Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19-20 / 66. szám
MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM A nép lelki szükséglete — száz év előtti látogatások Justh Zsigmond parasztszínháza A méltó ünnepi szó, az életmű ismertetése sok mindent fölfed egy ember munkálkodásából, s az őt hajtó buzgalomból, hogy tegyen valamit. Ne csak élje az életet, ahogy jön, hanem tollal tegye azt. Mint Justh Zsigmond, megyénk szülötte tette a múlt század utolsó évtizedeiben. Az író, költő, a haza irodalmának ismertetője, a parasztok barátja, a parasztszínház létrehozója, a hazafi és világpolgár, kinek emlékévet szentel Gádoros község, s ez a művelődési eseménysorozat október 9-ig, az író halálának századik évfordulójáig tart. Megérdemelten mintegy szobrot állít e nagy személyiségnek, ám ha a korabeli sajtóba pillantunk, környezetével együtt a mindennapjait élő hús-vér ember elevenedik föl. Érezzük, látjuk, halljuk, szinte a magunk körében, mintha mi is a vendégei lennénk. Silberstein Ötvös Adolf 1893 nyarán tett látogatást Justh pusztaszentetomnyai birtokán, s élményeiről a július 9-ei Pester Lloydban számolt be németül, majd július 16-án magyarul jelent meg cikke a Békésmegyei Közlönyben. A házigazda bemutatását így kezdi: „Akaratán kívül valami prófétaszerű jelleg van rajta. Sűrű, kenderszőke hajzat árnyékolja a hosszú főt, a világos barna arcot, melyet még világosabb, selyem puhaságú, hosszú korszakán övez... Hangja dallamos, kiapadhatatlan, a magasabb fekvésű hangok majdnem a színészre engednek következtetni.” S hozzáfűzi még, hogy vibráló, ideges alkat, s olyan, aki egész nap egymaga képes a társaságot elszórakoztatni. Pedig beteg, a szellőtől is óvni kell magát. Az író hőnszeretett édesanyját magas, előkelő alaknak mutatja be, aki óvná fiát, ne dolgozza agyon magát éjszakáról éjszakára. De hiába, mikor „az általa rendezett színjátékok nagyon izgatják”. Ember- és társaságszeretetét az író- és művészvendégek egymást érő látogatásai jelzik a világ minden részéből. Franciák, angolok, még japánok is jönnek, és természetesen magyarok. Nemrég a Feszty házaspár volt itt, előttük Mednyánszky festett Szentetomnyán. És a sok vendég közt megfordult Stein Aurél, az Ázsia-kutató tudós, lahorei egyetemi tanár is, akivel Justh Indiában barátkozott össze. És többszöri vendég Czóbel István, Minka lányával, aki „gondolkozó amazon a fiatal író gárdában”. A kertben Jászai Mari mellszobra a tisztelet és szeretet jele művésznőnek és a színháznak, melynek bűvöletében él a házigazda, aki itt a pusztán is színházat akar. A kiürített virágházból lett az első, három falut a parasztasszonyok „magyaros tulipán motívumokkal” festették teli. S három nap alatt kész volt a kis színház. A szerzők közt Justh és vendégei is ott vannak, előadók pedig a cselédség és a parasztok. „A gazdag és elegánsan terített ebéd után az úrilakból a nem messze fekvő faluba hajtattunk. A faluban nincsen szegény, leginkább jómódú parasztok vagy bérlők lakják. Szorgalmas, tisztességes és pontos, mérsékletes mind. Hitvallásuk a becsületesség.” Majd magyarázatként még hozzáteszi a pesti újságíró, hogy Orosházától Nagyváradig mintegy hatvanezer nazarénus él, akiket a magyar közönség Justh első színdarabjából fog megismerni. Ez a darab Gányó Julcsáról szól, akit megejt, majd ott hagy egy dohánykertész, s egy nazarénus lesz a lelki megmentője. Ez a férfi végezetül így szól a megtisztult lányhoz: „Kövess, feleségem vagy!” A társaság egy szentetornyai nazarénust látogat meg, vele beszélget a riporter. Megtudja tőle, hogy nekik nincsenek papjaik, hárman vagy négyen felállnak és beszélnek a gyülekezethez, mint például a Fekete. Aki Justh szerint csodálatos emlékező tehetségű férfi és a falu legtekintélyesebb gazdája. Vallásuk alapja a Szentírás, mégpedig oly értelemben, hogy csak egy Isten van, egy becsület és egy szeretet minden ember iránt. Fegyvert is azért nem fognak, mert egymást csak szeretni szabad. Ezután ismerteti meg a vendégeket Justh társulata csillagával, Molnárnéval, „a kicsi asszonykával, akiből nem nézne ki, hogy művészi gráciát rejt magában. De volt meglepetés...” Volt bizony, neki is, és mindazoknak, akik először látták a színpadon, mint a másik újságíró, Werner László is, a Békésmegyei Közlöny