Békés Megyei Nap, 2001. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

2001. FEBRUÁR 3., SZOMBAT A Guardian Hunguard és a környezetvédelem Békében és harmóniában a környezettel­­ a modern nagyvállala­tok közül egy­re többen vall­ják maguké­nak ezt a filo­zófiát, mellyel nem csak a közösséggel szembeni felelőssé­güket nyilvánítják ki, hanem ha­tékony intézkedésekkel saját gazdálkodásukat is eredménye­sebbé tehetik, s természetesen maga a piac is egyre több terüle­ten elvárja a környezetbarát alap­anyagok és technológiák alkal­mazását. A Guardian Hunguard a me­gyében az úttörők közt dolgozta ki és vezette be környezetköz­pontú irányítási rendszerét. A 21 flontüveggyárat is magába foglaló Guardian-cégcsoporton belül a magyarországi vállalat úgynevezett pilotproject kereté­ben készül az ISO-14001-es irá­nyítási rendszer tanúsíttatására, s majd az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával fokozatosan tér­nek rá más Guardian-érdekelt­­ségek is. Minderről Együd János ügyvezető igazgató és Mák Imre minőségügyi vezető tájékoztatta lapunkat, jelezve, hogy tizenhá­rom környezetközpontú irányítá­si programot indítottak eddig az orosházi üzemben. Ezek közül a leglátványosabb eredményt a csomagolóanyag­felhasználás területén érték el: az előző évben közel tíz százalékkal csökkenteni tudták a fenyőfa-fel­használást. Ehhez természetesen műszakiak, marketingesek és ke­reskedők hatékony, összehangolt munkájára volt szükség, hiszen az ő feladatuk az alternatív cso­magolási megoldások kidolgozá­sa, illetve népszerűsítése a meg­rendelők körében. A megoldást belső innovációval valósították meg, de több olyan projekt is működik, amelyhez teljesen új eljárások alkalmazására volt szükség, ilyen például a hűtősor hulladékhőjének hasznosítása a raktár fűtésé­ben, mellyel évi 400 ezer köbméter földgázt taka­rítanak meg. - A Guar­dian Hunguard megfelel a je­lenleg érvé­nyes környe­zetvédelmi előírásoknak - hang­súlyozta Mák Imre, hozzátéve, hogy kivételt csak a kibocsátott szennyvíz nátriumkoncentrációja jelent, azonban e területen kész helyzet előtt állnak: a felhasznált víz minősége sem kifogástalan. Mindezek ellenére szakembereik már dolgoznak a megoldáson. A környezetvédelmi progra­mok kidolgozását egyébként a legszélesebb körben végzik a tár­saságnál, s a kontrollból is kive­szik részüket a dolgozók alkotta teamek a környezeti tényezők azonosításával és hatásuk értéke­lésével. Ám nem csak a gyárkapun be­lül folytat környezetvédelmi te­vékenységet a flontüveggyár: második éve az ő szervezésükben gyűjtik rendszeresen a szárazele­meket az orosházi általános isko­lákban, mint ahogy a Három Szombat elnevezésű akciósoro­zat utolsó felvonásában is a Guardian Hunguard gondosko­dott az összegyűjtött több mázsa szárazelem ártalmatlanításáról. Az iskolai jelenlétet elsősorban azért tartják fontosnak, mert ez­zel a felnövekvő generáció már újfajta szemlélettel közelíthet a zöld ügyek felé. - A Guardian az elmúlt évti­zedben egy újfajta munkakultú­rát, illetve vezetési modellt ho­nosított meg ebben a régióban, remélhetőleg e területen sem lesz másképp - mondta végezetül Együd János.­­ A környezetvé­delmi irányítási rendszer ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha nem elszigetelve alkalmaz­zuk, hanem a helyi gazdaság és társadalom mind több szereplője felismeri ennek jelentőségét. Korbely György Együd János Mák Imre A siker kulcsa az ember René Fiorese-t 1996 májusában nevezték ki a Guardian hat euró­pai gyára eladási igazgatójának (vele most január köze­pén, Budapesten az Átrium-Hyatt szállóban, a Guardian európai érté­kesítési igazgatóinak konzultációján sikerült szót váltanunk). Amikor az orosházi gyár tíz évé­nek értékelésére kértük, elöljáróban elmondta, hogy csaknem 20 éve az elsők között szegődött el a Guardian Luxemburgban létesített első európai gyárához. Az ő emberei indították el egy évtizeddel ezelőtt a flontüveg­­előállítást Orosházán. Mindenki tisztában volt az oros­házi vállalkozás megannyi kocká­zatával, de tíz