Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
TV. ÉVFOLYAM, LAJSAM 'L^Ení\-^ Ára 60 fillér Világ proletárjáig egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI LAPJA 1359. JAN. 1. CSÜTÖRTÖK Az ÚJ ESZTENDŐ küszöbére léptünk ! Évezredek óta ezen a napon az emberiség némi szívdobogással a jövőbe vetíti fürkésző szemeit, s felteszi a nagy kérdést: mit hoz az új esztendő? A bizakodó reménység, az emberi, a jobb életbe vetett hit önti el az arcokat. A kapitalista világban az emberiség nagy tömegeinek arcáról azonban gyorsan lehervad a mosoly, mert néhány nap után csalfának bizonyul az új esztendő, mert nem hoz mást, mint a mögöttük hagyott esztendő. Marad minden a régi: a jogfosztottság, a tőkés kizsákmányolás, a kisebb darab kenyér, az állandó rettegés a holnap háborújától. A mi népünknek is alig 13 éve múlt, hogy ma már más, emberi vágyakat jobban teljesítő az új esztendő. De mi is feltesszük a kérdést, csak úgy mint régen: mit hoz az új esztendő? A jövendőmondás megmosolygott jó sok igen sovány kendere. Mit várhatunk bizonysággal az 1959-es évtől, mit tehetünk, hogy valóban kedvünk szerint boldog legyen az új esztendő? ír Úgy VÉLEM, két körülmény szem előtt tartásával eléggé pontos választ tudunk adni a kérdésre. Nem fogunk csalódni, ha először mérlegre tesszük, mit, s hogyan tettünk az elmúlt évben, mert ez képezi alapját a jövő évnek, másodszor pedig jó ügyünk tudatában bátrabban cselekszünk, két kezünk munkájával irányítva sorsunk alakulását. Az elmúlt év mérlege — ha néhány fő dologban teszünk csudán most számvetést — azt tanúsítja, hogy Bács-Kiskun megyében is, miként szerte az országban, sokat javult és szebbé vált a dolgozó emberek élete. Mindenekelőtt kézzel foghatóan bebizonyosodott az a politikai felismerés és ennek nyomán a politikai bizonyosság, hogy csak a népi demokratikus rend, a munkás-paraszt hatalom képes helyesen megoldani a magyar nép sorskérdéseit, képes biztosítani a lakosság dolgozó többsége részére a politikai hatalmat, a gazdasági, kulturális — egyszóval a társadalmi felemelkedést. Az elmúlt év minden vonatkozásban az erőteljes konszolidáció befejezésének éve volt. Az említett felismerés öltött testet dolgozó népünknek az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokon kimondott akaratában, amikor végérvényesen ellentmondott a tőkés-földesúri — ellenforradalmi restaurációnak és határozott igent mondott a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette népi állam és a szocializmus építése mellett. A NÉPHATALOM megszilárdulása nyomán kialakult kedvező politikai légköralkotó tettekre serkentette lakosságát, gazdasági megyénk életünk nagyarányú fellendítése érdekében. És ezekre a gazdasági eredményekre bátran építhetünk az új esztendőben. Kétségkívül az ellenforradalom gazdasági kártevése még éreztette hatását, az is ismeretes, hogy az aszályos év károsan befolyásolta a mezőgazdasági termelést, mégis ez évben mind az iparbem, mind a mezőgazdaságban többet termeltünk, ami lehetőséget nyújtott az életkörülmények javításához. A MEGYE IPARA túl teljesítette tervét. Tény, hogy kedvezőnek és időtállónak bizonyult a párt és a kormány politikája a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaság megyénkben 14 százalékkal nagyobb termelési értéket, állított elő, mint 1956- ban. Különösen figyelemre méltónak tartjuk, hogy kertészeti kultúránk összterülete lényegesen meghaladja a felszabadulás előttit. S a jövő szempontjából is igen tanulságos, hogy amíg az összterület 10 százalékát képezi, addig az összjövedelem 23 százalékát adja. Az idei aszályos évből is több tanulságot szűrhetünk le a jövő évre vonatkozólag. A nagyüzemi mezőgazdaság biztosabb védelmet nyújt az aszály ellen, mint a kisparcella, az állami gazdaságok és tsz-ek néhány mázsával többet termeltek, mint az egyéniek. A szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkozó tsz-ek pedig többet termeltek, mint csak szántóföldi termelést folyatatók, s ez ösztönzést kell adjon a nagyobb szőlő- és gyümölcstelepítésekre már ez év tavaszán. Szövetkezeti gazdaságaink erősödése és számszerű gyarapodása is az új esztendő megalapozását készíti elő. A tsz-ek árutermelése ugyan még nem kielégítő, de megyei szinten egy holdra vetítve magasabb, mint az egyénileg gazdálkodóké: az egyéni földek 1236 forintos hozamával szemben átlagosan 1304 forint. 