Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
*. oldal AFRIKA az Africa Hallból „Afrika ismét egy” — ezekkel a szavakkal üdvözölt Diallo Telli főtitkár néhány héttel ezelőtt Addisz-Abebában, az Afrikai Egység Házában. A kontinens országait tömörítő egységszervezet is megkönnyebbülten került ki a harminchónapos nigériai polgárháború okozta politikai megrázkódtatásból, s a főtitkár erre célzott kijelentésével. Mert a biafrai polgárháború nemcsak Nigériát osztotta meg, hanem az Afrikai Egységszervezetet is, amelynek több tagállama hivatalosan elismerte Ojukwu szakadár rézsünjét. Több afrikai csúcsértekezlet kereste nigériai háború megoldását, fórumot teremtett a tárgyalásokra, de ezzel lényegében a különvált Biafra életét hosszabbították meg. Amikor azonban megérkezett Ojukwu bukásának híre, valósággal fellélegzett az Afrikai Egységszervezet és diplomatái közül többen elsősorban az AESZ érdemeként próbálták elkönyvelni a nigériai szövetségi kormánynak a szakadárok felett aratott győzelmét. Diallo Telli, az AESZ 45 esztendős főtitkára, akit joggal neveznek „Afrika 1. számú közhivatalnokának”, éppen akkor érkezett vissza Nigériából és néhány óra múlva Khartoumba utazott egy regionális csúcsértekezletre. A rendkívül szimpatikus és energikus guineai diplomata a párizsi Sorbonne-on, majd Francia-Szudánban, s végül hazájában Sekou Touré harcostársaként ismerkedett a politikai, majd a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemmel. A kilencemeletes Africa Unity House-ban, amelyben az AESZ főhadiszállása tanyázik, a szervezet mai feladatairól beszélgettem Abdennour Abrousszal, a sajtóosztály algériai származású vezetőjével. Ebből a toronyházból, amely az etióp főváros egyik külső negyedében emelkedik, távolabb a fényes palotáktól, s földszintes agyagviskókat láttunk az ablakból. S ez döbbenetesen érzékeltette a tennivalók sokaságát! A gyarmati múlttól örökölt elmaradottság felszámolása a kontinens minden országát foglalkoztatja. Szomáliban mindössze 10, Csádban 17 dollár az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem ... Angolában, Mozambikban, „Portugál”Guineában. Namíbiában fegyverrel kell harcolni a gyarmati uralom ellen ... A 2500 méter magasságban épült Addisz-Abebát — „Afrika Gémjét” — jelképező Africa Hallt, a külföldieknek idegenforgalmi látványosságként mutogatják. A bejáratnál hatalmas mozaikfal örökíti meg a hét esztendővel ezelőtti, 1963. május 25-i első „afrikai csúcs” résztvevőit. Azóta nemcsak Afrika alakult át, az egységszervezet is. A küzdelem ma sokkal szerteágazóbb, bonyolultabb. Akkor 32 ország fogadta el az Afrikai Egység Chartáját — ma már a kontinens 41 független államában és három gyarmat felszabadított övezeteiben köszöntötték az afrikai szabadság napját, bizakodással. S. X. Az egynapos NDK— NSZK kormányfői tárgyalások befejeződése óta sem került le a napirendről Kelet és a Nyugat közötti a kapcsolatok kérdése. Egon Bahr nyugatnémet államtitkár szombaton tért haza Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott moszkvai tárgyalásairól. Miután a bonni kancellárt és a külügyminisztert tájékoztatta a kétoldalú megbeszélések eddigi menetéről, a nyugatnémet fővárosban az a vélemény alakult ki, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között az erőszak alkalmazását kizáró szerződést előkészítő megbeszélések megfelelő ütemben haladnak. Erről a hivatalos állásfoglalást valószínűleg még ezen a héten megfogalmazzák Bonnban. Will Brandt kancellár, aki tegnap a háború károsultjai szövetségének kongresszusán szólalt fel Saarbrückenben, hangsúlyozta, hogy Kelet és Nyugat közötti feszültség megszüntetése vezethet tartós rendezésre Európában. Ő maga — mint mondotta — arra törekszik, hogy megállapodásra