Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

1984. július 7- szombat A kacsa jámboran tűrve a gyermekkéz simogatását, fer­de fejjel értetlenül sandít fölfelé. Értetlenül álldogál a portéka fölött gazdasszonya is a csabai hetipiacon, egy szót sem ért ugyanis a ka­csáért lelkendező gyerekek beszédéből. Jens, a szeplős, szemüveges, kedves drezdai fiú nem tágít, egyre faggatja a csoportvezetőt, hazavihet­­né-e ezt a jópofa madarat. A piac másik sarkában fran­ciául próbálnak alkudni va­lami mütyürre, odébb oro­szul dicsérik a gyümölcsöt, szlovákul kérdik a papucs árát. Az NDK-beli Jens, a fran­cia Gabriela, a szovjet Vál­­ja, a szlovák Zuzana, a ma­gyar Csilla és társaik egy­aránt a békéscsabai Barátság nemzetközi úttörőtábor lakói július 2—10-ig. A megyé­ben, de főként a megyeszék­helyen sokfelé jártak-járnak, ismerkednek a városokkal, a szokásokkal, a táborban a magyar népművészettel — és természetesen ismerked­nek egymással. * * * A KISZ-iskola és a nap­közis tábor adott otthont a nemzetközi úttörőtábornak. Csütörtök délután van, a KISZ-iskola alakulóterén nagy a zsongás, az egyik asztalnál papírt hajtogatnak, amott készülnek a kékfestő­kendők, odébb színes övet fonnak. Az épület előcsarno­kában nagy hirdetőtáblán el­bűvölően szellemes, színes rajzos napirend, mellette az egyik kis plakát a szovjet, a másik a francia estre in­vitál. Az egyik emeleti szobából orosz szó hallatszik. Hét penzai kislány fűzi a gyön­gyöt, s közben tervezgetnek; a szovjet estre készülnek, és azért vonultak félre. A mű­sor persze még titok, de annyit azért elárulnak, hogy lesz tánc, ének, Tánya zon­gorázik. Beszélgetünk. Válja és Tánya a legközlékenyebb, Tánya komoly, fekete hajú nagylány, Válja nevetéskor a legszebb, okos, talpraesett diák. Úgy mondják, a vá­rosban az épületek tetsze­nek legjobban, meg az áru­ház. A gyöngyfűzést tegnap tanulták, és annyira meg­kedvelték, hogy az otthoni­aknak ajándékba is karkö­tőket készítenek. — Érdekes volt nekünk a gyümölcsleves, ilyet még so­sem ettünk. Nagyon ízlett — újságolja Válja —, és olyan jók itt az esték, a közös já­ték, a diszkó, igazán tetszik. — Otthon milyen úttörő­­feladataitok vannak? — Én egy táncszakkört vezetek az úttörőházban — így Válja —, Tánya pedig az iskolaújság-felelős. Az ősszel dolgoztunk a mező­­gazdaságban, és a pénzt mind a békealapra ajánlot­tuk föl, a hulladékgyűjtés bevételét szintén. „Rejtekhelyre’’ vonultak ezen a délutánon a francia vendégek is, akik a Párizs melletti Osny-ból érkeztek. Ők is a nemzeti estjükre ké­szülnek, a vetítővásznon épp az Eiffel-torony maga­sodik. — Utazás előtt mit tud­tatok Magyarországról? Tétován összenéznek, Ve­­ronique, kedves, nyílt te­kintetű fiú, a fejét ingatja: — Nem sokat. Van, aki meg­nézett néhány prospektust. — És most hogy tetszik nálunk? — Egészen más elképzelé­sünk volt, ami megváltozott, szóval kellemesen csalód­tunk. ' * — Nálatok milyen gyer­mekszervezet működik? — Nálunk cserkészszerve­zet van, egy állami és egy vallási — veszi át a szót Thierry, nyúlánk, ovális ar­cú, okos szemű fiú —, min­den korosztálynak megvan a maga csoportja, természet­­járásokon vesznek részt és hasonló. — Közületek ki a tagja? Egyetlen kéz lendül a ma­gasba. — Kikkel barátkoztatok itt