110 tsz holdankénti jövedelme meghaladja, 60 tsz jövedelme azonos az egyéni gazdaságokkal — ugyanakkor mindezt korszerűbb és emberibb munkával érték el. 1958. évben 17 tsz alakult, 1550 család, 1900 taggal, 10 000 kat. hold földdel választotta a magasabb paraszti életformát, lépett be a termelőszövetkezetbe. Gyarapodtak az alacsonyabb típusú szövetkezeteink is, amelyek közül 71 a termelőszövetkezeti csoportok és 203 a társulások száma. A város- és községfejlesztés, valamint kulturális téren elért eredményeinkben is a párt és a kormány helyes politikája nyilvánul meg, másrészt azt is tükrözi, hogy az állami és helyi erőforrások összpontosításával kiemelkedően lehet javítani a lakosság életkörülményet,,T> Az ÓÉVBEN az 1955. évi beruházások hat és félszeresét fordítottuk községfejlesztésre, a beruházásokból 24 község kapott mélyfuratú kutat, 10 község törpevízművet. Villamosítási programunk sikerét mutatja, hogy amíg a felszabadulás előtt 45 községünkben volt villany, addig az elmúlt évben 13 községet villamosítottunk, 70 községben folyt hálózatbővítés. Úgy véljük, hogy kormányzatunk segítségével és a lakosság társadalmi támogatásával a hátralevő 13 községet 1960-ig ugyancsak villamosítjuk. Tovább kívánjuk fejleszteni kulturális intézményeinket, mindenekelőtt a tanyai iskolákra és nevelői lakások építésére fordítva gondot. Az elmondottak csak apró színfoltjai mindennek, ami az óévben valósult meg a helyes országvezetés és a helyi egyetértés, valamint összefogás alapján. De talán felidézi az élet sokrétűségét és gazdagságát, amely tanúsítja: hazánkban ma a párt, a kormány és dolgozó lakosság sokmilliós köre egyet akar, s ez politikai, gazdasági, kulturális felvirágzást hozott. Meggyőződésem, hogy ennek nyomán született eredményeink szilárd alapját adják annak, hogy bizakodva tekinthetünk az új esztendő, népünk 1959. évi újabb sikerei elé. Igaznak VÉLEM a köz mondást:ki-ki saját sorsa kovácsa«. Igaznak tartom társadalmi vonatkozásban is. Sőt, a szocializmus egyik nagyszerűségét látom abban, hogy a mi társadalmunkban nem magára hagyott az egyszerű ember, hanem általános elvként érvényesül: mindenki egyért, egy mindenkiért. Társadalmi összefogás, közös cselekvés nélkül, nagy és közös terveinket nem tudnánk megvalósítani. Ilyen vonatkozásban is hasznos tapasztalatokat adott az elmúlt év, tanúsítva, hogy a néphatalom sorsa, a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, össztársadalmi ügy ez ma szerte a megyében és az országban, a dolgozók igen népes sokasága között. Ennek impozáns megnyilatkozása a felélénkült politikai és közélet. Megnőtt a becsülete a társadalmi, a közfunkciónak, a tanácstagságnak. Megnőtt az érdeklődés a tanácsülések iránt. Mindez nagyszerű dolog. Jó ügyünk helyességét, a dolgozó tömegek részéről való akarását jelenti. Mi, kommunisták az elmúlt 13 év alatt, még inkább az elmúlt 2 év alatt sokat tanultunk. Mindenekelőtt megtanultuk, hogy a néphatalom, a szocializmus a magyar dolgozók tömegének ügye. Ezért erőnkhöz, tudásunkhoz mérten még következetesebben szeretnénk dolgozni, hogy sikeresebben valósuljon meg pártunk politikája, teremtsenek jobb életet népköztársaságunk törvényei, kormányunk intézkedései. Szerényen, kéz a kézben szilárdítjuk a népi egységet, amely a dolgozó tömegek szocializmust akaró Hazafias Népfront mozgalmát képezi. Jó A POLITIKÁNK közismert, hogy a párt határo zatai alapján egy sor újabb kormányintézkedés lát napvilágot. A mai napon lép életbe az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a nyugdíjak felemeléséről. Ugyancsak a mai nappal magasabb fizetést kapnak az új generáció nevelői, a pedagógusok. Ismeretes, hogy az első félévben sor kerül a családi pótlék rendezésére. Mindez és más intézkedések közvetlenül javítják az emberek életkörülményeit. Néhány olyan rendelkezésre is sor kerül, közvetve és kihatásában amely 1—2 éven belül érezteti hatását. Mint