Bécsi Napló, 2013 (34. évfolyam, 1-6. szám)
2013-05-01 / 3. szám
2 Határok nélkül A 10 éves jubileumi ünnepség Május második hétvégéjén az idén nemcsak anyák napját, hanem játékos magyar gyermekóra jubileumát is ünnepelte a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület. Május 10-én a BMKE és Donas Katalin kétnyelvű óvónő a felsőőri kontaktcentrumban látta vendégül az érdeklődőket. Seper Mariann vezetőségi tag köszöntő beszédében hangsúlyozta a korai többnyelvű nevelés fontosságát és a magyar nyelv és kultúra továbbadásának jelentőségét, majd egy kis ajándékkal és virágcsokorral köszönte meg Donas Katalinnak eddigi munkáját. Ezután a színpadot vidám gyermekek lepték el. Dr. Villányi Eszter zongorán kísérte a 3-6 évesek bemutatóját. A verseket, közjátékokat, dalokat és táncokat a gyerekek magyar népviseletben adták elő, a lányokon piros szoknya és hímzett blúzocska volt, a fiúk a fehér inghez mellényt viseltek. Az utolsó évek után meglepetésként a szülőket is a színpadra hívták. Az édesanyák gyermekeikkel együtt a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt énekelték el és anyák napja alkalmából egy szál rózsát kaptak. A műsor fénypontja a Zalaegerszegről érkezett „Zsongi bohóc” volt. Nem csak labdákkal és tányérokkal zsonglőrködött, még tüzes fáklyákat is a levegőbe repített. Produkciójába a gyermekeket is bevonta. Kacagtató műsora kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztatott. Az előadás végén lufikat hajtogatott a gyermekeknek. Az alsóőri UMSZ együttműködésével diashow formájában fényképes visszatekintést láthatott a közönség. A több mint 300 fotó mutatta, hogy 2001 novemberétől kb. 200 gyermek vett részt a játékos gyermekórán. Néhányan már teenagerként ültek a nézők közt... A magyaróra résztvevői játékos módon sajátítják el a magyar nyelvet, magyar népszokásokkal is megismerkednek és rendezvényeken is fellépnek: a hagyományos pásztorjátékokon, az őrvidéki anyák napi ünnepségeken, a felsőőri városi park rendezvényein, könyvbemutatókon, stb. Az egyesület gazdag büfével vendégelte meg az ünnepségen résztvevőket. A BMKE és az UMSZ többnyelvű gyermekkönyveket, dalos füzeteket, történelmi könyveket is árusított. BÉCSI NAPLÓ 2013. május-június Pünkösdi világtalálkozó a volt Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumban 2013. május 18-19-én Burg Kastl, a bajorországi volt magyar iskola 55 éves jubileumát ünnepelte. A 2008 pünkösdjén rendezett 50 éves jubileumi világtalálkozó sikerére tekintettel az iskola elhatározta, hogy az osztályok érettségi találkozóinak mintaképére, ötévente világtalálkozót rendez Burg Kastl területén a volt “kastlis” diákok számára. Az iskola 1958-ban alakult meg, a diktatúra évtizedei alatt nyugatra menekült magyarok gyermekei számára, hogy megőrizhessék anyanyelvüket és identitásukat. Múltja azonban visszanyúlik egészen a második világháború után menekülttáborokba került magyarokig. Az iskola 2006- os megszűnése után Burg Kastl Alumni közössége továbbra is arra törekszik, hogy megőrizze az egykori alma mater emlékét és szellemiségét. Fedor Aliz, az Alumni Egyesület vezetője és a jubileumi világtalálkozó szervezője egy rádiós interjúban elmondta, ugyan a Burg Kastl-i gimnázium jelenleg nem működik, ám az Alumni Egyesület mindent megtesz, hogy értékeiket átmentsék a jövő generációi számára. Forrás: http://www. kastlalumni. eu Verőfény Szavalóverseny tizennyolcadszor A Bécsi Magyar Iskola versmondó vetélkedője, a Verőfény, az idén tizennyolcadszorra várta a szép versek kedvelőit, a magyar anyanyelvű és a magyart kedvelő iskoláskorú fiatalokat. A kijelölt kötelező idézeteket az idei évben a száz éve született Jékely Zoltán verseiből választották. Jékely (1913-1982) Áprily Lajos fia, a XX. század egyik nagy költője. - Ő az egyetlen erdélyi költőnk, aki szintetizálja a kétféle magyar kultúrát. (...) Gyökerei soha nem szakadnak ki Erdélyből, sőt az évekkel egyre jobban fájnak, de fáját, lombját kinöveszti mind a két hazájára, akkor is, amikor azok már szétszakadtak - írta róla