Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-26 / 251. szám

FIGYELEMFELKELTÉS, TANÁCSADÁS Mi leszel, ha nagy leszel? A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet laboratóriumában egy nyolcadikos fiú „játszik” a diszt­­ributív figyelemvizsgáló készü­lékkel. Ahogy múlnak a percek, egyre sűrűbben villan a narancs­­sárga fény, amely a helyes talá­latot jelzi. — Gyuri esztergályosnak ké­szül. Ezzel a műszerrel a pszichés tempót mérjük — magyarázza Gombos Éva pszichológus. — Mi­re idejut valaki, már tudjuk, hogy konkrétan milyen pályát válasz­tott, a műszerekkel egy-egy spe­ciális képességet vizsgálunk. — Minden egészséges gyermek 20—30 pályára alkalmas. Hogyan jutnak el odáig, hogy ez a kör vé­gül egy-két szakmára szűkül? — érdeklődtem dr. Czinege Gábor­tól, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatójától. Nagyobb esély a jó választásra — Rendkívül sokrétű tevé­kenységet folytatunk. Elsődleges feladataink közé tartozott az is­kolai és munkahelyi hálózat ki­építése. Minden iskolában dolgo­zik egy pályaválasztási felelős, és hasonló feladatokat lát el a ta­­nulóképzéssel foglalkozó üze­mekben a pályaválasztási megbí­zott. Ők az általunk vezetett to­vábbképzéseken sajátítják el a megfelelő módszertani fogásokat. A szülői értekezleteken részt ve­vő, üzemlátogatásokat vezető üzemi megbízottaknak pedagó­giai ismeretekre is szükségük van. Az ő feladatuk az üzemi szakkör szervezése is, melyben a fiatalok számos szakmával köze­lebbről megismerkednek, és így sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy az adottságaiknak legmegfe­lelőbbet válasszák. Az iskolákban tényleges tanácsadással az­tályfőnökök foglalkoznak, a osz­pá­lyaválasztási felelős útmutatásai szerint. Munkánk egy része tehát a külső munkatársak felkészítésé­ből áll. A szándékot ébren kell tartani — Mivel foglalkoznak még? — Közgazdasági elemzőtevé­kenységet is folytatunk. Hogy megalapozott tanácsokat tud­junk adni, pontosan kell az ország illetve a ismernünk megye munkaerő-szükségletetét, két, há­rom és négy évre előre. De nem­csak ezt mérjük fel, hanem hete­dik osztályban feltérképezzük a gyerekek pályaválasztási szán­dékát is. Ezeket az adatokat ös­­­szevetjük és visszajelzünk az is­koláknak, hogy például jóval ke­vesebb kozmetikusra lesz szük­ség a jövőben, mint ahányan er­re a pályára akarnak lépni, vi­szont fel kellene kelteni az ér­deklődést a lakatosszakma iránt. — Gyakran előfordulhat, hogy egy 13—14 éves gyerek teljes ta­nácstalanul áll a döntő lépés előtt. — Ha nincs kialakult pálya­­választási szándéka a tanulónak, akkor azt mindenképpen fel kell kelteni és ébren is kell tartani. Nem elég azonban csupán a lehe­tőségeit felsorakoztatni, hanem komolyan számot kell vetni esélyekkel is. Ezeket gyakran az szülők és a pedagógusok helyte­­­lenül ítélik meg, pusztán az ér­demjegyek alapján, aminek vé­gül az így hátrányos helyzetbe került gyerek látja kárát. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a ta­nácsadást már az ötödik osztály­ban el­­ kell kezdeni. Jelenleg leg­inkább csak a hetedik, nyolcadik osztályban találkoznak a tanulók ezzel a problémával, pedig jóval kisebb gondot jelentene tanárnak, diáknak, ha a pályaválasztási érettség már korábban kialakul­na. Ennek ellenére a gyerekek 85 százalékának határozott elkép­zelései vannak további sorsukat illetően. Ilyen vagy, ezt szeretnéd elérni Annak a 15 százaléknak a prob­lémái, akikkel az osztályfőnök nem tud mit kezdeni, az iskolai pályaválasztási bizottság elé ke­rülnek, ahol általában 5 százalé­kuk megnyugtató tanácsot kap. — Mi történt a többiekkel? — Őket az intézet veszi gond­jaiba. Először