Bányászati és Kohászati Lapok - Aluminium, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
Áttérek! a metallurgia egyes, igen fontos kérdéseinek vizsgálatára, szem előtt tartva a dialektikus módszerjelentőségét az elméleti metallurgiakörébe tartozó ismeretek elmélyítése, precíz meghatározása és szélesítése területén. A legfontosabb dolgok, amelyekkel itt foglalkoznunk kell, vagy a fémnek az ércből az ú. n. redukciós folyamatokkal való kinyerésével, vagy pedig a hézaganyagok és a fémben lévő szennyeződések oxidálásával függenek össze. Az oxidálás célja a fémnek frissítő folyamatokkal való nemesítése, melyek — mint ismeretes — a redukciós folyamatok ellentétei. (1. sz. ábra.) Mindkét fajta metallurgiai folyamat menynyiségi viszonyainak egyszerűsített sémája hangsúlyozottan arra mutat rá, hogy mindegyik mind redukcióból, mind oxidációból (frissítésből) áll. Pl. a nagyolvasztóban szilárd szénnel redukált érc a redukció folyamatában elégeti a reduktort, a szenet; a Bessemer, Thomas körtében, vagy Marbin-s kemencében a vasban feloldott fermoxild fémyvassá redukálódik vissza a nyersvasban lévő anyagok oxindálásánál, miáltal a frissítés folyamata olyan, mintha a forrószél, vagy olvasztógázok oxigénje a tömegek törvényével ellentétben nem a nagy fölöslegben lévő vasat oxidálná közvetlenül, hanem a néha csak tizedszázalékot kitevő szilíciumot, mangánt, foszfort és fbént égetné ki. Látjuk tehát, hogy a közvetett oxidáció együtt jár az oxidens redukálásával. Vájjon a metallurgiai folyamatok sematikus vázlata nem a marxi dialektika megmozdíthatatlan alapjain épült? Nem kétséges, hogy az összes metallurgiai folyamatok dialektikusan mennek régibe: mindegyikük a redukció mellett frissítésből is áll; egyes vegyületek eltűnnek azért, hogy helyettük mások keletkezzenek. A metallurgiai folyamat — a mozgás állapota — a mennyiségi változásoknak minőségi változásokba való átmenete. A nagyolvasztói folyamat — a fém oldaláról vizsgálva — redukciós folyamat, mivel a különböző elemek oxidjai a nagyolvasztóban redukálódnak, felszabadítván, szabad állapotban az elemeket. Ez utóbbiak a magas hőfok viszonyai között a nagyolvasztóból folyékony nyersvas formájában kikerülő cseppfolyós ötvözetet alkotnak. A nagyolvasztóban bekövetkezik tehát a gázokkal való közvetett redukció után a következő elemek szilárd szénnel történő közvetlen redukciója: a vasé (FeOlból), a foszforé (P205-ből), a mangáné (MnO-ból) és a szikér úrnő (SiOa-ből); végeredményben megkapjuk a Be, P, Mn, Si-nak a nagy feleslegben előforduló C-nal való ötvözetét, azaz a folyékony nyersvasat. Most a redukciós folyamatok lényegét megpróbáljuk jellemezni, feltételezve, hogy a magas hőfokokon az oxidok disszociáltabb állapotban vannak. Ha fent azt mondottuk, högy a ferrioxid széndioxiddá — égő szilárd szénnel — redukálódik és a vasat szabad (fémes) állapotban nyerjük, akkor most azt kell mondanunk, hogy a vasoxid redukciójánál két, egymástól teljesen független reakció megy végbe; az első lényege az, hogy a termoxid.ta magas hőfok hatására fémvassá és szabad oxigénné disszociál; a másik reakció viszont megadja a szabad oxigénnek a koksz szilárd szenével való vegyülését, az egyidejű CO keletkezésével: 1) FeO - Fe + V 02 2) Fe -- ’A Oa -f- Ckoksz - Fe -I- CO A kérdésnek ilyen új, korszerű felvetése abból a feltevésből indul ki, hogy az oxidok a diszszociáció állapotában vannak. Hődisszociáción általában a különböző elemekből álló vegyületek hőmérsékletét, tehát hőhatására beállott szétesését értjük. A kérdésnek ilyen magyarázatát sem mint pontosat, sem mint igazat nem lehet elismerni. Semilyen hő