Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-13 / 137. szám
1990. június 13., szerda Mitől nő az infláció? Ha elfogy a gőz, nem megy a vonat Egy mesével kezdem. Egy nagyon gazdag, tejjel-mézzel folyó országban az emberek keveset dolgoztak, és sokat ettek. Ennek következtében nemcsak elhíztak, de még mindig éhesek is voltak. Éhségpanaszaikkal az orvoshoz mentek. Az kettős tanácsot adott: egyenek kevesebbet és dolgozzanak nekik is, hogy egyenek kevesebbet, és dolgozzanak többet. Akik megfogadták a tanácsát, rövidesen éhenhaltak. A fejlett tőkés országokban gyakran előfordult az a helyzet, hogy kapacitásokat az optimum felett használtak ki, és ennek ellenére csak emelkedő árak mellett lehetett a keresletet kielégíteni. Ezen országok közgazdászai felismerték, hogy a fogyasztói vásárlóerőt csökkenteni kell, és ezzel csökkenni fog az infláció is, a kapacitások kihasználása pedig egészséges szintre megy vissza. Az ilyen gazdaságot túlifűtöttnek nevezik. Találó ez a gőzmozdonyok korából származó hasonlat. Amikor túlságosan felfűtötték a kazánt, és sok volt a gőz, csökkenteni kellett a sebességet, a tüzelést, és ki kellett engedni a felesleges gőzt. Ehtöbbet. Híre ment ennek a csodadoktornak a szegények országában, ahol az emberek sokat dolgoztak, és keveset ettek. Ezért aztán az ország jószándékú vezetői meghívták tanácsadónak ezt az orvost. Az éhező és sovány emberek elmondották neki, hogy mindig éhesekhez hasonló intézkedésekre van szükség a túlfűtött gazdaságban. A túlfűtöttséget pediig mindennél megbízhatóbban mutatta az árak emelkedése, az infláció. Az áremelkedés esetén tehát készen volt a közgazdászokreA szakértőknek meghívott csodaközgazdászok csak anynyit láttak a számukra teljesen ismeretlen környezetben, hogy nagy az infláció. Márpedig azt otthon jól megtanulták, hogy nagy infláció esetén drasztikusan csökkenteni kell a fogyasztást, helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt. Mikor a csodagyógyszer nem használt, hanem még tovább romlott a helyzet, mindenben keresni kezdték a diceptre: lefékezni a túlságos sebességre gyorsult gazdaságot. Joggal tekintették tehát a fejlett tőkés országokban csodadokozoknak az ilyen fékező közgazdászokat. Olyan nagy lett a hírük, hogy divat lett meghívni őket szakértőkként az inflációval sújtott latin-amerikai országokba is. Ott azonban az inflációnak egészen más okai voltak. Az árak annak ellenére emelkedtek, hogy a munkaerő harmada nem talált munkát, hogy a reálkamatok negatívak voltak, hogy a gazdaság kapacitásai botrányosan rosszul voltak kihasználva. Itt nem a túlfűtöttség, hanem bákat, csak az alkalmazott módszerben nem, így aztán a kudarcok cseppet sem rontották a csodaközgazdászok szakmai tekintélyét. Így történt meg aztán, hogy az inflációval küzdő és a piaci gazdaságra áttérni akaró közép-kelet-európai országok is hívni kezdték a csodaközgazdászokat, sőt a megijedt hitelezők ezekre bízták a hiteleik feletti őrködést, és az ezzel járó szinte korlátlan beleszólási jogkört is. Az itteni viszonyok még kevésbé voltak ismeretesek a csodaközgazdászok számára. A rendelkezésükre bocsátott statisztikából nemcsak a túlfűtöttséget jelző inflációról győződhettek meg, hanem a teljes foglalkoztatásról is. Márpedig ők jól tudják, hogy a teljes foglalkozói közgazdászok maradéktalanul elfogadták a gazdag országok csodaközgazdászainak ajánlatait. Valósággal röpdöstek az örömtől, amikor sikerült elfogadtatni a kormányzattal a nagyarányú áremelést, a fizetések és nyugdíjak reálértékének további jelentős csökkentését. Talán óriási