jusson. Kedden nyílik meg az olasz fővárosban az Észak Atlanti Szövetség miniszteri tanácsának kétnapos ülése. Európa-szerte nagy érdeklődéssel várja a közvélemény, hogy a NATO mostani tanácskozása milyen választ ad a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezésére, az összeurópai értekezlet megtartásának gondolatára, a hidegháború örökségének felszámolására. Bár Rogers a amerikai külügyminiszter, aki tizenöt tagú amerikai küldöttség élén érkezett Rómába, kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak és NATO-beli szövetségeseinek érdeke fűződik az Európában állomásozó fegyveres erők csökkentéséhez, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok javításához, véleményt csak akkor lehet nyilvánítani, ha a NATO mostani ülésszaka kedvező választ ad a szocialista országok sorozatos, enyhülést célzó kezdeményezéseire. Ma nyílik meg a szudáni fővárosban az Egyesült Arab Köztársaság, Líbia, valamint Szudán államfőinek harmadik csúcstalálkozója. A khartoumi megbeszélésen Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni elnök a három közel-keleti ország politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködésének fejlesztéséről tanácskozik. Szóba kerül természetesen a közel-keleti térség helyzetének alakulása, különösen az újabb fejlemények tükrében. Az izraeli kormány hadügyminisztere ugyanis ismét megfenyegette Libanont, hogy egy harmadik fronton, tehát Libanonnal is hajlandó háborút viselni — úgymond — az izraeli állampolgárok biztonsága érdekében, közel-keleti konfliktus „terheinek viselésére’’ az anyagi támogatást megkapja Izrael. Épp most hozták nyilvánosságra, hogy az amerikai cionista szervezetek több száz millió dollárt utaltak át Izraelbe, s hasonló összeget kap Tel- Aviv 1970-ben is. Akadnak persze Izraelben is józanabb politikusok, akik belátják, hogy kormányuk jelenlegi álláspontja, az arab országoktól elfoglalt területek további megszállása igen távol van a közel-keleti kérdés mielőbbi megoldásától. Miközben Abba Eban izraeli külügyminiszter a tengeren túl újabb fegyverszállításokért folyamodott, Ben Gurion, volt izraeli miniszterelnök békülékenyebb hangot ütött meg. Úgy véli, hogy a hatnapos háború előtti Izrael területe elegendő az összes zsidó befogadására. Izraelnek tehát ki kellene üríteni a megszállt területeket. Valóban ez lenne a megoldáshoz vezető út első lépése. Nem véletlen, hogy az ENSZBiztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatában erre kötelezte Izraelt. K. A. Előrehaladás a szovjet— nyugatnémet megbeszéléseken Kis arab csúcsértekezlet • •Ötven személyt letartóztattak Ötvenre emelkedett azoknak a személyeknek a száma, akiket a rendőrkapitányság limaszoli megtámadásának kapcsán őrizetbe vettek a hatóságok — közölte vasárnap délután egy hivatalos nicosiai nyilatkozat. A razzia azonban tart és még mindig négy fontos személy van a körözöttek listáján, az elrabolt fegyverek egy részét Limaszol közelében egy gödörben megtalálták. A ciprusi kormány szóvivője közölte, hogy bár a mostani letartóztatásokat az érvényben levő büntetőtörvénykönyv előírásainak megfelelően foganatosították, kormány nem fog habozni, a hogy éljen új jogkörével és három hónapig terjedő időszakra őrizetben tartson embereket, az előzetes letartóztatással kapcsolatos rendkívüli törvény értelmében. Ismeretessé vált, hogy az eddig őrizetbe vett ötven ember közül öten tagjai a rendőrségnek, egy ember pedig a hadsereg őrmestere. 