Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. december 18., szombat Szünidei műsorok a rádióban, televízióban A téli szünidő az idén a megszokottnál jóval rövidebb, a rádió gyermekműsorainak szerkesztői fokozott figyelemmel készültek fel rá. A rendelkezésre álló bővebb műsoridőben igyekeztek úgy összeállítani a programokat, hogy szórakoztassanak, és ismereteket is bővítsenek. Karácsony hetében a várakozás örömeivel, a még megvalósítható ajándékok ötleteivel foglalkozik Levente Péter két, óvodások részére készített Ki kopog? műsora hétfőn és csütörtökön. Az utóbbi hosszabb lélegzetű, meghívott vendégek részvételével, a Mikroszkóp Színpadon nyilvános felvételen készült. A már nagyobbak Miska bácsi levelesládájának ünnepi üzeneteit, tanácsait hallgathatják szerdán délután. Immár hagyományosan, harmadik éve, gyermekek kívánságai teljesülnek december 24-én délután. A Karácsonyi kívánságok szerkesztője, Fenyő Katalin a hat-tizennégy évesek szeptember óta beérkezett levelei, kérései alapján állította össze a két és fél órás műsort, amelyben üzenetek, jókívánságok szállnak a mamák, nagymamák és gyerekek felé a kért hangjátékrészletek, riportok, versek, mesék, zeneszámok mellett. A pergő ritmusú, az ország valamennyi részére, a kisfalvakba is kitekintő összeállításban elhangzik többek között részlet a nagy sikert aratott Bors néni című zenés játékból, valamint az Óz, a csodák csodájából és a popzeneszámok kedvelt együttesektől. Jóllehet december 24-én reggel ismétlésként sugározzák, felhívjuk a figyelmet arra a dokumentumműsorra, amelyben a riporterek kicsinyeket szólaltatnak meg a szeretet igényéről, a valakihez tartozás óhajáról, a valakit szeretni vágyásról, meghatóan tiszta, gyermeki fogékonysággal. Kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt szól az ünnep első napjának reggelén a Diótörő. A zenés mesejáték talán még a szülőket is a rádió mellé vonzza varázsos kedvességével. Karácsony első és második napján hangzik el két kétrészes hangjáték. Az Ábel a rengetegben és a Csendháborító az egész család érdeklődésére tarthat számot, ugyanúgy, mint a karácsonyi hangulathoz már hagyományosan fűződő Dickens-műből készült adaptáció. Péntek este a Harangszó című rádiójátékban Páger Antal és Hűvösvölgyi Ildikó hozza közel hozzánk a kor Angliáját, részvétét és szeretetét kiváltva hőseik sorsával. A téli szünidőben a gyerekek a szánkózáson, sízésen, korcsolyázáson, kirándulásokon kívül bizonyára sok időt töltenek majd a televízió képernyője előtt is. Számukra sokféle színes, érdekes műsorról gondoskodtak az ünnepi hét televíziós szerkesztői. Legelsősorban is egy aranyos Télapóval és egy furfangos krampusszal találkozhatnak december 24-én, pénteken a „Pszt!”, karácsonyi különkiadásában, s a nagyobbaknak azt is elárulhatjuk, hogy a Télapó — Sinkovits Imre, huncut segítőtársa pedig Harsányi Gábor lesz. Sokan érdeklődtek már, mikor találkozhatnak újra a két, talán legnépszerűbb rajzfilmsztárral, Foxi Maxival és Magilla Gorillával? Őket december 25-én, szombaton délelőtt „rakják” a televízió karácsonyfája alá. Kicsiknek-nagyoknak egyaránt szórakoztató program lesz Ugyanezen a délelőttön a Varázsgömb-összeállítás. Janikovszky Éva: Az úgy volt... sorozatának legújabb epizódja a Tessék csak ránk bízni! A történet egy csapat lelkes gyerekről szól, akik örömmel magukra vállalják a Télapó-ünnepség megszervezését. Mert... tessék csak nyugodtan rájuk bízni — egy biztos: bonyodalmat bonyodalomra halmoznak., Hogy végül is