Bácsbodrog Népe, 1950 (2. évfolyam, 1-18. szám)
1950-01-05 / 1. szám
I. évfolyam 1. szám, 1950. január 5. Februárban rendelik a magyar-szoret barátság hónalját Ára 50 fillér. ÖTÉVES TERVÜNK a falu felemelkedésének biztosítéka Az ötéves terv január elsejével a megvalósítás szakaszába lépett. Dolgozó népünk teljes figyelme erre a kérdésre összpontosul és ez a feladat lesz a munka tengelye öt éven keresztül. Az ötéves tervet népünk már régebben, a választások alkalmával magáénak vallotta, amikor szavazatával jóváhagyta mindazokat az eredményeket, amelyek előfeltételei az ötéves terv megkezdésének. Jóváhagyta a béke harcos megvédését, amely nélkül az ötéves terv megvalósítása el sem képzelhető. A választások óta eltelt idő, a mezőgazdasági munkálatok elvégzése, az ötéves tervkölcsönjegyzés diadala, majd a sztálini munkafelajánlásokkal kirobbant hatalmas arányú munkaversenymozgalom tovább érlelte az ötéves terv megkezdésének lehetőségeit, biztos, szilárd alapokra helyezte azt. A hároméves terv túlteljesítése, illetve két év és öt hónap alatt való elvégzése bebizonyította, hogy dolgozó népünk kimeríthetetlen alkotóerővel rendelkezik és azt lelkesen, nagy célok megvalósításának sorompójába tudja állítani. Az ötéves terv megvalósítása folyamán a lendület, a lelkesedés méginkább fokozódik majd. Itt nem arról van már szó, hogy újjáépítünk, hanem arról, hogy újat építünk, hogy győzelemre visszük a szocializmus ügyét. Dolgozó parasztságunk nagy figyelemmel fordul az ötéves terv felé. A beszélgetés tárgya nem is lehet más, mint ez. Lépten-nyomon tanúi lehetünk annak, hogy tanulmányozzák, olvassák az ötéves terv törvényét és megőrizzék a Szabad Népnek azt a számát, amelyik Gerő elvtárs beszédét közölte. Ennek oka egyrészt az, hogy a hároméves terv a tömegek számára elképzelhetetlenül nagy eredményeket hozott, másrészt az, hogy a nagy eredmények tudatában az ötéves terv átalakító szerepe még hatalmasabbnak, még világosabbnak tűnik. Dolgozó parasztságunk figyelme azokra a hatalmas célkitűzésekre irányul, amelyek a mezőgazdaságba közvetlenül és közvetve csaknem 13.000 millió forintot irányoznak elő. Különösen megragadta dolgozó parasztságunk figyelmét a törvény egyik, mindent magába foglaló szakasza, amely szerint „az ötéves népgazdasági terv kulturális, egészségvédelmi, falufejlesztési beruházásainak hozzá kell járulniok a dolgozó parasztság felemelkedéséhez és szolgálniok kell a város és a falu közötti kulturális és gazdasági különbség fokozatos megszüntetésének nagy célját.“ A terv történelmi jelentősége a falu dolgozói életével kapcsolatosan ebben a mondatban összegeződik. Sokak előtt azonban újszerűen hat és ugyanakkor érthetetlennek tűnik a falu és város közötti különbség fokozatos leszűkítésének, felszámolásának kérdése. Világosan látják a falu és a város közötti különbséget, már azt is megértik, hogy a kettő közé mesterséges válaszfalat emelt a reakció, de nem látják világosan, hogy melyek azok az eszközök, tennivalók, elvégzendő feladatok, amelyekkel felszámolhatjuk a falu és a város között fennálló különbséget. Dolgozó parasztságunk már ismeri a terv ipari és mezőgazdasági hatalmas arányú beruházásait, de ezeket a távlatokat nem párhuzamosítja a falu előbbrejutásának, ugrásszerű fejlődésének távlatával. A kérdés hatalmas jelentőségű. Azt sem mondhatjuk, hogy az ötéves tervvel kezdődött el a munka, de azt sem, hogy az ötéves terv elvégzi. De azt igenis állíthatjuk, hogy az ötéves terv az, amely — már éppen az eddig elért eredmények birtokában — feladatává tudja tenni a város és a falu közötti ellentét fokozatos leszűkítését. Miért mondjuk azt, hogy nem most kezdődött el a különbségek felszámolása ? A felszabadulás után a nagybirtokok felosztása, a dolgozó parasztság, a földhözjuttatottak állandó figyelmes gazdasági megsegítése, a hároméves