Békés Megyei Nap, 2001. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
2001. FEBRUÁR 3., SZOMBAT A Guardian Hunguard és a környezetvédelem Békében és harmóniában a környezettel a modern nagyvállalatok közül egyre többen vallják magukénak ezt a filozófiát, mellyel nem csak a közösséggel szembeni felelősségüket nyilvánítják ki, hanem hatékony intézkedésekkel saját gazdálkodásukat is eredményesebbé tehetik, s természetesen maga a piac is egyre több területen elvárja a környezetbarát alapanyagok és technológiák alkalmazását. A Guardian Hunguard a megyében az úttörők közt dolgozta ki és vezette be környezetközpontú irányítási rendszerét. A 21 flontüveggyárat is magába foglaló Guardian-cégcsoporton belül a magyarországi vállalat úgynevezett pilotproject keretében készül az ISO-14001-es irányítási rendszer tanúsíttatására, s majd az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával fokozatosan térnek rá más Guardian-érdekeltségek is. Minderről Együd János ügyvezető igazgató és Mák Imre minőségügyi vezető tájékoztatta lapunkat, jelezve, hogy tizenhárom környezetközpontú irányítási programot indítottak eddig az orosházi üzemben. Ezek közül a leglátványosabb eredményt a csomagolóanyagfelhasználás területén érték el: az előző évben közel tíz százalékkal csökkenteni tudták a fenyőfa-felhasználást. Ehhez természetesen műszakiak, marketingesek és kereskedők hatékony, összehangolt munkájára volt szükség, hiszen az ő feladatuk az alternatív csomagolási megoldások kidolgozása, illetve népszerűsítése a megrendelők körében. A megoldást belső innovációval valósították meg, de több olyan projekt is működik, amelyhez teljesen új eljárások alkalmazására volt szükség, ilyen például a hűtősor hulladékhőjének hasznosítása a raktár fűtésében, mellyel évi 400 ezer köbméter földgázt takarítanak meg. - A Guardian Hunguard megfelel a jelenleg érvényes környezetvédelmi előírásoknak - hangsúlyozta Mák Imre, hozzátéve, hogy kivételt csak a kibocsátott szennyvíz nátriumkoncentrációja jelent, azonban e területen kész helyzet előtt állnak: a felhasznált víz minősége sem kifogástalan. Mindezek ellenére szakembereik már dolgoznak a megoldáson. A környezetvédelmi programok kidolgozását egyébként a legszélesebb körben végzik a társaságnál, s a kontrollból is kiveszik részüket a dolgozók alkotta teamek a környezeti tényezők azonosításával és hatásuk értékelésével. Ám nem csak a gyárkapun belül folytat környezetvédelmi tevékenységet a flontüveggyár: második éve az ő szervezésükben gyűjtik rendszeresen a szárazelemeket az orosházi általános iskolákban, mint ahogy a Három Szombat elnevezésű akciósorozat utolsó felvonásában is a Guardian Hunguard gondoskodott az összegyűjtött több mázsa szárazelem ártalmatlanításáról. Az iskolai jelenlétet elsősorban azért tartják fontosnak, mert ezzel a felnövekvő generáció már újfajta szemlélettel közelíthet a zöld ügyek felé. - A Guardian az elmúlt évtizedben egy újfajta munkakultúrát, illetve vezetési modellt honosított meg ebben a régióban, remélhetőleg e területen sem lesz másképp - mondta végezetül Együd János. A környezetvédelmi irányítási rendszer ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha nem elszigetelve alkalmazzuk, hanem a helyi gazdaság és társadalom mind több szereplője felismeri ennek jelentőségét. Korbely György Együd János Mák Imre A siker kulcsa az ember René Fiorese-t 1996 májusában nevezték ki a Guardian hat európai gyára eladási igazgatójának (vele most január közepén, Budapesten az Átrium-Hyatt szállóban, a Guardian európai értékesítési igazgatóinak konzultációján sikerült szót váltanunk). Amikor az orosházi gyár tíz évének értékelésére kértük, elöljáróban elmondta, hogy csaknem 20 éve az elsők között szegődött el a Guardian Luxemburgban létesített első európai gyárához. Az ő emberei indították el egy évtizeddel ezelőtt a flontüvegelőállítást Orosházán. Mindenki tisztában volt az orosházi vállalkozás megannyi kockázatával, de tíz év