év távlatából nyu­godt szívvel kimondható, hogy a cég irányítói jól döntöttek. Az amerikai-magyar vegyesvállalat megalakításakor ez még nem volt ilyen egyértelmű, hiszen a döntés 1988-ban született, amikor a ma­gyarországi rendszerváltásban még nem sokan bíztak. Ráadásul nem kis bátorság kellett üveggyá­rat létesíteni ott, ahol az üvegipari piacok összeomlottak. A siker legfontosabb összetevő­je az volt, hogy Orosházán csapat­­nyi ember állt készen az új befoga­dására. Rajtuk múlott, hogy ami­ként Luxemburg hídfőállása volt a Guardian nyugat-európai térhódí­tásának s a „Kelet felé nyitás­nak”, akként Orosháza meg a ke­­let-közép-európai övezetben vált fontos bázissá. Ennek a csapatnak a tagjai azu­tán akkor bizonyítottak igazán, amikor az orosházi sikert követő­en és annak tapasztalatait kama­toztatva vezényletükkel megépült és termelésbe lépett a németorszá­gi Wolfenben létesített következő gyár. Ez a tíz esztendő a Guardian európai történetének fontos feje­zete - szögezte le beszélgetőpart­nerünk. A legkorszerűbb terme­lési kultúrát egy olyan térségben sikerült meghonosítani, ahol a gyárlétesítéshez hasonló nagysá­gú feladat volt az e korszerűséget alátámasztó igények és igényes­ség felkeltése és erősítése is. Eh­hez azonban a beruházónak is ta­nulnia kellett. Meg kellett tanulni - és Orosházán meg is lehetett tanulni -, hogy mi mindenre kell az itteni siker eléréséhez tekin­tettel lenni, legelőször is azt tudomásul venni, hogy nem csak az ame­rikai kultúra él és hat a világon. (Ezen a ponton Fiprese úr kis kitérőt tett, egy öt évvel ezelőtti orosházi eseményre emlékezve, amikor­ részt vett egy, az üveggyár által tá­mogatott fiatal orosházi festő tárla­tának megnyitóján. „Nem azért ra­gadott meg ez engem ennyire, mert ekkor jelentették be Orosházán - a mostani Hyatt-bélihez hasonló ta­lálkozó alkalmával -, hogy engem bíztak meg a Guardian európai ter­melésének irányításával, vagyis az orosházi évforduló így egybeesik egy magánjubileumommal. Egy­szerűen az tetszett, hogy itt Ma­gyarországon, a Hunguard gyakor­latában legalábbis, a mecenatúrá­nak sajátos és nagyon is konkrét környezetgazdagító tartalmat ad­nak, s nem általában áldoznak a kultúra támogatására.) Visszatérve az együtt tanulásra: ez a kölcsönösség Orosházán igen eredményesnek és termékenynek bizonyult, állapította meg René Fiorese, ma már - helyi kezdemé­nyezésre - innen irányítják az eu­rópai piacot, amelynek a Guardian a meghatározója, miként magyar­­országi kft.-je meg vezető termelő a vékonyüveggyártásban. Mindennek alapja a minőség és az igényességre késztetés, csak így érhető el, ami a cégnél napi gyakorlat, hogy a termékek elfo­gadottságát és eladhatóságát nem befolyásolja, hogy melyik gyár­ból kerülnek ki. Igaz, a Guardian a konkurensektől eltérően csak alapüveggyártással foglalkozik, erre összpontosít, s így a legjobbat tudja nyújtani. A cég többek kö­zött beszállítója az autóiparnak is, így a kifogástalan és első osztályú minőség révén az autóipar sikerei­nek is részesévé válik - világította meg befejezésül igazán egyszerű példán a Guardian filozófiáját a cég európai eladásainak, kereske­delmének irányítója. K. E. P. René Fiorese Helyes volt a tíz évvel ezelőtti döntés Orosháza ma már az életem része - mondja Sápi Lajos igazgató Az az amerikai-magyar vegyesvállalat, amely 18 hónap alatt világszínvonalú üveggyárat épített Orosházán, 1988-ban ala­kult. Az igazgató kinevezése az amerikai fél, a Guardian Europe joga volt, aki élve jogával, a vegyesvállalat magyar társtulajdonosának, az Üvegipari Műveknek a második számú vezetőjét, Sápi Lajost kérte fel a negyedik európai Guardian­­gyár igazgatására. - Megkérdeztek, én meg meg­lepődtem és csak hosszabb gon­dolkodás után mondtam igent - idézte fel az „őstörténetet” az orosházi igazgató, aki azóta már Németországban is igazgató, sőt ő felügyeli a Guardian kelet-eu­rópai gyárait is. így folytatta: - A tárgyalások során mindkét oldalon nagyfokú volt a bizal­matlanság és óriási a kockázat. Félelmek bujkáltak