Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1955-07-20 / 29. szám
Ausanm-i pillanatok A BÉKE VIRÁGAI »... A virágok, melyeket átnyújtanak önöknek, a béke kék színét hordják. Azt kívánjuk, váljanak népeink, közötti békesség jelképeivé. Soha többé ne emeljék fel német kezek a fegyvert, mely annyi nyomort és szenvedést hoz a népekre ...« Szőke, magas, német asszony mondja ezeket a szavakat az anyák világkongresszusa szónoki emelvényén. Németül beszél — Goethe, Thomas Mann, Ernst Thälmann nyelvén. Taps zúg fel a teremben. Tapsolnak a libanoniak, a svájciak, a chileiek és mongolok. És tapsolnak a franciáik is, a csehszlovák anyák, a szovjet nők, a lengyelek és a belgák — azok, akiknek szülőföldjét a német fasizmus csizmája taposta, alig egy évtizede ... Szemében könny, de azért mosolyog a német anyákra Ruzséna Krászova lidicei tanácselnök, Lenonné asszony, Oradour küldötte, Tatjána Mwraskina, Sztálingrád hőse. A terem közepén, a belga delegáció asztalánál egy feketehajú, keményvonású asszony lehajtja a fejét. Arra a napra gondol, melynek emléke tizenhárom éve kínozza álmatlan éjszakákon. Arra a napra, amikor a németországi büntetőtáborban egyedül, minden segítség nélkül szülte meg kislányát. Nicole Christine-nek nevezte el a kicsit. Megölték, gázkamrában ... És a belga anya felemeli meggyötört arcát. Körülfordozza tekintetét a termen, fáradt szemében fény gyullad,két erős keze tapsra lendül. Mádén hét kitüntetés, nyugodtan, szinte derűsen tapsol. Jeanine Davin-nek hívják, a belga ellenállás hőse, belga békeharcos. Kis, kopott kézitáskájában különös okmányt hordoz. Egy Nicole Christine nevű leány-csecsemő születési, s ugyanakkor halotti bizonyítványérszerű szavakkal számolunk tie egymásnak gyermekeinkről, hivatásunkról, háborús szenvedéseinkről, békeharcunkról. Éreztük, hogy emberi és szép lesz ez a találkozás, és mégis a meglepetés lélegzetelállító erejével hatottak ránk a mélyről jövő, forró őszinteség pillanatai. "Egy német anya ezt mondta:*•Mindig attól félünk, hogy nem tudták nekünk megbocsátani.. .! Egy másik így szólt: Azt hallottam, holnap Nyina Popova is beszél. Vajon beszél-e majd rólunk is, németekről?-, És Nyina Popova, a szovjet delegáció vezetője másnap valóban beszélt a németekről is. Azt hiszem, okos és szép szavai sokat segítettek a német nőknek abban, hogy ne csak eszükkel, szívükkel is megértsék: a népek nem őket teszik felelőssé a fasizmus bűneiért s nem bűmbáinatot, hanem béketetteket várnak tőlük. ARANYSZÍNŰ GALAMBOK Talán legkedvesebb percei azok voltak a kongresszusnak, amikor egy-egy delegáció tagjai maguk készítette kis ajándékokkal lepték meg a többi küldöttségeket. A mi asztalunkon is — azHongrie- feliratú tábla és a nemzetiszín zászló között — minden este halomba tornyosultak a horgolt terítőcskék, finom fafaragások, kicsi posztóbabák. Milyen kedves emlékek! Bevallom, én a legnagyobb szeretettel a kis aranyszínű, papirosból készült békegalanybocskát őrzöm. Talán azért, mert olyan felejthetetlenül kedves volt a japán lány — törékeny Pillangókisasszony —, amint táncos léptékkel járta végig a termet, s finom ujjaivalkibontotta a papírgalombák összehajtogatott szárnyát... Vagy ezért, mert alig egy órával azelőtt hallgattuk meg a japán delegáció egyik tagja, Mijo Jamagucsi nagaszaki édesanya beszédét. Jamagucsi asszony abból a városból jött a lausanne-i kongresszusra, amelyet Hirosimával együtt az első atombombázás színhelyéül szemelték alá az amerikai imperialisták. Augusztus hatodikén történt, tíz évvel ezelőtt... A japán anya a szemtanú hitelességével és szinte érthetetlen önfegyelemmel számolt be mindenről: a kétszázezer halottról, a porrá égett gyermekekről... És most, amikor még tíz év sem telt el a szörnyű katasztrófa óta, asszonyok, akik gyermekeik holttestét sem találták meg a romok alatt — fürge és könnyű újakkal Has galambokat hajtogatnak aranyszínű papirosból, jelképéül annak, hogy fel tudnak emelkedni a legmélyebb gyászból. Nemcsak sírnak, hanem harcolnak is. A KONGRESSZUS KÖNYVÉBŐL A hatalmas terem egyik sarkaiban három kis asztalt állítottak fel a kongresszus második napján. Mindegyiken piroskötésű, vaskos könyv, üres, fehér lapokkal. Csak percekig maradtak üresen a lapok. A tanácskozás utolsó óráiban is sokan vártak még a kis asztalok közül, hogy legalább néhány sort írhassanak a kongresszus könyvébe, vagy akár csak a nevüket bejegyezhessék. »■Együttes erőnk legyőzhetetlen« — írta Ilse M. Aschner, az osztrák Linz város küldötte. »A világ minden gyermeke az én gyermekem. M. S. S., Cd, India« — olvasom, közvetlen alatta. A következő lapon: »Szeressük egymást és az aranykor eljön!« Az aláírás: »Krisztus tanúk. És így tovább, oldalakon és oldalakon. •Európaiak és ázsiaiak, szocialisták és keresztények. Anyák írásai, latin, cirill és kínai betűkkel. Anyáké, akik oly sok mindenben különböznek egymástól, de mindnyájan egyek abban, hogy az életet, amelyet ők adnak, meg akarják védeni. Osvát Katalin A japán küldöttség megérkezik az Anyák Világ__ kongresszusára Városnézés a tanácskozás szünetében. Páríiászné Ács Klára dr., gyermekorvos, Kádár Zsuzsa tolmács és Ruttkai Éva (Osvát Katalin felvétele) NÉMET ASSZONYOK ... Alig néhány lépésre a belgáktól ülnek a nyugatnémetek. Sokan vannak, övék a legnépesebb küldöttség az anyák világkongresszusán. Én most csak egy asszonyt keresek közöttük. Azt a kicsi ősz nénit, aki a kongresszus egyik estéjén elmondta nekem élettörténetét Kölnben lakott, férjével és gyermekeivel. Férjét, a szociáldemokrata munkást Bergen-Belsenben ölték meg a fasiszták. Két fiát Sztálingrád alá küldte meghalni Hitler. A kicsi, ősz néni — Frau Agnes Klein — egészen egyedül maradt... Igen, itt van, végre megtaláltam. Megállok mellette. Rámtekint és elcsukló hangon, szaggatottan enynyit mond csak: soha, soha többé... Azon az estén, amikor Frau Agnes Kleinnél beszélgettem, a magyar delegáció baráti találkozóra gyűlt össze a nyugatnémetekkel és a Német Demokratikus Köztársaság küldötteivel. Mi, magyarok vártuk ezt a találkozót. Készültünk is rá. Elővettük a bőrönökből gyermekeink fényképét, összeraktuk jó ajándékainkat. Tudtuk,hogy beszédek gzanak el majd, s azután közvetlen, egy