Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-13 / 10. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS­­A MEGY­ÉK­ T­AH­ÁCS-LAPJA 1979. JANUÁR 13. KEDD Ara: 1 forint . / A vállalatok belső harmóniája A vállalatokat sűrűn — s nem egészen alaptalanul — az embe­ri szervezethez hasonlítják. Él­nek, növekednek, lázak gyötrik, sikerek erősítik, betegségek tá­madják meg, közérzetük hol ki­váló, hol pedig gyötrően rossz. Ahogy az embernek, úgy a vál­lalati szervezetnek is létezik bel­ső harmóniája vagy ennek el­lenkezője, a diszharmónia. S ahol korábban nem törődtek ezzel, ügyet sem vetettek rá, ott a gaz­dasági mechanizmus reformja fújt és fúj harsány ébresztőt, vi­lágít rá létező, de eddig homály­ban maradt tényekre, összefüg­gésekre. Két esztendő telt el az új irá­nyítási rendszer bevezetése óta, Elletendő idő ahhoz, hogy — ahol kell, ott feleszméljenek. A népgazdaság eredményei ismer­tek. 1969-ben a nemzeti jöve­­delem hat, az ipari termelés négy, a mezőgazdasági 5—6 százalék­kal haladta meg az 1968. évi szintet. A vállalati eredmények — az ott dolgozókat, s a felügye­leti hatóságokat kivéve — már nem ilyen közismertek, ritkán kapnak a népgazdaságéhoz ha­sonló nyilvánosságot Van, ahol örülnek ennek. S nyomós okuk van rá... A reform megindította válto­zások ma még legkevésbé a vál­lalatok kapuin belül, az ún. bel­ső­ mechanizmusban észlelhetők. A termelő és szolgáltató gazda­sági egységek többsége eddig csupán a makroökonómiai mére­tű változások követésére volt ké­pes, s a mikroökonómiára, saját portájára kevésbé ügyelt. Igaz, egy-egy vállalat tevékenysége nagymértékben függ a szabályo­zó­ rendszer működésétől, az adó­zás, hitelezés, anyagvásárlás és késztermék-kibocsátás formáitól, de legalább ilyen mértékben függvénye­ annak, hogy létezik-e a termelés és ügyvitel egész szervezetében harmónia vagy legalábbis törekvés ennek létre­hozására, avagy a diszharmónia, a szabálytalan, meg-megakadó működés, a kapcsolatok hiánya, az összefüggések elhanyagolása jellemzi az adott gazdasági egy­séget. Okos embernek tartanánk-e azt, aki benevez a súlyemelő­versenyre, csak éppen a karja törött? Ami képtelenségnek tű­nik így, nem is oly nagy képte­lenség a gazdasági életben. Meg­történt például, hogy korszerű, automata megmunkáló gépsort vásárolt kemény valutáért az egyik üzem. Fölállították, dol­gozni kezdett, dörzsölte a „ve­zérkar” a kezét: ez igen! Ünnep­ség, bankett s másnap... másnap le­áll a gépsor. Le, mert a nagy lelke­sedés, tervezgetés közben „elfe­ledték”: a gépsornak az edző­üzem adja az anyagot Az öreg, elavult, ilyen feladatot ellátni képtelen edzőüzem. Ahol az au­tomaták igényelte félkész ter­méknek csupán felét képesek előállítani! Primitív hiba, a ne­vetségesség határát súroló bak­lövés? Az. Ám az üzem számá­ra drágán megfizetett tandíj volt ez, hogy megtanulják: a termelés belső harmóniája, e harmónia zavartalansága elengedhetetlen. A vicclapokba kívánkozna az az eset is — ha nem tény len­ne !—, amikor az országos nagy­­vállalat egyik gyáregysége olyasm­i mit importált, amit ennek a vál­lalatnak a másik gyáregysége belföldre és exportra egyaránt készített... Szószaporítás lenne a példák további sorolása, hiszen — ha nem is ennyire kihegye­zetteket — majd’mindenki so­rolhat hasonlókat a maga tapasz­talataiból. A példák gyakorisága azt mutatja, hogy a vállalatok kevés gondot fordítanak a bel­ső, műszaki-szervezeti harmóni­ára. Holott elsősorban erre kel­lene erőiket koncentrálniuk. Tanácsot adni persze mindig könnyebb, mint