körülbelül 10 azo­nos nehézséggel küszködő, hason­ló korú gyerekkel foglalkozunk csoportosan. Úgynevezett papír­ceruza teszteket töltenek ki, ame­lyekkel az érdeklődést, a figyel­met, az adottságokat vizsgáljuk. Az erei ^lényeket műszeres mé­résekkel kontrolláljuk, és párhuzamosan az érdekeltek ezzel or­vosi ellenőrzésen is átesnek. A vizsgálatsorozatban a legnagyobb hangsúly a pszichológussal tör­ténő beszélgetésre esik, eközben a gyerekek egy intelligencia-tesz­tet is kitöltenek. Az értékelés után tulajdonképpen egy tükröt tarthatunk a tanulók elé: ilyen vagy, ezt szeretnéd elérni, s eh­hez ilyen út vezet. A fiatalokra a legtöbb esetben nagy hatással van az, amikor rádöbbennek, hogy cél­jaik eléréséhez mit kell tenniük. A tanácsadás azonban csak akkor ér valamit, ha a kialakult szán­dékot tovább gondozzuk, erősít­jük. Ez az iskolai pedagógusok feladata lenne, de sajnos, ez az utógondozás ma még igencsak döcög, önkontrollszerű felméré­seink azt bizonyítják, hogy taná­csainkat az érdekeltek 75—30 százalékban elfogadják — mon­dotta befejezésül az intézet igaz­gatója, H. K. E. BOLGÁR KÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT GYERMEKEKNEK Vidéki résztvevők, vidéki nyertesek A budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ és a Ma­gyar Úttörők Szövetsége a szó­fiai Béke zászlaja elnevezésű II. nemzetközi gyermek- és ifjúsági találkozó tiszteletére képzőmű­vészeti pályázatot hirdetett álta­lános iskolai tanulóknak. Az in­dulók bármilyen szabadon vá­lasztott műfajban pályázhattak: rajzzal, képpel, bábbal, butikkal, kerámiával stb. A felhívásra 620 alkotás érkezett, s érdemes meg­említenünk hogy valamennyi vi­déki pajtástól származik. Különö­sen nagy számban szerepelt a ke­celi Általános Iskola, valamint a debreceni Gyengénlátók Általá­nos Iskolája és Nevelőotthona. A neves hazai képzőművészek­ből és az úttörőszövetség képvi­selőiből álló zsűri a napokban hir­dette ki a pályázat eredményét. Hat alkotást első díjjal, 40 alko­tást egyéb díjjal jutalmaztak. hat első díjas pajtás (Benes Már­­­ta — Kiskunfélegyháza, Dofkán Péter — Kecskemét, Farkas Zol­tán — Kazincbarcika, Fikker Fe­renc — Kecel, Mikácz Péter és Sándor Anikó — Debrecen) okle­vélben, és bolgár népművészeti ajándékban részesült. A díjazott művek Zánkán, az úttörőváros képzőművészeti ga­lériájában találnak végleges ott­honra. Gy. L. • Farkas Csilla (13 éves, általános iskola — Kecel): Anya gyerme­kével. • Bense Márta (13 éves, Batthy­ány Lajos Általános Iskola — Kiskunfélegyháza): Kanász. EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Turkutól Ouluig Bemutatják a Psalmust és a Kodály Intézetet Először hangzanak fel a napokban a Balti-tenger mentén, az Aurajoki partján épült ősi Turku városban a Galántai táncok tüzes dallamai. Aleksis Kivi és Nurmi szülőhelyén, az ország egyik legdélibb településén a helyi zenekar ezzel a kompozícióval és a hónap végén a Háry-szvittel fejezi ki tiszteletét Kodály Zoltán centenáriumán. Ouluban, Finnor­szág legfontosabb északi nagyvárosában pedig a világ leg­északibb egyetemének diákjai közül is sokat gyönyörködtet majd a Marosszéki táncok. Egy vagy több Kodály-mű szere­pel Lahti, Tampere, Vasai, Pori Kuopio Naantal, Jyväskylä, Lappeenrantai, Joensuu őszi-téli hangversenyprogramján. A rádió szimfonikus zenekara januárban a Háry János bemuta­tásával kezdte az emlékezést, és a Psalmus Hungaricussal fejezi be ünnepi műsorait. Előadásso­rozatban — A zene mindenkié címmel — ismertetik a magyar zeneszerző pedagógiai munkássá­gát. A televízió december 16-án a Helsinki Ifjúsági Vonószenekar hangversenye után a kecskeméti Kodály-intézetről