Viz és Világitás, 1935 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
Xl. évfolyam 1—2. szám A GÁZ, VÍZ, FŰTÉS ÉS VILLAMOSSÁG SZAKLAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐ IPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Állandó melléklet: FÉMIPAROSOK LAPJA Budapest, 1935. január h. Felelős szerkesztő : Főmunkatársak : Szekesztőség és kiadóhivatal : LAKATOS MIHÁLY BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR VI. TERÉZ-KÖRÚT 56. SZÁM Szerkesztő : DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA Telefon : Aut 120-69, 249-92. HEGEDŰS MÁRTON WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarópénztári számla: 29.072 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: 1.«‘- ------- n-1 Egy évre — — — — — — -20— P HIRDETÉSI DÍJAK: SKA 1935. Itt az ij esztendő! Nehéz, küzdelmes volt az elmúlt, várjon milyen lesz ez idei?. . - Ezek a gondolatok járnak mindenütt iparoskörökben. És mindenki vár, remél, mert úgy érzi, hogy most már valóban elérkezett minden vonalon az a lélektani pillanat, amikor a dekonjunktúra mélypontjáról fölfelé kapaszkodik a grafikon... Pedig hát ha jól körülnézünk a gazdasági élet frontján, sok reménységünk egyelőre nem igen lehet alapos javulásra. Mert annak dacára, hogy ma már mindenki a csontjában érzi a bajokat, meggyőződéssé vált a reparáció szüksége — és noha az öreg Európa úgy forrong minden vonatkozásban, mint valamilyen tomboló tűzhányó — nincs és egyelőre nem látunk biztos utat a tényleges javulás felé. Mert mi a feltétele valamely konjunktúra kifejlődésének ? Két alapja van. Az egyik a bizalom, a másik a hitel. E két tényező nélkül nincs, de nem is lehet egészséges gazdasági vérkeringés. A mai divatos takarékossági teória, amely a mínuszból próbál pluszt varázsolni, véglegesen megbukott. Megbukott — nem a számtani feltételeiben, de a helytelen időben való alkalmazása miatt. Mert amint azt már számtalanszor megírtuk, takarékoskodni csak valamiből lehet — a semmiből nem... És éppen ennek az igazságnak a megértése, kell, hogy kihatással legyen egész pénzügyi politikánkra. Be kell látni pénzintézeteink felelős vezetőinek, hogy nem lehet és nem sarkad a termelőmunkát bilincsbe verni ,nem lehet és nem szabad megállítani az egészséges vállalkozást, mert ez olyan súlyos konzekvenciákkal jár, mint aminek most fül és szemtanúi vagyunk. A csökkenő munka fokozza a munkanélküliek számát, elmélyíti a szociális nyomort, csökkenti az állam és hatóságok bevételeit, minek további fizetésredukció, fogyasztás csökkenés a következménye,egyszóval a gazdasági vérkeringés csökkenése az egész vonalon érezhetővé válik. Ennek egyenes eredője az általán értékcsökkenés, az ingatlanok leértékelődése, az építőtevékenység kényszerű megállása, aminek viszont újabb és fokozottabb munkátlanság folyománya... Ennek a tarthatatlan állapotnak tehát feltétlen meg kell szűnni, ha a viszonyok megjavítására törekszünk. Ez nem az építőipar egyéni érdeke, de sokkal inkább nemzetgazdaságunk létfeltétele. És éppen ezért hiszi az ipar, reméli és várja feltétlenül ,hogy ennek a várakozásnak ebben az esztendőben valóra kell vállni, mert az a közgazdasági igazság ma már messze határainkon túl is mindinkább tért hódít. A nemzetközi tőke nem bizása, tétlenségben való tezaurálását és mindinkább arról hallunk, hogy meg kell indítani a nemzetközi kölcsönök folyósítását, meg kell javítani a hitelélet mai súlyos feltételeit. Rájönnek már arra, hogy a »keretszűkítés« nem szolgálja a hitel egészséges fejlődését ,és ezért hiszszük, hogy ez a lélektani adottság tényleg javulást hoz. Ha pedig a külföldi pénzpiacok végre megmozdulnak és sikerül rést ütni az autarchiák kínai falán, úgy a mi gazdasági életünkben is be kell állni az egész-