Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

Petőfi Nepe m­i * »bpi 2001. február 3. KONFERENCIA jelenéről és jövőjérőlN­ÉPFŐISKOLA A fejlődés kulcsa: törvény a Tisza-vidékről 2000. január 30-án átszakadt a Nagybánya térségében mű­ködő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat ciános szenny­vizeinek befogadására készült tározó töltése. A töltéssza­kadás nyomán csaknem 100 ezer köbméter magas cianid­­koncentrációjú szennyezett víz folyt el és jutott a Szamos vízgyűjtő területéhez tartozó vízfolyásokba. Az első hivata­los, írásbeli román tájékoztatást a vízszennyeződésről a kolozsvári székhelyű Vízügyi Igazgatóság adta ki. Az üze­net január 31-én érkezett a Felső-Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőségre. A közlemény szerint a Lápos patak­ban január 31-én a szennyezőanyag koncentrációja 19,16 mg/liter volt. A Duna-völgyi Regionális Rendszer bukaresti központja szintén január 31-én este küldte el „riasztás-in­cidens üzenetét” a magyar központnak. A cianidtartalmú szennyvíz 2000. február 1-jén érte el a Szamos magyar ha­társzelvényét. Dr. Csatári Bálintot, az MTA Alföldi Tudo­mányos Intézet Regionális Kutató Központ­jának igazgatóját a Tisza Kollégium jelen­tőségéről kérdeztük. - A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­rium megbízásából az intézetünkben lefolyt Tisza­­vidék-kutatási-fejlesztési programnak egyik na­gyon fontos részfeladata volt a Szent István Egye­temmel és a Lakitelek Népfőiskolával közösen szervezett Tisza Kollégium. Az egyetemisták, fiatal kutatók, tanáraik nagy örömmel csatlakoztak ehhez a Tisza teljes völ­gyére kiterjedő kutatási programhoz. A rendkívül bonyolult ku­tatás keretében vizsgáltuk a vidék vízrajzi, környezetvédelmi, természetvédelmi, mezőgazdasági, turisztikai, településhálóza­ti kérdéseit. Mindezt a nagy, úgymond felülről gondolkodó rész keretében. A Tisza Kollégium pedig a Közép-Tisza-vidék huszonhárom településén ehhez egy alulról építkező szellemi­ségű, szakszóval mondva terepjáró munkával járult hozzá. Ez utóbb két részből állt. Az elsőben a hallgatók a kijelölt települé­seken úgynevezett betekintő látogatásokat tettek. Megvizsgál­ták, értékelték a ciánszennyezés következményeit és azt, hogy mennyire tudatosult ez az emberekben. A beszélgetések kap­csán megvizsgálták a települések demográfiai megújulóképes­ségét, gazdasági,eltartó és ellátóképességüket. A felmérések­ről a kérdőívek segítségével nagyon izgalmas, ugyanakkor pontos és statisztikába foglalható beszámolókat készítettek. Ezek feldolgozása jelenleg is folyik. A kollégium másik jelentő­sége, hogy több olyan csoport, csapat is részt vett benne, akik vették a fáradságot, és külön maguk elemezték azokat a tényezőket, amelyek a Tisza mente egészének fejlődéséhez hozzájárulhatnak. Néhányan briliáns, valóságos kis tudomá­nyos dolgozatokat készítettek. Ezek már szakszerű mélység­ben szólnak egy-egy olyan problémáról, mint mondjuk a tájter­vezés vagy az ökológiai értékek védelme. Dr. Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora a Tisza Kollégium létrehozására így emlékezett:­­ Előttem már utaltak arra, hogy a Tiszának újjá kell születnie. Igen. A Tiszának valóban újjá kell születnie, de ennek az országnak, ennek a nem­zetnek is újjá kell születnie. És ez nem megy másképpen, mint a felsőoktatásban tanuló ifjú­ság segítségével, a felsőoktatás újjászületésével. A Tisza Kollégiumnak története van: Lezsák Sándor egy évvel ezelőtt ellátogatott Gödöllőre. Arról beszélgettünk, hogy nagy öröm az, hogy a magyar felsőoktatásban megháromszorozó­dott a diákok száma, nagy öröm az, hogy azt tervezzük, min­den második fiatal egyetemre járjon, készülünk arra, hogy szaktudást adjunk számukra, de valami elmaradt. Ezt régeb­ben úgy mondtuk: nevelés, ma inkább úgy hívják: az értelmi­ségi hivatásra való készülés. Akkor határoztuk el, hogy az ifjú­ság arra fogékony részét abba a közegbe tereljük, ahol igenis megérzik a felelősségét a munkájuknak, megérinti őket a