Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
FIGYELEMFELKELTÉS, TANÁCSADÁS Mi leszel, ha nagy leszel? A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet laboratóriumában egy nyolcadikos fiú „játszik” a disztributív figyelemvizsgáló készülékkel. Ahogy múlnak a percek, egyre sűrűbben villan a narancssárga fény, amely a helyes találatot jelzi. — Gyuri esztergályosnak készül. Ezzel a műszerrel a pszichés tempót mérjük — magyarázza Gombos Éva pszichológus. — Mire idejut valaki, már tudjuk, hogy konkrétan milyen pályát választott, a műszerekkel egy-egy speciális képességet vizsgálunk. — Minden egészséges gyermek 20—30 pályára alkalmas. Hogyan jutnak el odáig, hogy ez a kör végül egy-két szakmára szűkül? — érdeklődtem dr. Czinege Gábortól, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatójától. Nagyobb esély a jó választásra — Rendkívül sokrétű tevékenységet folytatunk. Elsődleges feladataink közé tartozott az iskolai és munkahelyi hálózat kiépítése. Minden iskolában dolgozik egy pályaválasztási felelős, és hasonló feladatokat lát el a tanulóképzéssel foglalkozó üzemekben a pályaválasztási megbízott. Ők az általunk vezetett továbbképzéseken sajátítják el a megfelelő módszertani fogásokat. A szülői értekezleteken részt vevő, üzemlátogatásokat vezető üzemi megbízottaknak pedagógiai ismeretekre is szükségük van. Az ő feladatuk az üzemi szakkör szervezése is, melyben a fiatalok számos szakmával közelebbről megismerkednek, és így sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy az adottságaiknak legmegfelelőbbet válasszák. Az iskolákban tényleges tanácsadással aztályfőnökök foglalkoznak, a oszpályaválasztási felelős útmutatásai szerint. Munkánk egy része tehát a külső munkatársak felkészítéséből áll. A szándékot ébren kell tartani — Mivel foglalkoznak még? — Közgazdasági elemzőtevékenységet is folytatunk. Hogy megalapozott tanácsokat tudjunk adni, pontosan kell az ország illetve a ismernünk megye munkaerő-szükségletetét, két, három és négy évre előre. De nemcsak ezt mérjük fel, hanem hetedik osztályban feltérképezzük a gyerekek pályaválasztási szándékát is. Ezeket az adatokat összevetjük és visszajelzünk az iskoláknak, hogy például jóval kevesebb kozmetikusra lesz szükség a jövőben, mint ahányan erre a pályára akarnak lépni, viszont fel kellene kelteni az érdeklődést a lakatosszakma iránt. — Gyakran előfordulhat, hogy egy 13—14 éves gyerek teljes tanácstalanul áll a döntő lépés előtt. — Ha nincs kialakult pályaválasztási szándéka a tanulónak, akkor azt mindenképpen fel kell kelteni és ébren is kell tartani. Nem elég azonban csupán a lehetőségeit felsorakoztatni, hanem komolyan számot kell vetni esélyekkel is. Ezeket gyakran az szülők és a pedagógusok helytelenül ítélik meg, pusztán az érdemjegyek alapján, aminek végül az így hátrányos helyzetbe került gyerek látja kárát. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a tanácsadást már az ötödik osztályban el kell kezdeni. Jelenleg leginkább csak a hetedik, nyolcadik osztályban találkoznak a tanulók ezzel a problémával, pedig jóval kisebb gondot jelentene tanárnak, diáknak, ha a pályaválasztási érettség már korábban kialakulna. Ennek ellenére a gyerekek 85 százalékának határozott elképzelései vannak további sorsukat illetően. Ilyen vagy, ezt szeretnéd elérni Annak a 15 százaléknak a problémái, akikkel az osztályfőnök nem tud mit kezdeni, az iskolai pályaválasztási bizottság elé kerülnek, ahol általában 5 százalékuk megnyugtató tanácsot kap. — Mi történt a többiekkel? — Őket az intézet veszi gondjaiba. Először körülbelül 10 azonos