Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

8. oldal A leszerelési tárgyalások, európai biztonság, szovjet—amerikai eszmecsere Roscsin nyilatkozata magyar újságíróknak GENF­Alekszej Roscsin nagy­követ, a genfi leszerelési értekezleten részvevő szov­jet küldöttség vezetője fo­gadta Pirityi Sándort, Magyar Távirati Iroda és a Szászi Józsefet, a Magyar Hírlap különtudósítóját és válaszolt kérdéseikre- Alekszej Roscsin 1962 óta vesz részt a genfi leszere­lési értekezlet munkájában. Előbb a szovjet küldöttség helyettes vezetője volt, majd amikor Szemjon Ca­­rapkint 1966-ban bonni szovjet nagykövetté nevez­ték ki, ő vette át a szovjet delegáció vezetését Alábbiakban közöljük a magyar újságírók kérdéseit és Alekszej Roscsin vála­szait-KÉRDÉS: Kielégítőnek tart­ja-e a jelenlegi leszerelési bizottság összetételét tekin­tettel arra az indokolt és U Thant ENSZ-főtitkár itte­ni beszédében is érintett kö­vetelményre, hogy az átfo­gó leszerelési megállapodá­sok kidolgozásában az ös­­­szes atomhatalmaknak, álta­lában minden jelentősebb katonai erővel rendelkező államnak részt kellene ven­ni? VÁLASZ: A leszerelési bizottság, amelyben jelen­leg 25 állam képviselteti magát — Franciaország kezdettől fogva távol ma­radt a bizottságtól — fon­tos nemzetközi intézmény, amely a háborús veszély csökkentésén, a tömegpusz­tító fegyverek betiltásán,­­általában azon fáradozik, hogy a gyors, tudományos és technikai fejlődés ered­ményeit ne használják fel az emberiség ellen. A bizottságban képvisel­ve vannak a nyugati kato­nai szövetségi rendszer tagjai, velük azonos szám­ban szocialista országok, valamint az úgynevezett el nem kötelezett államcso­port tagjai, a múlt évben nyolc új állammal bővült a bizottság, köztük a Ma­gyar Népköztársasággal, az ENSZ és a Varsói Szerző­dés tagállamával, amely már korábban is aktívan és kezdeményezően kivette részét a leszerelési erőfe­szítésekből. Az közül kiemelném új tagok még nagy gazdasági és katonai a potenciállal rendelkező Ja­pánt, mely 1945-ben atom­támadás célpontja lett. A leszerelési bizottság nem ENSZ-szerv, összeté­telének meghatározásában nem a közgyűlés, hanem a bizottság két társelnöke il­letékes- Véleményem sze­rint a tavalyi kibővítés után a bizottság reprezen­tatívabb és hatékonyabb lett-KÉRD £ Sí Mi a helyzet Franciaország képviseletével, valamint olyan országok esetleges bekapcsolódásával, mint a Kínai Népköztársa­ság, továbbá a két német állam? VÁLASZ: Franciaország kérdését külön venném, mert tagja a bizottságnak és bármikor elfoglalhatja helyét. De Gaulle a távol­­maradás mellett döntött, az új francia kormányzat pe­dig még nem jelezte, hogy módosítani kívánja ezt az álláspontot. Bizottságunk — ismétlem — nem ENSZ- szerv. Ennélfogva nincs el­vi akadálya annak, hogy belekapcsolódhasson mun­kájába a Kínai Népköztár­saság, amely nem tagja az ENSZ-nek. Maga Kína azonban soha nem vetette fel részvételének kérdését. A két német állam be­vonásáról volt szó a bizott­ság kibővítésekor. A Szov­­­­jetunió nem ellenzi az NSZK részvételét a lesze­relési bizottságban, ha az NDK-t is felveszik tagjai sorába. A nyugati hatalmak azonban nem voltak haj­landók ehhez hozzájárulni. kérdés: A tízhatalmi le­szerelési bizottságban annak idején nem voltak el nem kötelezett országok. Milyen a szerepük az újabb lesze­relési tárgyalószervekben? VÁLASZ: Az utóbbi évek­ben az el nem kötelezett országok politikai aktivitá­sának fokozódása volt meg­­­figyelhető, egyebek között az ENSZ-ben és a genfi fe­­l­szerelési értekezleten is. I­­gen pozitív volt a szere­pük a vegyi és baktérium­­­­fegyverek betiltásának kér­­­­désében, az 1925-ös genfi­­ jegyzőkönyv értelmezésé­ben. A leszerelés iránti ér­­­­deklődésüknek nemcsak az