Unio - Sütőiparosok Lapja, 1934 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

4 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA Budapest, 1934 január 1 GSCHWINDT-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár R.-T. BUDAPEST- BUDAFOK — NAGYKÖRÖS AL­APÍTT­ATOTT 1856 ALAPÍTT­ATOTT 1856 Felhívja a tisztelt fogyasztó közönség szíves figyelmét elismerten elsőrendű élesztő- és rumgyártmányaira, vala­mint zamatos cognac és gyümölcspárlataira, úgyszintén kiválóan finom likőr-különlegességeire. Boldog újévet kiván az olvasóknak és hirdetőknek a sajtóbizottság és a szerkesztő. 1 ...........­­ Az Ipartestület karácsonyfája. Azt mondják a karácsony örömünnep, de lehet-e örömünnep azoknak, akik éheznek, fáznak és rongyosak? Ezeknek a szegény munkanélküli és elaggott pékeknek a karácsonyát akartuk szebbé, melegebbé tenni, amikor elhatároztuk, hogy egy jótékonycélú teadélutánt rendezünk és ennek a tiszta jövedelmét karácsonyi segélynek ki­osztjuk. Karácsony előtt mintegy négy héttel a hölgyek meg­hívót kaptak, Vogl titkár aláírásával, egy hölgybizottság megalakítására, melynek az lett volna a célja, hogy az elnökségnek legyen segítségére olyan ügyekben, melyben a hölgyek több eredményt tudnak elérni. Azonkívül jóté­kony célú előadások rendezésével azt akartuk elérni, hogy ne menjünk mindig kérni a pékekhez, hanem adjunk mi is valamit az adományért. Ezért választottuk a karácsonyi gyűjtésnek ezt a mindkét félre kellemesebb módját. A hölgybizottság első összejövetele 10 taggal kez­dődött, a másodikra sajnos csak négyen jöttünk el és pedig kedves háznagyunk, fáradhatatlan felesége, Czittler Gyuláné, Gansl Fülöpné, Vogl Imréné és csekélységem. De mi nem csüggedtünk, hanem hozzáfogtunk a teadélután programmjának összeállításához. Mindannyian hoztunk a társaságunkból vagy ismerőseinkből egy-egy szereplőt, akik kivétel nélkül nagyszerűen végezték fel­adatukat. Nem adhatunk nekik mást, mint hálás köszö­netünket e felejthetetlen estéért. Hálás szívvel kell megemlíteni azokat, akik sok szép ajándéktárgyakat adományoztak a tombolához. Ennek az egész estének tiszta jövedelmét és a Kaszinó által felajánlott 300 pengőt, az Ipartestület 100 pengőt, össze­sen 700 pengőt. Karácsony előtt, csütörtökön osztotta ki ugyanez a hölgybizottság az arra szorulóknak. Az est erkölcsi sikeréért Czittler háznagyot és a fáradhatatlan Vogl titkárt illeti a pálma, akik mindent megtettek, hogy minél több adomány gyűljön össze. December 21-én d. u. 5 órakor kigyult a szegények gyönyörűen diszített karácsonyfája, első ízben az Ipar­testület épületében, jóleső érzés volt látni, hogy a rossz anyagi viszonyok dacára is, sok szép ajándék gyűlt össze. Sok szegény embernek talán egész éven át csak e napon volt fehér kenyér vagy kalács az asztalán. Áldjon meg az Isten minden adakozót, aki bármily csekélységgel hozzájárult a szegények karácsonyához. A hölgybizottság megalakulásához még csak azt szeretném megjegyezni, hogy nagyon üdvös dolog volna időnként találkozni a pékasszonyoknak. Hónaponként egy­szer kellene ilyen megbeszélést rendezni. Azt hiszem, hogy ezt az áldozatot minden asszony megteheti, mert erre nagy szükség van az iparunk érdekében. Ápolni kell a barátsá­got egymás közt, össze kell békíteni férjeinket, hogy ne mint haragosok és egymásnak ártani akarók álljunk szembe egymással. Bárány Andrásné: AZ UNIÓ TÁRCÁJA Jókai vezércikke a kenyérről. Előző számainkban már bemutattuk a regényíró Jókai véleményét a sütőmesterségről és a sütőmesterről. Nézzük meg most, hogy hogyan ír Jókai vezércikket a kenyérről.* A kenyér. A kenyér, a mindennapi kenyér ! Mi, akik a kenyeret nem ismerjük máskép, mint szükséges járulékát Ízletes lakomáinknak, nem gondo­lunk arra, hogy vannak testvéreink, embertársaink sok ezrével, akiknek a kenyér az egyedüli tápláléka, akik­nek imája nem megy azontúl, hogy „add meg minekünk a mi mindennapi kenyerünket.“ Pedig mennyi édes emlék szövődik e szóhoz a múltból, saját életünkből ! Az elbujdosott fiúra azt mondtuk: „majd vissza­hoz az édes kenyér.“ Az elveszett nagy javakra azt jósoltuk : „lesz még tőle, lágy kenyér.“ A jégverésre azt mondtuk: „eltört a kenyér botja.“ Az apának a neve volt „kenyérkereső.“ A jóbaráté „kenyerespajtás“. A­mit az apa útjából hazahozott, az volt a „madár­látta kenyér“ , a­mit az anya otthon kisütött, azt hívtuk „kakastejjel, varjúvajjal sütött kenyérnek“. De jó is lehetett. Csodákban, szent emlékekben is meg van örökítve a „kenyér... Illés prófétának a holló hordja a pusztába a kenyeret. A Messiás hat árpa­ kenyérrel megvendégeli ezereit a hallgatóinak, s mikor utolsó vacsoráját tartja a tanít­ványaival, a kenyeret megtörve, így szól : „ez az én testem“. Ez a szentséges kenyér hiányzik százezernyi hon­fitársunk asztaláról, üres tarisznyájából. A betegek, a gyámoltalan asszonyok, a kisdedek ajka imádkozik érte. Gyorsan repül föl az ima az égbe, még gyorsab­ban jön alá a parancsoló válasz az égből, mi hozzánk

Next