Bányászati és Kohászati Lapok, 1914 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1914-04-01 / 7. szám
Szabadalmi hírek. 455 lány a boltozat említett behorpadásába ütközik, miáltal ez lassan keresztülég, esetleg beroskad és a kemencze idő előtti szétesését idézi elő. E hátrány akkor is változatlanul fennáll, ha a ferdén lefelé irányított léghuzamcsatornát külön, a tűzhelytérből e csatornához lefelé vezetett tűzhelyboltozat vége alatt boltozzuk is be. A láng ez esetben is már a kemenczefej kezdődő visszaégésekor a tűzhelyboltozat végébe, illetőleg a behorpadásba ütközik, mely utóbbi a tűzhelyboltozat dombos boltozatának a ferdén lefelé irányított léghuzamcsatornaboltozattal való összetalálkozási helyén keletkezik. Ennek folytán a tűzhelyboltozat e helyen igen gyorsan keresztül fog égni, esetleg be is roskadni és a kemencze idő előtt szétesik. De nem szüntetheti meg e hátrányt a vízszintes tűzhelyboltozatnak ugyanilyen, ferdén lefelé irányított léghuzamcsatornával bíró léghuzamcsatornaboltozat fölött való elrendezése sem. Ez esetben, midőn tehát a kemenczeboltozat nem a legelőnyösebb módon domborúan van a léghuzamcsatornához lefelé vezetve és ennek megfelelően kedvezőtlen holt szögletek keletkeznek a léghuzamcsatorna torkolata mögött, a fedél és a léghuzamcsatorna közt lévő kiugró csúcs különösen gyorsan fog visszaégni úgy, hogy az ennek következtében fölfelé tölcsérszerűen bővülő léghuzamcsatorna torkolatánál a lángot egyenesen a tűzhelyboltozat vízszintes fedőlapjára fogja vezetni és ezáltal ennek keresztülégését gyorsítani fogja. Ezzel szemben a találmány tárgyát képező, főleg Martinkemenczékhez való kemenczefejnél, a külön beboltozott, meredeken lefelé irányított léghuzamcsatorna és ehhez a tűzhelytér felől vezetett tűzhelyboltozat előnyének változatlan magatartásával, az említett kiviteli alakok valamennyiénél fönforgó hátrányt, nevezetesen : a tűzhelyboltozat idő előtti keresztülégését teljesen elkerüljük, amennyiben ugyanis a léghuzamcsatornaboltozat elkerülhetetlen lassú visszaégésekor a tűzhelyboltozat sértetlenül maradásának időtartamát tetemesen meghosszabbítjuk azáltal, hogy a tűzhelyboltozatot a léghuzamcsatornaboltozat homlokfelületén túl, ez utóbbi hosszában annyira vezetjük fölfelé tovább, hogy az domboru-homoru alakot nyer, melynek homorú része már a tűzhelytér fölött, a léghuzamcsatornaboltozat homloklapja előtt kezdődik. Ennélfogva a láng még visszaégett léghuzamcsatornaboltozatnál sem ütközhet azt károsítóan a tűzhelyboltozatba és a tűzhelyboltozat rendkívül hosszú élettartama és ennek megfelelően az előállítási költségek jelentékeny mértékű csökkenése biztosítva van. A mellékelt rajzon a jelen új kemenczefejekkel ellátott Martin-kemencze egy példaképen választott kiviteli alakja van bemutatva és pedig: az 1. rajzon hosszmetszetben (az la. mellékrajzon pontozott kontúrvonalakkal, a rajz kiegészítéséül, a kemenczefej eddigi építési módja, illetőleg csatlakozási helyének kiképzési módja van feltüntetve), míg a 2. ábra annak keresztmetszete a kemenczefej irányában nézve, végül a 3. ábra fölülnézete. A szokott elrendezésben kétszeresen alkalmazott gázhuzamcsatornák w-val vannak jelölve és a kemenczefej homlokfelületén az a kemenczetér egy alsó szintjébe torkolnak, míg fölöttük a véghuzamcsatornák vannak elrendezve. E v csatornák már most a kemenczefej fölső részéből meredek ferde lejtéssel vezetnek lefelé torkolatukhoz, míg a tűzhelyboltozat a léghuzamcsatornák boltozata fölé van tovavezetve úgy, hogy a tűzhelyboltozatnak az 1. rajzon látható domború-homorú alakja keletkezik és a ív léghuzamcsatornaboltozatok, önálló fejalkatrészek módjára szabadon végződve, a h főboltozat alá nyúlnak, mimellett utóbbi a w boltozatfalak mentén fölfelé van vezetve, ahol is keresztirányban az oldalfalakra támaszkodik. Ezáltal a kemenczefej szokásos beépítésének föntebb említett ama hátrányát, hogy a kemenczefejek visszaégése folytán a kemenczeboltozat tartóssága kérdésessé válik, elkerüljük. /? ur ____ /