sikerül-e a Télapó-ünnepség? Ezt meséli el Lehoczky István szellemes rajzfilmje. „Én fogom az aranyhalat” címmel Tersánszky Józsi Jenő egyik kedves, megható mesejátéka kerül a képernyőre a Varázsgömb szórakoztató összeállításában. A történet 1945 tavaszán játszódik, a háború meggyötörte Budapesten. Gyakran előfordul, hogy némi szégyenkezéssel ugyan, a felnőttek is „ottfelejtik” magukat a gyermekműsorokat sugárzó képernyő előtt. Bizonyára ez történik majd a Tarzan és a vadásznő amerikai film vetítésekor, amelyet december 25-én, 10 óra 10 perckor láthatnak. A történet, mint a Tarzan filmek mindegyike természetesen lélegzetelállítóan izgalmas lesz. Még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a győztes senki más nem lehet, csak a félelmetes erejű, kedves „vadember”. Karácsony második napján, 26-án a népszerű Szergej bohóccal találkozhatunk a 9 óra 40 perckor vetítendő „Szervusz, Szergej!” műsorban. Szergej segítőtársai Peremartoni Krisztina, Tahi József, Koltai Róbert és még sokan mások lesznek. Nem sokkal ezután jelentkezik a karácsonyi „Cimbora”. Az ünnepi vendégek: Hegedűs Géza, Balkay Géza, Tyll Attila, Moór Mariann, Balázs Péter, Márton András és a Kolinda-együttes lesznek. Lecsap a két Paganini! Ezt az izgalmas címet viseli a december 26-án, 11 óra 10 perckor sugárzandó angol film. Főszereplője két fiú, Mike és Bill, hegedülni tanulnak. Kellő odaadással készülnek iskolai koncertjükre, ez azonban nem akadályozza meg őket, hogy egy általuk gyanúsnak vélt alak nyomába ne eredjenek. Akiről — mit tesz a sors — tényleg kiderül, hogy betörő. . . Honismereti mozgalom Orosházán (Tudósítónktól) Több évtized óta van Orosházán honismereti mozgalom. Az utóbbi években azonban egyre inkább csak formálissá vált ez a tevékenység. December 13-án, hétfőn a Hazafias Népfront városi bizottságának irodájában néhányan összejöttek, hogy új alapokon, elképzelésekkel és vezetőséggel újraszervezzék a város honismereti mozgalmát. Keller József, az értekezlet levezető elnöke elmondta: napjainkban nagy szükség van arra, hogy megismerjük szűkebb hazánk múltját. Majd bejelentette, hogy a mozgalom elnöke dr. Mucsi Erika, titkára pedig Kiss Horváth Sándor lesz. Ezt követően az új vezetőség felolvasta a már kidolgozott ügyrendet és programot, melyben több figyelemre méltó elképzelés szerepel. Többek között: felkészülés Orosháza fennállásának közelgő 240. éves évfordulójára egy helytörténeti kiállítással. Továbbá védnökség vállalása a város területén álló szobrok és emlékművek felett. De megtalálható a programban — többek között — a kihalófélben levő szakmák emlékeinek összegyűjtése, valamint a népi hangszereken játszó személyek zenéjének hangszalagra való felvétele is. Értekezleteiket negyedévenkénttartják, tevékenységük pedig folyamatos lesz, és minden érdeklődőt szívesen fogadnak soraikba. K. H. S.-né / OF-zeite, döccenőkkel Á nyár végén, az új évad kezdetekor beszélgettünk Ambrus Zoltánnéval, az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltségének vezetőjével a tervekről, a gyermek-, ifjúsági és felnőtthangversenyekről. A vezetőnő igencsak feltételes módban tudott fogalmazni. Sok volt akkor még a kérdőjel, a „szeretnénk”, az „ezt tervezzük”, a „nem biztos, hogy meglesz”. Azóta több mint három hónap telt el. A meghirdetett koncertek sorozatainak körülbelül egyharmada le is zajlott. Mint minden évadban, osztatlan sikerrel, jól. S ez nem utolsósorban a megyei iroda dolgozói rugalmas, áttekintő munkájának, szervezőkészségének