nehézséggel küszködő, hasonló korú gyerekkel foglalkozunk csoportosan. Úgynevezett papírceruza teszteket töltenek ki, amelyekkel az érdeklődést, a figyelmet, az adottságokat vizsgáljuk. Az erei ^lényeket műszeres mérésekkel kontrolláljuk, és párhuzamosan az érdekeltek ezzel orvosi ellenőrzésen is átesnek. A vizsgálatsorozatban a legnagyobb hangsúly a pszichológussal történő beszélgetésre esik, eközben a gyerekek egy intelligencia-tesztet is kitöltenek. Az értékelés után tulajdonképpen egy tükröt tarthatunk a tanulók elé: ilyen vagy, ezt szeretnéd elérni, s ehhez ilyen út vezet. A fiatalokra a legtöbb esetben nagy hatással van az, amikor rádöbbennek, hogy céljaik eléréséhez mit kell tenniük. A tanácsadás azonban csak akkor ér valamit, ha a kialakult szándékot tovább gondozzuk, erősítjük. Ez az iskolai pedagógusok feladata lenne, de sajnos, ez az utógondozás ma még igencsak döcög, önkontrollszerű felméréseink azt bizonyítják, hogy tanácsainkat az érdekeltek 75—30 százalékban elfogadják — mondotta befejezésül az intézet igazgatója, H. K. E. BOLGÁR KÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT GYERMEKEKNEK Vidéki résztvevők, vidéki nyertesek A budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ és a Magyar Úttörők Szövetsége a szófiai Béke zászlaja elnevezésű II. nemzetközi gyermek- és ifjúsági találkozó tiszteletére képzőművészeti pályázatot hirdetett általános iskolai tanulóknak. Az indulók bármilyen szabadon választott műfajban pályázhattak: rajzzal, képpel, bábbal, butikkal, kerámiával stb. A felhívásra 620 alkotás érkezett, s érdemes megemlítenünk hogy valamennyi vidéki pajtástól származik. Különösen nagy számban szerepelt a keceli Általános Iskola, valamint a debreceni Gyengénlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona. A neves hazai képzőművészekből és az úttörőszövetség képviselőiből álló zsűri a napokban hirdette ki a pályázat eredményét. Hat alkotást első díjjal, 40 alkotást egyéb díjjal jutalmaztak. hat első díjas pajtás (Benes Márta — Kiskunfélegyháza, Dofkán Péter — Kecskemét, Farkas Zoltán — Kazincbarcika, Fikker Ferenc — Kecel, Mikácz Péter és Sándor Anikó — Debrecen) oklevélben, és bolgár népművészeti ajándékban részesült. A díjazott művek Zánkán, az úttörőváros képzőművészeti galériájában találnak végleges otthonra. Gy. L. • Farkas Csilla (13 éves, általános iskola — Kecel): Anya gyermekével. • Bense Márta (13 éves, Batthyány Lajos Általános Iskola — Kiskunfélegyháza): Kanász. EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Turkutól Ouluig Bemutatják a Psalmust és a Kodály Intézetet Először hangzanak fel a napokban a Balti-tenger mentén, az Aurajoki partján épült ősi Turku városban a Galántai táncok tüzes dallamai. Aleksis Kivi és Nurmi szülőhelyén, az ország egyik legdélibb településén a helyi zenekar ezzel a kompozícióval és a hónap végén a Háry-szvittel fejezi ki tiszteletét Kodály Zoltán centenáriumán. Ouluban, Finnország legfontosabb északi nagyvárosában pedig a világ legészakibb egyetemének diákjai közül is sokat gyönyörködtet majd a Marosszéki táncok. Egy vagy több Kodály-mű szerepel Lahti, Tampere, Vasai, Pori Kuopio Naantal, Jyväskylä, Lappeenrantai, Joensuu őszi-téli hangversenyprogramján. A rádió szimfonikus zenekara januárban a Háry János bemutatásával kezdte az emlékezést, és a Psalmus Hungaricussal fejezi be ünnepi műsorait. Előadássorozatban — A zene mindenkié címmel — ismertetik a magyar zeneszerző pedagógiai munkásságát. A televízió december 16-án a Helsinki Ifjúsági Vonószenekar hangversenye után a kecskeméti Kodály-intézetről készített