Újítók Lapja, 1959 (11. évfolyam, 1-23. szám)

1959-01-05 / 1. szám

Mit kíván a bányaipar a bányász újítóktól 1959-ben? Írta: Ajtay Zoltán Kossuth-díjas, a Bányászati Kutató Intézet igazgatója A­z ipari fejlődéssel szoros összefüggésben van a nyers­­­­anyagter­melő iparágak s így elsősorban a bánya­­ipar különféle ágazatainak fejlődése. A termelés szükségszerű növelése a gyengébb minő­ségű és kedvezőtlenebb földtani viszonyok közé települt ásványi előfordulások kitermelését is szükségessé teszi. E körülmények a megnövekedett fajlagos beruházási ösz­­szegek mellett­­befolyással vannak a termelt nyersanya­gok önköltségére is.­ Általánosan ismert tény, hogy a bányaipar egyike a­­legmunkaigényesebb iparágaknak s ez döntő módon je­lentkezik ezen iparágak fejlesztésénél. Az előzőkben mondottak élesen rávilágítanak a bá­nyászati iparágak műszaki fejlesztési feladataira, amely műszaki tevékenység keretében előkelő helyet foglal el az újítási — feltalálói tevékenység. Legmesszebbmenően úgy foglalhatom össze a bányaipar műszaki fejlesztésé­nek munkáját, hogy egyik iparágban sem nyilvánul meg az a gyümölcsöző együttműködés e téren oly mélységig, mint a bányaiparban. A bányaipari újítók soraiban ott találjuk a tudósokat, akadémikusokat és egyetemi taná­rokat, az ipar fizikai és műszaki dolgozóit egyaránt. A legnehezebb fizikai munkát igénylő bányászati ipar­ágak a bányaművelési nehézségek folytán újabb és újabb feladatok megoldását kívánják az újítóktól, feltalálók­tól. N­épgazdaságunk az újítási és feltalálói munkát a legmesszebbmenően támogatja. Ezt tükrözi vissza az 1958. december 6—7-én megtartott országos újítóta­nácskozás is. Előttünk az 1959. év. Jogosan tesszük fel a kérdést, melyek azok a feladatok, amelyeknek megoldását az újí­tóktól és a feltalálóktól várja a bányaipar. "b­ A bányaipar újítási és feltalálói tevékenységének is c" alapját a szocialista gazdálkodás alaptételei határozzák , meg. A termelési folyamatoknál, a lehető maximális "­mértékben kímélni kell az embert, s az ásványi nyers­anyagok termelését a legjobb minőségben, a leggazdasá­gosabban és a műszaki fejlesztés adta lehetőségek ki­használásával kell eszközölnünk. Következőkben a főbb feladatcsoportokat fogom ismertetni, ahol igen lényeges, megoldásra váró feladatok vannak. Hazánk közismerten szegény ásványi kincsekben. Nem közömbös tehát, hogy mily fejtési veszteséggel műveljük le azokat. Ez nemcsak a szénre, hanem valamennyi ás­ványi anyagunkra vonatkozik. A mélység növekedésével megoldásra váró feladat a jó hatásfokú magasnyomású szivattyúk megszerkesztése és gyártása. A hazai bányaszivattyúk összhatásfokai messze elmaradnak a kívánalmaktól. E szivattyúkkal együtt a hozzátartozó villamos motorok és berendezések elkészítése is feladatunk. A bányáink légellátásánál még ma is nélkülözzük a korszerű, magasnyomású axiális ventilátor-típusokat, mind a fő, mind a parciális szellőztetésnél. Utóbbit fő­képpen azért volna fontos megoldani, mivel ma például a K­asz bányászatnál egy 300—400 m-es főkeresztvágat parciális szellőztetése villamosenergia vonalon 80—100 kW-ot igényel, holott ezt jó kötéssel bíró légcsövekkel és jó ventilátorokkal */з értékkel is jól meg lehet oldani. Nem rendelkezünk a munkahelyi szállítás egyik fon­tos berendezésével — a kanyarképes páncélkaparószalag­­típusokkal, melyek lehetővé teszik a készletnek rárob­­bantással történő jövesztését, önrakodással kombinálva. A nagy termelőképességű, gépesített munkahelyek támmentes fronthomlokot kívánnak, s hogy ez elérhető legyen, szükséges a megfelelő teherbírású főtegerenda típus megszerkesztése. Az acél biztosító­ elemek visszanyerhetése végett — fő­képpen az acéltámoknál — könnyen kezelhető, nem nagysúlyú rablókészülékek megtervezését és legyártását kívánja a bányaipar — villamos és sűrített levegő üzemre. A frontfejtések munkáját igen megkönnyítené és igen lényeges teljesítménynövelő tényező volna a frontfejté­sek gépi rakodásának a megoldása. Ezzel növelhetnénk a fronthomlok előhalladását. A k­ész bányászatnál igen fontos feladat vár kidolgo­zásra: a könnyűtípusú, maximum 15—20 kg önsúlyú, ala­csony nyomású, 6—10 m mély fúrólyuk elkészítésére al­kalmas fúrógép megszerkesztése 80—100 m lyukátmérő­vel. Megoldásra váró feladat a liászb­ányászatnál a 25—65° dőlésű telepekben hajtandó ereszkék szállítóberendezése — a gurítóhajtás kiküszöbölése végett. Közismerten magas barnaszeneink jelentős részének a hamutartalma. Helyes volna oly berendezés kidolgo­zása, mely gazdaságos előkészítését teszi lehetővé ezen szeneknek. Fontos feladat ez a brikettgyárak szempont­jából is. Kötőanyagos brikettgyáraink kötőanyagfelhasználása t unylag magas. Megoldásra vár a szénfajták és kötő­­anyagszükséglet közötti összefüggések valamennyi szén­féleségre történő kidolgozása. A bányaüzemek energiaellátása nem egységes, s mondhatjuk: nem minden esetben jó hatásfokú­­be­rendezésekkel és elosztási rendszerrel dolgoznak. Komoly megtakarítási lehetőségek állanak itt fenn. A munkavédelmi feladatoknál kell megemlítenem a porvédelmet, a mélybányák légkondicionálásának szük­ségességét, a gázkitörés és szénkifolyás elleni védekezés eszközei tökéletesítésének a fontosságát. Az előzőkkel függ össze a karsztvíz-kérdéseknek az előbbre vitele is. Számos szén és bauxitmedencén­ében igen lényeges feladatok várnak megoldásra a tömítés és a vízszintsüllyesztés területén. S­orolhatnám a feladatokat, azonban csak néhány főbb területet kívántam ismertetni, melyek döntő módon jelentkeznek mint megoldandó feladatok. Tudom és meg vagyok győződve, hogy az 1959-es év­ben bányász újítóink és feltalálóink széles tábora — akadémikusaink, egyetemi tanáraink, kutató intézeteink dolgozói, valamint az üzemek fizikai és műszaki dol­gozói — újabb feladatok sikeres megoldásával fogják népgazdaságunk célkitűzéseit elősegíteni. "

Next