szerencsénkre a lengyelek nálunk is igyekvőbbek voltak, és ők már alkalmazzák is a bátor sokk-terápiát. Ennek hatására az amúgy is botrányosan alacsony termelés két hónap alatt negyedével csökkent. Igaz, hogy már volt is valami eredmény: a második hónapban, azaz februárban csak 6 százalékos volt az áremelkedés. Ez a „csak” is évi száz százalék körüli érték. Ami pedig az életszínvonal-csökkenést illeti, még fel sem lehet mérni, hiszen nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a termelés teljes visszaesése. Annyi azonban biztos, hogy a munkások eddig is szerény lelkesedése, munkakedve tovább fog romlani. Mi az oka annak, hogy a Nyugaton bevált módszerek ilyen tragikus következményeket vonnak maguk után a volt szocialista országokban? Az, hogy ezekben az országokban nemcsak a tllakoztatás mellett nem képzelhető el semmiféle pénzügyi egyensúly. Levonták tehát a következtetést: nemcsak a jövedelmeket kell drasztikus mértékben csökkenteni, hanem nagyarányú munkanélküliségre is szükség van. Mivel nagy az infláció, és teljes a foglalkoztatás, nem is elég az otthon használt módszer, sokk-terápiára van szükség. csony, de botrányosan rossz a kapacitások kihasználtsága, nagyon magas a kapukon belüli munkanélküliség. A műszakszám alacsony. Még nagyobb az üzemeltetés alatti üresjárat. Rossz a munkafegyelem és alacsony a munkaintenzitás. Ezekben az országokban a munkaerő minősége és az adott technikai felszereltség messze nagyobb hatékonyságot tenne lehetővé, ha megfelelő volna az érdekeltségi mechanizmus, a vállalati struktúra. Az idegenből jött szakértőknek azt kellene megmagyarázni, hogy nálunk az Reméljük, nem lesz olyan kormány, amelyik az ajánlott kezelési módot be merné vezetni. A megfelelő tulajdonreform esetében az új tulajdonosok azzal kezdenék működésüket, hogy elküldik a kapun belüli munkanélkülieket. De ezek hazaküldenék azokat a külföldi szakértőket is, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, mi a valóság a mi deformált társadalmi és gazdasági viszonyaink között. Ebből azok is hasznot húznának, akik ország termelési lehetőségei igen rossz hatásfokkal vannak kihasználva. Amíg ezen nem segítünk, reménytelen a pénzügyi egyensúlyról ábrándozni. Nálunk a termelés, vagyis a piaci kínálat könnyen megkétszerezhető néhány éven belül, ha csak az marad nagyvállalkozásban, aminek az a hatékonyabb formája, ha az lesz a tulajdonos, aki azt a leghatékonyabban képes működtetni. Az új tulajdonosok majd hazaküldik azokat, akik feleslegesek, ugyanakkor ma még elképzelhetetlen mennyiségű új munkaalkalmat fognak kínálni. Az ideküldött tanácsadóknak már a hazai tapasztalataik alapján is tudniuk kell, hogy az infláció minden százalékpontjának csökkentése két százalékkal növeli a munkanélküliséget. Nálunk jelenleg a kapun belüli munkanélküliség minimálisan húsz százalék. Ha ezt nyílttá tesszük, vagyis kapun kívülivé, az már önmagában is meghaladja a társadalom politikai tűrőképességét. Ezt a munkanélküliséget még sokk-kezeléssel fokozni ma joggal féltik a nálunk kihelyezett hiteleiket. Az okos hitelező azért imádkozik, hogy minél jobban menjen az adósának. Óvakodik olyan tanácsokat adni, amelyektől egyre szegényebb lesz az adósa. Bízzunk abban, hogy a mi hitelezőink is rá fognak döbbenni, hogy a mi feladatainkat mi ismerjük jobban, és nekünk még náluk is nagyobb érdekünk fűződik ahhoz, hogy meggazdagodjunk. Kopátsy Sándor A csodadoktor azt tanácsolta a túlhűtöttség okozta az inflációt. A tervgazdaság kudarcaitól megundorodott politikai csodát jelentene. VASZARVESZT /# ON