köszönhető. Ami ugyebár sohasem látszik igazán, hiszen a hangversenyen a mű, az előadó áll csak a közönség előtt... Legyen hát szó a „kuliszszatitkokról”. Megyénk négy városában, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason hirdetik meg évről évre a bérleti koncertsorozatot. Most a megszokottnál több volt az időpont-módosítás. — ... könnyebben érthető lesz, ha elmondom, hogyan alakul ki egy évad programja. A helyi szervezők kéréseit, elképzeléseit összegyűjtjük — elvégre igazán ők ismerik a helyi igényeket! —, majd összesítjük és elküldjük az OF központjának. Ott egybevetik a lehetőségekkel, módosítva viszszajuttatják. De akkor ez még csak terv!... Tudni kell, hogy zenei „exportunk” gazdája az INTERKONCERT. Nem egyszer miattuk kell változtatni, módosítani évad közben, az utolsó pillanatban. De előfordulhat betegség is. No, és az sem kizárt, hogy a fogadó városnak, településnek „jön közbe” valami. Tüdőszűrés, kiállítás, sorozás, más egyéb ... Ez utóbbi elsősorban az ifjúsági és gyermekhangversenyek kapcsán tapasztalható. Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy nem ez a jellemző. Köztudott, hogy a hangversenyek bérletesek. Az imént vázolt elvek és gyakorlatok szerint összeállt sorozat egészében nem minden zeneszeretőnek nyeri meg a tetszését — előfordulhat ilyesmi is. A rendezők szerint szerencsére jegyet koncertre kapni meglehetősen nehéz dolog. Annak ellenére, hogy ez sem teljesen így igaz. Gyulán például a koncertek színhelye a művelődési központ félezres nagyterme. Háromszáz bérlet kelt el. Volt már olyan hangverseny, amelyre alig másfélszázan jöttek el. .. Ezzel szemben a szarvasi alkalmak telt házasak. Igaz, a bérlettulajdonosok döntő hányada főiskolás! Csak hát ebben a kisvárosban figyelembe kell azt is venni, hogy a kollégiumok pénteken délben zárnak és hétfőn nyitnak. Tehát hét végére nem lehet szervezni. A megyeszékhelyen a Jókai Színházban tartják a bérleti koncerteket. Mindegyikre 20—30 szabad hely azért marad. — Egy dolgot hadd mondjak! Ismét a műsorterv: tudnunk kell, hogy a régi bérleteseinknek szükséges a H—M—B-program, vagyis a Haydn, Mozart és Beethoven műveiből összeállított hangverseny, legalább egy. Kell olyan is, amelyiken a csabai zenekar lép a közönség elé. Aztán minden évadra kapunk legalább egy külföldi vendégművészt, együttest. Hogy kit és mikor, az általában kideríthetetlen a műsorterv összeállításának idején. S az már természetes, hogy a hat koncert közé kell egy olyan is, ami „viszi az egészet”, vagyis egy vonzó név. Szerencsére sok van ilyen! Más a helyzet Gyulán, ők „klasszikusokat” kérnek. Ugyanakkor a gyulai hangversenyzongora a legjobb megyénkben. Ez is szempont, kihasználandó. Más, talán jobb a helyzet az ifjúsági és gyermekkoncertek területén. Közel tizenkétezer 6—14 éves, ezerháromszáz gimnazista és szakközépiskolás, valamint hatszáz békéscsabai szakmunkástanuló vett bérletet az 1982/83-as évadra. Az IZB-koncertek (Ifjú Zenebarátok) egy régebbi megyénkben újításként négy évfolyamúak. A pedagógusok szerint nem mindig igazodnak az általános iskolai tantervhez. Egyedül Gyulán hozzák úgy a gyerekeket a pedagógusok, évfolyamaink szerint. A többi városban, községben szinte elsőtől nyolcadikig, mindegyikre. Úgy vélem, így nem is lehet elvárni a szelektálást. Természetesen elismerjük, hogy a sorozatokba került hangversenyek között vannak olyanok is, amelyek esetleg magasabb zenei alapképzettséget igényelnek, mint ami a kis közönségtől eleve elvárható életkori