Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-25 / 120. szám
ÜGYESSÉG, ERŐ, BÁTORSÁG_________________________________________________________________ Úttörőgárda-szemle Szabadszálláson Ideális környezet, ragyogó nyári idő fogadta vasárnap reggel a megyei úttörőgárda-szemle több mint négyszáz pajtását Szabadszállás határában egy katonai gyakorlótéren. A rendező felnőttek mindent megtettek azért, hogy a gyermekek bizonyíthassák, valóban képesek a tőlük elvárt teljesítményeket nyújtani. Úttörőkről volt szó, mégis minden program rendben bonyolódott le. Már a megnyitó is ezt bizonyította, pontos volt. A felsorakozott gárdisták előtt dr. Szedresi István őrnagy tett jelentést Kissné Csányi Anikónak, a Magyar Úttörőszövetség megyei elnökének, aki kedves szavakkal köszöntötte az aprócska lányokat és fiúkat, majd Bakos Sándor alezredes, a vendéglátó alakulat parancsnoka buzdította az úttörőket a sikeres szereplésre. Ennek nem is olyan kis tétje volt: az első két csapat zánkai táborozása. A köszöntések után a gyermekek indultak a szakági versenyek jól előkészített állomásaira. Nem volt könnyű dolguk a pajtásoknak, hiszen a szellemi vetélkedő mellett minden szakágnak a maga sajátos feladatát — majdnem felnőtt szinten — kellett végrehajtani. A tűzoltó úttörőgárdistáknak fecskendőszerelés, staféta, az egészségügyőröknek elsősegélynyújtás, a közlekedésieknek kerékpáros ügyességi verseny, a munkásőr, határőr és honvéd úttörőgárdistáknak lövészet, tereptan szerepelt a versenyen. S emellett minden rajnak végig kellett mennie a négy kilométer hosszú akadálypályán. Egy-egy állomáson lőni, kötélen mászni, kúszni, vizsgázni kellett... Miközben a úttörőpajtások versenyeztek, a tábori konyhán készült a babgulyás. A katonaszakácsok tényleg mindent beleadtak, hogy a fáradtan, csapzottan, éhesen beérkező gyerekek ételt egyenek. A minőséget jóízű két apróság, három—négyéves forma fiúcska a helyszínen ellenőrizte. Véleményük teli szájjal, nagyon jó. Délutánba hajlott az idő, mire a negyvenkét raj befejezte a versenyt. Akik még nem látták, birtokba vehették a haditechnikai bemutató eszközeit. Az igazi élményt mégis a harcászati bemutató aratta, azok a harckocsik, amelyek támadást hajtottak végre, és nemcsak géppuskából, de lövegből is tüzeltek. Késő délután a helyőrség laktanyájában díszszemlére sorakoztak fel az úttörőgárdisták. Horváth Ignác, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte a fehér ingbe öltözött, fáradt pajtásokat, majd az eredményhirdetésre került sor. A honvédsenyben első a úttörőgárda-verszalkszentmártoni 3143 számú Petőfi Sándor úttörőcsapat. Második a kiskunhalasi 695. számú Szűcs József úttörőcsapat. A határőr úttörőgárda versenyében első a balotaszállási 3584 számú József Attila úttörőcsapat, második a kiskunhalasi 695. számú Szűcs József úttörőcsapat. A munkásőr úttörőgárda-versenyben első a kiskunhalasi 860. számú Ady Endre úttörőcsapat, második a kiskunfélegyházi 633. Kossuth Lajos úttörőcsapat. A közlekedési úttörőgárda versenyében első a solti 1332. számú Vécsey Károly úttörőcsapat, második a kiskőrösi 935. számú József Attila úttörőcsapat. A tűzoltó úttörőgárda versenyében első a lakiteleki Vak Bottyán úttörőcsapat, második a csólyospálosi 5310. számú Ságvári Endre úttörőcsapat. Az egészségőr úttörőgárdaversenyben első a kerekegyházi 3586. