Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-02 / 101. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 2. Genscher-beszéd rosszullétig Hans Dietrich Genscher, az NSZK külügyminiszte­re és alkancellárja vasárnap kiállt amellett, hogy hajt­sanak végre létszámcsökkentést a Bundeswehrnél, egyúttal szállítsák le a szolgálati időt is. A szabadde­mokrata párti politikus pártja, az FDP észak-rajna­­vesztfáliai szervezetének düsseldorfi választási nagy­gyűlésén mondott beszédet. Eközben hirtelen rosszul lett. A közelében tartózkodó orvosok azonnal hozzá­fogtak ápolásához. Beszédében Genscher megállapította: tekintettel a Közép-és Kelet-Európában kibontakozott demokra­tikus fejlődésre, parancsolóan szükséges a nyugatné­met fegyveres erők létszámának 350 ezerre, a szolgála­ti időnek pedig 12 hónapra való leszállítása. A Nyugat katonai stratégiájára nézve sem múlhat el nyomtala­nul, ha a Szovjetunió csapatokat von ki Csehszlováki­ából és Magyarországról, és az NDK mai területén drasztikusan csökkenti fegyveres erőit. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszternél kime­rültséget állapítottak meg az orvosok. A nyugatnémet hírközlés jelentései szerint azonban az FDP-politikust nem fenyegeti szívinfarktus veszélye, vérnyomása normális. Tízperces vizsgálat és ápolás után Hans- Dietrich Genscher vasárnap visszatért a nagygyűlési terembe. Ezután 375 szavazattal (379 közül) jelölték a tartományi listán a december 2-án megtartandó országos választásokra. A miniszter később Kölnbe utazott egy tévéfel­vétel céljából jelentették a nyugatnémet rádióállo­mások. Az ukránok is szakadni szeretnének A független ukrán államiság megteremtését tűzte célul a hétfőn megalakult Ukrán Republi­kánus Párt, amely máris háromezer taggal ren­delkezik szerte Ukrajnában. A párt megalaku­lásáról a Ruh nevű népfrontmozgalom sajtó­­szolgálata hétfőn este tájékoztatta az MTI moszkvai irodáját. A pártalapításról az 1976-ban alakult emberi jogi csoport, a brezsnyevi időszakban ellenzéki tevékenységéért üldözött Ukrán Helsinki Szö­vetség hétfői kongresszusán született a döntés. A párt elnökévé Levko Lukjanyenkót válasz­tották, aki összesen huszonhat évet töltött bör­tönben ellenzéki tevékenysége miatt. Az új, meglehetősen radikális programmal fellépő párt fő célja a köztársaság teljes függet­lenségének megteremtése, amelyen a párt az önálló hadsereg felállításán túlmenően például önálló ukrán pénznem bevezetését és az önálló külkapcsolatok létrehozását is érti. Az alapító kongresszus 495 résztvevője felhívást intézett a köztársaság lakosságához, amelyben észt és lett mintára állampolgári bizottságok felállítását szorgalmazzák az 1917-—20 közötti önálló uk­rán államban érvényben volt állampolgárság helyreállítására. Gazdasági téren a párt a piac­­gazdaság és a vegyesgazdaság megteremtéséért száll síkra. KILŐTTÉK SAJÁT REPÜLŐJÜKET Az U-2-es incidensről harminc év után A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda vasárnap, harminc évvel az eset után, részletes beszámolót közölt arról, hogyan semmisítettek meg 1960. május 1-jén Szverdlovszk közelében egy U-2- es amerikai kémrepülőgépet, s a nagy­­közönség első ízben értesülhetett arról, hogy az incidens során a szovjetek téve­désből lelőtték egy saját MiG–19-es vadászrepülőgépüket is, amelynek piló­tája életét vesztette. Az­ amerikai U 2-es pilótájának, Francis Gary Powersnek sikerült kata­pultálnia, s később a szovjet hatóságok­nak beismerte, hogy gépe felderítő meg­bízatást teljesített, nem pedig meteoro­lógiai adatokat gyűjtött, miként azt az amerikaiak kezdetben állították. Az Ural-hegységben fekvő Szverdlovszk­­ban jelentős hadiipari létesítmények