Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

VILÁG­ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 205. szám­ára: 1,40 Ft 1984. szeptember 1. szombat Az Elnöki Tanács ülése A népköztársasági Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. A testület megerősítette a Ma­gyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelyet Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének a Mon­gol Népköztársaságban tett hiva­talos, baráti látogatása alkalmá­val 1984. június 1-én írtak alá. Az Elnöki Tanács a Miniszter­tanács előterjesztése alapján ha­tározatot hozott arról, hogyha Ba­jai Tanítóképző Főiskola a jövő­ben Eötvös József Tanítóképző Főiskola néven folytatja műkö­dését.* ■ A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Tóth Lászlót 1984. szeptember 1. napjától köz­lekedési minisztériumi államtit­kárrá nevezte ki. 'Emelkedik a betonkolosszus KÉP és HANG • A rádió és a televízió jövő heti műsora (5— 6. oldal) Kedden este 20 órától ismét talál­kozhatunk az Onedin-családdal. Kritikus sza­kaszába érke­zett a­­ kecs­keméti víz­torony építé­se. Megkez­dődött a 3400 tonnás vas­betonkehely emelése. Ri­portunk a 3. oldalon. KECEL 250 ÉVE Színpompás ünnepi napok . A Nevelési Központ második tömbjének, a színházterem­nek és tornacsarnoknak egyaránt alkalmas épület avatásá­val; a gazdálkodást könnyítő kisgépek és a táj terményei­nek bemutatásával; szobrász-, gy­ermekrajz-, butik- és kerá­miakiállítással, kettesfogat-bajnoksággal, szüreti bállal ün­nepli újratelepítésének 250. évfordulóját Kecel. A jubileum alkalmából rende­zett — péntektől vasárnap estig tartó — keceli napok súlyát iga­zából a nevelési központ máso­dik épületének átadása adja meg: az 500 személyes, színházi elő­adásokra és sportrendezvények megtartására egyaránt alkalmas tömböt tegnap délután dr. Kor­mos Sándor, a Művelődési Mi­nisztérium közművelődési főosz­tályának vezetője avatta fel­. A közoktatás, a közművelődés, és a sport lehetséges integrálásának tervét éppen egy évtizede fogadta el a Keceli Nagyközségi Tanács, és 1978. november 7-én­ lerakták az Ybl-díjas Jeney Lajos építész által tervezett iskolai könyvtár­­tömb alapkövét. Az akkori 20 milliós beruházást most ugyan­ennyivel folytatták: a szokatla­nul alacsony költség annak kö­szönhető, hogy a helyi kivitele­ző — a nagyközség többi gazda­sági egységének hatékony támo­gatásával — nem üzletet, hanem lokálpatrióta szeretettel végre­hajtandó feladatot látott az épít­kezésben. Félezer vendég foga­dására alkalmas hall, kiform­á­­­­ciós szolgálat, klub, büfé találha­tó az épületben. A technika tan­­tárgy oktatására berendezett ter­met iskolaidőn túl a barkácsolók is kedvükre használhatják, látogathatják és végre megfelelő körülmények közé költözhetett a fotószakkör, s útban van Kecel­, de a már eddig is több országos pályázaton nyertes kerámia szak­kör égetőkemencéje. Az avatásra érkezett nagyszá­mú vendég — köztük volt dr. Ivanics Lajos, az MSZMP Kis­kőrösi Városi Bizottságának első titkára, Szabó Attila, a megyei ta­nács művelődési osztályvezetője, továbbá több országos intézmény képviselője — elragadtatással nyilatkozott a látottakról. Az ün­nepség teremtett egyébként ap­ropót arra is, hogy Laták Ede ta­nácselnök átadja a Kecelért ki­tüntetést Jeney Lajosnak