össze a legjobban? — A penzaiakkal. — Miért? — Talán, mert hamarabb érkeztünk és mi fogadtuk őket. Gabriela, szép, fekete, hosszú hajú kislány, a nyak­kendőjét igazgatja. Most ve­szem csak észre, minden francia gyerek vörös nyak­kendőt visel — később Uh­­rin Erzsébet, a táborvezető elárulja: látva a többieket, ők maguk kérték a nyak­kendőket. Az udvaron, épp a zászlók alatt, mint fecskék a dróton, ülnek Jens, Uwe és Jan, a három jóbarát, Drezdából. Buzgón csomózzák a fona­lat. — Mi lesz ebből? — Háát, valami ilyen, pontosan még nem tudom — néz ki nagy komolyan a szemüveg fölött Jens. — Eddig mi tetszett ná­lunk a legjobban? — A piac, meg a fürdés, az nagyon! — vágják rá kó­rusban. — Mit meséltek majd ott­hon? — Azt még nem tudha­tom, öt nap még hátravan! — feleli nagy bölcsen Jens. Jana és Monika Breznóból színes övet csomóz. — Nálunk inkább üdülő­táborok vannak, ahová ju­talmul lehet menni, például papírgyűjtésért — meséli Jana. — Mi lesz a további nyári program? — Segítek otthon szénát gyűjteni, aztán a nagyma­mához utazok nyaralni. — Nálunk sokan járnak sátorral kempingezni, mi is megyünk majd — teszi hoz­zá Monika. A bratislavai fiúk épp fo­ciznak, a lányok közül vi­szont itt nézelődik az asz­talok körül Zuzana és Krisz­tina, két csinos nagylány. Dicsérik a tábort, a progra­mokat, csak azt sajnálják, pár nap múlva vége. No, és a vendéglátók? Hi­szen 80 Békés megyei úttö­rő is tagja ennek a tábor­nak, közöttük Kelemen Csilla, Békéscsabáról. — Már harmadszor va­gyok itt, szerintem az külön jó, hogy külföldiek is van­nak. Ettől olyan izgalmas az egész. Egy pozsonyi kislány­nyal évek óta levelezek. Tetszik tudni, nem nagyon tudunk mi beszélgetni ve­lük, mégis jól megértjük egymást... Tóth Ibolya Fotó: Kovács Erzsébet Lakásigénylés A gépek rangsorolnak, az emberek döntenek Egy esztendővel ezelőtt az alábbi értesítést kapták kéz­hez V. Imréék, a békéscsa­bai Városi Tanács igazgatá­si osztályától Békésen: „TISZTELT LAKÁSIGÉNY­­LŐ! ÉRTESÍTJÜK, HOGY lakásigénylését ÉRTÉ­KELTÜK. A SZÁMÍTÓGÉ­PES FELDOLGOZÁS SO­RÁN ÖN 347 PONTOT ÉRT EL, ÉS EZZEL A TANÁCSI bérlakást igénylők KÖZÖTT 1983-BAN A 190. HELYEN ÁLL. EZ A HE­LYEZÉSE A LAKÁSIGÉNY­­LŐK SZÁMÁTÓL ÉS KÖ­RÜLMÉNYEITŐL FÜGGŐ­EN ÉVENKÉNT VÁLTOZ­HAT." Ez év februárjában ha­sonló tartalmú közlés érke­zett, amelyben csupán ki­sebb eltérés mutatkozott az előbbivel szemben. Noha a házaspárnak most már tízzel magasabb pontszáma lett, ám ennek ellenére „vissza­csúsztak” a 197. helyre. Ho­gyan lehetséges ez? Előbb maguktól kérdezték meg, majd tájékozódás céljából többször is beutaztak Csa­bára, hogy utánanézzenek az újabb besorolásnak. Mivel úgy érezték, nem kaptak ki­elégítő választ, orvosi iga­zolásokkal mellékelt levelet küldtek szerkesztőségünkbe. Ebben azt kérték: vizsgálják ki lakásügyüket. Elsőként V. Imrééket ke­restük fel. A temető melletti régi kétszobás házban lak­nak, amely az egyház tulaj­dona. Mint mondották, a la­kásba a villanyt később ma­guk vezették be. A férj 27 évig traktorosként dolgozott az egyik téeszben, de egész­ségi állapota megromlott, s így 9 évig rokkantságin volt. Két éve kapja a ren­des nyugdíjat. Felesége ko­rábban szintén téeszben dol­gozott, majd 1980-ban a szo­ciális otthon alkalmazta. A házasságukból