vannak. A Krasznaja Zvezda mostani beszá­molója szerint amikor Szverdlovszk fe­lett 22 000 méter magasságban észlelték az amerikai gépet, egy Szuhoj—9 típu­sú, akkoriban kipróbált, fegyver nélküli repülőt küldtek utána, de a pilóta hiába emelkedett a megfelelő magasságba, nem látta a gépet, mert messze elkerülte. Ezután két MiG—19-est küldtek fel, ezek azonban csak 20 000 méteres ma­gasságig képesek felszállni, és nem tud­ták lelőni az ellenséges repülőt. Ekkor a földről egy légvédelmi rakétát lőttek fel. Az el is találta az amerikai gé­pet. A MIG-ek pilótái látták a robba­nást, de azt hitték, hogy a rakéta a cél­pont elérése nélkül robbant fel. A földi irányítók sem ismerték fel, hogy a rakéta célba talált, ezért újabb rakétákat lőttek fel.­­ Harminc perccel a gép megsemmi­sítése után a parancsnokság azt hitte, az ellenséges célpont még mindig a légtér­ben van, és a pilóták is még mindig úgy tudták, hogy a feladatuk az ellenséges re­pülő felkutatása és megtámadása — írta a lap.­­ Eközben a földről három pont­ról újabb rakétákat indítottak, és az egyik eltalálta az egyik MiG–19-est. A pilóta, Szergej Szafronov neve szere­pelt az U 2-es incidens után kitüntetet­tek listáján, de most vasárnapig titok volt, hogy a 30 éves pilóta posztumusz kapta meg a kitüntetést. Kétszázmillió ember fog idő előtt meghalni WHO-jelentés a világ egészségi állapotáról Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) ez évi jelentése szerint a kilencvenes évtizedben mintegy 200 millió ember fog idő előtt meghalni, holott so­kuk élete megmenthető lenne, ha több pénzt fordítanának az egészségvédelemre. Nakadzsi­­ma Hirosi, a WHO­ vezérigaz­­gatója az 56 oldalas WHO- jelentéshez fűzött kommentár­jában azt mondta, hogy a vilá­gon pusztító betegségek jelen­tős része ma már védőoltások­kal, antibiotikumokkal és más gyógyszerekkel megelőzhető, gyógyítható. A katonai szem­benállás csökkentésével talán több pénz lesz arra, hogy meg­vívjuk a betegségek elleni átfo­gó háborút — hangoztatta. A szervezet ez évi kongres­­­szusának megnyitása előtt egy héttel, vasárnap közzétett jelen­tés szerint a világszerte évente elpusztuló ötvenmillió ember közül 14,5 millió az öt év alatti, fejlődő világbeli gyermek. Na­ponta több mint 8000 gyerek hal meg védőoltás hiányában, 11 000 gyerek halálát okozza a kiszáradás, további 8000-et tü­dőgyulladás. Évi két és fél milli­árd dollárral 7,5 millió gyereket lehetne megmenteni a fenti okok miatt bekövetkező halál­tól — írja a jelentés. Ami a fel­nőtteket illeti, pusztán az élet­mód megváltoztatásával elke­rülhető lenne a szív- és érrend­szeri betegségek miatt bekövet­kező idő előtti halálozások fele, és megmenthető lenne az a há­rommillió ember is, aki a do­hányzással összefüggő betegsé­gek miatt hal meg évente. A legtöbb — évi 12 millió — ember halálát a szív- és érrend­szeri betegségek okozzák, ezt a hasmenés (évi 5 millió), a rák és a tüdőgyulladás (4,8-4,8 millió), a tuberkulózis (3 millió) és a kró­nikus tüdőbetegségek (2,7 mil­lió) követik. Napjaink legveszélyesebb fertőző betegsége a Hepatitis B vírus okozta májgyulladás (évi 2 millió halott), amely ol­tással megelőzhető. A malária, amely évi 1,2 millió áldozatot követel, és a szamárköhögés (évi 500 000 halott) jóval meg­előzi az AIDS-t, amely becslé­sek szerint évente 200 000 em­ber halálát okozza. A WHO szerint földünkön a legrosszabb az egészségügyi helyzet Délkelet-Ázsiában, ahol a lakosság negyven száza­léka alultápláltságtól, hasme­­néses és maláriás megbetegedé­sektől szenved. A WHO-jelentésből az is ki­tűnik, hogy az egészségvéde­lemre fordított nagyobb figye­lemnek köszönhetően a várha­tó élettartam a fejlődő és a fej­lett