és dr. Koszta Sándor körzeti állatorvos­nak a községért végzett munká­juk elismeréseként. A nevelési központ építkezése nem ér véget, a további tervekben konyha és étterem, nemzetközi versenyekre is alkalmas 22x45-ös sportcsar­nok, fedett uszoda, óvoda­­ és kö­zépiskola létesítése szerepel ,a­­ program Udvarhelyi István igazgató szerint még 2000 után is folytatódik. Ma a maratonhajítás 17,7 kilo­méteres távjának teljesítésével folytatódik Kecelen a kettes fo­gatok országos bajnoksága, amely­ben az első napi díjlovaglás után Fehér István (Dombóvár), Nyúl Zoltán és Toldi Sándor (mindket­tő kecskeméti) a sorrend. Délután­ rendezik meg a Ke­­celről elszármazottak találkozó­ját: összesen 350 meghívót küld­tek ki a világ minden tájára Ausztráliától Brazíliáig. Várja a látogatókat a Szőlő­fürt Szakszövetkezet központjá­ban rendezett kisgép- és ter­ménykiállítás, bár az már az első nap után is nyilvánvaló, hogy ol­csóbb szerkezetekre áhítoznak­ a kistermelőik. Az ő bemutatkozá­suk egyébként külön élmény, Lajkó János­­ például malomke­réknyi káposztával, Filus József pedig­ másfél kilós fürtű, diónyi szemnagyságú Pannónia kincse szőlővel érdemelte ki a közönség elismerését; csodaszép almájáért, szilvájáért, szőlőjéért a Kiskőrö­si Kertészeti Szakközépiskola a zsűri különdíját kapta. A sok programból még emlí­tést érdemel az úttörőolimpia: huszonkilenc ifjú lovas méri ös­­­sze ügyességét az­­ akadályugra­tásban ma 9 órától. B. J. O Victor Vasarely nagy méretű kompozíciója díszíti a most átadott színház- és sportcsar­nok falát. DOLGOS HÉTKÖZNAPOK Sikeres évre számítanak a pigmentüzemben Manapság kevés a beruházás, nem sok pénz jut a fejlesztésre. Ilyen körülmények között a vállala­toknál az a legfontosabb, hogy meglevő eszközeikkel jól gazdálkodjanak, teremtsék meg a továbblépés anyagi feltételeit. Így van ez­ a Kőbányai Könnyű­fémmű kecskeméti pigmentüzemében is, ahol az 1982- ben befejeződött kapacitásbővítés adta lehetőségeket kell minél jobban kiaknázni. Ezt hangsúlyozta Hauska Miklós gyáregységveze­tő, amikor a kollektíva munkájáról érdeklődtünk. A tavalyi 333 millióval­ szemben erre az évre 418 millió forintos forgalmat terveztek. Az első félév olyan jól sikerült, hogy év végére valószínűleg­ el­érik a fél milliárdot is.. A nyereségterv időarányos részét is túlteljesítették 15 százalékkal. Mindez el­sősorban annak köszönhető, hogy termékeik — fő­leg az alumíniumpaszta és a belőle készült festék — a világpiacon keresettek, jó áron eladhatók. Ered­ményeiket kedvezően befolyásolja a dollár magas árfolyama, hiszen jelentős mennyiséget termelnek tőkés exportra, amiért a megrendelő dollárban fi­zet. Ezenkívül vállalati gazdasági munkaközösség alakításával elérték, hogy a gépek hét végén sem kihasználatlano­k. Annak idején átgondolt fejlesztéssel teremtették meg az alumíniumhulladék feldolgozásának teljes vertikumát, kiegészítve a fólia és a készételtálca gyártásával. S itt gyártják azokat a mélynyomóhen­gereket, amelyekkel az alumínium csomagolófólia feliratai készülnek. A jövő év m­ásodik felétől az ehhez szükséges filmek előállítása szintén a gyár­egységben történik majd, japán technológiával. B. F. I. • Adorján Álmos a mélynyomóhengerek próba­nyomatát készíti. MEGEMLÉKEZÉSI TALÁLKOZÓK Húszéves a GAMF „... A