1970. május 26, kedd A puccsista rezsim szándékai Kambodzsának szándékában áll felkérni Nixon űzzük a korrupt Lónce elnököt arra, hogy tartsa rezsimet, az amerikai csapatokat egészen „a háború végéig” Kambodzsában — jelenti a Reuter hírügynökség. Az idézett kijelentést Yem Sambaur kambodzsai külügyminiszter tette röviddel azelőtt, hogy elindult volna Saigonba. Sambaur elmondotta az újságíróknak, hogy hivatalos kérést még nem intéztek Washingtonhoz, de „a kérés meg fog történni”. Egyedülálló interjút készített Kambodzsában Robert Miller, a UPI tudósítója. Az újságíró ellátogatott Takeo tartomány felszabadított körzeteibe és ott találkozott a felszabadító hadsereg egyik vezetőjével A parancsok a többi között kijelentette: Kambodzsában hétmillió ember él, és valamennyien Norodom Szihanuk herceg visszatérését várják. A lakóházak falain még most is ott van Sziihanuk arcképe és a lakosok csak akkor rejtik el, ha Lon Nol katonáit látják. Azért harcolunk, hogy Szihanuk kormánya ismét elfoglalhassa helyét és ela Az újságíró megkérdezi hogy partizánparancsnoktó tudott-e előre amerikai intervenció megindításáról. „Igen — hangzott a válasz —, méghozzá az aigoni hadseregtől.’ A partizánparancsnok következőkben vázolta harc céljait: „azt akarjuk hogy Kambodzsa Szaba legyen, szabad a gazdagok uralmától, akik sohasem törődtek a szegényekké Azt akarjuk, hogy a kambodzsaiak elegendő élelemmel, megfelelő ruházatta rendelkezzenek és békében élhessenek. Erre törekedet Szihanuk herceg is.” Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint Szihanui mikor térhet vissza hazájába, a parancsnok így válaszolt: „hamarosan’’. AFP jelentés szerint ; dél-vietnami bábkormány katonai szóvivője hétfőn Saigonban beismerte hogy jelenleg 40 000 dél-vietnami katona vesz részt kambodzsai hadműveletekeben, mégpedig Phnom Penhtől délre, délkeletre és északra, valamint a Mekong folyó egész hosszában. Működik a görög titkosrendőrség A nyugat-németországi újságok hasábjain az elmúlt héten ismét megjelentek az NSZK területén tevékenykedő görög titkosrendőrségi akciók felélénküléséről szóló hírek. A junta ügynökei nyíltan leszámolnak azokkal a Nyugat-Németországban dolgozó görög munkásokkal és diákokkal, akik fellépnek a katonai diktatúra rendszere ellen. A sajtó beszámol arról, hogy a görög demokratikus szervezetek székhelye ellen intézett támadáskor hogyan bántalmazták brutálisan Kardakariszt, a hannoveri autógyár munkását és sebesítették meg késsel Vasszilakisz fémmunkást. NATO-ülés Rómában Talán még sohasem ült össze olyan „folyékony” és szinte ellenőrizhetetlen helyzetben az Atlanti Blokk szokásos tavaszi értekezlete, (külügy-, hadügy-, pénzügyminiszterek), mint most május végén. Olaszországban, a vendéglátó államban hatalmas méretű sztrájkok bénítják meg nemcsak a gazdasági, de a mindennapi életet is. Egy héttel a NATO-ülés után ugyancsak Olaszországban olyan tartományi választások lesznek, amelyeknek kimenetele a nehezen összetákolt kormánykoalíciót igen nehéz helyzetbe juttathatja. Nyugat-Németország, a NATO európai bástyája fontos tárgyalásokat folytat a szocialista országokkal; a két héttel a NATO- ülés előtt Brandt megbízottja Bahr még Moszkvában folytatott megbeszéléseket. Öt nappal a NATO- tanácskozás előtt találkozott Brandt nyugatnémet kancellár az NDK miniszterelnökével Stoph-fal. Júniusban — tehát közvetlenül a NATO-ülés után — Bonnban folytatódnak lengyel—nyugatnémet megbeszélések. Ami Angliát illeti, három héttel a NATO-megbeszélés után parlamenti választások lesznek, tehát a kormány minden politikai erőfeszítése befelé irányul. Végül, de nem utolsósorában: a NATO főereje, az Egyesült Államok nagyszabású politikai krízis középpontjába került egy olyan területen, amely kívül áll a NATO hatósugarán, a Távol-Keleten. Ez a krízis azonban óhatatlanul kihat az Egyesült Államok NATO-politikájára is. Nixon ellenzéke a kongresszusban még sohasem volt ilyen erős és harcias. Az amerikai elnök óriási nyomás alatt áll, hogy csökkentse a nyugat-európai