távlatából nyugodt szívvel kimondható, hogy a cég irányítói jól döntöttek. Az amerikai-magyar vegyesvállalat megalakításakor ez még nem volt ilyen egyértelmű, hiszen a döntés 1988-ban született, amikor a magyarországi rendszerváltásban még nem sokan bíztak. Ráadásul nem kis bátorság kellett üveggyárat létesíteni ott, ahol az üvegipari piacok összeomlottak. A siker legfontosabb összetevője az volt, hogy Orosházán csapatnyi ember állt készen az új befogadására. Rajtuk múlott, hogy amiként Luxemburg hídfőállása volt a Guardian nyugat-európai térhódításának s a „Kelet felé nyitásnak”, akként Orosháza meg a kelet-közép-európai övezetben vált fontos bázissá. Ennek a csapatnak a tagjai azután akkor bizonyítottak igazán, amikor az orosházi sikert követően és annak tapasztalatait kamatoztatva vezényletükkel megépült és termelésbe lépett a németországi Wolfenben létesített következő gyár. Ez a tíz esztendő a Guardian európai történetének fontos fejezete - szögezte le beszélgetőpartnerünk. A legkorszerűbb termelési kultúrát egy olyan térségben sikerült meghonosítani, ahol a gyárlétesítéshez hasonló nagyságú feladat volt az e korszerűséget alátámasztó igények és igényesség felkeltése és erősítése is. Ehhez azonban a beruházónak is tanulnia kellett. Meg kellett tanulni - és Orosházán meg is lehetett tanulni -, hogy mi mindenre kell az itteni siker eléréséhez tekintettel lenni, legelőször is azt tudomásul venni, hogy nem csak az amerikai kultúra él és hat a világon. (Ezen a ponton Fiprese úr kis kitérőt tett, egy öt évvel ezelőtti orosházi eseményre emlékezve, amikor részt vett egy, az üveggyár által támogatott fiatal orosházi festő tárlatának megnyitóján. „Nem azért ragadott meg ez engem ennyire, mert ekkor jelentették be Orosházán - a mostani Hyatt-bélihez hasonló találkozó alkalmával -, hogy engem bíztak meg a Guardian európai termelésének irányításával, vagyis az orosházi évforduló így egybeesik egy magánjubileumommal. Egyszerűen az tetszett, hogy itt Magyarországon, a Hunguard gyakorlatában legalábbis, a mecenatúrának sajátos és nagyon is konkrét környezetgazdagító tartalmat adnak, s nem általában áldoznak a kultúra támogatására.) Visszatérve az együtt tanulásra: ez a kölcsönösség Orosházán igen eredményesnek és termékenynek bizonyult, állapította meg René Fiorese, ma már - helyi kezdeményezésre - innen irányítják az európai piacot, amelynek a Guardian a meghatározója, miként magyarországi kft.-je meg vezető termelő a vékonyüveggyártásban. Mindennek alapja a minőség és az igényességre késztetés, csak így érhető el, ami a cégnél napi gyakorlat, hogy a termékek elfogadottságát és eladhatóságát nem befolyásolja, hogy melyik gyárból kerülnek ki. Igaz, a Guardian a konkurensektől eltérően csak alapüveggyártással foglalkozik, erre összpontosít, s így a legjobbat tudja nyújtani. A cég többek között beszállítója az autóiparnak is, így a kifogástalan és első osztályú minőség révén az autóipar sikereinek is részesévé válik - világította meg befejezésül igazán egyszerű példán a Guardian filozófiáját a cég európai eladásainak, kereskedelmének irányítója. K. E. P. René Fiorese Helyes volt a tíz évvel ezelőtti döntés Orosháza ma már az életem része - mondja Sápi Lajos igazgató Az az amerikai-magyar vegyesvállalat, amely 18 hónap alatt világszínvonalú üveggyárat épített Orosházán, 1988-ban alakult. Az igazgató kinevezése az amerikai fél, a Guardian Europe joga volt, aki élve jogával, a vegyesvállalat magyar társtulajdonosának, az Üvegipari Műveknek a második számú vezetőjét, Sápi Lajost kérte fel a negyedik európai Guardiangyár igazgatására. - Megkérdeztek, én meg meglepődtem és csak hosszabb gondolkodás után mondtam igent - idézte fel az „őstörténetet” az orosházi igazgató, aki azóta már Németországban is igazgató, sőt ő felügyeli a Guardian kelet-európai gyárait is. így folytatta: - A tárgyalások során mindkét oldalon nagyfokú volt a bizalmatlanság és óriási a kockázat. Félelmek bujkáltak