növekvő szakkáder­­szükséglet biztosítása érdekében javasoljuk Kecskeméten Felsőfo­kú Gépipari, Automatizálási és Szabályzástechnikai Technikum­­ létesítését... A technikum he­lyének kiválasztásánál elsősorban az ipartelepítési irányelveket tar­tottuk szem előtt, tekintettel ar­ra, hogy a Budapestről kitelepí­tett üzemek jelentős részét az Alföldön helyeztük el.” — írta a Kohó- és Gépipari Minisztérium az Országos Tervhivatalnak 1963- ban. Így kezdődött, s 1964. októ­ber 3-án megindult az oktatás­­ 224 nappali, 85 esti és 97 levelező tagozatos hallgató részvételével. Tegnap jubileumi ünnepségso­rozattal emlékeztek meg a kecs­keméti Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskola alapításá­nak 20. évfordulójáról. Az intéz­mény két évtizedes történetét fel­idéző fotókiállítás megnyitása után a házigazdák körsétára in­vitálták a vendégeket. Tíz óra­kor kezdődött az ünnepi tanács­ülés, ahová a jelenlegi tanárokon ás diákokon kívül hivatalosak voltak az egykori igazgatók, pe­dagógusok és hallgatók, a társ­intézmények és a főiskolával együttműködő vállalatok és üze­mek vezetői is. Az elnökségben helyet foglaltak a megye és a város állami és tömegszerveze­teinek képviselői. Elöljáróban dr. Bihari Mihály, a Művelődési Minisztérium egye­temi és főiskolai főosztályának vezetője köszöntötte az egybegyűl­teket. Emlékeztetette a hallgató­ságot arra, hogy az országos igény és a helyi befogadókészség szülte ezt a főiskolát, amely az­óta rangot vívott ki magának a magyar felsőoktatásban. S bár húsz év nem történelmi idő, az (Folytatás a 2. oldalon.) • Fotók idézik az elmúlt két évtized eseményeit. I Felár a kistermelőknek i Az állatforgalmi és húsipari vállalatok megkezdték a jövő év­re szóló vágóállat-értékesítési szerződések kötését a nagyüze­mekben és a kistermelőknél. A vágósertések felvásárlása és az átvételi árak elszámolása az ér­vényben levő árhatósági rendel­kezések szerint történik. A hazai fogyasztói igények ki­elégítésére és az export árualap előteremtésére a húsipar a kis­termelőket fokozottabban ösztön­zi a jobb minőségű vágósertések tartására, hizlalására Ezért 1985 első félévében a kistermelőktől 95—115 kilogramm közötti élő­súlyban átvett fehér hússertése­kért a vállalatok az érvényes át­vételi áron felül kilónként egy forint minőségi felárat is fizet­nek. Az év második felére vonat­kozó minőségjavítási feltételekről a későbbiekben intézkednek. FA­O-értekezlet a halászatról Szarvason tegnap befejeződött a FAO halászati tudományos világ­­hálóza­ta vezetőinek első alkalom­mal szervezett nyolcnapos tanács­kozása, amelynek a kutatóhálózat egyik intézménye, a Szarvasi Hal­tenyésztési Kutató Intézet adott helyet. Az afrikai, latin-amerikai, ázsiai regionális kutatóközpon­tok, valamint az európai interre­­gionális központ, a HAKI veze­tőinek szarvasi értekezlete to­vábbképzésből és az igazgatók tanácskozásából állt. A tovább­képzésen a hollandiai nemzetkö­zi tanácsadó intézet vezetői, ve­zető szakemberei a mezőgazda­­sági tudományszervezési tapasz­talatokról tartottak előadásokat. (Folytatás a 2. oldalon.) Egy háború tanulságai különös háború volt. Jóval hamarabb elkezdődött, mint ahogy kirobbant. Baljós jel volt Ausztria bekebelezése; a következő lépésként a nyuga­ti hatalmak feláldozták