Tornai József költő. Harmincnál is többen jelentek meg a Bécsi Magyar Otthonban április hatodikán, hogy együtt ünnepeljék a magyar verset, s szülők nagyszülők töltötték meg az előadótermet. A hagyományoknak megfelelően Kitekintők, Betűvetők, írástudók és kutakodók kategóriájában versenyeztek a gyerekek a legkisebbektől a már végzős gimnazistákig. Háromtagú zsűri értékelte a produkciókat. Cseh Katalin költő, tanár Kolozsvárról érkezett, Benyák Mária szerkesztő Pozsonyból, s Böröndi Lajos költő, tanár Mosonmagyaróvárról. A valóban színvonalas, szép verseket bemutató versenyen az alábbi eredmények születtek: A Kitekintők csoportjában első helyezést ért el Schneider Róbert, második lett Gál András, harmadik Sass András. A Betűvetők kategóriájában Török Szilveszter végzett az első helyen, Tök Tímea a második lett, s a zsűri két harmadik helyezettet gondolt díjazni, Gál Izabellát és Gál Barbarát. Az írástudóknál Szabó Bernadett lett az első, Szabó Anita a második, s Grasser Caroline a harmadik. A nagyoknál Tök Tamás végzett az első helyen, második Molnár Dávid lett, s harmadik Grubbauer Evelin. Böröndi Lajos, a zsűri elnöke értékelésében elmondta, egy évtizede vesz részt a szavalóversenyek zsűrijében s jó érzés látni, hogy szépen beszélő gyerekeket nevelnek a magyar iskolában, de a tanárok mellett a családi háttér megtartó ereje is kitapintható. Lengyel Ferenc, az iskola tanára zárszavában annak az örömének adott hangot, hogy az előző évek kis megtorpanása után ismét gyarapodott az iskola, s egyre többen mernek kiállni, s magyar verset tolmácsolni. A Verőfény így minden bizonnyal jövőre is beragyog a Bécsi Magyar Iskola ablakán. Mindszenty József halálának 38. évfordulóján, 2013. május 6-án megemlékezést tartottak Bécsben az Irgalmasok Kórházában. Köszöntőt mondott Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövet, közreműködött a Cantus Arcis énekegyüttes Dombó Dániel vezetésével. A megemlékezés végén megkoszorúzták az itt elhunyt bíborosnak a kórház aulájában felállított mellszobrát. TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk 2002. júniusi beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat - a Bécsi Napló 2013/2. számában közzétett 76.883,01 euró összeg 2013. május 21-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: Dr. BIRTALAN Iván 30, SZÉP Ágnes 100-CERNY Éva 20,- TARCSAY Éva 25-Dr. GAÁL, Christian Csaba 25,- UGRI Mihály 20,PERLAKY Mária 20,- WENZEL Róbert 15,- SCHENK Gabriella 25,- összesen: 280, A támogatások eddig befolyt teljes összege 77.163,01 euró. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, mely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett a „Bécsi Magyar Iskolának” is otthonul szolgál. Deák Ernő elnök, Albert László főtitkár, Hántás János pénztáros További támogatások az alábbi bankfolyószámlára utalhatók át: P.S.K., A 1010 Wien, Georg Coch-Partz 1, Bankleitzahl/Bank irányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, kontószám 725 5731 - IBANAT 55600000000725 5731 - BICOPSKATWW A Napló postája A Bécsi Napló 2013. március-áprilisi számának 2. oldalán olvastam Szalay Csaba: A Corvinus körök jubileumára címmel írt értékes megemlékezését. Két körről ír, a soproniról és a bécsújhelyiről, utóbbihoz azonban egy közkeletű tévedést fűz. Nem felel meg a valóságnak, hogy a Bécsújhelyi kivégzett Zrínyi Péter horvát bán és sógora, Frangepán Ferenc ogulini kapitány hamvait ma is a dóm fala őrzi. Földi maradványaikat ugyanis - a horvátok több évtizedes törekvése után - exhumálták és 1919. április 29-én a zágrábi Szent István (ma Mária mennybemenetele) székesegyházban újratemették, sírjuk fölé mindkettejük fejszobrát helyezték el. Kivégzésük 300. évfordulóján, 1971. április 30-án a Matica Hrvatska emléktáblát helyezett el a székesegyház falán, ez tartalmazza a zágrábi újratemetés dátumát. Zágrábi nyughelyüket megnevezi egy másik ausztriai felirat. Grazban, a Sankt Andrä Kirche oltára melletti sarokban találtam rá gróf Zrínyi János emléktáblájára. Ő Zrínyi Péter fogságba vetett fia