munkatársa. Ő pár hét múlva a vendégek közt találja a magyarul is beszélő francia konzult, és két párizsi hölgyet, a festő Ruth Messier-t, és annak barátnőjét. A festőnő felvezeti a műterembe, s képei közt ott a zónáról készült, mely a budapesti őszi tárlaton látható lesz. „Nem mosolygok már a hírén, hogy Szent Istvánkor Shakespeare Makrancos hölgyét fogják játszani. Ezzel a kis társulattal bízvást lehet...” Mindezt azok után írta le Werner, hogy végignézte sokadmagával a színházzá alakított télikertben a Czóbel Munka Prológjával kezdődő műsort Kulcsár Pál előadásában. A parasztszínész mesterkéltség nélkül, természetes beszéddel adta elő, „amit el is lehetett várni a társulat művezetőjétől”. Aztán Czóbel Minka Délibáboya következett, majd Justhnak két kisebb darabja: a Hárman voltak és a Siralomház. Ez utóbbi sötét tónusú színjáték keltette a legnagyobb hatást. „Ebben Bernán Vicza, egy sötét tüzű, fekete szemű gányólány a nazarénus önmegtagadást és mélységes szenvedést oly híven beszélte és játszotta, hogy a kihívásoknak alig akart vége szakadni.” A parasztszínjátszók erejét az egy híján százesztendős tudósítás szerint igazán Moliére képzelt betege tette próbára. De kiállták a próbát francia jelmezben, fehér copfosparókában, „...és nemcsak érthetővé tették a darabot, de művészi hatást is értek el. És a földszinti parasztnézők naiv elragadtatása, öröme, jókedve jelenetről jelenetre fölhangzott.” Nem csoda, hogy az élmény hatására a csabai újságíró a lényegen kezd tűnődni: szeszélyes időtöltés-e az, amit Justh Zsigmond csinál, vagy tervszerű szándékkal munkálkodik? Feleletül az író társalgás közben mondott szavait idézi: „Életemet sokan excentrikus bolondságnak tartják. Pedig én hiszem, hogy sokan megértenek és követnek. Követni fog az arisztokrácia és a birtokos osztály egy része, mert előbb-utóbb be fogja látni, hogy a nép lelki szükségletét tartozik kielégíteni.” Az a férfiú, aki a kultúrát, annak élvezetét, sőt az abbani tevékeny részvételt, mint például a színpadi önmegvalósítást a nép lelkiszükségletének tartja és ezért tevékenykedik, az nem élt hiába. Mégha ifjan halt is meg, hiszen, ha élete rövid harmincegy éve után mást nem hagyott volna is hátra—pedig hagyott—, akkor is szerető tiszteletünket érdemelte ki. És fogja az utánunk következőket is, mert ők is emlékezni fognak arra az emberre, aki egyforma biztonsággal és megértéssel forgott a nagy világban és a magyar pusztán. A külföldi és hazai szalonokban és a parasztok között itthon, a birtokán. Vass Márta A legelső — üvegházból átalakított — színház belseje Pusztaszentetornyán A parasztszínház épületének homlokzata Utolsó pillantás egy régi világra • Zsótér József, a könyves ember Újkígyóson Az első pillanatokban helytörténeti munkának tűnik. De egyre beljebb és beljebb haladva a szöveg testébe kiderül, szociográfiai munkával állunk szemben. Egy élet emlékeinek éles, pontos rajza, helyenként irodalmi igénnyel megírva. Az írója a hagyományos kisgazda élet utolsó pillanatát mutatja be, nem tudósként, hanem a falu, Újkígyós közösségének tagjaként. Ez egyszerre teszi néhol kifejezetten élvezetessé a mese fonalát, de egyben a mű megszerkesztetlenségének jegyei is kiütköznek. Sokkal inkább a múltban gyökerező legendák és a személyes emlékezet a hangsúlyosabb, mint a pontos számokkal, statisztikai adatokkal felvértezett kutatómunka. A szociográfia olvastakor nem kapunk segítségül semmilyen tematikai támpontot, amely segítené a befogadást. Csak néha halványan előbukkanó időbeli szálat fedezhetünk fel, a fejezetekre tagolás esetleges és csak számokkal jelzett. Ennek ellenére a könyvnek vannak erényei. Elsősorban a falusi élet egykori mindennapjait és szereplőit hűen tükröző, távolságtartóan megértő, éppen ezért objektív képe. Erről az időben eltűnt világról alig lehetnek ismereteink. Innen tudhatjuk, hogy a kis Wenckheim gróf ugyanabba az iskolába járt, mint a könyv írója. Ugyanakkor a szülők a legkisebb gondnak az iskolát tartották, télen többen koptatták a padokat, de tavasszal, amikor egyre több teendő akadt a földeken, csendben kiürültek az iskolapadok. Zsótér kritikusan, ugyanakkor ironikusan számol be a falujában gyakorta tapasztalható lázas munkatempóról. Amikor megszállottsággá vált az állandó tevékenység, ahol