terv beruházásai, a gépállomások, a szerződéses termelés, a kulák elleni erélyes politika, a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős megerősödése, a dolgozó parasztság nagy tömegeinek a földművesszövetkezetben való részvétele, az államosított, demokratizált iskolák, a villany, telefon, olcsó rádió, motorkerékpár, mind hatalmas bizonyítékai annak hogy a felszabadulás pillanatától kezdve megindult lassan, de állandóan előbbrejutva a falu és város közötti különbség felszámolásának politikája. A termelőszövetkezeti mozgalom alapvető feltétele a város és a falu viszonya megváltozásának. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdulásával gyorsított ütemben mosódnak el a határok s ennek igen nagy jelentősége van a szocialista építés szempontjából. Sztálin elvtárs mondja: „Átformálja a paraszt pszichológiáját és a parasztot arccal a város felé fordítja. Megteremti az alapot a város és a falu közti ellentét megszüntetésére ... és ezen nincs mit csodálkozni, mert a paraszt most gépet, traktort, gazdászt, szervezőt kap a várostól és végül egyenes segítséget is a kulák elleni harcra és a kulák leküzdésére. A régi paraszt típusa, aki állati bizalmatlansággal nézett a városra, mint kirablójára, háttérbe szorul. Felváltja az új paraszt, aki a városra azzal a reménységgel tekint, hogy reális termelési segítséget kap onnan.“ A sztálini tanítást alkalmazva —tervünk feladatául tűzte ki a mezőgazdaság elmaradottságának megszüntetését, amelynek fő eszköze a nagyarányú gépesítés, másrészt a nagyüzemi, korszerű, szocialista gazdálkodás kiterjesztése a mezőgazdaságra. Ennek következményeként azonban gépállomásaink, állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink nemcsak azt kapják feladatul, hogy növeljék mezőgazdálkodásunk termelékenységét, hanem azt is, hogy gyökeresen alakítsák át a falu társadalmát, biztosítsák a mezőgazdaságunkban a szocializmus alapjainak lerakását és ezen keresztül dolgozó parasztságunk felemelkedését, biztosítsák a szoros szövetséget és összekapcsolódást a munkásosztálylyal. A munkás-paraszt szövetségi erejére és erősödésére soha nem volt nagyobb szükség, mint az ötéves terv megvalósítása folyamán és soha nem látott eredmények születnek majd ennek nyomán. Nézzük meg főbb pontjaiban az ötéves terv intézkedéseit, amelyek a legfőbb segítői annak, hogy kisebbedjenek a város és falu közötti különbségek. A nehézipar nagyarányú megerősítése elsősorban szolgálja ezt a célt A mezőgazdaság gépesítése, az elavult termelési eszközök és módszerek fokozatos felszámolása, döntő előfeltételek. A nehéziparon belül a szerszámgépek gyártása, a hároméves terv termelési szintjét 223 százalékkal haladja meg. Az ötéves terv végén 500 gépállomáson 22.000 traktor, az összes szántóterület 60 százalékát műveli majd meg. Temérdek gépkocsit, mozdonyt, vagont gyártunk. Már az első évben elkezdjük az új Diesel traktorok, arató-cséplőgépek, kukorica-aratógépek, építő- és útépítő gépek gyártását. A mai bőséges textilellátást 52 százalékkal emeljük. A ruházati nagyipar két és félszer nagyobb lesz a mainál. Az ötéves terv végére 11 és félmillió pár cipőt gyártunk majd. A széntermelés a mai 11 és félmillió tonnáról 18 és félmillió tonnára emelkedik, villamosenergia termelésünk megkétszereződik. A mezőgazdasági ipart átszervezzük és felfrissítjük. Ü malmok, húsfeldogozó üzemek, baromfifeldolgozó telepek, kenyérgyárak, hűtőházak, közraktárak és keményítőgyárak épülnek. Már az első évben 200 kilométer bekötőút épül. 1949-ben 32.000 lakást építettünk, 1954-ben 92 000-ret. Végleg felszámoljuk a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát, biztosítjuk a dolgozók kulturális felemelkedését. A dolgozó parasztság nagy tömegei ipari munkásokká lesznek, hiszen az ipar fejlesztése mintegy 427.000 új munkást igényel. Ez a