Bányászati és Kohászati Lapok, 1914 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1914-04-01 / 7. szám

Szabadalmi hírek. 455 lány a boltozat említett behorpadásába ütközik, miáltal ez lassan keresztülég, esetleg beros­­kad és a kemencze idő előtti szétesését idézi elő. E hátrány akkor is változatlanul fennáll, ha a ferdén lefelé irányított léghuzamcsator­­nát külön, a tűzhelytérből e csatornához lefelé vezetett tűzhelyboltozat vége alatt boltozzuk is be. A láng ez esetben is már a kemenczefej kezdődő visszaégésekor a tűz­helyboltozat végébe, illetőleg a behorpadásba ütközik, mely utóbbi a tűzhelyboltozat dom­bos boltozatának a ferdén lefelé irányított léghuzamcsatornaboltozattal való összetalál­­kozási helyén keletkezik. Ennek folytán a tűzhelyboltozat e helyen igen gyorsan keresztül fog égni, esetleg be is roskadni és a kemencze idő előtt szétesik. De nem szüntetheti meg e hátrányt a vízszintes tűzhelyboltozatnak ugyan­ilyen, ferdén lefelé irányított léghuzamcsator­­nával bíró léghuzamcsatornaboltozat fölött való elrendezése sem. Ez esetben, midőn tehát a kemenczeboltozat nem a legelőnyö­sebb módon domborúan van a léghuzam­­csatornához lefelé vezetve és ennek megfele­lően kedvezőtlen holt szögletek keletkeznek a léghuzamcsatorna torkolata mögött, a fedél és a léghuzamcsatorna közt lévő kiugró csúcs különösen gyorsan fog visszaégni úgy, hogy az ennek következtében fölfelé tölcsérszerűen bővülő léghuzamcsatorna torkolatánál a lángot egyenesen a tűzhelyboltozat vízszintes fedő­lapjára fogja vezetni és ezáltal ennek keresztülégését gyorsítani fogja. Ezzel szem­ben a találmány tárgyát képező, főleg Martin­­kemenczékhez való kemenczefejnél, a külön beboltozott, meredeken lefelé irányított lég­­huzamcsatorna és ehhez a tűzhelytér felől vezetett tűzhelyboltozat előnyének változat­lan magatartásával, az említett kiviteli alakok valamennyiénél fönforgó hátrányt, nevezete­sen : a tűzhelyboltozat idő előtti keresztül­égését teljesen elkerüljük, a­mennyiben ugyanis a léghuzamcsatornaboltozat elkerül­hetetlen lassú visszaégésekor a tűzhelybol­tozat sértetlenül maradásának időtartamát tetemesen meghosszabbítjuk azáltal, hogy a tűzhelyboltozatot a léghuzamcsatornaboltozat homlokfelületén túl, ez utóbbi hosszában annyira vezetjük fölfelé tovább, hogy az domboru-homoru alakot nyer, melynek homorú része már a tűzhelytér fölött, a léghuzam­csatornaboltozat homloklapja előtt kezdődik. Ennélfogva a láng még visszaégett léghuzam­­csatornaboltozatnál sem ütközhet azt károsí­tóan a tűzhelyboltozatba és a tűzhelyboltozat rendkívül hosszú élettartama és ennek meg­felelően az előállítási költségek jelentékeny mértékű csökkenése biztosítva van. A mellékelt rajzon a jelen új kemenczefejekkel ellátott Martin-kemencze egy példaképen választott kiviteli alakja van bemutatva és pedig: az 1. rajzon hosszmetszetben (az la. mellékrajzon pontozott kontúrvonalakkal, a rajz kiegészíté­séül, a kemenczefej eddigi építési módja, illetőleg csatlakozási helyének kiképzési módja van feltüntetve), míg a 2. ábra annak keresztmetszete a kemenczefej irányában nézve, végül a 3. ábra fölülnézete. A szokott elrendezésben kétszeresen alkalmazott gáz­­huzamcsatornák w-val vannak jelölve és a kemenczefej homlokfelületén az a kemenczetér egy alsó szintjébe torkolnak, míg fölöttük a v­­éghuzamcsatornák vannak elrendezve. E v csatornák már most a kemenczefej fölső részéből meredek ferde lejtéssel vezetnek lefelé torkolatukhoz, míg a tűzhelyboltozat a léghuzamcsatornák boltozata fölé van tovavezetve úgy, hogy a tűzhelyboltozatnak az 1. rajzon látható domború-homorú alakja keletkezik és a ív léghuzamcsatornaboltozatok, önálló fejalkatrészek módjára szabadon vég­ződve, a h főboltozat alá nyúlnak, mimellett utóbbi a w boltozatfalak mentén fölfelé van vezetve, a­hol is keresztirányban az oldal­falakra támaszkodik. Ezáltal a kemenczefej szokásos beépítésének föntebb említett ama hátrányát, hogy a kemenczefejek visszaégése folytán a kemenczeboltozat tartóssága kérdé­sessé válik, elkerüljük. /? ur ____ /

Next