Üvegesek Lapja, 1937 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 ÜVEGESEK LAPJA 1. szám, el a szakmának minden felelős tényezőjét. A másik ok kétségtelenül függvénye az előbbinek, s abban van, hogy a feldolgozási árakban a legnagyobb különbségek állanak elő, s amelyekkel szemben a vevő tanácstalanul áll, és sohasem tudhatja, hogy hol és mikor csapják be. Olyan zűrzavar van a vállalási egységárakban és összegekben, hogy tisztán látni szinte lehetetlen. Hozzá­járul ehhez a helyzethez az is, hogy állítólag már a jövő tavaszi munkálatok tekintélyes részét néhány cég máris lekötötte. Ez olyan jelenség, amellyel mindenesetre számolnunk kell. A versenyfeltételek sohasem voltak ennyire egyenlőtlenek, egészségtelenek és emberte­lenek. Pedig az ipartestület, amelynek törvényes köteles­sége a szakmai gazdasági kérdésekkel foglalkozni, 12 év óta arra törekszik, hogy e részben józan belátást, egészségesebb viszonyokat, indokolható és elfogadható versenyfeltételeket teremtsen. 12 év óta hihetetlen erő­feszítéseket tett, hogy a szakmában olyan megegye­­zést teremtsen, amelynek alapján minden szakmai té­nyező megtalálhassa a maga jogos és méltányos szá­mításait. S valahányszor úgy látszott, hogy a megegye­zés már sikerül, akkor borította fel (nem­ idegen, nem kívülálló, nem a hatóság), maga a szakma, mert van­nak a sorainkban olyanok, akiknek érdeke, hogy a szakmában ne legyen rend. Az elmúlt 12 év alatt ki­alakított és felépített jó egynéhány árvédelmi tervezet azonban igen fontos tanulsággal szolgált: azzal, hogy ebben a szakmában olyan árvédelmi rendszer, amely a teljes megegyezésen alapul, nem léptethető életbe, mert mindig akad valaki, vagy valakik, akinek vagy akiknek nem érdeke, hogy más is keresen. Ezt a tanulságot a legkirívóbban az elmúlt nyári tárgyalások szolgáltatták. A tavasszal összehívott or­­szágos értekezlet az eddigi tárgyalási anyagtól mieliő­­ben eltérő tervezetet hozott. A nyár folyamán megin­dított és erőteljesen vezetett tárgyalások alkalmával azonban ez a minisztériumba is eljuttatott kívánság is őszrel már hetenkint, sőt ülésenkint is változásoknak volt alávetve, a szerint, hogy melyik érdekcsoportnak, vagy egyénnek voltak aggályai a tervvel szemben. A tavaszi Müosz-tervezet folytonos változásoknak volt kitéve, annyira, hogy az utóbb következőkben nem le­hetett ráismerni az előtte levőre. Pedig a nagykereske­delem részéről olyan írásbeli nyilatkozat jelent meg, hogy a mag­uk részéről hozzájárulnak mindenféle meg­­egyezéshez, a lényeg az, hogy már rend legyen, mert az energiáknak olyan megfeszített munkája, amelyet ezek a tárgyalások már évek óta felemésztenek, már sokáig nem bírható. A legellentétesebb elgondolások születtek meg, úgyhogy bátran mondható, hogy tervek­ben ez az év volt a legtermékenyebb. A kereskede­lemnek az ipartól való elválasztása, a hozzávágásnak a teljes megszüntetése, a kereskedelmi és feldolgozási irányáraknak a megállapítása és keresztülvitele, a nagykereskedelemnek az ipari tevékenységből kikap­csolása, miniszteri hatalmi szóval rendet teremtés, meg­egyezésre törekvés, stb. stb. egym­ást váltották fel, s kétségtelenül becsületes elgondolások alapján, a rendet csinálás jószándékával keltek életre. Mindegyik terv azonban csak az elgondolónak a saját érdekeit, s nem az egész szakmának az érdekeit vette figyelembe. Az „egyszerre csak egy lépést tenni, elve ebben a szak­mában nem válik be, mert itt annyira össze vannak kuszálva az egyes kérdések, olyan érzékenyek a dol­gok, hogyha az egyikhez hozzányúlunk, felborul a má­sik, s ha a gyakorlatnak nem valamennyi ágával gon­dolunk, egyetlen egyet sem tudunk keresztül vinni. Az egész mai rendszert, ipart, kereskedelmet, beszerzést, munkát, rezsit, hasznot, rokoniparokat stb. stb. mind számításba kell venni, s új alapokra fektetni az üve­gesipart. Tekintetbe kell venni, hogy azt a jövedel­met, amely ma az üvegesiparnak jut, másképpen, egészs­­égesebben felosztani csak úgy lehet, hogyha az egyik­től elveszek, a másiknak adok, de az egyiknek ugyan­akkor juttatnom is kell valamit, akár munkaterületben, akár másban, mert ma senki sincs abban a helyzetben, hogy akár csak 5 százaléknyi jövedelemről is lemond­hatna anélkül, hogy az az üzletmenetének kárára ne volna. Pedig egy milliós városnak el kell tudni tartania 250 üvegesiparost! Nemzeti érdek, hogy ez a 250 üvegesiparos fizető­képes legyen és maradjon, nemzeti érdek, hogy a szak­mának minden tényezője, a legkisebb iparostól a gyá­­rig jól prosperáljon, mert veszélyben forog a közvetítő kereskedelemnek és gyárnak is a léte, ha a feldolgozó iparosság nem tud megélni, s nem fizetőképes! De: az ipartestületnek is könnyebb a helyzete, nyugodtabban tud dolgozni az iparosságnak egyéb és ugyancsak fon­tos dolgaiban, ha ezen a legfontosabb gazdasági kérdé­sen átestünk. Mert van még egyéb tennivalója az ipartestületnek is! A MÚOSz-szal együttdolgozás kezdetben nehézsé­geket okozott. Amióta azonban ebben a szükségszerű országos szervezetben a nyugodt és tárgyilagos hang, a megfontolt és szakszerű vezetés intézkedik, egészen egy úton haladunk, ami kétségtelenül megerősíti mind­két érdekképviseletnek a helyzetét. Minden igyeke* SCHWARZ A. és FIAI TÁBLAÜVEG ÉS TÜKÖRÜVEG NAGYKERESKEDÉS „ÜVEGUDVAR“ BUDAPEST, VI., PAULAY EDE=UTCA 25=27. SZ. TELEFON: *1=137=89. SOROZAT. ........ SÜRGÖNYCÍM: »ÜVEGUDVAR«

Next