néhány felsorolt adat is világosan megmutatja, hogy az ötéves terv során felszámoljuk a falu és város közötti különbséget. Az adatok bizonyítják, hogy a terv a munkásosztály vezetésével úgy épül, WELTHER DÁNIEL. Megszűnt az áramhiány, jól indul az ötéves terv A Szovjetuniótól kapott transzformátort a Bajai Posztógyár A bajai fonoda sztálini mírssak teljesítménye a legjobb az országban Évek óta tartó nehéz problémája a Bajai Posztógyárnak az energiahiány. A régi transzformátor az üzemnek csak egy részét tudta árammal ellátni és így állandó zavarokkal küzdöttek. Szinte naponta leállt egy-egy üzemrész, az áramhiány állandó gondot okozott az üzemvezetőségnek, mert nem minDecember óta azonban fellélegzett a Bajai Posztógáz minden dolgozója, mert befejeződött a Szovjetumétől kapott transzformátor felszerelése. Azóta nincs semmiféle üzemzavar a gyári berendezések hibájából. A transzformátor működik már és csak üzemszünetekben, vasárnaponként szeretelnek még rajta. Az áramvezető síneket különböző színekre festik be, az egyszerűbb kezelés és egyszerűbb hibakeresés céljából. Különleges műszereket is szerelnek rá, amelyek megkönnyítik a kezelést. Ilyen műszerek az eddigi hazai vagy bármiféle külföldi gyártmányú transzformátorokon ismeretlnek. Varga Károly és Gurka Antal szerelők elragadtatással beszélnek a szovjet gyártmányú transzformátorról. — Hosszú évek óta áramszolgáltató berendezések szerelésével foglalkozom, nagyon sok gyár berendezését ismerem, sok hazai, német és egyéb gyártmámyú transzformátort szereltem már, de ehhez a szovjet gyártmányúhoz hasonló, tökéletes transzformátort még nem láttam, — mondja Gurka Antal szerelő. — Sokkal nagyobb a hűtési felülete az eddig ismert öszszes berendezésekénél. A gyár régi, 300 kilowattos trafóját például, bár a legjobb gyártmányok egyike, ha csak 320 kilowattal is terhelték meg, akkor is már rövid idő múlva olyan forró lett, hogy le kellett az egész üzemet állítani, különben kiolvadtak volna a tekercsek. Ezzel szemben az új, szovjet transzformoA komoly technikai segítségen túl a sztahanovisták példaadása is hatalmas lendületet adott a Posztógyár dolgozóinak. Az egyéni versenyzők jóval felülmúlták a sztálini felajánlásaikban vállalt kötelezettségeiket, ugrásszerűen megnövelték munkájuk termelékenységét és a sztálini műszak bebizonyította, hogy az egyéni verseny tömegmozgalommá lett a Bajai Posztógyárban is. Az eredmények bizonyítják, hogy nagy fordulat következett be a posztógyári dolgozók gondolkozásában. Megértették, hogy a szocializmus építésének, az életszínvonal emelésének hatalmas eszköze az egyéni verseny, a Sztohán évdig jelentett teljes megoldást, ha csak a fontosabb, sürgősebb munkát végző üzemrészeket látták el árammal. A hároméves terv idő előtti befejezéséhez az egész üzemnek állandóan működni kellett volna. Jelentős időveszteséget és sok bosszúságot jelentett az áramhiány a gyár vezetőségének és dolgozóinak.tor összehasonlíthatatlanul jobb, 320 kilowattal, de szükség esetén még 550 kilowattal is megterhelhető anélkül, hogy még csak meleg is lenne. Aztán megmutatja, hogy a régi berendezés bordás hűtőrésze helyett a szovjet trafó csőrendszere sokkal nagyobb hűtési felületet biztosít. Nagy előnye még a szovjet trafónak — szól közbe Varga Károly szerelő, — hogy fázis átkapcsolók vannak rajta. Ez sem a hazai, sem bármiféle külföldi gyártmányú trafón nincs. Hogyan jutott a Bajai Posztógyár a szovjet transzformátorhoz? — kérdezzük Petró Mihály vállalatvezető elvtársit. „Az őszi nemzetközi vásáron, Budapesten–válaszolv — a Szovjetunió bemutatta mezőgazdasági, közlekedési és ipari gépeit, köztük több ilyen transzformátort is. Mint ismeretes, a kiállás befejezése után a Szovjetunió Magyarországon hagyta ezeket a gépeket, vagy ezzel is segítséget nyújtttt mezőgizdaságunk és iparunk