sajátosságaikat figyelembe véve. De azért van a méltán népszerű Barokk Trió, a rádió csodás gyermekkórusa is!... ... és vannak olyan példák, amelyek szinte meghatottá teszik a szemlélőt. Kevermes például kért és kapott IZB-sorozatot. A szomszédos Dombiratosról az énektanár vezetésével kerékpáron járnak át ősszel és tavasszal a gyerekek! Azt hiszem, aligha kell más bizonyíték még arra, hogy a zene milyen nagy erő, hatalom, ha ennek tudatára ébresztik — mert ébreszthetik! — az iskolásokat! Szomszédolás természetesen másutt is van. Az iskolákat patronáló üzemek, szövetkezetek segítségével vagy éppen a tömegközlekedési eszközök igénybevételével hiszik el a környező kisebb településekből a gyerekeket a hangversenyekre. Persze, a szervezésnél figyelembe kell venni a menetrendet is ... Közismert, hogy hazánk zenei életének szervezésében több, úgynevezett Békés megyei módszert ismernek. A Viharsarok tradíciói progresszívek és erősek ezen a területen. Az OF megyei kirendeltségének van mire építenie. És tud, akar is. Ha a nézőterek székeiből szemléljük az OF-hangversenyeket, csak megelégedettséggel szólhatunk. Hogy mégis megfogalmazódtak ezek a látszólag kötözködő sorok, annak egyetlen célja van: szükségesnek tűnik feltárni azokat az ugyan apró, de mégis jelentkező döccenőket, amelyeknek kisimítása valamennyiünk érdeke. Ha úgy tetszik, éppen a Kodály-centenárium is erre kötelez. Természetesen elismerve és hangsúlyozva azt is, hogy a megyei kirendeltség sokszor erején túl is igyekszik kielégíteni az igényeket. Ha nem mindig kívánságaink, álmaink szerint sikerül, az mások hibája is. Az elmúlt hét csütörtökjén Békéscsabán lépett a közönség elé a hazánkban turnézó leningrádi állami konzervatórium 16 tagú kamarazenekara, Jurij Aliev vezényletével Nemesi László Iskolai vetélkedők Kodály tiszteletére A városi tanács művelődésügyi osztálya és a Filharmónia megyei kirendeltsége által meghirdetett ének-zenei vetélkedőt a hét közepén Békéscsaba minden általános iskolájában megtartották. A nagy sikerű versengésben — melynek célja a zenei műveltség növelése volt — a nem ének tagozatos tanulók vettek részt. A feladatokat és a forgatókönyvet Sárhelyi Jenőné szakfelügyelő állította össze, s a felkészüléshez szükséges anyagot már október elején megkapták az iskolák. A diákok érdeklődése nagy volt — a József Attila Iskolában például 110-en versenyeztek , és a felkészülésük alapos, mint ez a vetélkedőkön kiderült. S több helyen, így a 2-es számú iskolában is kiállítást nyitottak meg műsorral. A vetélkedő anyagában szerepelt Kodály Zoltán tevékenységének szinte minden ága, eközül az egyik jelentős terület a népdalok gyűjtése és rendszerezése, melynek köszönhetően gazdag népdalkincsünk nem ment feledésbe. Ehhez a témához egy-egy maguk választotta népdalt énekeltek a gyerekek. A zenei írás-olvasást a mester oly fontosnak tartotta, hogy erre a célra külön füzeteket állított öszsze. Ezekből kellett olyan füzetcímeket tudni, amelyek a szolmizálás megtanulásában a tanulót segítették, majd egy-egy gyakorlatot elénekelni. Aztán Kodály-műveket — Mátrai képek, Pünkösdölő, Székely keserves, Katalinka és Háry János — hallottak, és a felismert dallam után meg is nevezték. A vetélkedő Kodály más jellegű tevékenységét is felölelte, így a szép magyar beszédet. Ezzel kapcsolatban egy idézetet olvashattak, amelyben a kiejtés pontosságát hangsúlyozza és a nyelvművelésről beszél. De a békéscsabai Kodály-vonatkozás is szerepelt a vetélkedőn: volt-e itt hangversenye?. Továbbá