Barátság, 1996 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1996 / 7. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - Köszönetet mondunk
r, OLVASÓINK ÍRJÁK Még egyszer Deim Pál '56-os „Golgotá”-j áról (BARÁTSÁG, 1996. október 15.) őszinte örömömre szolgált, hogy a BARÁTSÁG címlapján megpillanthattam Deim Pál Győrött felállított '56-os emlékművét, pontosabban az emlékmű avatásáról készült fotót. A kiváló festő- és szobrászművész munkáját 1993. október 23-án avatták fel (ömlő esőben), az ünnepi beszédet dr. Habsburg Ottó tartotta. A Bisinger sétányon álló emlékművet az USÁ- ban élő Rokop József és családja adományozta a városnak. Ők hozták létre az Attila Szigethyi Foundationt és az alapítvány szellemében vésették az emlékmű gránit talapzatára a következő szöveget: „1956-os szabadságharcunk dicsőségére - A város és a megye mártírjainak emlékére". Rokop Alajos Nagycenk JEGYZET 1 Szigethy Attila (1912—1957), parasztpárti országgyűlési képviselő, 1954 őszétől a Hazafias Népfront Győr- Sopron megyei alelnöke, Nagy Imre híve. A forradalom napjaiban a győri Ideiglenes Nemzeti Tanács elnöke, a kádári megtorlás idején, a vizsgálati fogságban öngyilkos lett. ... és ezt is írják: A BARÁTSÁG igen szép, mély és a különböző nemzetiségek szempontjából - amelyek a történelem folyamán kénytelenek egy földdarabon élni - lényeges célt szolgál. Köztük legtöbbször teljes az ismeretlenség, s az értelmetlen gyűlölet ebből fakad. Csakis a különböző nemzetiségek egymásismeretéből jöhet létre igazi, őszinte és állandó barátság. Nagy hiányt pótol a BARÁTSÁG című folyirat. soroz Kákonyi Konstantina Homokmégy (Bács-Kiskun megye) Nagyon sajnálom magamat, hogy csak a napokban fedeztem fel a szívemnek-lelkemnek-eszemnek oly kedves, tartalmas, baráti összefogást sugalló folyóiratot. Igaz, számosan azt mondják nekem, hogy „jobb későn, mint soha". Szeretném pótolni a mulasztásomat, ha lehet, az első évfolyam első számától kezdve. Nekem egyelőre csak a második évfolyam második száma jutott „osztályrészemül”... Szilágyi Béla Budapest 1.- KÖSZÖNETET MONDUNK^ - ^ A BARÁTSÁG az idén is számos jelét tapasztalta a rokonszenvnek és a barátságnak. Ezek nélkül a lap nem is tudna létezni. Van olyan kedves olvasónk, aki így írt nekünk: „Nagyon tetszik nekem a BARÁTSÁG, örülök, hogy megjelenési költségeihez hozzá tudok járulni, de a nevemet nem akarom nyilvánosan látni. Talán említsétek meg »egy kanadai magyar« anyagi támogatását, az nekem elég". Nem tudjuk itt felsorolni mindazoknak az előfizetőinknek a nevét (talán nem is örülnének neki), akik túlfizetéssel jelezték lapunk iránti megbecsülésüket. Minden gesztust, a legkisebbet is, észrevettünk és köszönettel nyugtáztunk. Mégis szeretnénk a nyilvánosság előtt köszönetet mondani a trieri Magyar-Német Baráti Társaságnak - mindenekelőtt dr. Ursula Gefferth orvosnőnek és Nikolaus Buzási professzor úrnak -, hogy szimpátiával gondoltak ránk a távolból és segítettek szerkesztőségünk felszereltségének fejlesztésében. Az idei évben a BARÁTSÁG megjelenését a következő támogatóknak köszönjük: Nemzeti Kulturális Alap, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közoktatásfejlesztési és Kutatásszervezési Főosztálya, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya, a Külügyminisztérium, a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért" Közalapítvány, ,A honfoglalás 1100. évfordulója Emlékbizottság", Soros Alapítvány, Szabad Sajtó Alapítvány és Budapest Főváros XI. kerületi Önkormányzata. A BARÁTSÁGgal szeretnénk köszönetet mondani a jövőben is. A szerkesztőség 1617