az oka, hogy gazdasági fej­lődésük meggyorsulását re­mélik a leszerelés révén felszabaduló erőforrások bé­kés felhasználásától. Szeret­nének katonai értelemben is stabilitást látni a világ­ban. KÉRDÉS: Milyen kérdéseket helyez előtérbe a szovjet küldöttség a leszerelési bi­zottság jelenlegi ülésszakán? VÁLASZ: Három kérdés­nek tulajdonítunk különös fontosságot. Az első a vegyi és a baktériumfegyverek betiltása, a második a tö­megpusztító fegyverek ki­tiltása a tengerek és az óceánok fenéktérségéből, a harmadik az általános és teljes leszerelés. Ezekre a kérdésekre kell a bizottságnak összpontosítania, figyelmét illetve ezeknek a kérdéseknek a megjavítását kell felújíta­nia. Emlékeztetnék arra, hogy az általános és teljes leszerelés kérdése — szov­jet kezdeményezésre — 1962, vagyis a bizottság megalakulása óta szerepel napirendjén, valamiféle szembeállítása. Itt Genfben is folytatunk kétoldalú megbeszéléseket — egyebek között nyugati hatalmakkal is — a lesze­relés általános és részprob­lémáiról. Másfelől a SALT és a genfi tárgyalások temati­kája között világos vá­lasztóvonal húzódik, egyik fórum sem akadályozza a másik munkáját. KÉRDÉS: Milyen tárgyalási programmal jött Genfbe a szovjet küldöttség a nem­­nukleáris tömegpusztító fegyverek kérdésében? VÁLASZ: A vegyi és biológiai fegyverek vona­lán három kérdéscsoportot kell megvitatnunk. Az első a tilalom köre. Vélemé­nyünk szerint nemcsak a halált okozó vegyi, és bak­tériumfegyvereket kell be­tiltani, hanem kivétel nél­kül mindent. A második probléma az, hogy külön konvencióval tiltsuk-e be az egyik és külön konven­cióval a másik fegyvertí­pust. Mi a közös konvenció hívei vagyunk, mivel a két fegyver azonos kategóriá­hoz tartozik. Végül a har­madik kérdés az ellenőrzés, vagyis az, hogy garanciákat teremtsünk a gyártási, fel­halmozási és bevételi tila­lom érvényesítésére. KÉRDÉS: Mi az ön vélemé­nye Nixon elnök ezzel kap­csolatos bejelentéseiről és az 1925-ös genfi jegyzőkönyvről? VÁLASZ: Az 1925-ös gen­fi jegyzőkönyv betiltotta a vegyi- és baktériumfegyve­rek háborús alkalmazását, de nem tért ki a gyártás betiltására. Ez a jegyző­könyv azóta a nemzetközi jog általános normája lett, jól­lehet mindmáig nem ratifikálták olyan hatal­mak, mint az Egyesült Ál­lamok, Japán, Brazília. Ni­­xon elnök közölte, hogy ratifikálás céljából a kong­resszus elé terjeszti a jegy­zőkönyvet Bejelentette to­vábbá, hogy az Egyesült Államok lemond a bioló­giai fegyverek birtoklásá­ról és megsemmisíti ilyen fegyverkészleteit Mi csak annyit fűzünk ehhez, hogy Nixon bejelentése ne le­gyen üres nyilatkozat, a szavakat kövessék tettek. KÉRDÉS: A szovjet tárgya­lási programban nem szere­pel külön pontként a föld­alatti betiltása, atomfegyverkísérletek Mi a Szovjetunió álláspontja ebben a kérdés­ben? VÁLASZ: Álláspontunk változatlan. A föld alatti atomfegyver-kísérletek be­tiltását, vagyis a teljes atomcsendet évek óta szor­­galmazzuk, de a technikai fejlettség mai fokán feles­legesnek tartjuk a helyszí­ni ellenőrzést. Áthidaló megoldásként javasolW­­­ »z olyan szeizmikus adatok cseréjét, amelyek alapján a föld alatti atomrobbantá­sok megkülönböztethetők a földrengésektől. A Szov­jetunió két feltétellel já­rul hozzá ehhez: ha az adatcsere önkéntes alapon történik, és ha az adatokat az országok saját hatás­körükben bírálják el. KÉRDÉS: Végezetül kérjük, jellemezze néhány szocialista országok szóval a együtt­működését a leszerelési bi­zottságban. VÁLASZ: Együttműkö­désünk szoros. Rendszere­sen konzultálunk az ülés­szakok előtt és alatt. Ma­gyar javaslatra — egyebek között — foglalkoztunk az­­zal a gondolattal, hogy az ülésszakok előtti kétoldalú véleménycseréket a bizott­ságban részt vevő szocialis­ta országok sokoldalú