filmet sugározza. Az emlékév központja a főváros: itt kerül sor a Sibelius Akadémia ünnepi koncertjére. Itt hangzik el először Erkki Rautavaara Kodály tiszteletére komponált zeneműve. Itt működik a magyar Helsinki Kulturális és Tudományos Központ, amely egyik kovásza a centenáriumi rendezvényeknek . Gáti Tamás igazgatótól tudjuk, hogy nagy sikere volt fotódokumentációs kiállításuknak. Egyik szervezője a Kodály-kórusversenynek, amelynek 1983 márciusában lesz a döntője. Közreműködnek a Magyar Állami Bábszínház vendégszereplésének előkészítésében. (A Háry János-t mutatják be). Részben kezdeményezésükre alakult meg a 37 tagú Nemzeti Kodály Bizottság. Tagjai között megtalálhatók a hozzánk a földrajzi távolság ellenére közelálló országban működő magyar zenepedagógusok képviselői. Ittlétük részben oka, részben következménye a Kodály-módszerszerűségének. Igen tevékeny népa Szilvay Géza és Szilvay Csaba vezetésével dolgozó Helsinki Ifjúsági Vonószenekar és a Helsinki Gyermek Vonószenekar. Kodály-kompozíciókból összeállított műsorukkal hazánkon kívül Svájcba, Ausztriába, az NDK-ba és Izraelbe is ellátogatnak. A rendezők számíthatnak a Magyarországon hosszabb-rövidebb ideig ismereteiket bővítő finn zenepedagógusokra. Azt is tudni kell, hogy kevés olyan ország van a világon, ahol a népi zenéből táplálkozó kórusmuzsika olyan fontos helyet kapott a nemzeti kultúrában, a függetlenségi, a társadalmi küzdelmekben, mint északi rokonainknál. H. N. • Onczay Csaba és Jaakko Numminen államtitkár, a finnországi Kodály-emlékbizottság elnöke a magyar intézet fotódokumentációs kiállításán. 1982. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Megyei műemlékek a képernyőn Bács-Kiskun megye köztudottan nem tartozik a műemlékekben gazdag megyék közé, noha számos jelentékeny épülete állt akár pusztatemplomok, középkori udvarházak, vagy éppen gazdasági épületek és szerényebb lakóházak formájában. Persze jobbára az is közismert, hogy a két folyó közében csupán csak nagyobb egyházakhoz (pl. Kalocsa) hozathattak tartós erős építőanyagokat (követ), míg az egyszerűbb kivitelű építményeknél beérték, be kellett érniük a helyben lévőkkel, és könnyen előállíthatókkal (darázskő, tégla stb.) Tény az is, hogy nemcsak a tatár és török, hanem sokszor a figyelmetlenség és nemtörődömség is tizedelte a régi idők épülettanait. Eredeti formájában és állapotában igen kevés maradhatott meg máig furcsa módon még azokból is, melyekben pedig igen gazdag a megye. Ezek az utolsó száz évben épültek, egy-két kivételtől eltekintve nem s műemlékek még. Számarányuk felismerésének és minőségük elismerésének egyaránt szólt a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa — az Icomos — konferenciája, amit 1982 rán Kecskeméten is tartottak. nyaA nemzetközi kollokvium ajánlotta a szervezet nemzeti bizottságainak, s nyugodtan hozzátehetem, hogy a megyéknek, a műemléki albizottságoknak is: — Ki kell terjeszteni az elmúlt száz év építészettörténeti kutatásait; — a régebbi korszakok műemlékeihez hasonló védelemben kell részesíteni e korszakba tartozó emlékeket is; — a kortárs építészet kimelkedő alkotásai is részesüljenek megfelelő védelemben annak az elvnek megfelelően, hogy a ma építészeti alkotásai a holnap műemlékei ; — ki kell dolgozni az urbanisztika és a műemlékvédelem különböző országokban alkalmazandó közös módszereit az elmúlt száz év műemlékeinek hathatós fenntartására, folyamatos védelmére, felújítására és karbantartására; — fokozni kell az ismeretterjesztő és tömegkommunikációs tevékenységet az építészeti törekvések jobb megismertetésére; — az