Bécsi Napló, 1982 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
SZIRMAI ENDRE Kosztolányi-levelek magyar írókat, hanem arról is, milyen gondok század első felének egyik nagy magyar költője. Holnap jelenik meg a Szegény kisgyermek panaszai 6. kiadása Azonnal postára teszem neked az első példányt. Ilona, Ádám üdvözöltél, kedves feleséged kezét csókolja: K.D. Kedves jó barátom, A Bécsi Napló 1980/5-6. számában közöltem Juhász Gyula és édesanyja néhány levelét, melyet Reményi József (1891-1956), Amerikában élt írónk hagyatékában, a clevelandi egyetem archívumában találtam. Most egy-két Kosztolányi-levelet teszek közzé, melyek elolvasásában fia, az időközben elhunyt Kosztolányi Ádám is segített. Nemcsak arról tanúskodnak ezek a kézzel írott levelek, hogy Reményi József segítette és izgalmak között élt, hogyan gondolkodott a Kosztolányi Dezső. Budapest, 1921. augusztus 1. Kedves Reményi, megkaptam mindkét levelét: a clevlandit is és a chicagóit is. Nagyon sajnálom, hogy elbeszéléséről még most sem mondhatok biztosat. A Nyugat, mely jól ismeri és becsüli Önt, engem bízott meg, hogy elnézését kérjem a kézirat elkallódása miatt s figyelmét ráirányítsam arra, hogy a kommunizmus idején majdnem minden szerkesztőség kéziratkészlete elveszett. Ne nehezteljen tehát a Nyugatra, mely szeretettel várja új küldeményét. Kérem juttasson azt én címemre (I. Tábor utca 12) s akkor mindenről felelek. Mi újság itthon? Elkészültem regényemmel. A véres költő a címe s a Nyugatban jön, befejeztem 3 kötetes anthológiámat s egy verses vígjátékba kaptam. Szóval eleget dolgozom. De már nagyon vágyakozom külföldre. Azelőtt évente két hónapot utaztam, Olaszországban, Franciaországban, most pedig már két éve itthon kuksolok. Jöjjön legalább Ön ide és beszéljen a világról. És írjon okvetlenül levelet. Regényemet azonnal megküldöm, mihelyt megjelenik. Feleségének hódolattal és szeretettel csókolom kezét. Önt igaz szívvel üdvözli híve: Kosztolányi Dezső Budapest, 1922. Drága Reményim, március 16. én mint utolsó levelemben írtam neked, egy regényt írtam, egyetlen hónap alatt, szakadatlan lázban. A Nyugat közli, valószínűleg már májusban. Ezért hallgattam. Nem foglalkoztam semmivel a munka közben, még kedves barátaimra sem gondoltam, kikkel öröm a távolból is beszélgetni Tegnap készültem el. Ma pedig már elolvastam első kötetedet. Amint jeleztem neked, már első pillantásra feltűnt az a mély azonosság, mely lelki alkatunkat jellemzi s ez a benyomásom, most az első kötet elolvasása után, erősbödött. Nem akarlak szembe dicsérni sok ezer kilométerről sem, hanem majd nyomtatásban fejtem ki, mit gondolok rólad, művészetedről s örömmel teszem ezt, mert barátságunk nem csorbul általa. Őszinte lehetek és egyben kellemes is. Nekem mi hírt tudsz? A Véres Költő most jelenik meg Németországban. Sok ezer márkát kaptam érte. Küldess már dollárt (de ne a magadéból) az amerikai kiadóval, ki még - ugye - remény. Kedves Jóskám, köszönöm szép verseidet. Nekem is tetszettek. Elküldtem deliért Oszkárnak, mert Babits - szegény - nagybeteg, tokizületi gyulladása van, azonkívül szívizomgyulladása is, hónapok óta fekszik a János szanatóriumban, érlekése 40 s orvosai sajnos csak azzal biztatnak hogy ha kilábol betegségéből, akkor is csak mint fekvőbeteg élhet. Krúdyt elvesztettük, Ferenczi Sándort is s most Babits, régi társam, első barátom is veszedelemben van. Elkeseredik az élet s mire ott kell hagyni nekem is, nem sajnálom. Ölel Kosztolányi Dezső Ölel Kosztolányi Dezső Budapest, 1922. május 25. leveledet megkaptam: mi jutott azonban eszedbe, hogy szegény ember létedre kibélelted azzal a sok