Állami Tanítóképezde, Baja, 1873
A „métermérték“ gyakorlati ismertetése. 1876. január 1-vel lép életbe országunkban is a múlt században francia tudósok által megállapított, a tudomány birodalmában általánosan használt, egyes országokban a közéletben már meghonosodott új mérték, melynek alapja a méter. Azon kérdés lett felvetve, nem lehetne-e a természetben, minden önkénytől menten, oly határozott mértékegységet találni, melyet azon esetre is bírna az ember újból meghatározni, ha minden szabályzó, mesterségesen készített mérték elveszne ? A feladat meg lett oldva, mert a métert úgy találták, hogy földünk felületén egy délkor 10 milliomod részét meghatározták, s az igy talált vonalat, mely körülbelül 3' 2"-el egyenlőítették az új mérték alapjául. Ezen alapmértékből 10-el való osztás és szorzás által oly hosszmértéket nyerünk, melylyel a csak górcsövel látható vonal hosszát és az égi testek távolságát pontosan kifejezhetjük, melyek négyzetei a legkisebb és legnagyobb területek meghatározására alkalmasak s melyből Kolumbus tojásához hasonló egyszerű módon valamennyi ür- és súlymértéket származtatni lehet. Ezen mértékrendszer célszerű volta felől csak egy nézet uralkodik, s ami általános elterjedését s elfogadását a közéletben illeti, az csak az idő kérdése lehet. Kétséget nem szenved, hogy az átmeneti időszak nehéz lesz és sok bonyodalmat fog okozni, de ha ezen túl estünk, oly mérték birtokában leszünk, mely célszerűsége s egyszerűsége által bőven kárpótolni fogja ezen bonyodalmakat. Hogy az átmenet megkönynyítessék, hogy az új mérték alapos ismerete mentül jobban eleve is elterjedjen, legtöbbet lehet az iskolának hatnia, leginkább azon