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat, második a kiskunhalasi 860. számú Ady Endre úttörőcsapat. Az okleveleket és díjakat dr. Tóth Antal rendőr alezredes, dr. Tarjány Lajos tűzoltó alezredes, illetve Iglódi Miklós, a Vöröskereszt megyei titkára adta át. Kissné Csányi Anikó Bakos Sándor alezredesnek a Úttörőszövetség Országos Magyar elnöksége megbízásából • Gyermekekért emlékplakettet adott át. A megyei úttörőgárda-szemle a pajtások díszmenetével fejeződött be. Gémes Gábor : Készül az ízletes babgulyás. ) Kissné Csányi Anikó köszönti a pajtásokat • Kecskemét úttörő-tűzoltói célba lőnek. ISN : Nem volt könnyű az akadályversenyen a kötélmászás. MINDENNAPI ÉLETÜNK A különbusz A kékre festett autóbusz ott állt az üzem bejáratával szemben az úttest túlsó felén. Az oldalán nagy fehér betűkkel ez állt: BÉRAUTÓBUSZ. A vezető egykedvűen ült a volánnál, és egy kis zsebrádión zenét hallgatott. Kellemes, langyos este volt. Az öreg portás felállt az üvegkalitkában, nyújtózott egyet, és az órára nézett másfél perc hiányzott még a tíz órához. Ráérősen kilépegetett az ajtó elé, aztán a buszt meglátva odasétált a vezetőhöz. — Szervusz, Ferike! — Jó estét, Selmeczi bőér. Miért nem engedi el már őket? — Jönnek ezek mindjárt maguktól is, ne félj! — Hát... tíz perccel tíz után már nemigen szoktam itt állni. A portás legyintett. 5 Fogadni mernék, hogy némelyik már begombolkozva várja, hogy jöhessen. A vezető kissé halkabbra vette a rádiót. —• Merre megy velük? — kérdezte az öreg, de aztán választ sem várva kifakadt. — Ugye, azt akarja mind, hogy a lakásáig vidd? Hogy ott tedd le a kiskapuban? Mi? A vezető elmosolyodott. — Miért haragszik rájuk, Selmeczi bácsi? — Haragszik a fene! De tudod, hogy jártunk az én időmben az üzembe? Gyalog! Legfeljebb biciklivel. — Az akkor volt, —■ Akkor, akkor! És rendes buszjárat miért nem a volna jó nekik? azért fizetnie kellene Persze, két forintot. Meg el kellene menni ötszáz métert a megállóig. -t- Ha egyszer ilyen gavallér az üzem! — Az — dohogott az öreg tovább — „MÁV háztól házig”. Holnap már a hátsójukat is kinyalják nekik, mégis mind panaszkodik. A vezető felnevetett. Hangosan, szívből. Neki természetes volt, hogy az üzem szállítja a munkásait, hogy a különbusz műszak előtt felszedi az embereket a város négy pontján, s a műszak végeztével vissza is viszi őket,ugyanoda odabent megszólalt a jelzés. Az ajtóban egy-két pillanat múlva megjelent az első ember, aztán jött a többi is, öt-hat perc elteltével tele volt az autóbusz. — Mehetünk, Ferikém! — kiáltotta valaki hátiéból. Selmeczi bácsi ekkor már fenn állt a bejárati lépcső legfelső fokán, s onnan nézte fenséggel, hogyan indul a busz a város felé. Tóth Tibor ITudnivalók üdülés előtt A SZOT eddigi tapasztalataiból kiindulva sorra veszünk néhány hasznos tudnivalót, amelyek vállalati, intézményi üdülésre való felkészülésben is segítséget jelenthetnek. Az üdülői dolgozók azonnal fogadásnál is szeretnék bizonyítaani figyelmességüket. Mégis előfordulhat, hogy az üdülőben már a jelentkezéskor egy kis bosszúság éri a vendégeket. Ha egyszerre sokan érkeznek, a porta előtt várakozni kell. Ez elkerülhető lenne, ha a beutalóhoz csatolt „Értesítés” szelvényt pontosan kitöltve — megjelölve melyik épületbe érvényes a jegy — az üdülő címére időben megküldené valamennyi vendég. A szobaelosztás így előre megtörténhetne. A másik problémát az okozza, hogy sok beutelt nincs tisztában az üdülő komfortfokozatával és az emiatt jelentkező elhelyezési adottságokkal. A beutalókon szerepel az üdülő kategóriája, s— melyet a térítési díj is érzékeltet — mégis, főleg a komfort nélküli épületekben elhelyezettek közül vannak akik reklamálnak. Az idei SZOT-beutalók mintegy 56 százaléka összkomfortos, 35 százaléka II. osztályú és csak 9 százaléka nyújt komfort nélküli üdülést. Sajnálatos, hogy a Balaton mellett az összes SZOT-üdülési lehetőség mintegy egyharmada a komfort nélküli kategóriába tartozik. Az üdülőépületek korszerűsítése igen komoly anyagi terhet jelent. Csak fokozatosan javítható e helyzet. Az elképzelések szerint 1985-ben már minden három beutalójegy közül kettő összkomfortos helyre szól. Sokan szeretnének egyágyas