dollárral, melyért neked is keservesen kellett dolgoznod, akárcsak nekem, minden papírkoronámért? Mi nem tekintünk téged amerikai nagybácsinak. Ember vagy és lélek vagy, messze-messze és ezért szeretünk mindnyájan. Nekem pedig vívótárs vagy, aki itt nagyonnagyon hiányzik. Egyre mélyebben süppedek a magányomba, olyan mélyen vagyok már benne, hogy fülem se látszik ki Már annyira össze van itt zavarva minden, művészet, érdek, politika, hogy senki sem mer megnyilatkozni s az, aki szereti a magyarságot, mint én, teljes némaságra van kárhoztatva, nem külső eszközökkel, mert... (itt egy beszúrás vagy oldal hiányzik. Sz.E.) ...magadról és magamról, elteszem kedves emlékeim közé, melyeket sohase semmisítek meg. Jó szívvel vagyok igaz híved Kosztolányi Dezső (Budapest, I. Tábor utca 12) (Későbbi leveleiben megszállottan végzett munkáiról, regényterveiről számol be, melyek kivitelezését, írását úgy végzi — ellen, szomjan, nem aludva—, hogy csaknem belebetegszik. Pár év múlva ez meg is történt.) 1933 VI. 22 ÉRDEKES Saáry Éva-Vadnay Zsuzsa: Érdekes emberek, Svájci Magyar Irodalmi és képzőművészeti Kör kiadása, Zürich 1981, 140 lap. Beszerezhető: Éva Saáry, Via Scuoe 10, CH-6900 Lugano-Cassarate. Ára: fűzve 24,, kötve 27, Sfr. Két jó tollú újságíró agyában született meg az ötlet, színes riportok formájában képet adni a nyugati magyarság egyes neves vagy kiemelkedő személyiségeiről, függetlenül világnézeti vagy politikai beállítottságuktól. A terv kivitelezése nem is váratott sokat magára. Annál is inkább, mivel Saáry Évától, a Luganóban élő író-, festő- és fényképészművésztől illetve Vadnay Zsuzsa Locarnói publicistától eddig is jelentek meg elszórva a Nyugat magyarságának újságaiban, illetve Vadnay esetében jeles olasz lapokban cikkek és riportok, amelyek most újabbakkal kiegészítve kerülnek az olvasó elé. Lapozgatva a szép kiállítású, fényképekkel és reprodukciókkal gazdag könyvet, a legkülönbözőbb emberekkel és sorsokkal találkozunk. A magyar diplomácia azóta elhunyt „nagy öreg embere”, a 90 éves Auer Pál mellett beszámolót olvashatunk a genfi Dénes Tiborról, a londoni Határ Győzőről vagy Gábor Áronról, a Szibériából Budapesten keresztül Bajorországba szakadt publicistáról, akinek három dokumentum értékű könyvét szerte a világban olvassák. Ismeretséget köthetünk Krump Éva festőművésznővel, a brácsaművész Kaster Andrással, Schmidt Károly operaénekessel és a „boszporuszi hegedűssel”, az emberileg oly szerény, de annál nagyobb művésszel, Darvas Györggyel. Ignotus Pál magyarországi „pokoljárása”. Kovács Imre luganói nekrológja megrázó dokumentumíró EMBEREK sok! De képviselve vannak a kötetben a magyar orvosok is Dr. Csernohorszky Vilmos és Dr. Lőrincz István személyében. A politika kulisszatitkairól Eckhardt Tibor ad leckét: Vadnay Zsuzsa kérdései nyomán egy az 1956-os forradalom szomorú és döntő „epizódját” ismerhetjük meg. Eckhardt mondja el egy 1967-ben csak olasz nyelven megjelent riportban, hogyan is „írták le” Magyarország ügyét 1956 októberében a new-yorki Üvegpalotában, vagyis az ENSZ-nél. Érdemes belemélyedni kuriózumként Marossy Ferenc történetébe is, ki magyar királyi nagykövetként 1949 és 1969 között képviselt Madridban egy nem létező államot - az akkori spanyol hatóságoktól hivatalosan is elismerve. Utoljára hagytuk, de nem utolsónak a magyar kultúra nyugati ápolóiról írott riportokat. Könyvkiadóról, sajtóarchívum vezetőről, tánccsoport szervezőről és a nyugati magyar cserkészet lelkes intézőjéről olvashatunk minden vonatkozásban informatív és érdekes beszámolókat. Hadd emeljük itt ki külön a müncheni Nemzetőr lelkes „mindeneséről” Tollas