volt, amely fogság csak Grazban 1703- ban bekövetkezett elhunytával ért véget. Vele kihalt a Zrínyi-család. Zrínyi Jánost ebben a templomban temették el. Az emléktábla latin nyelvű szövege szerint földi maradványait 1944-ben a horvát Sárkány Lovagrend Horvátországba szállította, atyja és nagybátyja csontjai mellé a zágrábi katedrálisban helyezte el. (Mindkét emléktáblát lefényképeztem.) Dr. Marossy Endre (Budapest) Ausztria kirakatkisebbsége? A burgenlandi horvátok tanulságos leckéje magyaroknak Ha egy magyar érdeklődő az osztrák Minisztertanács tagjainak névsorát fürkészi, hamar „magyar” névre akadhat. Védelmi miniszter akár egy baloldali színezetű magyar kormányban is helyet foglalhatna. Ha azonban mélyebben beleolvasunk a bécsi születésű de Burgenlandban felnőtt úriember életrajzába, hamar kiderül, hogy Norbert Darabos magát mint a burgenlandi horvát kisebbség tagja tartja számon. A neve alapján magyarnak is vélhető Darabos azonban korántsem az egyetlen prominense e kisebbségnek. A kormány másik burgenlandija, Nikolaus Berlakovich éppúgy e népcsoport tagja, Fred Sinowatz személyében pedig 1983 és 1986 között burgenlandi horvát töltötte be az osztrák szövetségi kancellár funkcióját. De a politika területén túl a gazdaság, a kultúra vagy éppen a vallás világában is találhatunk befolyásos burgenlandi horvátokat. Burgenlandi horvátnak lenni nem rossz dolog, néha kifejezetten nagy biznisz van benne manapság. Ha Burgenland „népei” szóba kerülnek, elsőre majdnem mindenkinek a legkeletibb osztrák tartomány valamiféle magyar történelmi és kulturális kötődése jut eszébe. Burgenland legnagyobb súlyú kisebbsége napjainkban azonban nem a magyarság. Sem létszámban sem érdekérvényesítő erőben. Az utóbbiban főleg nem. A horvátság képviselői a mai Burgenland vidékén a 16. században, a török bécsi hadjáratai során elnéptelenített, korábban még többségükben magyarlakta falvakban telepszenek le jobbágyutánpótlásként, miközben az Adria vidékéről maguk is a török elől menekülnek. A Trianonig hátralévő századokban asszimilációjuk dinamikusan haladt előre, a magyar érzelmű horvát falvak 1920-ban még fegyverekért folyamodtak Budapesthez, hogy kiverhessék az osztrák csendőrséget. Ausztriához kerülve azonban újra erőre kap a magyarokéhoz sokban hasonlító, a germánok közegében viszont erősen elütő szláv identitásuk, egyúttal pedig megbékélnek az osztrák fennhatósággal is. Bár számuk azóta is lassan de biztosan csökken, ma Burgenlandban mintegy 20 ezer ember vallja magát burgenlandi horvátnak. Itt érdekes megjegyezni, hogy a Trianonban „idehaza” maradt kb. 10 ezer határmenti horvát mára lényegében nyom nélkül asszimilálódott. Az első „nagy pillanat” a horvátok számára Lorenz Karall tartományfőnökségével érkezik el, aki Burgenland második világháború utáni újjászervezése idején tölti be hivatalát, ezt részben arra is felhasználva, hogy a tartományi álláshelyek egy jelentős, a horvátok számarányát jóval meghaladó részét etnikai csoportjának tagjaival töltse fel. A horvátok Burgenlandban sok területen meghatározóak a mai napig. A második „nagy pillanat” az olasz Dél-Tirol ügyében az osztrák fél számára kedvező változásokkal köszönt be, cserébe ugyanis az osztrákoknak is kellett valami látványosat tenniük nemzetiségi fronton. Az Ausztria négyhatalmi megszállását lezáró 1955-ös Államszerződés által említett két kisebbség közül a szlovének ügyéhez nyúlni robbanásveszélyes lett volna, így maradtak a burgenlandi horvátok, akik viszont remekül bevált döntésnek bizonyultak. Jórészt két okból: mivel Burgenland nem határos a horvát anyaországgal, nem kellett tartani elszakadási törekvésektől, továbbá a burgenlandi horvátok nem is akartak teljesen jugoszláviai „testvéreikkel” azonosulni, tekintve, hogy egzisztenciális és életszínvonaluk éppen Ausztriának köszönhetően az övékénél magasabb volt. Mindezek figyelembevételével a hetvenes évektől egy sor gesztus igyekezett a burgenlandi horvátok identitását megerősíteni, így például nyelvhasználati kedvezmények vagy növekvő