Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. július 12., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Vallomás a korról, amelyben élünk Gyurkó László: Faustus doktor boldogságos pokoljárása című könyvét olvasva Politikai regény? Történelmi regény? Sorsregény? Mindhárom. A mai 50- esek számára kontroll erejével ható politikai, a fiatalabbaknakkissé didaktikus és ironizáló történelmi, talán dokumentumregény, s a mindenben a sztorit, lektűrt keresőnek: sorsregény. A főszereplő lakkozatlan, de napjainkban mégis szokatlanul plasztikusan megrajzolt pozitív hős — Szabados György —, kinek életútját 1927-től 1973-ig követjük. Tizenhét éves koráig voltaképpen semmi lényeges nem történt vele, de ezt követően átmegy sorsán Magyarország kortársi történelme. Át- és megéli azt. A dolgok nem vele, de nélküle, hanem vele és általa történnek meg. Gyurkó László esszéi, tanulmányai, drámái, mítoszokat szocialista szellemben megfogalmazó művei után, ezúttal a nagyepikához fordult. Az erkölcsi problémák feltárójaként áll előttünk, és az ember morális magatartásának összeütközéseit vizsgálja. Enciklopédikus művet írt. Nem kevesebbet: kora regényét kívánta megírni. Vonakodott azonban íróként, egyes szám első személyben elemezni életünket. A megjelenítés módszerét is kikerülte, ehelyett sajátos elöljáróbeszédben fordul az olvasóhoz, s Mefisztó szájába adja a mondandókat. A Sátán 3000 éve tevékenykedik az európai kontinensen, s 1945-ben Magyarországra térve választott — úgymond — „védencét”, Szabados György útját követi, kinek küzdelmes élete oly tanulságos, hogy az boldogsággal egyenlő. Tudást szerez, akár hajdan Faust, s anélkül, hogy vérszerződést kötne az ördöggel. Sorsa edzi, oktatja, neveli. Megmerítkezik a köz- és magánélet boldogító szféráiban, nyomorító bugyraiban. Mindenből levon valamelyes konzekvenciát. Innen a hosszú, de találó dm. Mefisztó járt már hazánkban. 1514-ben Mészáros Lőrinc, a Dózsa táborában kőolvasóval harcoló szerzetes volt védence, de a felszabadulás utáni időket is olyannak ítélte, amely alkalmas elemzésre, s egybevág a hazánkban ismeretes népköltészeti passzussal, amely így hangzik: — „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” Szabados György — Gyurkó László hőse, megjárta a poklokat. Ez a kötet nagy siker. A könyvpiac szenzációja. Nagy kritikai visszhangot is keltett. Minden elemzésből az derül ki, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotását üdvözölhetjük benne. Az illetlenül szabálytalan életet élő főhős (aki bizony nem került ki a puritán morállal össze nem egyeztethető, hazugságszövevényt szülő házasságtörő kalandokat) az „úri középosztály” soraiból emelkedik a következetes kommunisták közé. Megjárja Horthy, Rákosi börtöneit, sőt, tévedésből 1956 után is rácsukódik a tömlöcajtó. Mindenütt jelen van. Láthatjuk a MADISZ-ban, az MKP- ben, az MDP-ben, 1956. október 23-án a pesti utcán, az ellenforradalom után az első MSZMP-tagok között. Ennyi esemény, ennyi szerelem (melyek között egy igazi is akad), számos társadalmi megbízatás után s mellett is elsivárodik, kiürül, értelmetlenné válik az élete. Úgy véli, hogy az a nyomda, melynek élén áll, nélküle is boldogul, s utolsó állomáshelyén, a gyűrűi városi tanács elnöki székében is feleslegesnek érzi olykor-olykor magát. Elmagányosodik, bár Mefisztó szerint élete (melynek egy balatoni hajószerencsétlenség vet véget) emberi keretek között boldog volt. Hősünk sorsregényét vizsgálva elmondható, hogy alapvető emberi, társadalmi kapcsolatai szerencsések voltak. Atyai barátja, társadalmi nevelője, a megtörhetetlen Peták Sándor, kinek politikai irányítását mindvégig kétkedés nélkül fogadta el, s aki munka közben, percek alatt, funkcionárusbetegségben, szívinfarktusban hal meg. Szerencsés azonban, bármily torz, negatív előjelű formában más kapcsolatok kiépülése által is. Tanul börtöntársaitól, a vallatást végző tisztek szadista megnyilvánulásaiból. A börtönévek során sok lélektani tanulságot vonhatott le. Rákosi Mátyás börtönében fogházi bajtársa Horgas Antal, aki rendőrtiszt volt, s percig sem kételkedik abban, hogy kiszabadulása után is folytatja majd rendőri munkáját, így is történik. Mégis, Horgast gyilkosként látjuk utoljára. Lelőtte egyik tiszttársát. Miért? Hogyan ? Ez egy jelzőlövés volt Figyelmeztetés. A legfelsőbb pártvezetésnek, Kádár Jánosnak szóló üzenet. Horgas Antal összeesküvést gyanít. Fél, hogy alattomban megbúvó erők, bizonyos körök