Tiborról felrajzolt portrét, Vadnay Zsuzsa írását, és azt a színes másik riportot, amelyet az újságírónő a volt albán királynővel, a Spanyolországban élő Apponyi Geraldinával készített. Összevetve: a Saáry Éva-Vadnay Zsuzsa írópár riportkönyve érdekes és szórakoztató olvasmány. Nagyon kívánjuk, hogy a későbbiekben egy újabb kötetben számoljanak be a további „felfedezett” Érdekes Emberekről, akikből, úgy gondoljuk, elég akad a széles nyugati világban! GOSZTONYI PÉTER FIGYELMEZTETŐ SZÓ, IDEKINTRŐL Vándor Györgyi: Szenteste a restiben, Auróra München, 1981. Vándor Györgyi nevét jól ismerik a külföldi könyvolvasó magyarok. Börtönélményeit visszaidéző, és egyben mindenfajta zsarnoksággal perbeszálló könyvében már hosszú évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet. Most egyszerre két könyvvel jelentkezik; a Szabad Európa rádió hallgatói előtt jól ismert bécsi levelei gyűjteményével, és kisregényével, amelynek a Szenteste a restiben címet adta. A kisregény korántsem tekinthető egyfajta zárszámadásnak, leszámolásnak; nem függ össze életének egy válságossá, létét megkérdőjelező szakaszával. Könyve már csak azért is problematikus kísérletezés, mert a külföldön élő magyar szemével néz, a megfigyelő állapotába száműzött magyar ember tollával örökít meg történeteket, amelyeket szemtanúktól hallott, bécsi lakásában a magyar televízióban látott, vagy újságban olvasott. Közvetett élményeket fog össze egy csokorba, és megfigyeléseivel mégis kiáltani, figyelmeztetni akar. Persze annak a magyarnak a nézőpontjából, aki a hetvenes évek elején elhagyta hazáját és ezzel az élő valóság, az otthon élménye egy ponton megállott, emlékezetté vált benne. A mértéket azonban, amivel Vándor Györgyi a hazai eseményeket, a jelen magyar emberét méri, a közel százéves magyar munkásmozgalomból, a nagy hagyományú Magyarországi Szociáldemokrata Pártból hozta. Ez a mozgalom alakította ki véglegesen egyéniségét, ez a mozgalom adott most támaszt, erőt és legitimitást az írónőnek arra, hogy kritikával éljen, és figyelmeztető szót küldjön az otthon élő magyaroknak. A Szenteste a restiben erős és kíméletlen kritika, a ma magyar társadalmának sok aggodalommal és szorongással való bemutatása, olyan hibák és hiányosságok felfedése, amelyek a jövőre nézve végzetesek lehetnek. De ne próbáljunk szépíteni a Bécsben élő magyar írónő mondanivalóján. Mondjuk meg őszintén, hogy Vándor Györgyi az emberséget keresi, egymás megbecsülését, segítését, az együttérzést, amely elejétől fogva jellemezte azt a magyar munkást, ki nem elégszik meg a közös fellépéssel az őt megillető nagyobb kenyérért. Tanulni akar, művelődni, tágítani szellemi látóhatárát, és ebben jó segítőtársra talál a mozgalomban is; abban a munkásban, aki többre és jobbra törekszik, aki nem tud megbékélni a külvárosok szürkeségével és embertelen mivoltával — és aki munkástársában is a jobbra hivatott embert HEINRICH BÖLL, a kelet-európai országokban legismertebb nyugat-német író, a könyvei magyar kiadásáért járó tiszteletdíjak egy részét felajánlotta a SETA (Szegényeket Támogató Alap) részére. A hivatalos magyar szervek azonban azzal az indoklással tagadták meg a pénz átutalását, hogy a SZETA nem bejegyzett egyesület. Eddigi értesülések szerint Heinrich Böll nem hajlandó minden további nélkül beletörődni abba, hogy megakadályozzák számára a SZETA támogatását. éop TOLLAS TIBOR (Nemzetőr): Magyar élet Amerikában címmel február 21-én, vasárnap 17 órai kezdettel tart előadást a Szt. István-otthonban. Bécs VII., Döblergasse 2/1/30 b. Az írónő persze nem általánosít. Könyvében az emberileg jó és szép éppúgy megtalálható, mint