készített filmet sugározza. Az emlékév központja a fővá­ros: itt kerül sor a Sibelius Aka­démia ünnepi koncertjére. Itt hangzik el először Erkki Rauta­­vaara Kodály tiszteletére kompo­nált zeneműve. Itt működik a magyar Helsinki Kulturális és Tudományos Központ, amely egyik kovásza a centenáriumi rendezvényeknek . Gáti Tamás igazgatótól tud­juk, hogy nagy sikere volt fotó­dokumentációs kiállításuknak. Egyik szervezője a Kodály-kórus­­versenynek, amelynek 1983 már­ciusában lesz a döntője. Közre­működnek a Magyar Állami Báb­színház vendégszereplésének elő­készítésében. (A Háry János-t mu­tatják be). Részben kezdeményezésükre alakult meg a 37 tagú Nemzeti Kodály Bizottság. Tagjai között megtalálhatók a hozzánk a föld­rajzi távolság ellenére közelálló országban működő magyar zene­­pedagógusok képviselői. Ittlétük részben oka, részben következ­ménye a Kodály-módszer­szerűségének. Igen tevékeny nép­a Szilvay Géza és Szilvay Csaba vezetésével dolgozó Helsinki If­júsági Vonószenekar és a Helsin­ki Gyermek Vonószenekar. Ko­­dály-kompozíciókból összeállított műsorukkal hazánkon kívül Svájcba, Ausztriába, az NDK-ba és Izraelbe is ellátogatnak. A rendezők számíthatnak a Magyarországon hosszabb-rövi­­debb ideig ismereteiket bővítő finn zenepedagógusokra. Azt is tudni kell, hogy kevés olyan or­szág van a világon, ahol a népi zenéből táplálkozó kórusmuzsika olyan fontos helyet kapott a nem­zeti kultúrában, a függetlenségi, a társadalmi küzdelmekben, mint északi rokonainknál. H. N. • Onczay Csaba és Jaakko Numminen államtitkár, a finnországi Kodály-emlékbizottság elnöke a magyar intézet fotódokumentációs kiállításán. 1982. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Megyei műemlékek a képernyőn Bács-Kiskun megye köztudot­tan nem tartozik a műemlékekben gazdag megyék közé, noha szá­mos jelentékeny épülete állt akár pusztatemplomok, középkori ud­varházak, vagy éppen gazdasági épületek és szerényebb lakóhá­zak formájában. Persze jobbára az is közismert, hogy a két folyó közében csupán csak nagyobb egy­házakhoz (pl. Kalocsa) hozathat­tak tartós­ erős építőanyagokat (követ), míg az egyszerűbb kivi­telű építményeknél beérték, be kellett érniük a helyben lévőkkel, és könnyen előállíthatókkal (da­­rázskő, tégla stb.) Tény az is, hogy nemcsak a tatár és török, hanem sokszor a figyelmetlenség és nemtörődömség is tizedelte a régi idők épülettanait. Eredeti formá­jában és állapotában igen kevés maradhatott meg máig furcsa mó­don még azokból is, melyekben pedig igen gazdag a megye. Ezek az utolsó száz évben épültek, egy-két kivételtől eltekintve nem s műemlékek még. Számarányuk felismerésének és minőségük el­ismerésének egyaránt szólt a Mű­emlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa — az Icomos — konferenciája, amit 1982 rán Kecskeméten is tartottak. nya­A nemzetközi kollokvium ajánlotta a szervezet nemzeti bizottságai­nak, s nyugodtan hozzátehetem, hogy a megyéknek, a műemléki albizottságoknak is: — Ki kell terjeszteni az elmúlt száz év építészettörténeti kuta­tásait; — a régebbi korszakok műemlé­keihez hasonló védelemben kell részesíteni e korszakba tartozó emlékeket is; — a kortárs építészet kimelke­­dő alkotásai is részesüljenek meg­felelő védelemben annak az elv­nek megfelelően, hogy a ma épí­tészeti alkotásai a holnap műem­lékei ; — ki kell dolgozni az urbanisz­tika és a műemlékvédelem külön­böző országokban alkalmazandó közös módszereit az elmúlt száz év műemlékeinek hathatós fenn­tartására, folyamatos védelmére, felújítására és karbantartására; — fokozni kell az ismeretter­jesztő és tömegkommunikációs te­vékenységet az építészeti törek­vések jobb