bennük is, bennem is. Az amerikaiak félel­me főleg abból táplálkozott, hogy itt egy nem piacgazdaságban ne­velkedett vezetőgárdára kellett építeniük, az ebből adódó fe­szültségek még fél év múltán is ott motoszkáltak mindannyiunk­ban. Budapestről Orosházára köl­tözni sem volt könnyű döntés. - Mégis belevágott.. - Ismertem az orosházi szak­embergárdát. - És nem csalatkozott. Azóta már ez a szó, hogy Orosháza, is egészen mást jelent... - Orosháza ma már az életem része. Akkor kihívás és feladat volt, ma már érzelmi kérdés is. Végül is két év kellett ahhoz, hogy az amerikai fél bizalmatlansága teljesen eloszoljon velem szem­ben. 1991. február 3-án, amikor az új gyártósorról lejött az első el­adható üveg, a kétkedések végleg szertefoszlottak. Nem volt könnyű. Azelőtt egy nyolcezer fős cégnek, az Üvegipari Műveknek voltam a második számú vezetője, ám az e minőségemben szerzett vezetői tapasztalatokat el kellett felejteni, az ott szükségképpen kialakított, kialalkult vezetői magatartással együtt. Az „uralkodást” vezetés­sel kellett felváltani.­­ Fél évtizede már a német­­országi Wolfenben, a cég hato­dikként megépült európai üveggyárában is igazgatói posz­tot tölt be. Azóta folyamatosan élő kérdés, hogy lehet-e kétlaki igazgatóként hosszú távon eredményeket elérni, vagy dön­teni kell vala­melyik hely­szín mellett? - Nem kel­lett dönteni, a Guardiannál feladat van és nem beosztás. Az én helyze­tem most némileg mégis változik. Régiónkban ugyanis újabb üveg­gyári beruházás indul, méghozzá Lengyelországban, Czestochowá­­ban. Az új gyárnak a jövő év vé­gén, 2003 elején termelnie kell, ennek felügyelete is rám tartozik, de nem én megyek ezt beindítani, ez a két másik gyárunk együttes feladata. Ennek értelmében rövi­desen öt-nyolc orosházi vezető kollégám indul Lengyelországba, ezért nekem a szokásosnál kicsi­vel több időt kell majd Orosházá­ra fordítanom. A lengyelországi lesz a hetedik európai gyárunk.­­ Néhány esztendővel ezelőt­ti találkozásunkkor Románia is szóba került. - Az ottani helyzet nem érett még meg gyárlétesítésre. - Orosházával kapcsolatos érzelmeit már ismerjük, de mit jelent önnek a Guardian? - Szeretek a Guardiannál dol­gozni, nem egy kaptafára men­nek a dolgok, egy cél van, van­nak sarokkövek, de az adott nem­zeti környezethez, kultúrához igazítják, igazítjuk a vezetési módszert, a piaci munkát. Egyéb­iránt osztom René Fiorese állás­pontját, miszerint a siker záloga, fő tényezője az ember.­­ Az orosházi gyár európai sikereiről, szerepéről Fiorese úr igen elismerően szólt, és utalt a közvetlen környezetére gyakorolt hatásáról is. - Mi orosházi és Békés megyei értékek teremtését, megóvását tá­mogatjuk, nem a rólunk alkotott kép kedvezőbbé tételére, hanem azért, mert az életminőség javítá­sát is feladatunknak tartjuk. Le­gyen ennyiben is meghatározó szerepünk a saját környezetünk­ben. - Ha csak két mondatnyi le­hetőséget kapna, miben foglal­ná össze ezt a tíz esztendőt? - A döntés, a választás helyes volt, akkor is, ha ez piacilag ak­kor még nem volt kellőképen alá­támasztva, ám a szakgárda embe­ri tartása, tudásvágya és akarása nemcsak a feladatok teljesítésé­hez volt elegendő, hanem a to­vábbfejlődéshez, fejlesztéshez is. Bizonyítani tudtuk, hogy nem kell kishitűeknek lenni, fel kell­­ mérni a kockázatot és vállalkozni kell. K. E. P. BÉKÉS MEGYEI NAP 5 Ünnepi gépsor Az orosházi flontüveggyár megépítésére az amerikai Guardian Industries európai vállalata 1988-ban alapít vegyesvállalatot a magyar Üvegipari Művekkel. A Guardian Hunguard orosházi gyárát 1989-ben kezdik építeni, és 18 hónap múltán, 1991 február 3-án megindul a terme­lés. 1994-ben új raktárcsarnokkal, csiszolósorokkal és vágóasztalokkal gazdagodik a több mint 300 embert foglalkoztató gyár, amely 1995-ben szerzi meg az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt. 1997-ben tü­körgyártósort is indítanak. A napi 500 tonna üveget előállító, a vékony­üveg- és tükörgy­ártásban vezető helyet kivívott gyár termékeinek 70 szá­zaléka külföldön talál gazdára.

Next