Bárka, 2007 (15. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 2. szám - FIGYELŐ - Orcsik Roland: „Mi ma”: Szerbhorváth György: Vajdasági lakoma. Az Új Symposion történetéről
130 Orcsik Roland Orcsik Roland „Mi ma" Szerbhorváth György: Vajdasági lakoma. Az Új Symposion történetéről „Helyes a tudósok azon ítélete, hogy minden idők emberei tudni vélték, mi jó és gonosz, dicséretes és kárhozatos. De az már a tudósok előítélete, hogy mi ezt most jobban tudnánk, mint bármikor.” (Nietzsche) Hol volt, hol nem, az Óperenciás tenger alatt, a Vajdaságban létezett egy folyóirat, az Új Symposion. Hatása mindmáig érezhető, ha nem is a magyar irodalom egészére, de egy bizonyos szeletkéjére mindenféleképpen. A még mindig meg nem írt történetéhez rengeteg legenda, anekdota, politikai botrány tapad. Ezek „átértékelésére” vállalkozott a vajdasági származású szociológus, publicista és esszéíró Szerbhorváth György. Jugoszlávia felbomlása óta párhuzamosan felbomlanak, lelepleződnek mindazok a mítoszok is, amelyek a jugoszlavizmussal voltak kapcsolatosak, így az Új Symposion is átértékelődik. Szerbhorváth művének megjelenése kisebb vitát kavart, ellentmondásos fogadtatásban részesült. A Vajdasági lakoma bevezetője szerint elérkezett a lap megírásának története (14.). Ugyanakkor a szerző máris a következő oldalon visszavesz a lendületből: „A mai vajdasági magyar kultúra állapota miatt — az önreflexivitás, a kritikai dialógus és sok minden más hiányával jellemezhetjük - vállalkozásom alighanem legfeljebb »memoárirodalmon alapuló kultúrtörténet« lehet, különös tekintettel a politikatörténeti szem^ pontokra, nem a sokkal több.” (15.) „ És amennyiben a könyvet elolvasva és a politikatörténeti szempontok száza- 2 lékát összemérjük az irodalmi szem^ pontokéval, egyet kell értenünk a szerzővel: „története” nem az egészet, hanem csupán a politikai-ideológiai részt boncolgatja. A laptörténet bizonyos részeit megírták már, viszont nem született még meg a nagy egész, Szerbhorváth is felhívja erre a figyelmet: „Az Új Symposion történetének megírására több kísérlet történt ez idáig.” (19.). A mai történet/ történelem-rekonstrukciós problémák alapján (lásd Hayden White, M. Foucault munkáit) viszont az ehhez hasonló metanarratíva lehetetlen. Csupán alfiókokat, mozgó könyvtárakat nyithatunk, ezek azonban nem összpontosulhatnak egy nézőpont, egy uralkodó ideológia zászlaja alatt. Szerbhorváth tehát az Új Symposion története kapcsán a könyvében elsősorban annak politika- és ideológiakritikáját nyújtja, s csak másodlagosan és szelektíven a lap művészetek iránti vonzalmának értékelését, illetve értelmezését. Szerbhorváth mottóját Platón A lakomá-íból kölcsönzi, feltehetően két okból: egyrészt az ógörög lakoma vitafórum-jellegére utal (a folyóirat is innen veszi és alakítja át a saját elnevezését), másrészt a szókratészi kritikus, ideológialeleplező iróniát idézi. A platóni dialógus alapján Szókratész mindenkin túltesz érvelésével, leszámítva Diotimát, akitől ő maga is tanul. Ám az általa elmondott Diotima-történet csupán mese, akárcsak Phaidroszban a kocsihajtó mítosza, és mesélés, hallomás útján terjed tovább (Derrida írt a platóni igazság mesevoltáról, Aktivitásáról többek között a Platón patikája című tanulmányában). Szerbhorváth is hasonlóan inkább az emlékezetre hagyatkozik, a le nem írt, de az elmesélés útján terjedő történeteket adja tovább, saját kommentárja Vajdasági lakoma