Baranyai Művelődés, 1981 (1-3. szám)
1981 / 1. szám
züllött, a tanító elfakult, s ha ez így megy tovább, az ország „agyveleje” sorvad el, a nemzet elpusztul. Akkor sem fejlődhetett egy ország jó pedagógusok nélkül, hiszen ők tanították, nevelték a jövő generációját. Hiszen amilyenné nevelték akkor az ifjúságot, olyan lett a jövő felnőtt nemzedéke. E gondolat jegyében, amely ma sem vesztette el aktualitását, emelte fel szavát a magyar oktatási rendszer megváltoztatásáért. Hangsúlyozta, hogy a pedagógus, a szellemi munkás fogjon kezet a testi munkással, mert céljaik azonosak, így egy táborban a helyük.19 Kevés ilyen tanár volt akkor a városban. Tudta hol a helye, hová kellene csatlakoznia kollégáinak. Az ifjúság nevelését, az irodalmat össze tudta kapcsolni a politikával. Mint a Pécsi Szocialista Párt tagja 1919 tavaszán Fekete Tivadarral együtt kapta a megbízást egy nagyszabású Ady-demonstráció megszervezésére.20 A munkásság számára a Pécsi Nemzeti Színházban tartották a műsort, oly nagy sikerrel, hogy meg kellett ismételni. Pécs munkássága alig ismerte Adyt. A megszállt területen Ady forradalmiságán keresztül ismertették meg, miért folyik a küzdelem a szabad Magyarországon, miért harcol a világ második szocialista állama. A műsorok mély nyomot hagytak a hallgatóságban. Fehér Sándor és Fekete Tivadar közvetítésével a nagy költő nevét és eszméit írták zászlaikra. Ezt tette az ifjúság is. A már említett Baross Gábor Önképzőkör Fehér Sándor vezetésével a Marseillaise és Proletárinduló mellett tíz Ady-verset adott elő, mégpedig a legforradalmibbak közül.21 Ezért az iskola Igazgatóbizottsága Fehért felelősségre vonta, aki a marxizmus megismertetését nagyhatású igazoló jelentésében nem tartotta bűnnek, sőt azt sem, hogy megismerteti az ifjúságot azzal a tőkével, amely a munkát nem mindig jutalmazta érdeme szerint. Az önképzőkör lapja, a „Diák” a költőről jelentetett meg irodalomtörténeti értékelést, amely egy részében súlyos politikai mondanivalót fogalmazott meg. Az írást Fehér Sándor és Csuka Zoltán készítették. „Kialudt a magyar népből a nemzeti öntudat ... Pedig megmozdult már alattunk a föld . . . Feljött az égre a szocializmus vörös csillaga, mely szabadságot, egyenlőséget és testvériséget sugároz alá. Tért hódít az ész uralma, a nyers történelmi materializmus. Döngetik már az új eszmék Dévény alatt a kaput. . . Az idegek állandó feszültsége, az érzelmek folytonos erősbödő disszonanciája közben elvész a hit, beáll a csüggedés, kiábrándulás az életből. Ilyen volt a forradalom előtt a mi beteg féreg által rágott magyar életünk.”22 A költőről így írtak: „Sokszor túlzásba menő bizakodással remél a magyarság jobb jövőjében, de ilyenkor is eszébe villan néha, hogy mi lesz, ha nem sikerül, ha a nagy akarás hamvába hal. Legényes eb ura fakós daccal vágja » ha meghalunk, hát meghalunk, s ha meghalunk, hát meghalt itt minden”.« Megállapíthatjuk, hogy nemzeties lírája éppoly művészi veretű, mint egyéni lírája. íme Ady, a költő. Költő a szónak carlylei értelmében, kiben újra megvan, gyújt, ég, lobog, az ötvenes évek költőnemzedékének letünte óta annyira hiányolt nemzeti érzelem. Aki nem márciusi ünnepek hivatalos programjában beillesztett ódák hangján hazafias, hanem Kölcsey és Bajza olykor lemondó, olykor korholó, de mindig keserű magyarságával, s a negyvennyolc előtti Petőfi türelmetlen haladni vágyásával. Akiből hiányzik ugyan Kossuth, de él Széchenyi s akire, éppúgy ráillenek Aranynak, Petőfire mondott szavai: »a jelenre hág, azon tipor s a jövőbe néz«.”23 Fehér Sándor 1920 nyarán emigrált. Akkor tette ezt, amikor az általa nevelt ifjúság már jól ismerte Ady Endre, Juhász Gyula, Petőfi Sándor forradalmi verseit.21 Külföldön sem tagadta meg nézeteit. Simon Mózes, a Tanácsköztársaság egyik népbiztosa találkozott vele az Egyesült Államokban 1940-ben.25 Nem futott be magasra ívelő pályáját. Mégis joggal nevezhetjük őt a tízes-húszas évek fordulójának korszerűen művelt emberének. A kor irodalmát tanította, magyarázta, óráin és azon kívül is. Iskolai óráin kívüli tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a kor bal 85