Bányászati és Kohászati Lapok - Aluminium, 1953 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Alumínium 1953. január. 1 sz. Gyenesné dr. Holló M.: Alumíniumötvözetek vizsgálata. 3 Az állandó deformáció módszerénél a kezdeti feszültség, amennyiben az arányossági határon belül maradunk, a próbatest méreteiből, a rugalmassági modulusból és a behajlásból számítható, de a kísérlet alatt az egységnyi keresztmetszetre eső feszültség csökken, míg a deformáció mértéke változatlan. Ilyen módon hosszabb kísérleteknél a két módszerrel kapott eredmények között eltérés mutatkozik. Ez a tény is indokolttá teszi a két módszer párhuzamos alkalmazását. Az állandó terhelés módszerei közül a terhelőkaros próbát tartottuk sorozatvizsgálatokra legalkalmasabbnak. Az alkalmazott berendezés a 3. ábrán látható. A műanyagból (PVC) készült tartókba állított 200x20 mm-es próbalemezek felső végeire fatartókarokat helyeztünk és az ezekre akasztott kalibrált ólomsúlyokkal hoztuk létre a kívánt terhelést. A terhelés közben fellépő behajlást korrekcióba véve, a fellépő feszültség a próbatest adataiból (I és K) és a két befogás közötti távolságból (I), a rugalmassági modulusból (E), az ólomsúlyok súlyából (P) és a karhosszból (l') kiszámítható az alábbi képlet alapján. Pl' l2 a =----— + P2 V —----K 2 EIK ab2 ab3 ahol K = ------es I =--------G 12 Fenti képletből V-1 kifejezve megadható az a távolság, amelyre adott P súlyt akasztva a kívánt feszültség elérhető. Az állandó deformáció módszerénél a próbatest a 4. ábrán látható, ugyancsak a PVC-ből készült tartóval együtt merül a korróziós közegbe. A kívánt behajlást két csúsztatható ék hozza létre. Az ékek egyenletes betolására és a behajlás mérésére az 5. ábrán látható berendezés szolgál. Az ékek betolása az elől látható kerék forgatásával érhető el, miközben az indikátor óra jelzi, hogy a kívánt behajlást mikor értük el. A kívánt kezdeti feszültség eléréséhez szükséges behajlás az arányossági határon belül a próbatest vastagságából, a rugalmassági modulusból, a berendezés állandói figyelembevételével az , 3025 képlet alapján kiszámítható, ahol a 3025 a berendezés méreteiből adódó állandó. A próbatestek mérete ennél a módszernél 165x20 mm. A feszültség alatti korróziós kísérletsorozatban 1 mm vastag lemezeket használtunk. A lemezeket kísérlet előtt acetonnal, vagy triklóretilénnel tisztítottuk, zsírtalanítottuk. A próbalemezekből kísérlet után szakítópróbatesteket készítettünk és a szakítószilárdság, folyáshatár és nyúlás korrózió utáni értékeit a korrodálatlan próbák megfelelő értékeivel összehasonlítva megállapítottuk a szilárdsági tulajdonságok csökkenését és azt az eredeti értékek százalékában kifejezve tüntettük fel és hasonlítottuk össze. A folyadék levegőhatáron fellépő differenciális szellőzöttségből származó korróziós hatások kiküszöbölésére, ezeket a részeket paraffinnal vontuk be. A próbatestek éleit nem védtük, mert a szakítópróbatest kimunkálásánál ezek a részek kiesnek és így az 3. ábra. Próbatestek elhelyezése terhelőkaros próbánál. 4. ábra. Próbatest elhelyezése állandó deformáció módszerénél.