újra a „kemény kéz” politikáját várják vissza. Azt tartják „ ... elég volt ebből az átkozott liberalizmusból, amikor mindenki pofázhat, kussoljanak, akiknek más a véleményük, mire valók a börtönök,csak néhány száz embert kellene begyűjteni (mármint a börtönökbe), mindjárt rend lenne ebben az országban, röhej, hogy egy koszos humorista az ország színe előtt, a televízióban kifigurázhatja a párt első titkárát, ez a párt tekintélyének lejáratása, az ellenforradalom (1956-ban) is így kezdődött...” Horgas Antal, ki halálos ítéletet várt, s 8 évi börtönt kapott, öngyilkos lesz.. Tragikus hős, de a megfontolt, higgadt Petrik Sándor véleménye szerit elvesztette a reális mértéket: őrült volt, üldözési mániában szenvedett. Mégsem lehet vitás azonban, hogy vannak hétköznapjainknak eddig nem ismert ellentmondásai, viszszavágásai, de hideg fejjel, módszeresen kell felszámolnunk ezeket a mélyebben gyökerező fonákságokat, bajokat. Így int a Mefisztóral szóló író, Szabados György sorsregénye családtörténetének rajza keretében bontakozik ki előttünk. Sógora (nővérének férje), Horthy alatt némi ellenállást fejtett ki. A demokratikus hadsereg átvette, de végül is, mint vezető ellenforradalmár, akasztófán végzi. Szabados idősebb leánytestvére következetesen szemben áll a kommunistákkal, de van egy húga is, DISZ-, majd párttag, Medika. Mindaddig az, amíg a főhős, egy koncepciós per kiszemelt vádlottjaként börtönbe nem kerül. Ezután a leányt kitiltják az ország összes egyeteméről, majd teljesen szabálysértő módon a pártból is kizárják. A fiatal orvostanhallgatónő ’56 őszén átlép a nyitott országhatárokon, drámai üzenetet hagyván hátra: „Előbb a hitemet vettétek el, aztán az életem értelmét, végül a reményt.” Hősünk és kortársai sok küzdelemben vettek részt. „Amit átéltek, két nemzedéknek is sok.” Gyorsan élt: 41 éves korában öregnek látja magát, s arra kell rádöbbennie, hogy az utódokkal, a most felnövő fiatalokkal nem is talál közös nyelvet. Gyermeke és annak barátai is cselekedni akarnak. Sokszor dühösen, máskor csüggedten úgy érzik, hogy számukra nincs már lehetőség a forradalmi tettekre. Bírálják tehát elődeik, atyáik munkáját. Ez a bírálat azonban semmivel sem élesebb, mint amilyen hajdan az ifjú Szabados és barátaié volt. Ők is szembefordultak szüleik életvitelével. Ez a kritika a nemzedékváltás törvényszerű kísérőjelensége. Ez kikerülhetetlen ellentét. Lenin így tanította: „Nem ritkán megesik, hogy az éltesebbek, az öregek nemzedékének képviselői nem tudnak megfelelően bánni az ifjúsággal, amely szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint az apái.” Gyurkó László regénye nagy könyv. Többszöri olvasás után azonban megkockáztatom annak kijelentését, hogy részben terjedelmi okokból, helyenként elnagyolt. Az első olvasásnál sodort a cselekménye, de a későbbiek során már éreztem, hogy a sokszereplős mű jellemfestése árnyaltabb lehetne. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni?” Bizony! Még annak is meg kell mártóznia a tűzben, aki a dudaszót teljesen tisztán akarja hallani, a történelmi valóságot helyesen kívánja értelmezni. Gyurkó László könyve nem könnyíti meg dolgunkat. Arra kényszerít, hogy vele együtt gondolkozzunk. A társadalmi közérzetet vegyelemzi és a valós problémákat mutatja. Az egyes kérdésekre adott felelet után azonnal kérdez és újrakérdez. Nagy orosz elődökre, Csernisevszkijre, Herzenre kell gondolnunk e vívódó könyv olvastán. A kötet mindvégig kíváncsi és azzá tesz. Nem zárul le , nyitott marad. A vége is kérdés. Jól kérdezni pedig legalább olyan nehéz, mint támadhatatlan választ adni. Szabad Olga Koszta Rozália: Bolognai árkádok I. Koszta Rozália: Csendélet CHIWS Tils Pardi Anna : 360 fok Fiatal voltál, nem tudtad még, hogy a teljesség köre kerékbetörő nagy kerék, szenvedővé zúz előbb, majd 360 fokát küldi minden töredék; sorsdöntő a fojtott indulat, a csillagspirál, mi a tekintetbe vész, s a gyötrődés célja, a miért; ruhád könnye mossa át a textilgyárak fonalát — s mire hordod, már könnyű, tiszta, kiszabott és ép. Koszta Rozália: Bolognai árkádok II. Tomka Mihály: Széria Kopírozódnak ünnepi beszédek, egymásra dobva annyi alkalom, a félhomályban elszorul az élet, a költő ír a konyhaasztalon. Évek óta úgy vagyok jelen, voltaképpen nem vagyok jelen, minden, ami részvételem, bennem inkább részvétet terem ... Elszánva se, közönyt is bánva forgolódunk, aztán hallgatunk — egymásra kopírozódva magunk leszünk, nem önmagunk.