Természet és Társadalom, 1956 (115. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

tünk a sajtó képviselői előtt, amikor a komlói mun­káról szóló tájékoztatásunkban reprezentatív létesít­mények helyett csak 400 000 m3 kitermelt és elszállí­tott földre hivatkozhattunk. Ezzel a munkával párhuzamosan folyt a 7,2 m űtméretű, két szállítóberendezésre tervezett, 400 m mély Kossuth II. akna mélyítése, a II. légakna mélyí­tése és az altáró kihajtása. Harc az altáró és a szállítóakna megépítéséért Az altáró a külszíni ipartelep szélén a pécsi or­szágút alatt kezdődik és 2,2 km hosszban a II. akná­hoz vezet. Első szakaszának kitörését igen nagy gond­dal kellett elvégezni, mert alig 20 méterrel volt fö­lötte Komló község egyik lakótelepe, melynek lakóit még hónapokig riasztotta a föld belsejében végzett robbantások hangja. Az altáró célja az, hogy a bánya mélyszintjéről a zá­ró­szintre emelt, szénnel rakott csil­léket ezen keresztül villamosvonta­tással a szénelőkészítő műhöz és a ra­kodópályaudvarhoz szállítsák. (A ré­gi bányában a szenet a hegytetőn levő Kossuth-akna külszínére emelték és függőkötélpályával a völgyben lévő osztá­lyozóra szállították.) Az oltárával 100 m szállítóéi magasságot takarítot­tunk meg, ami az évi termelésre szá­mítva kb. 2,1 millió kilowattóra meg­takarítást jelent. A bányavizet sem kell többé a hegytetőre kiszivattyúzni, mert a bá­nyában fakadó víz az altáron át fo­lyik od a­­külszínre. Az altáróba torkollik az Anna­­akna és a mélyítés alatt levő Zobáki­­aknák oldaltárója is, amely ezeket a bányákat a központi előkészítő­művel köti össze. A táróhálózat hossza rakodók­kal együtt 4,6 km, majdnem a fele a budapesti földalatti vasút tervezett alagútjának. Építéséhez kb. 80 000 m3 kőzetet kellett robbantani, méter­ről méterre kellett magunkat előre küzdeni. (A táró kifalazásához fel­használt téglamennyiség egy közepes téglagyár másfél évi termelésének felel meg!) Időmegtakarítás végett az al­tárót egy segédaknából kiindulva egyszerre négy szakaszon hajtottuk ki, és külön ünnepnap volt szá­munkra, amikor kétévi megfeszített munka és egy pár álmatlan éjszaka után az egymással szemben indított munkahelyek 2 km-es távolságra 6— 7 cm tengelypontossággal lyu­kkasz­tottak. A második tervévre esik a II. szállítóakna üzem­behelyezése is, me­lyet a termelés biztosítása végett még teljes felszerelése előtt kellett üzem­be helyezni. A sűrített légvezetékek szerelését és az arénakábelek beakasztását mér csak üzemszünetek és ün­nepnapok alatt tudtuk elvégezni, ami a munkát rend­kívül­ megnehezítette. Ebben az évben elkészült a Kos­­suth-aknai kapcsolóhoz és a négy rotációs kompresszor­ral felszerelt kompresszortelep is, mely óránként 14 400 m3 sűrített levegőt termelt, a sújtóléges bánya üzem­ben levő munkagépeinek sűrített levegővel való meg­hajtására. Sajnos a felfutási ütemhez ez a légmennyi­ség kevés volt és a bánya sűrítettlég-hiánya csak ak­kor szűnt meg, mikor az I. sz. turbókompresszor után a II. sz. szovjet turbókompresszort is beépítettük. Ez­zel a sűrítettlég-termelés, mely a sújtóléges fekete­szén-bányák nélkülözhetetlen hajtóenergiája, 90 000 m3/órára nőtt. A bányafejlesztési beruházások történetében az 1951. évi tél volt a legnehezebb. A fagytól tükörsima hegyi úton kellett a kompresszor (4000 LE) kb. 18 tonnás súlyú moto­rát és a szállítógép hasonló súlyú géprészeit a Kossuth-akmáira fel­­szálítani, ami csak a dolgozók ön­feláldozó és lelkes munkája által sikerült­­baleset nélkül. Hasonló remek­ munkát végzett a Győri Vagongyár szerelő bri­gádja, mely a II. aknatorony szere­lését még hóviharban sem szakí­totta meg és a 46 m magas, majd­­nem 60 tonna súlyú aknatornyot októbertől februárig, nem egészen három és fél hónap alatt sze­relte fel. Hasonlóképpen idegfeszítő volt a 400 méter mély négyszögletű szel­vényben tölgyfával kiácsolt Kossuth I. akna­ 4,2 m­étméretű körszelvényre való kibővítése és kifalazása. Ez a munka a külszín felől a szokványos módszerekkel legalább 2 évig tartott volna, nekünk pedig az ütemterv szerint 10 hónap állt rendel­kezésre. Ezért elhatároztuk, hogy a bővítést három sza­kaszban, a külszínről, altárószintről és IV. szintről egyszerre indítjuk el. A bővítést egy igen nehéz bá­nyamérés előzte meg, amellyel az akna elméleti ten­gelyét az egyes szinteken kitűztük és rögzítettük. Utá­na a szállítóvitlákat szereltük fel és megkezdtük a bő­vítést. Az anyag kiszállítására a külszíni szakaszon a régi Kossuth-aknai szállítógépet használtuk, míg a másik két szakaszon termelt meddőt a szomszédos II. aknán át szállították a külszínre. Az aknában egymás fölött lévő építési szakaszok védelmére erős védőpa­dokat kellett beépíteni, s ezért az akna függőlegessé­­gét csak az egyes szintek segédpontjairól tudtuk ellen­őrizni. Elképzelhető, milyen nagy volt az izgalom és kisiint X-Utat Egyidejű aknabővítés három szintről A komlói Kossuth-akna tornya 3

Next