régiókban egyaránt nőtt: a harm­adik világban az átlag je­lenleg 59,7, a fejlett országok­ban 73,4 év. Terroristák fogságából szabadult Kedden megérkezett az NSZK-ba Frank Reed, akit három és fél évi fog­ság után hétfőn engedett szabadon Libanonban az Iszlám Hajnal nevű szélsőséges szervezet. Reed egy ame­rikai katonai szállítógépen érkezett Damaszkuszból a Frankfurt melletti amerikai támaszpontra, ahonnan a közeli wiesbadeni katonai kórházba vitték orvosi vizsgálatra. Mint már jelentettük, a Szíriai kül­ügyminiszter hétfőn személyesen ad­ta át a Bejrútban kiszabadult ameri­kai túszt az Egyesült Államok da­maszkuszi nagykövetének. Ebből az alkalomból Faruk as-Saraa külügy­miniszter reményét fejezte ki, hogy Washington „a jóindulat immár má­sodik megnyilvánulására hasonló gesztussal válaszol”. Irán ugyancsak nyugati ellenszolgáltatást sürget. A Tehran Times című lap keddi szá­mában kifejtette, hogy a két amerikai túsz szabadon bocsátása után Irán csak akkor veti latba befolyását a to­vábbi túszok érdekében, ha Was­hington és a Nyugat nyomást gyako­rol Izraelre a bebörtönzött síita fog­lyok elengedése céljából. „A JÖVŐ ÉVSZÁZAD ÉRDEKLŐDŐINEK II .. Hajdani tanítványokkal munkatársakkal, pályatársakkal Kodályék” A szombaton kora délután a Kodály körönd 1. sz. bérházba látogatók közül sokan akkor jártak utoljára a belső udvar­ról nyíló lakás­ban, amikor még élt a tér névadója. Vajon mire gondolhattak, amíg a kitágí­tott előszobás ruhatárban el­helyezték ka­bátjukat, ka­lapjukat, kezet fogtak, néhány szót váltottak a lakásmúzeum létrehozóival? A Kodály Zoltánhoz évti­zedekig igen közel álló Ná­­dasy Alfonz ta­nár úr felidézte­e a hétvégi görög órákat? A több modern nyelven értő, író, olvasó, németül kiválóan beszélő zeneszer­ző számára felüdülést és lelki táp­lálékot jelentettek a görög és római klasszikusok, meghódításukhoz sok segítséget kapott a hajdani győri bencés tanártól. Eszébe jutott-e Vikár Lászlónak, a népzenekutató egyik hajdani as­piránsának, hogy bizony torkában dobogott a szíve, amikor először volt hivatalos tanárához. Hamaro­san megnyugodhatott, a szigorú, nagyon igényes, mércének mindig a lehető legjobbat tekintő kevés­­­szavú tudós­­ otthonában milyen nyugalmat teremtett maga körül. Kérdéseivel is tanított, amikor be­számoltatta a marik és más rokon népek zenéjének kutatásában elért eredményeiről. Ráadásként ven­dég lehetett Emma asszony szoká­sos ötórai teáján. Talán a környe­zetnek is köszönhette, hogy egé­szen különlegesnek érezte a fodor­mentatea ízét? ’ » Ismerős Szokolay Sándor szá­mára is a járás. Többször meghívta Kodály otthoni műhelyébe, egyik szerzeményét itt mutathatta be a kétzongorás sarokszobában. Olsvai Imre népzenekutató ös­­­szeszámolta-e magában, hogy Csík Miklóssal, Borsa Ilonával, Vikár Lászlóval, Forrai Katalinnal és másokkal hány házi koncerten énekeltek együtt Kodály Zoltán­nal? A Tanár úr életművének kutatói közül néhányan az elmúlt években elég sok időt töltöttek a négyszo­bás lakásban. Kodály­né Péczeli Sarolta hozzájárulásával, vele egyeztetve rendezték a hagyatékot, készítették elő az archívum meg­nyitását. A vendégeket, a tisztelgőket , köztük Sándor Judit operaénekest, aki őszintén csodálta, hogy miként lehet a régit és az újat olyan szerve­sen ötvözni, mint a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívumban. Őket is, a többieket is szíves sza­vakkal köszöntötte a zeneszerző özvegye és Erdei Péter, a fenntartó Kodály Zoltán Zenepadagógiai Intézet igazgatója. Legszívesebben arra kérném a megjelenteket, az említetteken kívül Kroó Györgyöt, Eősze Lászlót, Ránki Györgyöt és másokat, hogy mondják el e lakás­hoz, hajdani lakóihoz fűződő em­lékeiket, gondolataikat.