cselekedni. Ta­gadhatatlan, hogy a vállalatok ilyen irányú cselekvésének útjá­ban sokféle akadály állt, s ta­lálható ma is — ezek egy része ráadásul nem tőlük, hanem kí­vülálló tényezőktől függ —, de a kívánatosnál lassúbb a már ma elhárítható akadályok legyűrése. Kevés vállalatnál alkottak tisz­ta, torzulásoktól mentes képet a rendelkezésükre álló anyagi, mű­szaki, személyi feltételekről. Ez, a tiszta kép megalkotása az el­ső, nem mellőzhető feladat. Tud­ni kell, meddig terjednek emlí­tett lehetőségeik, mi az, amit kockázatmentesen, amit kocká­zattal tehetnek meg, s amit sem­miképpen nem vállalhatnak .. Felkutatni a belső egyensúly za­varait keltő gócokat — például a szerszámgyártás gépi vagy sze­mélyi kapacitáshiányát, az ener­giaellátás, gőzszolgáltatás szük­ségesnél kisebb csatornáit stb. — a termelés egészét, mint fo­lyamatot áttekinteni, s föltárni azokat a pontokat, ahol túl so­káig vesztegel az alkatrész, s félkész termék, mindez elen­gedhetetlen. Elég, ha a próbate­remben „szűk a keresztmetszet”, megáll a gyár termelése. Elég, ha egyetlen alkatrészgyártó üzem, műhely nem képes fölvenni az új tempót, megáll a végszerelde, bár csak egy, néhány forintos értékű alkatrész hiányzik. Fejet­lenséget okoz, ha az anyagköny­velés nem nyújt biztos adatokat, mert kaotikussá válik az anya­g­­beszerzés, a termelőegységek kö­zötti szétosztás.­ Ahány egység, annyi lehetőség. Ezért szükséges az ipari szer­vezet minden alkatelemeinek rit­musban, szinkronban, belső har­móniában dolgoznia. Ezért csak­is az a vállalati szervezet állhat biztosan a talpán, ahol a terme­lésirányítás folyamatosan képes mindent előteremteni — energi­át, alapanyagot, szerszámot stb. —, ami a zavartalan működéshez szükséges... A belső harmónia, az életműködés kiegyensúlyozott­sága, az egyensúly pedig a biz­tonság érzete. Miért ennyire hangsúlyos ez? Azért, mert a negyedik öt éves terv országos irányelveinek ki­dolgozásával együtt a vállalatok­nál is készülnek a távlati tervek. A holnapot megjelölni a ma alapos ismerete nélkül lehetet­len. Áhítani a holnapi egyen­súlyt, s ma bukdácsolni, kíván­ni a holnapi sikereket, de fölol­­datlanul hagyni a mai feszült­ségeket több,­ mint illúziókerge­­tés. S az ilyen hibák következ­ményeit ma már egyre teljeseb­ben a vállalatok viselik! A bel­ső harmónia megteremtése vagy legalábbis optimális megközelí­tése tehát gondoskodás a jövő­ről. Úgy is mondhatnánk: kol­lektív életbiztosítás... M. O. Világ proletárjai,­­ egyesüljetek ! XXV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM Asszonyok a futószalagon Tisztítják a sárgarépát a Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hűtőházában az asszonyok, mielőtt a nyersanyag a kockázóba ke­rülne. Fotó: Demény Ünnepi program a ruhagyárban A Békéscsabai Férfif­eh­érnem­ű­­gyár pártszervezete, gazdasági ve­zetése, szakszervezeti bizottsága és a tömegszervezetek összeállítot­ták és kidolgozták hazánk ne­gyedszázados felszabadulásának és Lenin születésének 100. évforduló­jával kapcsolatos programokat A jubileumi emlékünnepségek tiszteletére április 4-én és novem­ber 7-én ünnepi párttaggyűlést tartanak. A taggyűlésen méltatják a 25 éves párttagok munkáját. Hazánk felszabadulásának 25 éves és a gyár fennállásának 20 éves eredményeiről kiállítást ren­deznek. Az összevont ünnepi szak­szervezeti taggyűlésre meghívják a munkásmozgalomban részt vett nyugdíjas dolgozókat is. Mivel a ruhagyár dolgozóinak 94 száza­léka nő, így érthető, hogy a nem­zetközi nőnap alkalmából ünnepi nőgyűlésen adják át az üzem ki­váló dolgozóinak