a munka öncél lett, igahúzás, és a vége nem lehetett más, mint testi és szellemi rokkantság. Vajon ki tudhat már arról, hogy a sokgyermekes családokban — és a legtöbb ilyen volt — az újdonsült házaspárok gyakorta az istállóban aludtak? A kasztrendszer meglétét bizonygatva említi a szerző azt, amikor minden társadalmi rétegnek és falurésznek megvolt a külön kocsmája, vendéglője, s a bálokat és farsangokat is szigorúan másutt rendezték. A szerelmi és a nemi élet zárt mederben folyt, ami az életformából adódott. Nemcsak a családok, hanem az egész falu ellenőrizte egymást. A férfiaknak jóval többet elnéztek, de a nők házasságon kívüli kapcsolata alig jóvátehető bűn volt. Hogy a könyv írója nem csupán kisgazda, hanem írástudó ember lett, abban sokat köszönhet nagyapjának. Ő volt a könyves ember Újkígyóson, nem csak olvasott, hanem gyártotta a különböző kérvényeket, beadványokat és leveleket a helybélieknek. Érdekesek a falu figurái, akik színesebbé tették a mindennapi életet. A gyógyszerész és orvos kibékíthetetlen ellentéte, a félbolond öreglány Marcsa, aki nagy késsel járt koldulni, Emma néni, a talicskás köszörűs, Gőzös Miska, ki fröccsért és bagóért zakatolva vonatozta végig a falu főutcáját és Siminger Dani, a falubeliek mókacsinálója. A II. világháború minden borzalmával keresztül gyalogol a falun. Befejeztével három szabad és reményekkel teli év következik. De 1948- tól kezdik felszámolni a gazdálkodás kialakult rendjét és felrobbantják a közösség szerves egységét. Egy régi világ elsüllyed. Az új — amely erőszak árán gyűrte le a régit — születőben van. Zsótér József mint egyik utolsó hírmondó számol be a régmúltról, amelyet immár ebből a könyvből vagy nagyszüleink meséiből ismerhetünk. Jó lesz rá komolyan figyelni. Bod Tamás A címlapon újkígyósi család a századfordulón 1994. március 19-20., szombat-vasárnap I»‡ 1 1.111 KA I III KDE I EL EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 5 hétig találkozhat. A VÁLASZTOTT kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VÁLASZTOTT, 1537 Budapest, 114. Pf. 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! MEZOGAZDASAG 1. Hány ha-ral csökkent a megművelt termőterület hazánkban 1990 és 1993 között? 1.800.000 ha-ral 236.000 ha-ral X. nem csökkent□ 2. A 6 millió ha termőföldön kb. hány tulajdonos osztozik a tulajdonreform nyomán? 1.2,5 millió 2.1,8 millió X. 780.000□ 3. Lehet-e külföldi állampolgárnak hazai termőföld-tulajdona? 1. nem lehet 2 lehet X. csak 300 haig□ 4. A XX. században -leszámítva a háborús éveket - mikor volt a legalacsonyabb a hazai szarvasmarha állomány? 1. 1923-ban 21948-ban X. 1993-ban□ 5. Hogyan segítene az SZDSZ - kormányra kerülése esetén a mezőgazdasági termelők tőkehiányán? 1. az állami dotáció növelésével 2. az állami felvásárlás növelésével X. a termelőkhöz eljuttatott kedvezményes hitelekkel jár 6. Hogyan erősítené a mezőgazdasági termelő piaci helyzetét az SZDSZ? 1. Import tilalommal maximált árral, felvásárlási törvénnyel 2. kötelező felvásárlással, piaci felügyelettel, árbefagyasztással X. garantált árral, export-támogatással, készletezéss támogatással□ 7. Mit tehet a hazai kistermelő, ha a bécsi kereskedőnek éppen nem kell az általa termelt spárga? 1. feltekert spurnira 2 hálót szó belőle X. el kezd gondolkodni tartós értékesítési társulások létrehozásán□ 8. Mi az SZDSZ megoldási terve arra a problémára, ha a megszerzett földtulajdonon más személy tulajdonában van? 1. kedvező hitelek az idegen tulajdon megvásárlására 2. a kisajátítási törvény kifejlesztése X. a felekre bízza az egyezséget mert ebbe nem szabad beleszólni.□ 9. 1.400.000-rel 2.285.000-rel X. 65.000-rel□ 10. Szükségszerű-e, hogy az aratáskor 8,- Ft/kg árú búzából 70,- Ft/kg áru kenyér készüljön? 1. igen 2 nem, ha a pékek lemondanának a hasznukról X. nem, ha a termelők, a molnárok és a pékek együttműködnének□ 11. Milyen nagyságúnak kell lennie Magyarország mezőgazdasági termelésének? 1. csak a hazai szükségleteket fedezze 2. teremtsen a hazai piacon túlkínálatot X. jelentős exportbevétellel segítse külkereskedelmünket□ 12 Ki döntsön a mezőgazdasági termelők helyi közösségeit közvetlenül érintő kérdésekben az SZDSZ szerint? 1. a Parlament 2 a minisztérium X. községi mezőgazdasági bizottságok ! FORDÍTS!