öt gyermek született, s közülük ma már csak kettő van életben. A betegeskedő szülők azért szeretnének Békéscsabára költözni, hogy közelebb ke­rüljenek gyermekeikhez. Mint mondották, asszonylá­nyuk sem tudná rendszere­sen látogatni őket, mivel dol­gozik és három gyermek el­látásáról, neveléséről gon­doskodik. No, és természete­sen a gyakori utazgatás is tetemes költséget­ emésztene fel. Az 1984. május 4-i iga­zolás szerint V. Imrét fe­kéllyel operálták, ízületi és gyomorpanaszai miatt állan­dó orvosi kezelés alatt áll. Felesége szintén ízületes, ezenkívül magas vérnyomás és szívkoszorúér-elmeszese­­dés teszi nála is indokolttá a folyamatos egészségügyi el­látást. * * * A beszélgetésből és leve­lükből az derült ki, hogy V. Imréék még 1977 februárjá­ban adták be lakáskérelmü­ket. Amint jelezték, először tanácsit akartak, ám ezt ak­kor nem javasolták nekik, s ezért szövetkezetit igényel­tek. Pár év elteltével azután mégis átírták tanácsira, in­dokolván azzal, hogy bete­gek és ez jár nekik. Később pedig rendesen be is fizették az igénylési letét összegét, az ő esetükben a 8 ezer forin­tot. Sőt, olyan biztatást is kaptak, amely szerint az 1983-ban elért pontjaik alap­ján valószínű, ők is jogosul­tak lesznek a beköltözésre. A házaspár megnyugodott, és türelmesen várt tovább Az idén azután alaposan fel­kavarta e két ember lelkiál­lapotát az újabb komputeres kimutatás, amelyből megtud­ták, hogy ezúttal nem a 190., hanem a 197. helyen állnak a listán. Sérelmesnek talál­ták azt is, jóllehet „megígér­te” a hatóság a lakáskörül­ményeik kivizsgálását, de az eltelt 7-8 esztendő alatt még senki sem kereste fel őket ez ügyben. Tisztában vannak azzal, hogy a tanácsi bérla­kásokat jobbára a fiatal gyermekes családok kapják. Úgy érzik, helyzetük re­ménytelenné vált. De mi itt az igazság? — tettük fel a kérdést dr. Si­mon Mihálynak, a városi tanács igazgatási osztálya ve­zetőjének. Kíváncsiak vol­tunk arra, vajon valóban olyan kilátástalannak tűnik V. Imréék — és még sok ha­sonló helyzetben levő ember — lakáskérelmének teljesíté­se. Nos, elég rossz hírrel fo­gadott. Megemlítette, hogy a VI. ötéves tervidőszakban több tanácsi bérlakás már nem épül Békéscsabán. Ezért csak azokat tudják eloszta­ni, amelyeket volt bérlőik visszaadnak a tanácsnak. Ezen otthonok száma 60—70 között mozog évente és a fe­le „elmegy” szanálásra. A VII. ötéves tervciklus ilyen irányú mutatói viszont ma még nem ismeretesek. * * * Az osztályvezető elmondta azt is, hogy Békéscsabán mintegy 2500 lakáskérelme­zőről van tudomásuk, s kö­zülük csaknem 350-en vár­nak tanácsi bérlakásra. No­ha számítógépen dolgozzák fel a formanyomtatványokon feltüntetett adatokat, de mégsem a gép dönti el, ki kap lakást a jelzett időben. Ugyanis egy külön bizottság tesz javaslatot a lakásügyi hatóság részére. Egyébként arról van szó, hogy néhány év óta egy korábban megál­lapított pontozási rendszer módosított változata szolgál alapul a lakásigények gépi rangsorolásának. A kérelme­ző által kitöltött űrlapon 16 különböző körülményt ké­sőbb lekódolják. Eszerint V. Imre és felesége 35—35 pon­tot kapott azért, mert első lakásigénylésüket már 7 év­vel ezelőtt adták be. (Pél­dául 100 pont illeti meg azt, akinek ugyan mindössze egy éve van bent a kérelme, de gyermekét egyedül neveli. Ugyancsak 100 pont jár azért, ha valaki 5—10 éve lakik Békéscsabán. Vagyis az említett pontrendszer olyan, hogy mindenképpen előnyben részesítik azokat a személyeket, akik már hosz­­szabb ideje laknak és dol­goznak a megyeszékhelyen.