szobába kerülni. Az ilyen igényüket előzetesen jelzik az „Értesítés” lapon. A folyamatosan nyitva tartó üdülőkben a mintegy ötezer szoba közül mindössze háromszáz az egyágyas. Legtöbb épületben egyáltalán nincs kisméretű szoba. Így még azok sem kaphatnak egyágyas elhelyezést, akik előre megírják, hogy „zajos” alvásukkal zavarják szobatársaikat. A SZOT-beutalók üdülőházakra érvényesek, s az étterem központi épületben van. Ha valaaki az A—B—C nagybetűivel jelzett üdülőépületbe kap beutalót, annak számolni kell azzal, hogy nem helyben étkezik. Az étterem és a szálláshely közötti távolság több üdülőben pár száz méter. Emiatt gyakran szokták kérni, főleg az idősebbek, hogy az étteremhez legközelebb eső üdülőházba kerülhessenek. Nem az üdülővezetők akaratán múlik, ha a kérést nem tudják teljesíteni, az esetleges szobacserére a beutaltak csak igen ritkán hajlandók. Kérjük a szakszervezeti tisztségviselőket, informálják beutaltjaikat az üdülés körülményeiről, ezzel is segítsék elő zavartalan pihenésüket. Bányai János SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság osztályvezetője I 1982. május 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Több mint hatvanezer fiatalt várnak az építőtáborokba Június 20-án nyitják meg kapuikat az építőtáborok, s a KISZ Központi Bizottságának építőtábori bizottságánál már felkészültek a táborozók fogadására. A központi szervezésű 92 építőtáborban csaknem 54 ezer, a megyei, az egyetemi és főiskolai szervezésű táborokban pedig mintegy 10 ezer fiatal részvételére számítanak. A korábbi évekhez hasonlóan az idei táborozók mintegy 80 százaléka a mezőgazdasági munkákat segíti, továbbá két autópálya — az M—1-es és az M—3-as, —, valamint két vasútvonal építési munkálataihoz létesítenek építőtáborokat. Külön építőtábort szerveznek a budapesti úttörőstadion felújítására. . Az építőiparban tevékenykedő szakmunkásfiatalok valamennyien szakmunkát kapnak majd. A tavaly jól bevált speciális táborok mintájára három olyan bort is szerveznek, amelyben táaz öntözéses gazdálkodásban tevékenykednek majd a fiatalok. Az idén először a nyári csúcsforgalommal járó vendéglátóipari munkák könnyítésére építőtábort szerveznek Siófokon fiatal szakácsok és felszolgálók részvételével. Bővülnek az építőtáborozóik nemzetközi kapcsolatai is. Míg tavaly 80 bolgár, 70 NDK-beli és 400 lengyel fiatal dolgozott magyar építőtáborokban, addig az idén Bulgáriából mintegy 450, az NDK-ból félezer, Lengyelországból pedig 1350 diákot várnak. Ezenkívül a hazai építőtáborokban tölti nemzetközi vakációjának egy részét 250 csehszlovák ifjúkommunista, s a központi egyetemi nemzetközi táborba mintegy 100 fiatalt várnak szocialilista és nyugati országokból. A hazánkban tanuló külföldi fiatalok is részt vesznek az építőtáborok munkájában. Az idén is különös gonddal szervezik a táborozók szabadidős programját. A bevált formák mellett több újdonság is szerepel a tervekben. A programok kidolgozásában, tervezésében vettek már a brigádvezetők részt is. A lakiteleki Szikra Tsz építőtáborában dolgozó fiatalok szabad idejükben az újságírás alapfogalmaival, műhelytitkaival ismerkedhetnek meg. Életbe lépett az új menetrend Zökkenőmentes átállás — ez jellemezte a vasárnap 0.00 órától érvénybe lépett új MÁV és a hozzá igazított" VOLÁN"menetrend első napját. Az időben felkészülés, a korai „beharangozás” miatt vasárnap senkinek nem okozott gondot, hogy egyes vonatok indulási és érkezési ideje módosult, és hogy az Adriatica, illetve a bécsi Lehár gyorsvonatok nem a Keletiből, hanem a Déli pályaudvarról indultak, oda érkeznek ezentúl. Ez illetve volt ugyanis az új menetrend egyik legfontosabb változása, tehát a Déli pályaudvar is bekapcsolódott a nemzetközi vasúti forgalomba. Az új MÁV-menetrend