Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Huszonhét százalékkal nő az idén a magyar-kínai áruforgalom Hazaérkezett a Kínai Népköztársaságból Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki magyar kereskedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és aláírta az 1970-re szóló magyar— kínai árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A tárgyalásokat értékelve, Tordai Jenő hangsúlyozta, hogy a múlt évi megállapodásban előirányzott kontingenseket mind az exportban, mind az importban teljes egészében kihasználtuk, a tavalyihoz mérten további 27 százalékos forgalomnövekedést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A magyar külkereskedelem a Kínai Népköztársaságból többek között színesfémeket, ónt, wolframot, továbbá rizs- és húsféléket, állati eredetű termékeket — mint pl. sörtét s libatollat —, valamint vegyipari anyagokat, gyantát, vasoxidot, litorolt, furfurolt vásárol. Ezenkívül a magyar vállalatok többféle fogyasztási cikket is beszereznek a Kínai Népköztársaságból, ezek között megtalálható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem- és pamutszövet, gyapjuszőnyag, zsebkendő, gumi strandszandál és tea. A Kínai Népköztársaságba irányuló magyar exportban szerszámgépek, közúti járművek és alkatrészek, különféle műszerek, acél-alumínium kábelek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek. Az 1970. évi kereskedelmi megállapodás előkészítésén túlmenően eszmeesrét folytattunk a jövő évi, sőt a hosszúlejáratú árucsereforgalom lehetőségeiről is — mondotta a miniszterhelyettes. — Mindkét fél részéről megnyilvánult az a törekvés hogy a gazdasági kapcsolatokat fejlesszük és a külkereskedelmi forgalmat tovább növeljük. Ennek elősegítése érdekében megállapodtunk, hogy az 1971. évi szállításokra már ez évben is létrehozhatók vállalatok közötti magánjogi szerződések. A tárgyalások őszinte, szívélyes légkörben folytak. Bruce kilátásai Washington Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezlete általános borúlátást keltett amerikai politikai körökben David Bruce párizsi küldetésének jövőjét illetően. Megállapítják, hogy amikor az új fődelegátus jövő hétfőn elfoglalja helyét a négyes értekezlet amerikai küldöttségének élén, vajmi kevés marad abból a ,,nagy manőverezési szabadságból”, amelyet Nixon elnök ígért a tekintélyes diplomatának kinevezése alkalmából. Újabb független szigetállam Óceániában A dátumvonal nyugati oldalán fekvő Tonga Királyság hét éve tizedes brit védnökség után 1970 június 4-én elnyerte függetlenségét. A Fidzsi és Szamoaszigetek között elterülő, vulkáni kúpokból és korallszirtekből felépült szigetcsoport 320 km hoszszúságban követi a mélytengeri Tonga-árok nyugati peremét. 1643-ban Tesman holland tengerész, majd 1773-ban az angol Cook kapitány expedíciója fedezte fel, aki a szívélyes fogadtatásra utalva „Barátságos-szigetek” néven rajzolta be térképére. Az akkoriban még egymással harcban álló polinéz törzseket 1845-ben az angol misszionáriusok támogatását éllvező Taufa’ahau törzsfőnök egyesítette. Országát angol mintára alkotmányos királyságként szervezte meg, ahol az államhatalom ideológiai támasza a methodista egyház lett, a gazdasági alapot pedig az a földreform biztosította ,amely árutermelésére ösztönözte a bennszülött lakosságot. A „reform” keretében a megművelhető földeket, amelyek továbbra is a királyi tulajdonban maradtak, kiosztották a 16 éven felüli férfi lakosságnak. Ezen az „api”-nak nevezett körülbelül 3,34 hektárnyi területen a szigetek természeti adottságainak megfelelően kezdték el a kókusz- és banántermelést, amely jelenleg is a kivitel 73, illetve 12 százalékát adja. A lakott szigetek 54 százalékát szántó, 9 százalékát pedig legelő foglalja el. Az ország belső ellátását biztosítja a taro, gams, batáta, kenyérgyümölcs; a feldolgozó- és hűtőipar hiányában nem lépi túl ezeket a kereteket a tengeri halászat és a viszonylag nagy számú állatállomány sem (27 000 sertés, 7 400 ló, 2 800 szarvasmarha). A monokultúrás gazdálkodás és az ipar hiánya akadályozza a sűrűn lakott, gyorsan szaporodó ország megfelelő ütemű fejlődését. A 699 négyzetméter területű, 150 szigetből álló királyság, 36 állandóan lakott szigetén 1968- ban 81 ezer tongai élt és a nagy természetes szaporulat következtében a lakosság 36 százaléka 10 éven aluli. A fiatal, függetlenné vált ország gazdasági életének megerősödését az idegenforgalom fellendülésétől (látványosságai közé tartozik a főváros — a 16 ezer lakosú Nukualofa — közelében található régészeti emlék a Trilithon, a működő vulkánok és az északi szigetcsoport „kékbarlangja”) és a nemrég megindult angol—amerikai—japán kőolajkutatások eredményétől várja. 1970. AUGUSZTUS 2. 