Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok felfogásán, szemléletén is változtassunk, mert meggyőződésünk, hogy nem helyes, ha rögtön rendőrért, vagy bíróért kiáltanak, amikor a vita más úton-módon is rendezhető. A miniszter a továbbiakban az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseiről szólt. Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. A bírói igazságszolgáltatás alkotmányos alapelve érvényesítésének fontos feltétele, hogy magas szintű jogszabály egyértelműen határozza meg a bírósági hatáskörbe tartozó ügyek körét. Ennek a követelménynek tesz eleget a törvényjavaslat, amikor kimondja, hogy a bíróság dönt a büntető és a polgári jogi ügyekben, a családjogi vitákban, valamint a munkaügyi és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és áttekinthetőbbé tesszük az igazságszolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, párhuzamosságot, a széttagoltságot. Az eddigi szervezeti rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az állampolgárok és az állami gazdálkodó szervek munkaügyi, továbbá a vállalatok, szövetkezetek gazdasági jogvitáinak eldöntésénél éppúgy megtalálhatóak a bíróságok, mint a különböző döntőbizottságok. Az élet nem teljes következetességgel alakította ki ezt a helyzetet, amelyen társadalmi fejlődésünk folytán ma már változtatnunk kell. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági hatáskört. A kedvező tapasztalatok alapján elismerik egyes államigazgatási szervek közreműködésének szükségességét meghatározott jogviták eldöntésében. Az egyszerűbb és gyorsabb, s ugyanakkor szakszerű ügyintézés megfelelően biztosítható például a tanácsok keretében. Ezért hiba lenne, ha a jogviták eldöntésének bírósági útját még jobban kiterjesztenék vagy azt kizárólagossá tennénk. Ilyen megoldás éppen ellenkező hatást váltana ki, mint amire törekszünk az államszervezet egyszerűsítésével, a gyors és hatékony ügyintézés feltételeinek megteremtésével. Az államigazgatási szervek hatáskörében maradó jogviták esetében a bírói igazságszolgáltatás fontos elve úgy jut érvényre, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségeit biztosítjuk. Természetesen a most előterjesztett törvényjavaslat a vázolt kérdéseknek csak alapvető elveit, azok szervezeti megoldását tartalmazhatja, a részletes hatásköri szabályozás az eljárási törvények feladata. A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el Különleges helyzetük nem valami kivételezettségről, hanem a bírói függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatait. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével . Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit szolgálja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazdasági és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az egész igazságszolgáltatás munkájának jó áttekintését és az egységes irányítás hatékonyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogerős bírósági ítéletekkel kapcsolatos törvényességi óvási joga, illetőleg ezek elbírálásának a legmagasabb bírói hatáskörben való megtartása vagy a jogértelmezési feladat kiemelése, akkor még világosabban jut kifejezésre a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos szerepének teljesen indokolt növekedése. — Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügyi miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. — Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt jó lenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügyi Minisztérium és maga a miniszter sem avatkozhat bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra — nagyon helyes megfontolások alapján alkotott — jogszabályok nem adnak lehetőséget. A félreértések elkerülése végett alá kell húzni: a törvényjavaslat az Igazságügyi Minisztériumot nem minősíti a igazságszolgáltatási tevékenység puszta szemlélőjévé. Fontos feladata az igazságügyminiszternek, hogy a jogerős ítéletek alapján elemezze és értékelje az ítélkezési gyakorlatot, figyelemmel kísérje a bíróságok ítélkezésének társadalmi hatását, időszerűségét és hatékonyságát, összegezve az állampolgárok pereiből, a vállalatok, szövetkezetek jogvitáiból, a bűnügyekből megállapítható általánosítható tapasztalatokat, a jogsértések okait és körülményeit. — A minisztériumról mondottak teljes mértékben vonatkoznak a bíróságokat vezető elnökök és más tisztségviselők irányító tevékenységére is. A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve — több mint kétévtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyon-nagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. A bírói függetlenség helyes értelmezéséhez hozzátartozik annak hangsúlyozása is, hogy az nem jelent valamiféle szabadosságot, mindentől való függetlenséget. Bíráink a szocialista állam és társadalom ügyét szolgálják, annak törvényeit alkalmazzák. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az igazságszolgáltatás minden dolgozója rendszeresen képezze magát, növelje politikai és szakmai tudását, mert csakis így képes lépést tartani a társadalmunk fejlődéséből adódó mind magasabb követelményekkel. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. A dolgozó nép közvetlen részvételét biztosító ülnökrendszert a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlat jól igazolta az ülnökrendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok vagy ügycsoportok, amikor az ülnökök részvételének előírása szükségtelen. Az egyesbírói hatáskör tervezett bevezetése pedig nemhogy csökkentené, hanem inkább növelné az ülnökbíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez. — Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása — elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a Tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Ezután dr. Gonda György, a jogi-, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke beterjesztette a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot, majd dr. Szénási Géza szólalt fel. Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben. (MTI fotó:Szebellédy Géza felv.—KS) Lakáskarbantartást kedvező áron, rövid határidőre végezzük a lakosság részére OTP-hitelre is RAGASZTOTT MŰANYAGPADLÓ S mm vastagságig. Betonaljzat, mozaiklap és csempeburkolatok készítése. Parkettázás, hajópadló-készítés. PARKETTACSISZOLÁS. Homlokzati és belső bepucolások. Bádogos munkák műanyagcsatornák felszerelése. Szobafestésmázolás. TÁPÉTÁZAS. Aláfalazások, helyiség-leválasztások. Vegye igénybe szolgáltatásainkat Megrendeléseket felvesz és felvilágosítást ad. „FÉSZEK” Lakáskarbantartó Részleg Békéscsaba, Csaba utca 2. Dr. Szénási Géza beszéde Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanácstörvénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő, s amelyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. Aláhúzta a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése, valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek — a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan — maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is. A törvényjavaslat szerint az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja: " annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabályértelmezés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. Nyomatékosan hangsúlyozta: az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, azok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Van a kapcsolatnak egy pozitív oldala is: nevezetes az, hogy az ügyészségnek a törvényességi felügyelet ellátása során sajátos eszközeikkel segítik a tanácsokat, valamint más jogalkotó és jogalkalmazó szerveket feladataik eredményes ellátásában. Szólt arról is, hogy az ügyészség a jövőben sem vállallhatja magára más szervek feladatait és felelősségét a jogszabályok megtartása és megtartatása terén. Ezt azért hangsúlyozom — tette hozzá —, mert egyes szervek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy saját ellenőrzési és felügyeleti feladataikat megpróbálják az ügyészre áthárítani. Ezt sem most, sem a jövőben nem vállalhatjuk. Saját munkaterületén minden szerv maga legyen a törvényesség első számú őre és felelőse. A legfőbb ügyész ezután — alkotmányos kötelességéhez híven — beszámolt az országgyűlésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munkájáról. Többek között elmondta, hogy az említett időszakban az ismertté vált bűncselekmények száma a korábbiakhoz képest (Folytatás a 3. oldalon) Szénási Géza.