kon­zultációjával váltjuk fel. A szocialista országok együtt­működése már eddig nagyban hozzájárult a le­is­­zerelési bizottság munká­jának eredményeihez és meggyőződésünk, hogy az újabb szocialista országok bekapcsolódása hasznára válik bizottságunknak. KÉRDÉS: Kapcsolatban áll-e a leszerelési bizottság tema­tikája az európai biztonság kérdésével? de VÁLASZ: Általában igen, közvetlen kapcsolat nincs. Az európai bizton­ság kérdése nem szerepel a leszerelési bizottság napi­rendjén, de a leszerelés­nek kétségkívül van befo­lyása, a békére, így az európai biztonságra is. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint nem csökkenti-e a genfi leszerelési értekezlet iránti érdeklődést az a kö­rülmény, hogy majdnem ve­le egyidejűleg folynak szov­jet-amerikai tárgyalások stratégiai fegyverek korláto­­­zásáról? VÁLASZ: Helytelen len­ne a két tárgyalási fórum szembeállítása egymással annyival is inkább, mivel a SALT néven szovjet—amerikai emlegetett tárgya­lások még csak a kezdet­kezdetén tartanak. Véle­ményem szerint minden utat fel kell használni a leszerelés érdekében. Minél több út vezet a leszerelés­hez, annál jobb. Indokolatlan a kétoldalú , dig külső hatalmaktól függő, és többoldalú tárgyalások gyarmati sorban élnek. IWO. február 81. »romba* ' Egész ország A nők és az ifjúság helyzetéről tárgyalt a párt Köl­­ponti Bizottsága. A nőkről, tehát — számszerűleg — a népesség nagyobbik feléről, és a fiatalokról, akik számarányuk szerint — úgy huszonötig-harmincig szá­molva, ami mai napság aligha túlzás — ugyancsak megközelítik a fele lakosságot, összevéve tehát a há­romnegyed ország élete sorsáról tárgyalt a párt vezető testülete, még ha nem is állított föl erről senki ilyen „népmozgalmi” mérleget. Valójában ugyanis nem a „fél ország” politikai, gaz­dasági és szociális, kulturális viszonyairól folyt a ta­nácskozás és nem is a „háromnegyedéről”, hanem egész társadalmunk ügyéről, hiszen sem a nők, se a fiatalok boldogulása nem választható el ettől. A felnőtt nemzedék társadalmi felelősségének fontos mércéje, milyen utódokat nevel — állapítja meg közlemény, s ha szó szerint nem is, végeredményben a ugyanilyen következetetésre jut a nők érvényesülésé­vel kapcsolatban is. Mindannyiunkról volt szó tehát, szocialista társadalom egészéről, férfi tagjairól csak­úgy, mint minden nemzedékéről. Mindannyiunknak szól az intelem: a mai fiatalok már megváltozott kö­rülmények között serdültek föl, aminthogy a nők élet­módja, szemlélete is gyorsan változik. Minden tevé­keny és érző embernek része volt és van e változások­ban, ne resteljük hát tudomásul venni az ésszerű kö­vetkezményeket sem. Ha akartuk, hogy más élete le­gyen a fiataloknak, ha akartuk, hogy más élete legyen asszonyainknak, és akarásunkat siker koronázta, le­gyünk következetesek és folytassuk — együtt az if­jakkal és a nőkkel — ezt a munkát, a mai, megválto­zott követelményeknek megfelelően tovább. Erről szól a Központi Bizottság közleménye, sem­mivel sem többről, de nem is kevesebbről. A felvetett gondolatok bizonyára megtermékenyítik majd az or­szágban folyó politikai és gazdasági tevékenységet. Annál is inkább, mert — mint a közlemény hírül adja — ez év végére összehívják a párt soron következő X. kongresszusát. Zárul az ötéves terv, a reform je­gyében fejlődik a gazdaság, társadalmi fejlődésünk to­vábbi előrehaladását tűzi napirendre a közélet. Sokat elváró, tartalmas esztendő ez. U Thant Karachiba érkezett a Thant ENSZ-főtitkár Bejrútból Új-Delhibe tartó gépét pénteken Karachi fe­lé irányították, mivel az új-delhi repülőteret borító sűrű köd miatt a gépet nem tudják fogadni. ja Az ENSZ-főtitkár úticél­hazájának fővárosa, Ranggon. Vádbeszéd Varsóban Maciej Kozlowski és tár­sai