bennük is, bennem is. Az amerikaiak félelme főleg abból táplálkozott, hogy itt egy nem piacgazdaságban nevelkedett vezetőgárdára kellett építeniük, az ebből adódó feszültségek még fél év múltán is ott motoszkáltak mindannyiunkban. Budapestről Orosházára költözni sem volt könnyű döntés. - Mégis belevágott.. - Ismertem az orosházi szakembergárdát. - És nem csalatkozott. Azóta már ez a szó, hogy Orosháza, is egészen mást jelent... - Orosháza ma már az életem része. Akkor kihívás és feladat volt, ma már érzelmi kérdés is. Végül is két év kellett ahhoz, hogy az amerikai fél bizalmatlansága teljesen eloszoljon velem szemben. 1991. február 3-án, amikor az új gyártósorról lejött az első eladható üveg, a kétkedések végleg szertefoszlottak. Nem volt könnyű. Azelőtt egy nyolcezer fős cégnek, az Üvegipari Műveknek voltam a második számú vezetője, ám az e minőségemben szerzett vezetői tapasztalatokat el kellett felejteni, az ott szükségképpen kialakított, kialalkult vezetői magatartással együtt. Az „uralkodást” vezetéssel kellett felváltani. Fél évtizede már a németországi Wolfenben, a cég hatodikként megépült európai üveggyárában is igazgatói posztot tölt be. Azóta folyamatosan élő kérdés, hogy lehet-e kétlaki igazgatóként hosszú távon eredményeket elérni, vagy dönteni kell valamelyik helyszín mellett? - Nem kellett dönteni, a Guardiannál feladat van és nem beosztás. Az én helyzetem most némileg mégis változik. Régiónkban ugyanis újabb üveggyári beruházás indul, méghozzá Lengyelországban, Czestochowában. Az új gyárnak a jövő év végén, 2003 elején termelnie kell, ennek felügyelete is rám tartozik, de nem én megyek ezt beindítani, ez a két másik gyárunk együttes feladata. Ennek értelmében rövidesen öt-nyolc orosházi vezető kollégám indul Lengyelországba, ezért nekem a szokásosnál kicsivel több időt kell majd Orosházára fordítanom. A lengyelországi lesz a hetedik európai gyárunk. Néhány esztendővel ezelőtti találkozásunkkor Románia is szóba került. - Az ottani helyzet nem érett még meg gyárlétesítésre. - Orosházával kapcsolatos érzelmeit már ismerjük, de mit jelent önnek a Guardian? - Szeretek a Guardiannál dolgozni, nem egy kaptafára mennek a dolgok, egy cél van, vannak sarokkövek, de az adott nemzeti környezethez, kultúrához igazítják, igazítjuk a vezetési módszert, a piaci munkát. Egyébiránt osztom René Fiorese álláspontját, miszerint a siker záloga, fő tényezője az ember. Az orosházi gyár európai sikereiről, szerepéről Fiorese úr igen elismerően szólt, és utalt a közvetlen környezetére gyakorolt hatásáról is. - Mi orosházi és Békés megyei értékek teremtését, megóvását támogatjuk, nem a rólunk alkotott kép kedvezőbbé tételére, hanem azért, mert az életminőség javítását is feladatunknak tartjuk. Legyen ennyiben is meghatározó szerepünk a saját környezetünkben. - Ha csak két mondatnyi lehetőséget kapna, miben foglalná össze ezt a tíz esztendőt? - A döntés, a választás helyes volt, akkor is, ha ez piacilag akkor még nem volt kellőképen alátámasztva, ám a szakgárda emberi tartása, tudásvágya és akarása nemcsak a feladatok teljesítéséhez volt elegendő, hanem a továbbfejlődéshez, fejlesztéshez is. Bizonyítani tudtuk, hogy nem kell kishitűeknek lenni, fel kell mérni a kockázatot és vállalkozni kell. K. E. P. BÉKÉS MEGYEI NAP 5 Ünnepi gépsor Az orosházi flontüveggyár megépítésére az amerikai Guardian Industries európai vállalata 1988-ban alapít vegyesvállalatot a magyar Üvegipari Művekkel. A Guardian Hunguard orosházi gyárát 1989-ben kezdik építeni, és 18 hónap múltán, 1991 február 3-án megindul a termelés. 1994-ben új raktárcsarnokkal, csiszolósorokkal és vágóasztalokkal gazdagodik a több mint 300 embert foglalkoztató gyár, amely 1995-ben szerzi meg az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt. 1997-ben tükörgyártósort is indítanak. A napi 500 tonna üveget előállító, a vékonyüveg- és tükörgyártásban vezető helyet kivívott gyár termékeinek 70 százaléka külföldön talál gazdára.