médiajelenlét, így lett mára tulajdonképpen a burgenlandi horvát Ausztria kirakatkisebbsége. Ha az ember a németajkú burgenlandiakkal a témáról bizalmasan beszélget, ők is gyakorta említik némi fásultsággal, hogy a burgenlandi horvátok „mindenütt ott vannak.” A tartomány néprajzára gyakorolt hatásuk bemutatása nem lenne azonban teljes, ha nem térnénk ki a burgenlandi magyarokra, akik - az évszázadok során egyre csökkenő arányuk ellenére - majdnem ezer évig voltak államalkotó nemzet a térségben. És talán éppen ez lett a burgenlandi magyarság „veszte:” amikor ugyanis az osztrákok garantálták, hogy - szemben a Kisantant országainak eljárásával - a burgenlandi magyar földbirtokos, orvos, jogász, hivatalnok stb. megtarthatta tulajdonait és státuszát, a helyi magyarok hamar azonosultak új hazájukkal, ami igen gyors asszimilációt tett lehetővé. A mára megmaradt kb. 5 ezer burgenlandi magyar nem túl gyakran hallat magáról. Hogy ez mennyiben oka vagy következménye a fentebb leírtaknak, nem tudni. Az azonban biztos, hogy a nemzetiségi lét szinte minden területén a burgenlandi horvátok mögött kullognak. Beszédes példa, hogy az osztrák állami televízióban mintegy kilencszer annyi a horvátok adásideje, mint a magyaroké, noha a horvátok nincsenek kilencszer annyian. A magukat burgenlandi horvátnak vallók egy része ráadásul már nem is beszél horvátul, míg sok magyarul beszélő burgenlandi aligha vallaná magát magyarnak, ha kérdeznék. Az elmúlt években a horvátok (a szlovák analógiához kísértetiesen hasonlóan) elkezdtek egyes jeles, a történelmi Nyugat-Magyarországhoz kötődő személyiséget posztumusz burgenlandi horvátként tisztelni. Legutóbb Jurisics Miklóst. Továbbá számos elmagyarosodott prominens horvátban is felfedezik utólag népcsoportjuk nagy szülöttét (ahogy ez Takács Jenő zeneszerzővel kapcsolatban újra és újra megtörténik), de Burgenland első püspökének, a félig horvát, félig magyar László Istvánnak az esetében is igyekeznek eltussolni a magyar „apaságot. ” Elengedhetetlen azonban megemlíteni, hogy jelenünk legpozitívabb ellenpéldáját éppen a jelenlegi, horvát származású burgenlandi megyéspüspök, Zsifkovics Aegidius adja, aki egyházmegyéjén belül a magyart mint nemzetiségi misenyelvet gyakorlatilag a horváttal egyenrangúvá tette, és aki maga is három nyelven misézik, ezzel adva némi magabiztosságot Burgenland magyar anyanyelvű katolikusainak. A jövő azonban jó eséllyel dolgozhat a burgenlandi magyaroknak. A magyar EU-integrációval kinyílt határ, valamint a Burgenlandnak jutó egyre szerényebb EU-s felzárkóztatási pénzek hirtelenjében arra késztették Burgenland politikai vezetőit és vállalkozóit, hogy vigyázó szemeiket Sopronra és Szombathelyre vessék, amivel a közös (magyar) gyökerek valamiféle „rehabilitálása” is együtt járhat, ezzel egyúttal öntudatot kölcsönözve a burgenlandi magyaroknak. Erre már napjainkban is láthatunk szép példákat. Ugyancsak figyelemreméltó fordulat, hogy az elmúlt két évtized intenzív ” jugoszláv” bevándorlása a horvát nyelvet és kultúrát (legalábbis) Bécsben egyre terhesebbé teszi az őslakosok számára, ami a burgenlandi horvátok megítélésére is rányomhatja a bélyegét. Eközben a szegény de kompatibilis magyar (a csehvel együtt) ma is élvezi a tehetősebb osztrák egyfajta „sógori” jóindulatát. De a burgenlandi magyaroknak maguknak is tenniük kell azért, hogy helyzetük jobbra forduljon. Az intenzív anyaországi magyar bevándorlás középtávon módosíthat az etnikai arányokon, de ez önmagában nem sokat ér, ha a határmenti magyarok, Burgenland ezeréves kultúrnemzetének kései utódai, nem tanulnak horvát kollégáiktól büszkeséget, némi rámenősséget és - mindenekelőtt - összetartást. Halász Ferenc Lapzárta minden páratlan hónap 15-én A CIMBALOM címmel közös délután keretében mutatkozott be 2013 május 4-én Oberpullendorf/ Felsőpulyán Balogh Kálmán zenésztársaival, Tóth Ildikó és Farkas Zoltán néptáncos, néptánctanár. A Hagyományok Háza célja, hogy a határon túlon is megismertessék - ezúttal harmadik alkalommal a magyar népi hangszereket.