­­ Nyilvánvalóvá válna szavaikból is, amit Bónis Ferenc (aki Ittzés Mihállyal együtt vállalta az egyko­ri hálószobában megtekinthető időszaki kiállítás rendezését) a ka­talógus előszavában is megfogal­mazott: „a magyar zenetörténet legfontosabb alkotóműhelyeinek egyike nyílt meg a hazai és külföldi látogató előtt — az egyetlen a fő műhelyek között, mely lényegében úgy maradt fenn, ahogy a halha­tatlan lakója elhagyta”. Bölcs gondolat volt beszélgető­­társaim egyöntetű véleménye sze­rint Kodályék otthonának 3 szo­báját 23 év előtti állapotában meg­őrizni, mert a látogató így hamar feledi, hogy múzeumban jár. A most látható Pillantás az alkotó­­műhelybe az egész életműről ad áttekintést. De azok is kitűnő körülmények között dolgozhatnak, akik a csat­lakozó tágas archívumban, Ko­dály munkásságát tanulmányoz­zák, újabb feltáró, összegező, elemző tanulmányokhoz, előadá­sokhoz keresnek forrásmunkákat, dokumentumokat. A megnyitón részt vevők érzése­it talán Bartók Péter emlékkönyvi bejegyzése fejezi ki a legszemlélete­sebben. „Mint a megjelentek leg­­öregebbike, aki ebben a lakásban talán a legrégebben járt, örömmel látom, hogy olyan emlékmúzeum létesült, amely remélhetően a jövő évszázad érdeklőinek is megmutat­ja Kodály Zoltán korszakalkotó egyéniségét, munkásságát.” Heltai Nándor A múzeum archívumából Hova lett a nehézvíz? Négyszázötven tonnányi, atomfegyver gyártásához is felhasználható nehézvi­zet exportált Norvégia a világ harminchat országába 1930-tól 1988-ig, amíg ta­valyelőtt Gro-Harlem Brunland asszony kormánya el nem rendelte a norvég ne­hézvíz kivitelének teljes tilalmát közölte vasárnap az oslói külügyminisztérium egyik szóvivője. Az oslói tájékoztatóból kiderült, a norvég nehézvíz legnagyobb vevője Francia­­ország (151 tonna), Nagy-Britannia (104 tonna), Svédország (82 tonna), NSZK (28 tonna), Izrael (21 tonna), Japán (16 tonna) Kanada (14 tonna), Románia (12,5 tonna), Belgium (7 tonna) és Hollandia (2 tonna) volt az elmúlt hat évtizedben. A norvég nehézvízexport részleteiről szólva a külügyi szóvivő elmondta, hogy a legnagyobb vásárlók közé tartozó Románia 1986-ban Indiának, Svédország pedig Kanadának adott el engedély nélkül Norvégiából származó nehézvizet (12,5, illetve 8 tonnát). Maga Norvégia az ötvenes években huszonegy tonna nehézvizet adott el Izrael­nek, azzal a kikötéssel, hogy a zsidó állam kizárólag békés célra használhatja fel a stratégiai fontosságú alapanyagot. A magyar bor már nem kell Változások a magyar—NDK kereskedelemben Milyen változások várhatók a magyar NDK külkereskedelmi kapcsolatban a né­met valutaunió létrejötte után, módosul-e az export és az import áruösszetétele, s meddig tartható fenn a két ország között a rubelel­számolás?­­— ezekről a kérdésekről érdeklő­dött a Kereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársa. Németh Jánosné, az NDK referatúrája ve­zetője elmondotta: a magyar—NDK kétol­dalú árucsere-forgalmi előirányzat erre az évre összesen 1,9 milliárd rubel, ami a tavalyi forgalom 8,7 százalékos csökkenését jelenti. Az import kötésállomány jelenleg 851 millió, az export kötésállomány 706,4 millió rubel. Kedvezőtlen tendencia, hogy az import 80 százalékát magánjogi szerződésekben is rög­zítették, exportunkra viszont a szerződéses fedezet mindössze 73,8 százalék. Ugyanak­kor az import erőteljesen növekszik — az NDK egyre többet szeretne Magyarországra szállítani —, miközben a szerződésben rögzí­tett exporttételeket egyre-másra visszamond­ják. Mivel az NSZK-beli áruk a keletnémet piacot is elárasztották, az NDK most valósá­gos áruoffenzívát zúdít kereskedőinkre, olyan termékeket is kínálnak, amelyeket ed­dig