megismertetésére; — az e korszak kapcsolatos kézműves építészetével mestersé­gek többsége kihalóban van. A mi nemzedékünk felelőssége, hogy védje és elősegítse e mes­terségek gyakorlását a hagyomá­nyok folyamatosságának bizto­sítása érdekében. Ezen égetően aktuális elvek szellemében készült az a film is, amely október 9-én volt látható a képernyőn. Készítői: Ézsiás Ani­kó szerkesztő, Marton Frigyes operatőr, Derzsényi Balázs szak­értő és Szabó Fruzsina rendező. A film — ahogy a konferencia is — premier planba állítja Bács Kiskun megye újkori épületek­ben gazdag építészetét és műem­lékvédelmét. Borbély Lajos me­gyei főépítész kalauzolásában többek között megismerkedhet­tek a nézők a jánoshalmi (még nem védett) hengermalommal, a karapancsai vadászkastéllyal, és szó esik a mezővárosmagok (Kecs­kemét, Kiskunfélegyháza, Kiskun­halas) védelméről, valamint ezek problémáiról ugyanúgy, mint a népi építészet kisszámú emlék­anyagának megóvási nehézségei­ről. Ugyanakkor nem mulasztja el a film a továbbiakban fölvázolni az utolsó száz év műemlékeivel, s fontos épületeivel kapcsolatos gyakorlati tennivalók, égető hiá­nyosságok és elvi problémák be­mutatását sem. A másik, szintén az érintett kor­szakkal és területtel kapcsolatos filmet pedig valószínűleg a kö­vetkező év legelején láthatja a közönség a képernyőn. Főszerep­lője a kecskeméti városháza. Ézsiás Anikó művészettörténész-szerkesz­tő műemlékportréi sorába illesz­kedő új arckép igen jelentős elő­dök (egri líceum, nyírbátori, sü­megi templom stb.) után kiválasztásra, önmagán — került ará­nyain, használhatóságán, művé­szi megszerkesztettségén, kikép­­zése­ megjelenése arányosságán, városképbe illeszkedésén — túl a századforduló legnagyobb épí­tőművészéről, Lechner Ödönről, s legjelentősebb építészeti irányá­ról, a szecesszióról is szól a film, melynek szakértője e sorok írója: Sümegi György művészettörténész • Az ICOMOS konferencia résztvevői Kecskeméten 1982 nyarán MAUGHAM: IMÁDOK FÉRJHEZ MENNI Vastaps Szegeden Azt írja a helyi lap kritikusa, hogy ha valakit hosszú időre víz alá nyomnak, fölbukkanáskor az első levegővétel után nem a lég­szennyeződés kérdései érdeklik . . . A szegedi siker feletti örömében írta ezeket. Hisz tisztelet a kivé­telnek, vidéki színházaink elszok­tak ettől az érzéstől. A nézők igényeire is figyelő műsorpolitika késztette a szege­dieket arra, hogy a már sokszor bevált Maugham-darabot műsor­ra tűzzék. Ezúttal sem csalódtak. A téma önmagát árulja. A fia­tal özvegy hozzámegy volt férje legjobb barátjához. Élnek boldo­gan addig, míg a halottnak hitt férj sok évvel a világháború után visszatér. Színhely a húszas évek. A konfliktus adott, lehet dráma, lehet komédia. Maugham ember­sége és humorérzéke segít ben­nünket, hogy a figurák emberáb­rázolásból jelesre vizsgázzanak. Újszerű előadás a szegedi! Ven­dég rendezője Korcsmáros György, „igazi kisipari munkát produkált”. Látszik, hogy ismeri a szakma csínját-bínját. A dalbetétek — amelyek jól ismert slágerek —, szerencsésen tovább gurítják az előadás fonalát. A darabnak tulajdonképpen nincs eszmei mondanivalója. Története is alig. Vannak viszont poénok, sikerült gege­k, melye­ket következetesen vastapssal ju­talmazott a szép produkcióra éhes publikum. Apropó. A főszerepben, a fiatal özvegy szerepében Frajt Editet láthattuk, partnerei voltak a két férj, Vass Gábor és Bognár Zsolt, említésre méltó még Jachinek Rudolf inas alakítása. Az Imádok férjhezmenni szín­­revitele profi munka. Látványa megér egy 86 kilométeres vonato­zást ... Sz. P. M. • Jelenet a premierről: „édes hármasban” Vass Gábor, Frajt Edit és Bognár Zsolt. (Nagy László felvétele)

Next