felességében. Ezekből a transzformátorokból kapott egyet a mi gyárunk is. Bizony, ha a hároméves terv elején rendelkeztünk volna ilyen transzformátorral, akkor sokkal kevesebb nehézséggel, meg rövidebb idő alatt teljesíthettük volna a terv ránk eső részét. Az ötéves tervet, hála a Szovjetunió segítségének — már sokkal kedvezőbb feltételek között kezdjük meg, mozgalom. Megértették, hogy az egyéni versennyel nemcsak a saját munkabérük növekszik, de a többtermelés, a termelékenység növelése egyben a közösség, az egész dolgozó magyar nép jólétét is növeli. A Posztógyárban 1949. év elején 95 százalék volt az átlagos normateljesítmény. Két-három hónappal ezelőtt az egyéni versenyforgalom kibontakozásakor 106 százalék volt, a sztálini műszakban pedig 132,4 százalékot értek el, sőt egyes üzemek, például az apretura, jelentősen magasabb, 146 százalékos eredményt ért el. A fonoda 16,3 százalékkal növelte az átlagát. A napokban fejeződött be a textiliparban a sztálini műszak eredményeinek országos egybe-, vetése és nagy örömmel fogadták a gyár dolgozói a jó hírt, amely szerint a bajai fonoda átlagteljesítménye legjobb az országban. Még növeli büszkeségüket, hogy a két pesti testvérvállalat (a Mechanikai Szövőgyár másik két fonodája) lett a második, illetve a harmadik az országos termelési versenyben. A hír után műszaki értekezletet tartottak a fonoda és a gyón vezetői és megállapították, hogy, az egyéni verseny kiszélesedése, a munkafolyamat jó megszervezése és az „abzugolásnál“ a jó összmunka tette lehetővé ezt a kimagasló jó átlageredményt. A további kollektív munka elmélyítése elsősorban a gépkezelők öntudatos munkáján múlik. Porzó elvtárs máris tanulmányozza a sztálini műszakban alkalmazott munkamódszereket. Mint mondja, az a célja, hogy a fonodában ezt a munkamódszert állandósítsák, továbbfejlesszék. Hiszen, ha a fonoda dolgozói ilyen versenyszellemben és ilyen öntudatos összmunkával, egymás munkáját megkönnyíteni akarással dolgoznak tovább, akkor 30—40 százalékkal nő a keresetük, de ezzel elősegítik az általános életszínvonal emelését, az ötéves terv gyorsabb megvalósítását is. A műszaki értekezlet után taggyűlésre mennek az elvtársak. A Párt neveli és formálja a munka hőseit... „Nem ígérem, hanem tettekkel, további jó munkával, további eredményekkel bizonyítom majd be, hogy megváltozott a gondolkozásom, megváltozott a viszonyom a Párthoz — mondja Roller Jánosné, miután felvették a tagjelöltek sorába. Ez a posztógyári taggyűlés világosan megmutatta, hogyan neveli és formálja a Párt, a nagyszerű eredményeket elérő hősöket, a magyar sztahanovistákat. Egymásután szólalnak fel az elvtársak, egyöntetűen elismerik, hogy Köllerné a gyár legjobb sztahanovistája, nevét, jó munkájának eredményét már az egész országban ismerik. Az elismerések mellett azonban alaposan feltárják elkövetett hibáit is. Köllerné a tagság előtt őszinte önkritikát gyakorol. Jogos és helyes a kritika, ismeti el, mert valóban igaz, hogy 1946—47-ben tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak és mégis a gyárban akkor többségben levő jobboldali szociáldemokraták irányítását fgadta el hogy annak nem egy osztály, hanem az egész dolgozó nép részese és haszonévezője. Az ötéves tervben a falut elszakíthatatlan és egyre erősödő szálakkal fűzik a városhoz Eltűnik az a hatalmas, mély szakadék, amely a falu és a város között fennáll. A dolgozó paraszt a városban nem kiszipolyozóját, félrevezetőjét látja, hanem ellenkezően, egyenrangú segítőjét, a termelés, a politika és a kultúra frontján. A Párt, Rákosi elvtárs vezetésével biztosítja a szocializmus alapjainak lerakását, hogy ne csak a városban, hanem a falun is „győzelemre vigyük a szocializmus ügyét az egész magyar népgazdaságban.“ Működik a Szovjetuniótól kapott transzformátor A bajai fonoda a munkaverseny országot győztessé