további módosítása: a sok száz kilométeres pályakorszerűsítés, az önműködő biztosítóberendezés-hálózat bővítése, új szakaszok villamosítása, állomásfelújítások és egyéb szervezeti intézkedéseik nyomán kibővült az expresszvonat-hálózat, vasárnaptól több gyorsvonat és kevesebb távolsági személyvonat közlekedik. A balatoni szerelvények menetideje átlagosan 10 perccel csökkent. Az új MÁV-menetrendhez igazodva módosították a VOLÁN autóbuszjáratok, elsősorban a vasúti csatlakozások érkezési és indulási idejét. Ez az átállás is gondmentes volt. VISSZAFELÉ FOLYIK A VÍZ Halastó a Viola utcában Szépen rendben tartott házak előtt, csinos gyümölcsfasor alatt sétál, aki Kunfehértón a főutcáról befordul a Viola utcába. Első pillantásra úgy tűnik, hogy zöld gyeppel szegényezett vizesárok is hozzájárul az üde falu e részének hangulatosságához. Ám amikorra kiér az ember az utca végére, már nem találja tetszetősnek a csatornát. Felszíni szélessége négy méter körül van, s meglehetősen mély is. No és békanyálas, büdös víz áll benne, amely tavasztól őszig szúnyoglégiókat táplál — panaszkodtak az itt lakók. Az a csatorna rendeltetése, hogy a község végéig vezesse a központi részen összegyűlő csapadékvizet. Ezzel a céllal adott megbízást a kiásására, pontosabban a régi, keskeny árok átbocsátóképességének megnövelésére a helyi tanács a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulatnak, hét évvel ezelőtt. A falu szélétől hasonló csatornán át a Körös-érbe kellene futnia az esővíznek. Eleinte futott is, de már régen ellustult. .Megáll a házak előtt. Amikor pedig a Körös-ér felduzzad, lefelé áramlás helyett visszafelé folyik a víz, be a Viola utcai kanálisba. Mélysége olyankor eléri az egy métert is. A gyerekek horgásznak benne, ugyanis az érből ide sodorja a víz a halakat. Sajnos, nemcsak horogravalók, hanem kígyók is fellubickolnak idáig, s az udvarokba merészkedve riadalmat okoznak. Az utcabeliek szóvá tették már falugyűléseken, hogy be kellene fedni, vagy pedig visszaszűkíteni a csatornát. Hiszen, ha egy kisgyerek belecsúszik, bele is fulladhat. S itt a játszótér az utca végén, erre vezet az útjuk a másfelé lakóknak is. Mindannyiszor azt a választ kapták, hogy a szükséges munkálatokra nincs pénz. Hegyi József vb-titkár nekem sem tud mást mondani. Szűkös kerettel gazdálkodnak. Tóth István, a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulat főmérnöke szerint lehetséges, hogy karbantartás után nem állna meg a víz a Viola utcai kanálisban, amelyet egyébként a tanács kezel. Ennek eldöntésére ki kellene menni egy szakembernek a helyszínre, s ha hívják őket, nem késlekednek. Megtudtam a főmérnöktől, hogy pár éve az ottani tó vizének védelmére zsilipet építettek a Körös-érre. Sajnos, amikor ez utóbbi felduzzad, vize óhatatlanul a község, a Viola utca felé kezd áramlani. Tehát a karbantartás ezen a bajon nem segítene. Annak idején — a Duna— Tisza közi Intéző Bizottság részt vett a döntésben — kétféle leválasztási lehetőség volt: vagy a tó melletti nyaralótelep, vagy a Viola utca rovására határoznak. Valóban kár lett volna meg nem állítani a tó pusztulását. Azonban — szerintem — a Viola utcabeliek nem vállalhatják örök időkre a magasabb érdek érvényesítéséből eredő kellemetlenségeket. Összefogással, bármiféleképpen meg kell oldani a problémájukat. Lehetne például — Tóth István szerint — a falun kívül létrehozni egy kis tárolót, ahová lefutna az esővíz, s amely befogadhatná a Körös-ér fölösleges vizét is. S ha korábban a tóparti víkendházak tulajdonosainak kedveztek, most az üdülőterület fejlesztésére rendelkezésre álló tanácsi pénzből, vagy akár éppen a vízmenti telkek gazdáinak hozzájárulását kérve kellene megszüntetni a Viola utcai időszakos „halastavat”. A. Tóth Sándor ‘--•Ilit