Újítók Lapja, 1959 (11. évfolyam, 1-23. szám)
1959-01-05 / 1. szám
Mit kíván a bányaipar a bányász újítóktól 1959-ben? Írta: Ajtay Zoltán Kossuth-díjas, a Bányászati Kutató Intézet igazgatója Az ipari fejlődéssel szoros összefüggésben van a nyersanyagtermelő iparágak s így elsősorban a bányaipar különféle ágazatainak fejlődése. A termelés szükségszerű növelése a gyengébb minőségű és kedvezőtlenebb földtani viszonyok közé települt ásványi előfordulások kitermelését is szükségessé teszi. E körülmények a megnövekedett fajlagos beruházási öszszegek mellettbefolyással vannak a termelt nyersanyagok önköltségére is. Általánosan ismert tény, hogy a bányaipar egyike alegmunkaigényesebb iparágaknak s ez döntő módon jelentkezik ezen iparágak fejlesztésénél. Az előzőkben mondottak élesen rávilágítanak a bányászati iparágak műszaki fejlesztési feladataira, amely műszaki tevékenység keretében előkelő helyet foglal el az újítási — feltalálói tevékenység. Legmesszebbmenően úgy foglalhatom össze a bányaipar műszaki fejlesztésének munkáját, hogy egyik iparágban sem nyilvánul meg az a gyümölcsöző együttműködés e téren oly mélységig, mint a bányaiparban. A bányaipari újítók soraiban ott találjuk a tudósokat, akadémikusokat és egyetemi tanárokat, az ipar fizikai és műszaki dolgozóit egyaránt. A legnehezebb fizikai munkát igénylő bányászati iparágak a bányaművelési nehézségek folytán újabb és újabb feladatok megoldását kívánják az újítóktól, feltalálóktól. Népgazdaságunk az újítási és feltalálói munkát a legmesszebbmenően támogatja. Ezt tükrözi vissza az 1958. december 6—7-én megtartott országos újítótanácskozás is. Előttünk az 1959. év. Jogosan tesszük fel a kérdést, melyek azok a feladatok, amelyeknek megoldását az újítóktól és a feltalálóktól várja a bányaipar. "b A bányaipar újítási és feltalálói tevékenységének is c" alapját a szocialista gazdálkodás alaptételei határozzák , meg. A termelési folyamatoknál, a lehető maximális "mértékben kímélni kell az embert, s az ásványi nyersanyagok termelését a legjobb minőségben, a leggazdaságosabban és a műszaki fejlesztés adta lehetőségek kihasználásával kell eszközölnünk. Következőkben a főbb feladatcsoportokat fogom ismertetni, ahol igen lényeges, megoldásra váró feladatok vannak. Hazánk közismerten szegény ásványi kincsekben. Nem közömbös tehát, hogy mily fejtési veszteséggel műveljük le azokat. Ez nemcsak a szénre, hanem valamennyi ásványi anyagunkra vonatkozik. A mélység növekedésével megoldásra váró feladat a jó hatásfokú magasnyomású szivattyúk megszerkesztése és gyártása. A hazai bányaszivattyúk összhatásfokai messze elmaradnak a kívánalmaktól. E szivattyúkkal együtt a hozzátartozó villamos motorok és berendezések elkészítése is feladatunk. A bányáink légellátásánál még ma is nélkülözzük a korszerű, magasnyomású axiális ventilátor-típusokat, mind a fő, mind a parciális szellőztetésnél. Utóbbit főképpen azért volna fontos megoldani, mivel ma például a Kasz bányászatnál egy 300—400 m-es főkeresztvágat parciális szellőztetése villamosenergia vonalon 80—100 kW-ot igényel, holott ezt jó kötéssel bíró légcsövekkel és jó ventilátorokkal */з értékkel is jól meg lehet oldani. Nem rendelkezünk a munkahelyi szállítás egyik fontos berendezésével — a kanyarképes páncélkaparószalagtípusokkal, melyek lehetővé teszik a készletnek rárobbantással történő jövesztését, önrakodással kombinálva. A nagy termelőképességű, gépesített munkahelyek támmentes fronthomlokot kívánnak, s hogy ez elérhető legyen, szükséges a megfelelő teherbírású főtegerenda típus megszerkesztése. Az acél biztosító elemek visszanyerhetése végett — főképpen az acéltámoknál — könnyen kezelhető, nem nagysúlyú rablókészülékek megtervezését és legyártását kívánja a bányaipar — villamos és sűrített levegő üzemre. A frontfejtések munkáját igen megkönnyítené és igen lényeges teljesítménynövelő tényező volna a frontfejtések gépi rakodásának a megoldása. Ezzel növelhetnénk a fronthomlok előhalladását. A kész bányászatnál igen fontos feladat vár kidolgozásra: a könnyűtípusú, maximum 15—20 kg önsúlyú, alacsony nyomású, 6—10 m mély fúrólyuk elkészítésére alkalmas fúrógép megszerkesztése 80—100 m lyukátmérővel. Megoldásra váró feladat a liászbányászatnál a 25—65° dőlésű telepekben hajtandó ereszkék szállítóberendezése — a gurítóhajtás kiküszöbölése végett. Közismerten magas barnaszeneink jelentős részének a hamutartalma. Helyes volna oly berendezés kidolgozása, mely gazdaságos előkészítését teszi lehetővé ezen szeneknek. Fontos feladat ez a brikettgyárak szempontjából is. Kötőanyagos brikettgyáraink kötőanyagfelhasználása t unylag magas. Megoldásra vár a szénfajták és kötőanyagszükséglet közötti összefüggések valamennyi szénféleségre történő kidolgozása. A bányaüzemek energiaellátása nem egységes, s mondhatjuk: nem minden esetben jó hatásfokúberendezésekkel és elosztási rendszerrel dolgoznak. Komoly megtakarítási lehetőségek állanak itt fenn. A munkavédelmi feladatoknál kell megemlítenem a porvédelmet, a mélybányák légkondicionálásának szükségességét, a gázkitörés és szénkifolyás elleni védekezés eszközei tökéletesítésének a fontosságát. Az előzőkkel függ össze a karsztvíz-kérdéseknek az előbbre vitele is. Számos szén és bauxitmedencénében igen lényeges feladatok várnak megoldásra a tömítés és a vízszintsüllyesztés területén. Sorolhatnám a feladatokat, azonban csak néhány főbb területet kívántam ismertetni, melyek döntő módon jelentkeznek mint megoldandó feladatok. Tudom és meg vagyok győződve, hogy az 1959-es évben bányász újítóink és feltalálóink széles tábora — akadémikusaink, egyetemi tanáraink, kutató intézeteink dolgozói, valamint az üzemek fizikai és műszaki dolgozói — újabb feladatok sikeres megoldásával fogják népgazdaságunk célkitűzéseit elősegíteni. "