2 gflfft mS Arab országok értekezlete Mint a MENA hírügynökség jelenti, Algéria, Irak, Jordánia, Líbia, az Egyesült Arab Köztársaság, Szudán és Szíria külügy- és hadügyminiszterei vesznek részt az arab országok Tripoliban tartandó értekezletén. A hétfőn kezdődő tanácskozáson a résztvevők a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit vitatják meg. Támadás a Szuezi-csatorna mentén Izrael szombaton ismét megsértette a Szuezi-csatorna mentén létesített tűzszüneti vonalakat, jóllehet pénteken bejelentette, hogy hozzájárul a háromhónapos tűzszünet kihirdetéséhez. Mint Kairóban hivatalosan közölték, szombaton az izraeli hadsereg szárazföldi és légi erői a csatorna mentén levő egyiptomi állásokat támadták. Az egyiptomi légelhárító ütegek a támadókat elűzték anélkül, hogy azok az egyiptomi állásokban károkat okozhattak volna. Közelharc a brit katonák és az ír tüntetők között Pénteken éjszaka és szombaton kora hajnalban újabb zavargások törtek ki Belfastban. Ezúttal mintegy 300 katolikus fiatal ment az utcákra, hogy taltakozzék Daniel O’Hagan meggyilkolása miatt. A tüntetők gépkocsikat gyújtottak fel és felfordított autóbuszokból építettek maguknak barrikádokat a támadó brit katonaság ellen. Mint a hírügynökségi jelentések rámutatnak, a brit csapatok teljes fegyvertárukat bevetették a gumibotoktól a könnyfakasztóbombáig, majd működésbe lépett a Nyugat-Németországból vásárolt magasnyomású vízágyú is. A kőzáporral és palackokkal védekező tüntetők is az északírországi zavargások történetében új eszközt vetettek be. Jelentések szerint acélheggyel ellátott nyilakat lőttek a rendőrökre. Időközben nagy erejű bomba robbant az egyik rendőrposzt közelében és súlyos anyagi károkat okozott. A kora hajnali órákban a brit katonaság bulldózerekkel indult rohamra a barrikádok ellen. A brit parancsnokság hajnalban tűzparancsot adott egységeiknek: a katonák fegyverüket használhatják azok ellen a tüntetők ellen, akik benzinbombákkal támadnak a „biztonsági” erőkre. Még az éjszaka folyamán, a meggyilkolt O’Hagen édesapja megjelent a tüntetők között és szétoszlásra szólította fel a tömeget. Gerillák az elrabolt diplomatákról Az El Diario című Uruguay-i lapban pénteken nyilatkozattal jelentkezett a Tupamaros nevű gerillaszervezet. A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadonbocsátásának felvételeit. Feltételeik szerint a túszként elrabolt két diplomatát politikai foglyok szabadonbocsátása fejében engedik haza; a foglyok névsorát a szervezet egy későbbi közleményben fogja ismertetni. Az Egyesült Államok montevideói nagykövetsége pénteken este bejelentette, hogy a nap folyamán két újabb és sikertelen emberrablási kísérletet hajtottak végre a követség két alkalmazottja, Gordon Jones másodtitkár, és Nathan Rosenfeld kulturális attasé ellen. Mindkét diplomata könnyebb sérüléseket szenvedett. A követség feltételezi, hogy a Tupamaros-szervezet próbálta meg a kezében levő túszok számát növelni. Így látja a hetes kommentátorunk, Réti Ervin • Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt vagy nyolcszáz tudósító-kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjetamerikai sajtóközpontban. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a Salt, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kiváncsi lehallgató készülékeket a kanálisokba... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménytkeltőnek tartják a párbeszédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, s kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, Salt-ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szótértésre, de az akárcsak részletegyezmények érdekében is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ mindenképpen megelégedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban, a hirosimai atombombatámadás huszonötödik évfordulójára emlékezünk, a kétszuper-nagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atom-ügyekben. Egy másik időszerű megbeszélés-sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldalilapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja. (A szovjet fővárosban levő nyugatnémet különtudósítók szándékai sem mondhatók egyformának... Már a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár elemeit is. A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezveróla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Anynyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat, s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és, tud átlépni a korábbi CDU—CSU kurzus állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bizottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli összejöveteléről, a rövid szünetekről számolnak be, tehát az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szállodafoglalások” időtartamáról nincs hír, a világ, közvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tudomásul kell vennie az információ szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. 1945 olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormány, nyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatárolódása az NSZK relációs, revansista erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandtkabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, s nyilván nem lenne hátán nélkül a lengyel M NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Nyugdíjat kap a volt náci miniszter Nyugat-Berlin Rendkívül furcsa feledékenységről tett tanúbizonyságot minap a nyugatnémet igazságszolgáltatás. Teljesen megfeledkezett az alkotmány 131. cikkelyéről, amelynek értelmében a háborús bűnösök nem kaphatnak nyugdíjat. Az történt ugyanis, hogy Dietrich Klagges, a braunschweigi tartomány egykori náci miniszterelnöke, Hitler hatalomrajutásának egyik támogatója panasszal fordult a bírósághoz amiatt, hogy mindmostanáig nem részesítették nyugdíjban. És a rendkívül feledékeny, de „jószívű” nyugatnémet közigazgatási bíróság helyt adott panaszának, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Klaggest 1945. után, mint háborús bűnöst bíróság elé állították és hosszú tartamú börtönbüntetésre ítélték.