hi­vatástudat, és valamivel többre vágynak annál, minthogy le­gyen egy diplomájuk és érvényesüljenek az életben. Kötele­zettség az értelmiségi munka. Ezt egyre kevésbé hangsúlyoz­zuk. Az a tény, hogy a Tiszát súlyos környezeti katasztrófa ér­te, és nemcsak a Tiszát, hanem a környezetében élőket is, egy olyan sajnálatos, de nagyszerű lehetőséget adott a Szent István Egyetemnek, hogy nemcsak papíron alakulhatott meg, hanem itt és most, ebben az elmúlt évben a lelkekben is. A fi­atalok önkéntesen, munka mellett, tanulmányok mellett, a gé­pészmérnök-hallgatótól az állatorvos-hallgatóig,­ötös brigá­dokban vállalkoztak ezek a gyerekek arra lelkes tanáraikkal, hogy bejárják ezt a huszonhárom kistelepülést. Időben érkez­tek, nem hezitáltak, példát adtak, az ifjúság erejével és opti­mizmusával. És végig is csinálták mindazt, amit vállaltak. Igen. Hivatástudatból. A TISZA KOLLÉGIUM PÁLYÁZATÁNAK DÍJAZOTTJAI: Rákócziújfalu, tanár: Halász Péterné Különdíj: Különdíj: Tiszakécske, tanár Fekete Albert Tiszajenő, tanár: Nyerges Györgyi Különdíj: Tiszaug, tanár: dr. Juhász Mária Különdíj: Bokros, tanár: Loksa Gábor­­ Egy éve a Tiszát sokkal súlyosabb környezeti katasztrófa érte, mint azt a tavaly tavaszi előrejel­zések feltételezték. A helyzet is sokkal súlyo­sabb a határunkon túl, mint azt hittük volna. Azok a felmérések, amelyeket a környezeti ka­tasztrófa után végeztek, csak azt igazolják, hogy sokkal több ilyen objektum van, és azok az objektumok sokkal korrodál­­tabbak, mint azt hittük volna, s mint az a huszonegyedik szá­zadi kultúrában elvárható. Ezért feltétlenül tennünk kell vala­mit. Csakhogy mi a határon átnyúlva nem tehetünk semmit. Ugyanis nincs, amit ennek ellenében felajánlhatnánk. Ezért arra kell törekednünk, hogy a Tisza vízgyűjtő területén elhe­lyezkedő öt ország kidolgozzon egy koncepciót, ökológiai egységet. Ennek az egyezménynek a segítségével jöjjön létre egy ötoldalú monitoring-rendszer tervezése, kiépítése és működtetése, melynek megfigyelésére, nyomon követé­sére jöjjön létre egy, az érintett országokat összefogó inté­zet, lehetőleg Magyarország területén. Ha ez megvalósul, olyan nemzetközi pénzekért folyamodhatunk, amelyeket már nem vehetnek el tőlünk, s melyek segítségével egysé­ges Tisza-völgyi és Tisza-vidéki fejlesztési koncepciót tu­dunk kialakítani. A tanácskozás első előadója, Dr. Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter felelevenítette az egy évvel ezelőtti eseménye­ket. A tárca vezetője hangsúlyoz­ta: csak a gyors és összehangolt szakmai intézkedések sorozatá­nak köszönhető, hogy Magyaror­szágon nem követelt emberéletet a Nagybánya térségében műkö­dő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat tározójából a Szamosba és a Tiszába jutott cianidtartal­mú szennyvíz. Turi-Kovács Béla előadásában leszögezte: ha sike­r példa nélküli környezeti ka­tasztrófa évfordulóján Tisza Kon­ferencia címmel egész napos ta­nácskozást tartottak a Lakitelek Népfőiskolán. A tanácskozás meg­nyitóján Lezsák Sándor ország­­gyűlési képviselő, a konferencia szervezője így emlékezett a tava­lyi eseményekre: - Sokan már temették a Tiszát. Koszorúkat dobáltak a folyóba. A fájdalom és a tehetetlenség moz­gósította ezeket a gondolatokat, cselekvéseket. Aztán egyre töb­ben kezdték mondani azt: a Tisza nem halt meg, csak nagybeteg. Gyógyítani kell. Ez adott nekem is ösztönzést, erőt, hogy megta­láljam, mi a feladata, kötelessége az itt élőknek annak érdekében, hogy ez a gyógyítás minél sikere­sebb legyen. Hiszen, ha beteg, nagybeteg van a házban, a hazá­ban, akkor mindenki keresse a maga lehetőségét, feladatát. Mit is mondott Tamási Áron? „A ma­dárnak szárnya van és szabadsá­ga, az embernek szülőföldje és sok-sok kötelessége.” Mi a ma­gunk kötelességét kerestük azok­ban a napokban, hetekben. Szá­momra rendkívül nagy elégtétel és élmény, hogy meg tudtam ta­lálni azokat a társakat, akikkel létrehoztuk azt a Tisza Kollégiu­mot, amely a népfőiskolai hagyo­mányok és formák segítségével hozzájárult a nagybeteg Tisza és környezetének fizikai és lelki megújulásához, gyógyításához. A támogatók közt volt Dr. Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora és Dr. Font Er­zsébet, a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium fő­osztályvezetője. Velük beszéltük végig annak lehetőségét, hogy a Szent István Egyetem hallgatóit meghívjuk ide, a Tisza mellé. A több mint százharminc egyete­mista, főiskolai hallgató és oktató huszonhárom csoportot alkotva huszonhárom települést látoga­tott meg, egy tudatos, tudomá­nyos megalapozottsággal meg­szervezett kutatómunka kereté­ben. A Tisza Kollégium megszer­vezésében nagy segítségünkre volt a Magyar Tudományos Aka­démia vezetése, dr. Glatz Ferenc elnök, Kroó Norbert főtitkár és dr. Meskó Attila. Kiemelten fontos szerepet vállalt a szervezésben dr. Csatári Bálint, az MTA kecskemé­ti székhelyű Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója. Ő volt az, aki a Tisza Kollégium egész tevé­kenységének tudományos hátte­rét kidolgozta. A munka eredményeként 2000 áprilisában már Lakiteleken volt közel ISO egyetemista, főis­kolai hallgató a Szent István Egyetem tíz karáról, és elkezdő­dött egy olyan munka, amely a két világháború közötti falukuta­tó mozgalomhoz hasonlítható. A felmérés, kutatás októberben megismétlődött. Az előkészüle­tek, tanácskozások, előadások, kutatások eredményeként a fia­talok olyan tudományos igényű munkát tettek le az asztalra, amely felhasználható az Alföld fejlesztésében, a kormányzati munkában, és nagyon nagy se­gítséget ad az önkormányzatok­nak, intézményeknek és nekem, aki országgyűlési képviselőként igyekszem ennek a tájnak az ér­dekeit képviselni. A felmérésnek elsősorban az volt a célja, hogy életre segítsük azokat a törekvéseket, amelyek megvoltak itt a tudományos műhelyekben, intézményekben, önkormányzatokban, regioná­lis, kistérségi elképzelésekben, amelyek jól illeszkednek az or­szágstratégiába, a kárpát-meden­cei nemzeti megmaradás-prog­ramba, abba a fenntartható fej­lődésbe, amely jól illeszkedik az európai közösségbe, melynek része a Tisza völgye is, s amely­nek meghatározó része kell hogy legyen a jövőben is. Jól elérni, hogy az Európai Unió irányelveiben is megjelenjen az úgynevezett alvízi országok vé­delme, akkor utódaink nagyobb biztonságban élhetnek az alvízi országnak számító Magyarorszá­gon. A környezetvédelmi minisz­ter egyébként a szikrai Holt-Ti­­szához is kilátogatott. A tanácskozás végén Lezsák Sándor a Petőfi Népének nyilat­kozva elmondta: törvény készült a Balatonról, és készülőben a Ti­­sza-törvény. Ez a törvény nem lehet csak a Tisza-tó törvénye. Ez a Tisza-törvény a Tisza-völgye összes településének jövőjét kell meghatározza. Ahogyan a Balaton-törvény sem csak Siófok törvénye. Dr. Gönczy János, a Tisza-Szamos Kormány­­biztosi Hivatal vezetője a Tisza állapotáról tartott előadásában hangsúlyozta: SZÁSZ ANDRÁS A Tisza-konferenciát hatalmas érdeklődés kísérte. 1. díj: Rákóczifalva, tanár: Bartos Mónika II. díj: Tiszaalpár, tanár: Kádái Róbert III. díj: Tiszakürt, tanár: Antal György III. díj: Lakitelek, tanár: Gecse Mónika III. díj: Tiszasas, tanár: Fodor Zoltán III. díj: A tanácskozáson neves szakemberek beszéltek a Tisza jelenéről és jövőjéről. FOTÓK: KOVÁCS JUDIT Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter kilátogatott a tőserdei Holt-Tiszához. 1 '[li­mcsvau ff T­óth­i­m Kő Pál szobrászművész átveszi a díjat dr. Matolcsy Lajostól, az alapítvány elnökétől. A NAGYALFÖLD ALAPÍTVÁNY PRO RÉGIÓNÉ ALFÖLDÉRT DÍJ KITÜNTETETTJEI: Dr. Aradi Csaba, a Világörökség Programiroda igazgatója Dr. Blazovich László, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója Gyergyádesz László, Kő Pál szobrászművész, a kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely igazgatóhelyettese a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára Dr. Nagy István, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója Dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora

Next