az emberi lét és én elfajulása, egészen a démoni torzulásokig, vagy a langyos és együgyű nemtörődömségig. S nemcsak a mai munkásélet sivárságát ábrázolja, elvisz a kiváltságos új középosztály otthonaiba is. Megcsillogtatja az olvasó előtt az anyagi bőséget, a magas életszínvonalat és a biztonságos életet, ám a csillogó máz mögött itt-ott hamarosan kiütköznek a boldogtalanság, a magány és az embertelenség szürke ködfelhői is. A széttépett emberi kapcsolatok a családot sem kímélik, apa és fiú közé állnak, értelmetlenné teszik mindazt, ami egy pillanatra elfelejtetné sokakkal korunk rideg és ijesztő összefüggéseit. Az olvasó félreérthetetlenül ráismer arra a légkörre, amiről oly sok, otthonjárt magyar keserűen számol be, ha néhány hetet töltött rokonainál, barátainál. A villamos, a közért, a vendéglő, a szomszédok közti kapcsolat, a munkahely sokszor kegyetlen és kíméletlen légköre bontakozik ki az elbeszélésből Egy nép élete, egy népé, amely megszokta, hogy az egymást követő, különböző, rendszerek elnyomták, kiskorúvá tették; megszokta, hogy átgázolnak rajta, mert a legyőzöttnek járó sors jutott osztályrészéül. Egy népé, amely oly sok keserű csalódás után — legalább is széles rétegeiben — feladta önbecsülését, és ezzel embertársainak becsülését is. Nagyon is időszerű probléma. Vándor Györgyi másik könyve, a Bécsi levelek, nem lép fel társadalomkritikai igényekkel. Ezek az írások inkább újságírói pillanatfelvételek, az osztrák főváros jelenéről, hírneves személyiségek rövid portréi, vagy a múlt néhány félig, vagy már egészen elfelejtett alakjáról, akik az elsárgult akták és megfakult képek világából lépnek ki, hogy még egyszer hallassanak magukról a jelenben. Aztán néhány utikép, amit az írónő nem filmfelvevő gépével, de még csak nem is fényképezőgéppel, hanem egy jóval régebbi szerszámmal, tollával készített. Ezzel vetette papírra gondolatait, gyorsan, de színesen, érdekesen. Arcok, képek, sorsok villannak fel az utibeszámolók nyomán is, az ausztriai riportok során meg lassan összeáll a mozaik, amely a félig a múltban, félig a jelenben élő, nagy hagyományú Bécset mutatja be, kulisszatitkaival, s a bennfentesek tájékozottságával. Mind a két könyv jeles eseménye az általában magas nívójú külföldi magyar könyvkiadásnak. A művészi, szakmabeli és technikai színvonal a müncheni Auróra kiadó dicséretére válik. Csiky Ágnes Mária Téli halászat EGRI SÁNDOR Tengeri levegőt szívni a béke majdnem tökéletes a sarkvidéken hallgatnak az ágyúk ki tudja tavaszra mi lesz azért tanácsos iszkolni a bálnavadászok flottája elől (Igaz én is pecázok de csak a legsilányabb ja ha bedől az ilyen csaléteknek amit a horgomon lengetek hosszúra nyúlt gondolatjel vagy gondatlan mondatrengeteg) Szaladó hullám maga alá kapja sok lábát hirtelen partraül polip invitálja a bálnát forró égövi partnerül mélyen jéghegy belsejében mormol egy imamalom (Lehet nem is csónakázom földreng az Íróasztalom) VERESS SÁNDOR világhírű zeneszerző február 1-én ünnepli 75. születésnapját. A Bernben élő művész öt éve befejezte az egyetemi tanítást, a múlt évben pedig a konzervatóriumi működését is, s most alkotóerejének teljében teljesen a zeneszerzésnek él. Ősszel a bostoni Liszt-fesztiválon szerepel egy hangversennyel, melyet kamaraműveiből állított össze. ooo Az NDK-ban letartóztatták a nyugatnémet Kommunista Párt több tagját, akik Kelet-Berlinben villanypóznához kötötték magukat, hogy ezzel tiltakozzanak 12 társuk NDK-ban történt bebörtönzése ellen, opp A JOGÁSZ BÁLT New Yorkban ünnepélyes keretek között tartják meg február 13-án a Magyar Házban (213 East K2nd Street). Krizsán György: Rajz