egy elképzelt koncertről írtak előzetes tudósítást. Különösen megmozgatta a gyermekek fantáziáját az a feladat, amikor a Háry Jánosból mondhattak el egy részletet, sőt akik akarták, el is játszhatták. Itt főleg a hitelességet és az ötletgazdagságot pontozta a zsűri. Szinte mindenkinek nagyszerűen sikerült, akárcsak a lemezborító tervezése, melynek során kifejező és szebbnél szebb rajzokat készítettek. A 2-es számú általános iskola népdalversenyt is tartott, amelyre 110 tanuló nevezett be, és 20 kötelező népdalból választhattak a versenyzők, majd a második fordulóban a zsűri által megjelölt számot énekelték el. Vass Márta MOZI 0 lator Kezdenek divatba jönni a mozikban a bibliai történetek? Még el sem csitultak a Ben Húr sikerének páratlan hullámai, máris megmozdul a vásznon egy másik történet, amely humoros oldaláról próbálja bemutatni Jézus csodatételeit. Próbálja. A francia—olasz koprodukcióban készült, A lator című film hatása ugyanis öszsze se mérhető a Ben Huréval. Pedig a párhuzam adott, az összehasonlítás elkerülhetetlen. Itt is, ott is fel-felbukkan a názáreti ember alakja, megdicsőülten, leprásokat gyógyítva, csodát csodára halmozva. A latorban viszont egy rokonszenves, svihák, kisstílű szemfényvesztő kíséri a Mester útját, s a maga módján próbálja utánozni, megfejteni a talányt. A nézőnek pedig ilyenkor kacagni illene Kaleb, a lator felsülésein, ám a nevetés nem mindig sikerül. Nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy a bibliai háttér ezúttal nem viseli el, hogy görbe tükröt tartsanak elé. Mintha az alkotókat gúzsba kötötte volna a tiltó szó: „szent dolgokból tréfát ne űzz!”, így aztán egy alapjában véve humorosnak szánt, s hellyel-közzel valóban jól meg is csinált történetlánc azért szakadozik, mert a fonál, amelyen összefűzve kéne lennie, testidegen anyagként ellöki magától a jó részeket is. Tagadhatatlan, hogy vannak a filmnek ragyogó epizódjai. Például a fekete bűnbak átfestése és eladása. Vagy amikor Kaleb elhiteti a római katonával, hogy láthatatlan, s meztelenül küldi a dühös asszonyok közé. Ezek akár egy ókori Naszreddin Hodzsa, vagy Till Eulenspiegel kópéságainak is beillenének. (Milyen kár, hogy a vidám csínytevéseket mindig Jézus csodáival hasonlítgatják össze.) Sokat emel a film összhatásán a Kalebet alakító színész, Zurico Montesano friss, energiától duzzadó játéka. Jófajta fantáziákat élénkített a csodálatos érzékiségű Debora, Edwige Fenech képében. Jó az operatőri munka is, vannak bőséggel profi módon fényképezett, hatásos jelenetek. Kár, hogy a rendező úgyszólván mindenféle igényt ki akart elégíteni. Azt gondolhatta, hogy a giccsbe hajló, túlzott romantika megfér az igazi humorral, s a durva, alpári röhögtetéssel. A fent említett hatáskeltő fogásokon kívül ugyanis kinézett a receptkönyvből jó adag gusztustalanságot, gyomrot felforgató „motívumot” is. Hogy csak néhányat említsek a sok közül: például a szökőkutak sugaraihoz hasonló módon vizelik le a főhős arcát, másutt döglött kutyát visznek, áldozati bárány mód, s a keresztre feszítéskor is érzékeltetni próbálják az élő húsba vert szögek nyomán kiömlő vért. És mivel telt házak előtt, nagy közönségsikerrel megy a darab, félő, hogy a nézők egy része éppen ezekért a képsorokért vált jegyet. Felemásra sikeredett A lator. Ha valaki el tudja különíteni a zavaró mellékzöngéket, akkor az idő bő harmadában kellemes élményt kap. S ahogy a mozik műsorait elnézem, bizony ezt az egyharmad részt már meg lehet becsülni. (Andódy)