Barátság, 1997 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám - KÖZÖS EURÓPÁNK - Ludovít Stúr szerepe (tanulmány)
Futala Tibor Ludovít Stúr szerepe a mai szlovák nemzettudat kialakításában Ahogy a magyarság nemzettudatában mindmáig él és hat - mondjuk - Kossuth Lajos személyiségének és munkásságának emlékezte, úgy a mai szlovák nemzettudat sem képzelhető el Ludovít Stúr eszméire és tetteire való emlékezés nélkül. Ezek az emlékezések, mivel a tények makacs dolgok, szükségképpen felidézik a korabeli magyarok és szlovákok közötti ellentéteket, szembenállásokat is. Az azonban már kevésbé szükségszerű, hogy ma is haragra gerjesszenek a másik fél iránt, ahelyett, hogy e régi konfrontációk okozta kártételekre mint levonandó tanulságokra hívnák fel a figyelmet. Az életút főbb állomásai A szlovák nemzet e nagy formátumú személyisége - az ottani evangélikus tanító fiaként - Zayugrócon (Uhrovec) született 1815-ben. Középiskoláit Győrött és Pozsonyban végezte. Pozsonyban az evangélikus líceum keretében 1828-ban alapított szlovák irodalmi egyesület is tagjává fogadta a reményteljes ifjút. Később főként ebből az egyesületből kerültek ki körének, az úgynevezett Stúr-iskolának prominens képviselői. Teológussá német földön, Halléban képezték ki, ahol egy életre szóló Herder-hatást érte. Hazatérte után Juraj Palkovicot (1769-1850) helyettesítette, aki, bár cseh nyelven írt, szlovák nyelvtanára volt a pozsonyi evangélikus líceumnak. Ezt az állását azonban - magyar források szerint, nemzetiségi agitáció miatt fel kellett adnia. Kénytelen volt Lőcsére költözni, illetve tanárnak „felcsapni” a helybeli gimnáziumban, ahová tizenhárom tanítványa is követte. 1843 februárja ismét Pozsonyban találja, ahol is fél tucat tanítványával együtt megfogadja: ezentúl a közép-szlovák nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelven fognak írni. Ezúrt e döntésre az a tanári megfigyelése bírta rá, hogy az általa javított dolgozatok készítőinek legnagyobb - meghatározó - része közép-szlovák nyelvjárást beszélt. Az új irodalmi nyelv kodifikálása a latrin Egyesület 1844. évi augusztusi közgyűlésén indult el. 1846-ban e nyelv első grammatikáját is Stúr bocsátotta közre. Publikációs tevékenységet is folytatott, mégpedig élesen magyarellenes tartalommal (lásd azAugsburger Allgemeine Zeitung" Augsburgi Általános Újság -hasábjain való szereplését). Ugyanilyen szelleműek a szlovákoknak a magyaroktól elszenvedett sérelmei ügyében írt és Lipcsében kiadott röplapjai (1844: „Klagen und Beschwerden der Slovaken wider die Übergriffe der Magyaren" - A szlovákság panaszai a magyarok túlkapásai ellen és 1845: „Das neunzehnte jahrhundert und die Magyaren", A XIX. század és a magyarság). 1845-ben engedélyt kapott egy szlovák nyelvű nemzeti újság, a „Slovenské národné noviny" (kezdetben használt írásmódján: a Slovenské národnje novini) és „Oros Tatransk" című irodalmi mellékletének kiadására. Stúr kezében ez az orgánum - egyebek mellett - az új irodalmi nyelv elterjesztését is szolgálta. 1848 júniusában a lapnak kauciófizetési probléma miatt meg kellett szűnnie. (Erről bővebben: a BARÁTSÁG 1996. 7. sz.) 1847-ben - Zólyom megye képviseletében - diétát küldött, s az egyetlen szlovák az akkori „honatyák” mezőnyében. A „Slovenské národné noviny" megszűnésének idején zajlott Prágában a szláv kongresszus. Ennek az ausztroszlavizmus jegyében hozott lagymatag határozatai messze elmaradtak attól az autonómia-követeléstől, amelyet memorandum és szónoklat formájában átír Ludovít étúr Futala Tibor (1929-) könyvtáros, nyugalmazott könyvtárigazgató. Munkahelyei voltak: debreceni Egyetemi Könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár, illetve Könyvtártudományi és Módszertani Központ, Művelődési (Kulturális) Minisztérium könyvtári osztálya, Országos Műszaki Könyvtár. Számos könyvtári-információs tanulmány és cikk szerzője. Újabban kisebbségkutatással foglalkozik.