politikai diverziós cso­portjának perében a varsói vajdasági bíróság előtt el­hangzott Edmund Gorski és Maria Pancer ügyész vád­beszéde. A vádlók megálla­pították, hogy a per mutat­ta a külföldi lengyelel­lenes diverziós központok tevékenységi formáit és módszereit. A lengyelelle­nes szervezetek tevékeny­ségében a vádlottak köz­vetlenül részt vettek. Az ügyészek Kozlowskira ötévi, Szymborskira négy és fél, Karpinskira és Twor­­kowskára négy-négy, Szpa­­kowskára pedig háromévi börtönbüntetés kiszabását kérték. A per pénteki tár­gyalásán a védőbeszédek hangzottak el. a gyarmati rendszer elleni harc napja ti Február 21-e a gyarma­rendszer elleni harc nemzetközi napja. Az el­múlt egy-másfél évtized különösen jelentőssé tet­te ezt a napot, hiszen az ötvenes évek közepétől alaposan megváltozott világ­politikai térképe. A a korábbi nagy gyarmat­­tartó hatalmak, mint például Nagy-Britannia, Franciaország, vagy Hol­landia szinte teljes egé­szében elvesztették kül­­birtokaikat és napjaink­ban már a régieknek csak töredékei felett ren­delkeznek. Egyedül Por­tugália mondhat magáé­nak még ma is kiterjedtebb kontinentális gyarmati terüle­teket, azonban számára is egy­re nagyobb problémát jelent a kibontakozó függetlenségi mozgalmak elfojtása. Az imperializmus azonban nem nyugodott bele veresé­gébe. A gyarmatosításnak új, kevésbé feltűnő módszerein keresztül igyekszik megtarta­ni befolyását a volt gyarma­tok területén és ugyanakkor újabb befolyási övezetekre szert tenni. E tekintetben a régi, klasszikus gyarmattartók mellett megjelentek az újak, s közülük is kiemelkedik az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság. A számokkal megjelölt terü­leteken az emberek még min­AMERIKAI EGYESÜLT ÁL­LAMOK: (mellékországa) 1. Puerto Rico, (önkormányzat nélkül), 2. Amerikai Samoa, 3. Baker, Howland és Jarvis, L Canton­­(NBr—USA), és Enderbury-szk. 5. Csatorna-öve­zet, 6. Guam, 7. Johnston-sz. ál Sapd-sz., 8. Swan-szk., 9. Amerikai Virgin-szk., 10. Wa­ke. ENSZ-gyámság 11. Csen­­des-óceáni-szk., 12. Ryukyu-NAGY-BRITANNIA GYAR­MATAI 13. Bahama-szk. (ön­­kormányzat), 14. Bermuda-szk. (önkormányzat), 15. Brit Hon­duras (önkormányzat), 16. Brit Brit Indiai-óceáni terület, 17. Virgin-szk., 18. Falk-­land-szk. 19. Fiji-szk., 20. Gibraltár (önkormányzat), 21. pong-Kong, 23. Karaán- szk., 23. Montserrat, 24. Nyu­gat-csendes-óceáni-szk. (főbi­zottság), 25. Pitcairn, 26. Sey­chelles, 27. Szent Ilona-sz., 28. Turks- és Caicos-szk. Védnök­ség 29. Arab Emirátusok Szö­vetsége, 30. Brunei, 31. Tonga­­szk, 32. Új-Hebridák, (társál­lamok) 33. Ant’nua, 34. Do­minica, 35. Grenada, 36. St. Kitts-Nevis-Taguilla, 37. St. Lucia-sz., 38. St. Vincent-sz. FRANCIAORSZÁG, tengeren­túli megyéi: 39. Fr. Guayana, 40. Guadeloupe, 41. Martin­que, 42. Réunion. Tengerentúli te­rületek: 43. Comore-szk., 44. Fr» Afar és Issza Terület: 45. Francia Polinézia, 46. Saint- Pierre és Miquelon, 47. Új-Ka­­ledónia, 48. Wallis-szk. és Fu­tuna. PORTUGÁLIA tengerentúli tartományai: 49. Angola, 50. Macau, 51. Mozambik, 52. Por­tugál Guinea, 53. Portugál Ti­mor, 54. Sao Tomé és Principe, 55. Zöldfoki-szigetek. SPANYOLORSZÁG tenge­rentúli tartományai: 56. Spa­nyol Észak-Afrika, 57. Spa­nyol Szahara, HOLLANDIA tengerentúli országrészei: 58. Holland An­tillák, 59. Suriname. Dánia 60. Facrer-szk. (önkormányzat). NORVÉGIA 62. Jan Mayen­­sz. 63. Svalbard. AUSZTRÁLIA 64. Karácsony­­sz., 65. Kókusz-sz., 66. Norfolk­­sz., 67. Pápua és Új-Guinea (önkormányzat). ÚJ-ZÉLAND 68. Cook-szk. (önkormányzat), 69. Niue-szk., 70. Tokelau-szk., DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSA­SÁG 71. Délnyugat-Afrika, 72. Marion és Prince Edward-szk_ s --------■ © r"*r ® 1 W­A.-® •£. .*• * Mr1 ÍJ ®! ■@ &

Next