiséget. A tejelosztás az alábbiak szerint történt: napi 7 dl. tejet kapnak a gyer­mekek 6 éves korig; 6 dl-t kapnak a serdülő korban lévő gyermekek 19 éves korig; 4 dl-t kapnak a felnőttek 65 éves korig; és napi 5 dl-t a 65 éven felüli öregek. Leendő anyák külön tejadagot kapnak; ugyancsak igényelhetnek komoly betegek külön tejadagot orvosi bizonyítványra és a nehéz­­munkát végzők egyelőre 1 dl-nyi póttejadagot kapnak. A tejelosztás új rendje a múlt év végével lépett életbe és ez időtől fogva nemcsak a tej, hanem a tejkonzervek és tejkészítmények, mint a kondenstej és tejpor is zároltattak és csak jegyre vásárolhatók. A tejellátás hatósági szervezése íme a békeidők tejbe Svájcában is szükségessé vált, abban az országban, ahol mindig jelentékenyen nagyobb volt a tejtermelés, mint a fogyasztás és amely ország éppen tejtermékkiviteléről, kü­lönösen sajtexportjáról volt nevezetes.

Next