Katolikus Gimnázium, Bártfa, 1891
A gyorsírás (stenographia) érdekében. A haladás korszakát éljük. Bármerre tekintsünk, az emberiség lázas tevékenységet fejt ki, hogy a naponta fokozódó igényeknek megfelelhetsén, magát akként, tökéletesítse, hogy a követelményeknek minden téren megfelelhessen. Innen van az, hogy a szoros értelemben vett szaktudományok művelése mellett, mindenkiigyekezik magát még más, ugyancsak a megélhetést előmozdító szakban, tudományban kiképezni, a czélból, hogy minél több fegyverrel rendelkezhessék az élet küzdelmében. Midőn a tanévet bevégezzük, nagyon természetes, hogy máris a jövő tanév lobog szemünk előtt és arról gondolkozunk, hogy a jövőben mily eszközökkel bővítjük a gondjaikra bízott ifjúság ismereteit, hogy a köteles tantárgyak mellett, milyen hasznos és gyümölcsöt hozó melléktudományokra irányítsuk a tanulók figyelmét. Igaz ugyan, a köteles tananyag feldolgozása, elsajátítása is nagy feladatot, tűz az ifjú elé, mindazonáltal tapasztalatból tudjuk, hogy a komolyan tanuló, szorgalmas ifjúnak marad azért elég ideje, hogy mellékesen is foglalkozhassak valamely hasznos dologgal, ha eziránt kellő figyelmét sikerül felébreszteni s ha a szülők, gondnokok komolyan és okszerűen megkedveltetek azt velők. A jövő tanévre való tekintettel, abban a szerencsés helyzetben vagyok, miszerint a tanuló ifjúság figyelmét oly tárgyra fordíthatom, mely kellő és gondos művelés mellett első sorban van hivatva arra, hogy a tanulót, haladásában elősegítse, neki a jövőre nézve is egy kitűnő eszközül szolgáljon a megélhetés terén. — Legújabban ugyanis hazánkban igen szép lendületet nyert a gyorsírás — stenographia. E téren már annyira haladtunk, hogy majdnem minden város középtanodájában, mint nem