Cseh­szlovákiát, kiszolgáltatták Hitlernek abban a tévhitben, hogy kielégíthetik étvágyát, legalábbis ők, franciák és an­golok, megszabadulnak a ve­szélytől, s a hódító csak Ke­let felé fordult. Végül nem így lett, mind a négy égtájat le­taposta a gőzhenger, de a né­met imperializmus első kato­nai támadása valóban Kelet felé indult el: 1939. szeptem­ber 1-én megtámadta Lengyel­­országot, s ezzel kitört a má­sodik világháború­. Voltak, akik még ekkor sem akarták hin­ni, hogy a katasztrófa beállt, mások már korábban figyel­meztettek erre. A második világháború hat esztendeje és több éves előz­ményei arra intenek, hogy ve­szedelmes dolog a más népek elleni gyűlölet szítása, hiszen ez — mint a történelem is bi­zonyítja — nem egyszer egy támadóháború megindításá­nak, a tömeghisztéria felkor­bácsolásának eszközéül szol­­­gálhat. Amíg béke van, amíg becsületes együttműködés híveinek módjuk van­ rá, ad­dig kell határozott nemet mondani a fenyegetésekre, és a nemzetközi kapcsolatokat a tárgyalások, az egymás tiszte­letének a medrében tartani. Heinrich Heine mondta még a XIX. század közepén, hogy" ahol könyveket égetnek, ott­ hamarosan embereket is éget­ni f­ognak, így történt ez a nácik Európájában, haláltá­­­­borokkal szórták tele a meg­hódított országokat, és ha győznek, maga a földrész vált volna egész népek megsemmi­sítő táborává. De a borzalmakra emlékez­ve nem felejtjük el, hogy a harc végül is a fasizmus legyő­zésével végződött, s ennek is megvannak máig érvényes, biztató tanulságai. Ez a győ­zelem a különböző társadalmi rendszerű országok összefogá­sának, társulásának, életre­­halálra szövetkezésének kö­szönhető. Bebizonyosodott, hogy egy embergyűlölő és em­berirtó fenyegetéssel szemben­­ összetarthatnak, közösen kezd­hetnek ideológiailag ellentétes rendszerek hívei is.­­ Mindezek nagyon fontos ta­nulságok, de a gépies össze­hasonlítás, a párhuzam voná­sa, az erőltetett azonosítás hi­bájába sem szabad esni. Ma nincs Hitler, és egészen mások a körülmények, mint negy­venöt évvel ezelőtt. Hatalmas erőt képvisel a szocialista tá­bor, s Nyugaton is számosak, befolyásosak a háború ellen­zői. Ma a háborúellenesség tudatosabb,­­ következetesebb, mint 1939-ben volt, de azért azok az eszközök, amelyek ki­égett romok pusztaságává te­hetik Európát, ott sorakoznak a raktárakban. Ezeknek a fel­számolásáért érdemes össze­fogni Keletnek és Nyugatnak. Még az sem titok, hogyan kellene ezt megtenni: jó szán­dékú, becsületes, a másik ol­dal kívánságainak a befoga­dására is alkalmas szocialista javaslatok fekszenek a nem­zetközi asztalokon. S tudjuk, az a másik oldal sem akar el­pusztulni. Korunk nyomasztó jellemvonása, hogy a társa­dalmi és az érdekellentétek még mindig nem engedik, hogy létrejöjjön hasonlóan szoros és következetes összefogás béké­ben, mint amilyen a második világháború harcai közepette megvalósult; a másik oldalon még­ mindig vannak, akik nem hajlandók erre az őszinte és tartós együttműködésre. De annak a nagy világégésnek éppen az a legfontosabb tanul­sága, az ötvenmillió halott azt a mementót írja fel a falakra, hogy a társadalmi rendszerek között folyó történelmi ver­senyt nem a fegyverek döntik el, a tartós nemzetközi együtt­működés megteremtésével nem­­ szabad várni a fegyverropogá­­sig. Tatár Imre

Next