Béke és Szocializmus, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
ség elleni harcban, a szakszervezetek szervezésében, a fajgyűlölet és az afroamerikaiak hátrányos megkülönböztetése elleni mozgalomban, mindamellett a párt történetének számos fontos szakaszát, kivált mostani tevékenységét méltánytalanul mellőzi. Márpedig ez elválaszthatatlan része az Egyesült Államok munkásosztálya és népe által folytatott általános harcnak, s mélyen gyökerezik ebben. Howard Zinnt, a radikális tudóst nyilvánvalóan még mindig zavarják az „új baloldal” nézeteinek maradványai, amelyek hatása alatt kész kellőképpen adózni az Egyesült Államok Kommunista Pártja dicső múltjának, de nem ismeri el a párt jelenlegi létfontosságú szerepét. Eltérően azonban az „új baloldal” számos más tagjától, Howard Zinn nem vált az establishment részévé. A jelzett hibák ellenére helyesen ismerte fel az Egyesült Államokban végbemenő társadalmi folyamat fő irányát, a rendszerrel elégedetlenek tömörülésének perspektíváját, noha elég ködösen ábrázolja az utat, melyen haladni kell, s nincs határozott elképzelése a mozgalom szervezésének és vezetésének szerepére vonatkozóan. Howard Zinn könyve egyszerre tükröződése és ösztönzője az antimonopolista, imperialistaellenes tudat fejlődésének az Amerikai Egyesült Államokban. Steven Mark A „szubimperializmus” vonásai A latin-amerikai országokban mind bonyolultabbá váló társadalmi-gazdasági struktúrák szükségessé teszik az ezen országok fejlődésében tapasztalható új jelenségek felmérését és alkotó elemzését. A térségünkben kialakult viszonyok újra megerősítik annak a lenini következtetésnek a helyességét, amely szerint „a tőkés vállalat elkerülhetetlenül túlnő a község, a helyi piac, a vidék, majd pedig az állam határain” (Lenin összes Művei, 3. köt. Kossuth Könyvkiadó 1964. 49. old.). Ez jellemző a függő országokra is, amelyekben ma az imperializmus uralma új formákat ölt. Az utóbbi időben egyre több olyan mű jelenik meg, amely mélyrehatóan elemzi ezeket a formákat. Közéjük tartozik Eloy Lanzának, Venezuela Kommunista Pártja vezető személyiségének „A venezuelai szubimperializmus” c. könyve, amely kísérletet tesz a latin-amerikai földrészen kialakult kapitalizmus sajátos vonásainak elemzésére. A szerző olyan problémát tárgyal, amely Latin-Amerikában nagyon foglalkoztatja a politikai és tudományos köröket. Azt kutatja, hogy a térség viszonylatában igen fejlettnek mondható egyes országok hogyan váltak az amerikai imperializmus és a kevésbé fejlett országok között közvetítőkké. A szerző véleménye szerint az ilyen államok státusa: szubimperialista hatalom.12 A szubimperializmus létét Lanza Venezuela példájával illusztrálja. Az országban a hetvenes években a kőolajkincs bázisán rohamos gazdasági fellendülés következett be. Külpolitikai tevékenységében az utóbbi években egyre erősödnek az új, tipikusan szubimperialista tendenciák. A venezuelai szubimperialista viszonyok és Eloy Lanza: El subimperialismo venezolano. Caracas, Fondo Editorial „Carlos Aponte” 1980. 216 págs. 2 Az amerikai imperializmus érdekeit képviselő ilyen államok külpolitikai irányvonalát más latin-amerikai szerzők „közvetítő pánamerikanizmusnak” nevezik. — A szerk. 133