NATO-országokban (mindenekelőtt Nyugat-Németországban) állomásozó NATO-osztagok számát. Helyzetét nehezíti, hogy az észak-amerikai kontinens másik NATO- tagállama, Kanada máris elhatározta a maga csapatai létszámának csökkentését. Mindez azt jelenti, hogy a római NATO-ülés időszakában az Atlanti Blokk összes Vezető tagállamainak figyelmét részint belső problémák, részint más irányú nemzetközi kötöttségek foglalják el! Felvetődik a kérdés: mi várható ezek után Rómában? A szocialista országok és ma már az európai közvélemény figyelmét is mindinkább az európai biztonság kérdése foglalkoztatja. Legutóbb Prágában az európai biztonsági konferencia megtartását illetően a szocialista országok világos javaslatot tettek, amely magában foglalta mind a napirendet, mind pedig az időpontot. Azóta az európai országok között számos eszmecsere zajlott le, amelynek nagy részében szocialista és kapitalista országok vezető személyiségei találkoztak egymással. (Jelentős szerepet játszott ezek sorában Péter János magyar külügyminiszter tárgyalássorozata). E megbeszélések megmutatták, hogy nemcsak Európa tőkés semleges országai, hanem a kisebb és középnagyságú NATO-tagállamok is őszintén és komolyan érdeklődnek az európai biztonság problematikája iránt. Megfelelő előkészítés után és számukra is megfelelő napirenddel készen állnának egy európai biztonsági konferencián való részvételre. Voltaképpen a római NATO-ülés feladata lenne, hogy a legnagyobb tőkés katonai-politikai blokk nevében konstruktív választ adjon az európai biztonsági értekezlet ügyében. Az előzetes tárgyalások sorozata azonban azt is megmutatta, hogy a különböző, kisebb NATO-tagállamok számottevő amerikai nyomás alatt állanak. Az amerikaiaknak pedig a jelek szerint — nem utolsósorban éppen kedvezőtlen helyzetük és nagyszabású távol-keleti lekötöttségük miatt — nem érdekük egy közeljövőben megtartandó európai biztonsági értekezlet! Ezért ebben a legfontosabb kérdésben vagy nem várható Rómában komoly állásfoglalás, vagy ha igen , azt megtűzdelik majd olyan feltételekkel, amelyek újabb tisztázó megbeszéléseket tesznek szükségessé. azt hiba lenne azonban hinni, hogy a NATO vezető országainak bonyolult belső és nemzetközi helyzete csorbítja a NATO agresszív jellegét. Az Atlanti Blokk tevékenységét jelenleg éppen az jellemzi, hogy mialatt a legdöntőbb kérdésekben — így az európai biztonság ügyében — szándékosan határozatlan és halogató álláspontot foglal el — tovább szervezi és élezi a katonai együttműködést. Ennek egyik gócpontja a jelenlegi helyzetben a Földközi-tenger. Maga Nixon hívta fel a NATO-tagállamokan kössen kir kétoldalú egyezményeket a NATO-n kívüli földközi-tengeri államokkal, s ily módon erősítsék a blokk pozícióit. Egyik jellegzetes példája volt e politika megvalósításának Scheer nyugatnémet külügyminiszter májusi madridi amelynek során látogatása, megállapodások születtek a nyugatnémet—spanyol katonai együttműködésről. Ugyancsak ilyen negatív lépés volt a nápolyi nagy NATO- parancsnokság létrehozása. Egy másik terület, ahol az agresszív tervek jellege igen erősen kidomborodik, a nukleáris együttműködés. A római megbeszélés után néhány nappal, június 8-án és 9-én a NATO „nukleáris tervező tanácsa’’ Velencében, majd két nappal később a NATO hadügyi bizottsága Brüsszelben ülésezik. Mindkét tanácskozást hadügyminiszteri szinten tartják, s e megbeszéléseken a NATO európai tagállamainak „atomkészültségi színvonalát” akarják erősíteni. Mindez arról tanúskodik, hogy egyelőre csak a nemzetközi helyzet változott — a NATO nem! Rómában aligha lehet gyepet várni, mint a katonai együttműködés további erősítésére vonatkozó határozatokat és halogató állásfoglalást az európai biztonság ügyében, Pü íjfifü".