e korszak kapcsolatos kézműves építészetével mesterségek többsége kihalóban van. A mi nemzedékünk felelőssége, hogy védje és elősegítse e mesterségek gyakorlását a hagyományok folyamatosságának biztosítása érdekében. Ezen égetően aktuális elvek szellemében készült az a film is, amely október 9-én volt látható a képernyőn. Készítői: Ézsiás Anikó szerkesztő, Marton Frigyes operatőr, Derzsényi Balázs szakértő és Szabó Fruzsina rendező. A film — ahogy a konferencia is — premier planba állítja Bács Kiskun megye újkori épületekben gazdag építészetét és műemlékvédelmét. Borbély Lajos megyei főépítész kalauzolásában többek között megismerkedhettek a nézők a jánoshalmi (még nem védett) hengermalommal, a karapancsai vadászkastéllyal, és szó esik a mezővárosmagok (Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas) védelméről, valamint ezek problémáiról ugyanúgy, mint a népi építészet kisszámú emlékanyagának megóvási nehézségeiről. Ugyanakkor nem mulasztja el a film a továbbiakban fölvázolni az utolsó száz év műemlékeivel, s fontos épületeivel kapcsolatos gyakorlati tennivalók, égető hiányosságok és elvi problémák bemutatását sem. A másik, szintén az érintett korszakkal és területtel kapcsolatos filmet pedig valószínűleg a következő év legelején láthatja a közönség a képernyőn. Főszereplője a kecskeméti városháza. Ézsiás Anikó művészettörténész-szerkesztő műemlékportréi sorába illeszkedő új arckép igen jelentős elődök (egri líceum, nyírbátori, sümegi templom stb.) után kiválasztásra, önmagán — került arányain, használhatóságán, művészi megszerkesztettségén, kiképzése megjelenése arányosságán, városképbe illeszkedésén — túl a századforduló legnagyobb építőművészéről, Lechner Ödönről, s legjelentősebb építészeti irányáról, a szecesszióról is szól a film, melynek szakértője e sorok írója: Sümegi György művészettörténész • Az ICOMOS konferencia résztvevői Kecskeméten 1982 nyarán MAUGHAM: IMÁDOK FÉRJHEZ MENNI Vastaps Szegeden Azt írja a helyi lap kritikusa, hogy ha valakit hosszú időre víz alá nyomnak, fölbukkanáskor az első levegővétel után nem a légszennyeződés kérdései érdeklik . . . A szegedi siker feletti örömében írta ezeket. Hisz tisztelet a kivételnek, vidéki színházaink elszoktak ettől az érzéstől. A nézők igényeire is figyelő műsorpolitika késztette a szegedieket arra, hogy a már sokszor bevált Maugham-darabot műsorra tűzzék. Ezúttal sem csalódtak. A téma önmagát árulja. A fiatal özvegy hozzámegy volt férje legjobb barátjához. Élnek boldogan addig, míg a halottnak hitt férj sok évvel a világháború után visszatér. Színhely a húszas évek. A konfliktus adott, lehet dráma, lehet komédia. Maugham embersége és humorérzéke segít bennünket, hogy a figurák emberábrázolásból jelesre vizsgázzanak. Újszerű előadás a szegedi! Vendég rendezője Korcsmáros György, „igazi kisipari munkát produkált”. Látszik, hogy ismeri a szakma csínját-bínját. A dalbetétek — amelyek jól ismert slágerek —, szerencsésen tovább gurítják az előadás fonalát. A darabnak tulajdonképpen nincs eszmei mondanivalója. Története is alig. Vannak viszont poénok, sikerült gegek, melyeket következetesen vastapssal jutalmazott a szép produkcióra éhes publikum. Apropó. A főszerepben, a fiatal özvegy szerepében Frajt Editet láthattuk, partnerei voltak a két férj, Vass Gábor és Bognár Zsolt, említésre méltó még Jachinek Rudolf inas alakítása. Az Imádok férjhezmenni színrevitele profi munka. Látványa megér egy 86 kilométeres vonatozást ... Sz. P. M. • Jelenet a premierről: „édes hármasban” Vass Gábor, Frajt Edit és Bognár Zsolt. (Nagy László felvétele)