a kitüntetéseket és az ezzel járó pénzjutalmakat. Irodalmi előadást és kiállítást rendeznek a Lenin-centenárium alkalmából. Jubileumi évforduló jegyében állították össze a mun­kásakadémiák tematikáját. A fia­talok igényei alapján szabadság­­idő alatt külföldi társasutazást szerveznek. Ezenkívül szakmai vetélkedőt, könyv- és bélyegkiál­lítást rendeznek. Lapunk tartalmából: Nem akartam meghalni (3. oldal) Mosógép és pástétom (3. oldal) Nyúlvadászat (10. oldal) *** Baleseti krónika (12. oldal) Magyar kereskedelmi küldöttség utazott Ausztriába Mádai Istvánnak, a Külkeres­kedelmi Minisztérium főosztály­­vezetőjének vezetésével vasárnap magyar kereskedelmi küldöttség utazott Bécsbe, hogy részt vegyen az osztrák fővárosban jövő héten kezdődő magyar—osztrák vegyes bizottsági tárgyaláson. A magyar—osztrák árucsere­forgalmat már hosszabb ideje több évre szóló hosszú lejáratú megállapodások szabályozzák. Az első hosszú lejáratú megállapodást, amely három évre szólt, 1959-ben kötötték. Jelenleg az 1968. január 1-től 1972. december 31-ig szóló ötéves árucsereforgalmi jegyző­könyv van érvényben. Az árucsereforgalom éves fel­adatait vegyes bizottság hangolja össze és ülésein — amelynek egyi­ke lesz a jövő héten sorra kerülő is — egyben áttekintik az elmúlt időszak forgalmát, s értékelik ta­pasztalatait (MTI) Újabb külföldi gépek beállítása segíti a termelést a gyulai harisnyagyárban Újévi jelentés az üzemből A harisnyagyárban is most ér­tékelik a múlt évi eredményeket. Bár még nem áll rendelkezésre minden fontos adat, elmondható, eredményes évet zárt az üzem. Felszabadulásunk 25. évfordu­lója tiszteletére munkaversenyt indítottak, a vállalásokat teljesí­tették. A mennyiségben mért ter­melést a vállalás szerint 3 száza­lékkal kellett növelni, ténylege­sen csaknem, ötszázalékos volt a növekedés. Több mint 6 százalék­kal túlteljesítették a termelékeny­ségi feladatot, a harisnyafélesé­gek minősége fél százalékkal ja­vult. Még ennél is nagyobb mér­tékű volt a javulás a nadrág­harisnyáknál. A termelés növekedésénél és a minőség javításánál jelentős volt a műszaki fejlesztés. Az év ele­jén a termelésnek csak mintegy egynegyed részét, az év végén már majdnem a felét rakláriscol­­ták az árunak, a hagyományos táncolás helyett. Az új módszer szerint egyetlen dolgozó teljesít­ménye négy dolgozó régebbi tel­jesítményének felel meg. Új gépek érkeztek az üzembe, ezeken a legkorszerűbb terméke­ket is elő lehet állítani. Az elmúlt évben új üzem létesült Dobozon,­­ az átalakítási munkálatok ugyan­­ még tartának, a termelés azonban így is elkezdődött. Jelenleg ki­­lencvenen végeznek nadrágharis­­nya-konfekcinálási munkát ebben az üzemben. Az igen keresett nadrágharis­­nyából 1969-ben csaknem 1 mil­lióval gyártottak többet, mint ko­rábban. Ennek tekintélyes része exportra került. Tervük szerint az idén további 1 millióval többet termelnek, mint az elmúlt évben. A harisnya termel­ésnek is gyors ütemben kell növekednie a mos­tani évben, ezt követeli a belföl­di igény növekedése és az export­­lehetőségek bővülése is. Éppen ezért 27 új, kéthengeres angol gép üzembe állítása esedékes az év első negyedében. A második ne­gyedben további vakláncoló és konfekció-gépek beszerzését is el­határozták. A gyulai üzemben 1970-ben a termelés előreláthatóan 6—7 százalékkal növekszik majd. En­nek megvalósítása nagy erőfeszí­tést igényel, miután a gyár veze­tősége azt tervezi, hogy ezt nem létszám­emeléssel, hanem mű­szaki fejlesztés útján, a termelé­kenység növelésével kívánja elér­ —Szóc­ ­­ni­

Next