Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1855
I. Tilzó-e az iskola, midőn a nyilvános élvezethelyektől Az iskolák mind megannyi fénypontok az emberi élet egén, mint nap és csillagzatok a fölöttünk kékellő égboltozaton. Ragyognak, világítnak ezek, melegítnek és tenyésztenek a belőlök lemosolygó nyájas sugarak anélkül, hogy csudálatos rendszerük és áldásdús hatásuk meghajolna az emberi elme hánykódásainak, az emberi szív ellenvágyainak. Hasonlag az iskolák is fénylenek, és világítnak, kilövellik a boldogítás biztos reményében oly kedvesen rezgő sugaraikat a jelenre, az utókor messze századaira egyiránt, bármennyire erőlködnének is némelyek e fényt, e világot tőle elpörölni, vagy a fényt árasztó sugarakat visszaverni, elhomályosítani. Minden , annál inkább magasabb iskola feladata: az embert jobbá, értelmesbbé tenni, és így mintegy másodszor teremteni őt, hogy a nyert szellemi kincsek alapján ingatlanakban épüljön fel mind saját, mind mások boldogsága! E fenséges eszme önként kelti föl minden nemes kebelben az iskola iránti tiszteletet, minden értelmes főben az elismerést Épen azért szánakodólag bár, de nyugodtan mosolygunk le azokra, kik a magasabb iskolák szerencsésb csillagzatainak föl-föl tünedezésinél hidegen maradnak, vagy talán még kellemetlen érzület is vonul át lelkükön! Ámde az iskola emberek között létező intézet, mely föladatának megoldását ifjú sarjadékokon eszközli, kiket a nevelés időszaka alatt nem lehet teljesen kiragadni az emberi vélemények, és nyilatkozatokkal különfélekép áthatott és terhelt körökből. S ha itt az iskolai intézményekkel homlokegyenest ellenkező nézet uralkodik, ha a nevelés eszközei életekkel kicsinyeltetnek, úgy a tanuló lelke igen könnyen kitérend az iskolai befolyás elől, s oda hajlik inkább, hol érzékiségének sűrűbb tömjénfast nyújtatik áldozatul. 1*