­ Közben előkerült egy ki­mutatás, s ebben a névsor első helyén álló lakásigény­lőnek összesen 850 pontja volt. Az is előfordulhat, hogy a jelenleg 350 tanácsi bérla­kást igénylő állampolgárok száma akár 800-ra is növe­kedhet jövőre. Most például 610 olyan egyén van, akik — jövedelmük alapján — jogo­sultak lennének tanácsi bér­lakásra, ám ők mégis OTP- társasházi lakást kívánnak venni a városban. Közülük többen úgy gondolják, hogy ha körülbelül 120—130 ezer forint készpénzt összegyűjte­nek, az elegendő lesz (?!) a beugróra. Pedig az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy arra már 200 ezer forint alatt nemigen lehet ilyen elkép­zelést valóra váltani. * * * Rákérdeztünk még a „be­ígért” helyszíni vizsgálat el­maradásának okára is. Erre azt a választ kaptuk, hogy a lakásigénylési rendszer az úgynevezett bizalmi elven alapul. A nyomtatványokon szereplő adatokat a lakás­ügyi hatóság csak akkor el­lenőrzi a lehető legponto­sabban, ha már ,ksínen van” a dolog, vagyis az illető la­kásátvétel előtt áll. Ameny­­nyiben valótlan adatokat közöl az igénylő, akkor hát­rányosabb körülmények kö­zé kerül, és újabb kódolás következik. V. Imréék és még sok más hasonló sorsú ember eseté­ben nagyon elkelne a sala­moni ítélet. Ám még ennél is célravezetőbb lenne, ha a jogos igényeknek megfelelő számú tanácsi bérlakás épül­ne a megyeszékhelyen. Amint hallottuk, a jelenlegi 350 ké­relmező lakásproblémáját három tízemeletes épülettel meg lehetne oldani, ha len­ne pénzügyi és egyéb fede­zet az építkezésre. Erre azon­ban még várni kell. Bukovinszky István Kevés a tanácsi bérlakás, s ezért is szigorúbb a pontozási rendszer Fotó: Fazekas László Több mint százezer információ az adatbankból Három éve segíti a turis­tákat a Tourinform idegen­­forgalmi információs szolgá­lat. Az eltelt időszak alatt több mint 300 ezren tárcsáz­ták fel a 179-800-as telefon­­számot, és kértek felvilágo­sítást utazással, programok­kal, szálláshelyekkel, üdülés­sel kapcsolatos kérdésekben. Nagy számban fordultak a Tourinformhoz a külföldi tu­risták is, akik kérdéseikre német, angol, orosz és fran­cia nyelven kaptak választ. A Tourinform adatbankjá­ban több mint százezer in­formációt tárolnak, ezek 30 százaléka állandóan változik, igazodik a pillanatnyi hely­zethez. A Tourinform nap­ra készen nyilvántartja az ország valamennyi kulturá­lis eseményét, az összes uta­zási iroda üdülési ajánlatát, témák szerinti bontásban, vagyis pillanatokon belül meg lehet tudni, hol van le­hetőség például gyermeküdü­lésre, vagy sportprogramok­kal összekötött pihenésre. Ugyancsak a Tourinformnál lehet tájékozódni az ország összes múzeumának állandó kiállításairól, valamint a fa­lusi turizmus teljes kínálatá­ról, a műemlék templomok látogatási idejéről, a termé­szetvédelmi területek látni­valóiról. Az adatok körét ál­landóan szélesítik, most pél­dául a magánpanziók és ma­gánkempingek adatait, vala­mint a gyógyüdülőkről szóló információkat gyűjtik össze.

Next