csak nyugatra exportáltak. Egyidejűleg azonban körülbelül 50 millió rubel értékű magyar exportszállítmányt visszamondták az NDK cégei. Egyre kevésbé kelendőek a magyar termékek, például a pamutszövetek, a gabona, a bauxit, de a bor is, amelyet korábban minden mennyiségben megvásá­rolták. A fogyasztási cikkek mellett olyan nagy volumenű exportok is veszélybe kerül­hetnek, mint az Ikarus autóbusz. A Mogürt a napokban kötött megállapodást 25 ezer Polo-motorral felszerelt, négyütemű Tra­bant importjára, de ennek ellentétele még nincs meg. A Kereskedelmi Minisztérium szerint ezek a tendenciák az év folyamán felerősödnek, vagyis a magyar vállalatoknak mindinkább meg kell küzdeniük azért, hogy termékeiket elhelyezhessék a keletnémet piacon, márpe­dig a külkereskedelmi mérleg szempontjából kívánatos lenne, ha a jelenlegi passzívumot év végére egy kisebb mértékű aktívum válta­ná fel. S erre van is remény, például építőipa­ri vállalataink komoly megrendeléseket kap­­hatnak a jövőben. Az eddigi tárgyalások alapján úgy tűnik, hogy noha a valutaunió már idén júliusban létrejön a két Németország között, Magyar­­ország és az NDK ebben az esztendőben még rubelben számolja el az árucserét, s csak 1991-től kezdve számolnak el szabadon át­váltható, tehát konvertibilis fizetőeszközben a kétoldalú forgalomban. (MTI) ÚJ ARCOK A PARLAMENTBEN Dr. Pánczél Gyula (MDF) (Folytatás az 1. oldalról) A választásokon nyertünk, de még nem győztünk. A győzelemért még sokat kell dolgozni. Minden­kinek. Mert semmi nem dőlt el, a kormánypártnak, az ellenzéknek és a „népnek” most kell megpró­bálnia, hogy ebben az új „felállás­ban” mit tud cselekedni. Mert igen sok a panasz, a jaj, a bizonytalanság. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy innentől kezdve mindenki a maga sorsáért felelős, senkinek a feje fölött nem döntenek. Nagy és kegyetlen lecke lesz sokaknak, hogy az igazukért meg tudjanak harcolni is! Az ön­vizsgálat ideje következik, mert az elnyomott, meg a magukat elnyo­mottnak érző emberek között nagy ám a különbség!. . . Pályája alakulásáról kérdezem ezután. Anyám négy fiúval maradt özvegyen, 1952-ben. Azt hiszem, nem kell körülírni, hogy milyen küzdelmes élet várt rá. A középis­kola elvégzése után ösztöndíjas let­tem az orvosi egyetemen.­­A diplo­ma megszerzése után anyám sú­lyos beteg lett, a professzorom operálta. Utána 1968-ban Kecske­métre került, a Ceglédi úti tüdő­kórházba. Itt meglátogattam, és döntöttem: idejövök dolgozni. Anyám most 78 éves, s alig több 35 kilónál, de talán még most is több ambíció van benne, mint a fiában . .. A politikával kötött kapcsolatá­ról is faggatom. —­ Ez belső késztetés: nem a szakértelem, az előképzettség vagy az előzmény predesztinálta, hanem a tudat. Annak felismerése, hogy az ember nem boldogulhat, ha a világ, a társadalom nem változik jobb irányba. A változáshoz pedig nem elég az óhajtás, cselekedni is szükséges. Ehhez a hitemhez, a megvalósításhoz olyan társ kell, mint a feleségem, aki a hétközna­pok „felelőse” a családban. Há­rom szép fiunk van, akiknek a ne­velésében megpróbáltuk­pasztalatainkat hasznosítani,életta­képviselő lettem, úgy hiszem, sok munka vár. Most kezdődik a „tényfeltárás”, ezt a szakmámra, az egészségügyre is értem. Eddig is nehéz volt, most még nehezebb lesz . . . Nagy Mária « 0­0­0 0­0­0­0­0­0­0­0 Gépi és kézi anyagmozgatás biztosított. Érdeklődni: Fekete Sándor áruforgalmi ágazatvezetőnél. • fim: Dohánybeváltó Üzem, Kiskunhalas, Szegedi út 71. Tel.: 22-038. Telex: 26-927­0­0­0­0­0­0tt»mttm«0a0rom 06000mm000««0000T«mnttumm»0000t A KISKUNHALASI DOHÁNYBEVÁLTÓ ÜZEM felajánlja raktárkapacitását: 2 db 300 m2 és 1 db 200 m2-es raktárhelyiség.

Next