például a termelői árrendszer életbeléptetése, mely gazdaságosabbá teszi az üzemek munkáját. Vagy az ipartelepítéssel kapcsolatos intézkedések, melyek során megyénk több városa új üzemekkel gazdagszik, több ezer dolgozót foglalkoztatva. Ugyancsak nagy mértékben segíti megyénk fejlődését, hogy kormányzatunk nagy figyelmet fordít a mezőgazdaság belterjes ágai, az öntözés, a zöldségtermelés, a szőlők és gyümölcsösök fejlesztésére. Általánosan ismert pártunk és kormányunk vezetési stílusa: gondol a holnapra, biztosítja a szükséges beruházásokat, mindezt úgy, hogy egyben, bár s szerényen, de növekedjék lakosságunk jóléte. A vezető szervek részéről tehát megvan a közérdek képviselete, a jó politika. Ez nagyon lényeges. De, hogy való élet legyen belőle, az a megye és az ország dolgozó lakosságán múlik. Ezért áll úgy is a közmondás, hogy ki-ki a maga, — de az egész ország sorsának is kovácsa. S ha tudatában vagyunk közös ügyünk igazának, úgy cselekedjünk: többet, bátrabban és hasznosabban. A mi megyénk lakosságának — mivel az ország legnagyobb megyéje — több a felelőssége az ország ügye iránt. Mivel sokrétű a megye, gabonatermő, a legnagyobb szőlő- és gyümölcstermő, nagy öntözésre alkalmas területei vannak, sok a még hasznosítatlan homok és szik — igen sok a lehetősége. Ezért fontos helyet foglalunk el az országban. Sok a hozzáértő, tehetséges ember és megvan a szorgalmunk is. Cselekedjünk, s akkor boldog lesz az új esztendő. Erre kötelez bennünket megyénk múltja is. Talán azért, mert a múltban itt volt a test, nagyobb a paraszti nyomor, itt írta meg a mérhetetlenül elnyomott Tiborc alakját Katona József. Talán, mert itt volt a múltban a legnagyobb rabság, írta meg az emberi szabadság és felemelkedés sokszáz dalát Petőfi Sándor. A hazaszeretet szép versét itt írta Tóth Kálmán. Megrázóan írt a dolgozó kisember életéről Móra Ferenc. A megye szülte említett írók és költők mellett Bács megyéből merített ihletet Móricz Zsigmond és a nagyapjánál, Szabadszálláson vendégeskedő József Attila. De kötelez bennünket a jelen: a szocializmus építésének korszaka, amikor az emberiség, s benne népünk történelmének legszebb korszakát éljük és építjük. Napi tetteink, társulva a Szovjetunió vezette szocialista testvérnépek cselekvéséhez, biztosítja a szocializmus, a békés, embert alkotó élet világméretű megerősödését és győzelmét. Mi ANNAK a nemzedék nek vagyunk kortársai, amely a világot pusztító háború helyett arra hív versenyre: termelj többet és adj többet embertársaidnak, a tudományt és technikát ne öldöklésre, hanem embertársaid boldogulására használd. Ez az impozáns verseny lelkesítsen bennünket. Szerte ismert a megyében Szovjetunió 7 éves terve, amely a ezt a »kihívást« intézi háború helyett a tőkés világnak. Csupán emlékeztetőül néhány adatot a tervből, amely bizonyára elgondolkoztatja megyénk lakosságát. A Szovjetunió hét esztendő alatt a mezőgazdasági termelés vonatkozásában a következőket valósítja meg a többi között: A cukorrépa-termelést, valamint a gyümölcstermelést 100 százalékkal, a szőlőtermelést 400 százalékkal, a hústermelést 100 százalékkal növeli. A mezőgazdaság össztermelését 70 százalékkal emeli, a termelési költségeket pedig 20—30 százalékkal szorítja le. Nem ismeretlen megyénk lakossága előtt a Kínai Népköztársaság ugrásszerű fejlődése, valamint a Bolgár, Csehszlovák és a szocialista tábor más országainak hatalmas előretörése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Azt a korszakot éljük, amikor dolgozó népünknek meg kell érteni ismét a történelem előrehaladását. S meg kell valósítanunk azt, amit az emberi fejlődés a mi nemzedékünk elé állít. Iparunk a párt és a kormány gondoskodásából fakadóan jelentősen fejlődik. Megyénk iparának sajátossága, hogy sokat tehet a megye belterjes fejlődése, valamint szocialista átszervezésének megkönnyítése érdekében. Ez megyénk munkásosztályának társadalmi felelőssége is. A MEZŐGAZDASÁGBAN mind a tsz-eknek, mind az egyénieknek sokat segít agrárpolitikánk. Azonban itt is látnunk ütő!»tata» a 2. oldalon! BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! írta: MOLNÁR FRIGYES