Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-19-20 / 66. szám

MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM A nép lelki szükséglete — száz év előtti látogatások Justh Zsigmond parasztszínháza A méltó ünnepi szó, az életmű ismertetése sok mindent fölfed egy ember munkálkodásából, s az ő­t hajtó buzgalomból, hogy tegyen valamit. Ne csak élje az életet, ahogy jön, hanem tollal tegye azt. Mint Justh Zsigmond, megyénk szülötte tette a múlt század utolsó évtizedeiben. Az író, költő­, a haza irodalmának ismertetője, a parasztok barát­ja, a parasztszínház létrehozója, a hazafi és világpolgár, kinek emlékévet szentel Gádoros köz­ség, s ez a művelődési esemény­­sorozat október 9-ig, az író ha­lálának századik évfordulójáig tart. Megérdemelten mintegy szobrot állít e nagy személyiség­nek, ám ha a korabeli sajtóba pillantunk, környezetével együtt a minden­napjait élő hús-vér em­ber elevenedik föl. Érezzük, lát­juk, halljuk, szinte a magunk körében, mintha mi is a vendé­gei lennénk. Silberstein Ötvös Adolf 1893 nyarán tett látogatást Justh pusztaszentetomnyai birtokán, s élményeiről a július 9-ei Pester Lloydban számolt be németül, majd július 16-án magyarul je­lent meg cikke a Békésmegyei Közlönyben. A házigazda be­mutatását így kezdi: „Akaratán kívül valami pró­fétaszerű jelleg van rajta. Sűrű, kenderszőke hajzat árnyékolja a hosszú főt, a világos barna arcot, melyet még világosabb, selyem puhaságú, hosszú kor­szakán övez... Hangja dalla­mos, kiapadhatatlan, a maga­sabb fekvésű hangok majdnem a színészre engednek következ­tetni.” S hozzáfűzi még, hogy vibráló, ideges alkat, s olyan, aki egész nap egymaga képes a társaságot elszórakoztatni. Pe­dig beteg, a szellőtől is óvni kell magát. Az író hőnszeretett édes­­anyját magas, előkelő alaknak mutatja be, aki óvná fiát, ne dolgozza agyon magát éjszaká­ról éjszakára. De hiába, mikor „az általa rendezett színjátékok nagyon izgatják”. Ember- és társaságszeretetét az író- és művészvendégek egy­mást érő látogatásai jelzik a vi­lág minden részéből. Franciák, angolok, még japánok is jön­nek, és természetesen magya­rok. Nemrég a Feszty házaspár volt itt, előttük Mednyánszky festett Szentetomnyán. És a sok vendég közt megfordult Stein Aurél, az Ázsia-kutató tudós, lahorei egyetemi tanár is, akivel Justh Indiában barátkozott össze. És többszöri vendég Czó­­bel Istv­án, Minka lányával, aki „gondolkozó amazon a fiatal író gárdában”. A kertben Jászai Mari mell­szobra a tisztelet és szeretet jele művésznőnek és a színháznak, melynek bűvöletében él a házi­gazda, aki itt a pusztán is színhá­zat akar. A kiürített virágházból lett az első, három falut a pa­rasztasszonyok „magyaros tuli­pán motívumokkal” festették teli. S három nap alatt kész volt a kis színház. A szerzők közt Justh és vendégei is ott vannak, előadók pedig a cselédség és a parasztok. „A gazdag és elegánsan te­rített ebéd után az úrilakból a nem messze fekvő faluba haj­tattunk. A faluban nincsen sze­gény, leginkább jómódú pa­rasztok vagy bérlők lakják. Szorgalmas, tisztességes és pontos, mérsékletes mind. Hit­vallásuk a becsületesség.” Majd magyarázatként még hozzáteszi a pesti újságíró, hogy Orosházától Nagyvára­dig mintegy hatvanezer naza­­rénus él, akiket a magyar kö­zönség Justh első színdarabjá­ból fog megismerni. Ez a darab Gányó Julcsáról szól, akit megejt, majd ott hagy egy do­hánykertész, s egy nazarénus lesz a lelki megmentője. Ez a férfi végezetül így szól a meg­tisztult lányhoz: „Kövess, fe­leségem vagy!” A társaság egy szentetor­­nyai nazarénust látogat meg, vele beszélget a riporter. Meg­tudja tőle, hogy nekik nincse­nek papjaik, hárman vagy né­gyen felállnak és beszélnek a gyülekezethez, mint például a Fekete. Aki Justh szerint cso­dálatos emlékező tehetségű férfi és a falu legtekintélye­sebb gazdája. Vallásuk alapja a Szentírás, mégpedig oly érte­lemben, hogy csak egy Isten van, egy becsület és egy szere­tet minden ember iránt. Fegy­vert is azért nem fognak, mert egymást csak szeretni szabad. Ezután ismerteti meg a ven­dégeket Justh társulata csilla­gával, Molnárnéval, „a kicsi asszonykával, akiből nem néz­ne ki, hogy művészi gráciát rejt magában. De volt megle­petés...” Volt bizony, neki is, és mindazoknak, akik először látták a színpadon, mint a má­sik újságíró, Werner László is, a Békésmegyei Közlöny mun­katársa. Ő pár hét múlva a ven­dégek közt találja a magyarul is beszélő francia konzult, és két párizsi hölgyet, a festő Ruth Messier-t, és annak ba­rátnőjét. A festőnő felvezeti a műterembe, s képei közt ott a zónáról készült, mely a buda­pesti őszi tárlaton látható lesz. „Nem mosolygok már a hí­rén, hogy Szent Istvánkor Shakespeare Makrancos höl­gyét fogják játszani. Ezzel a kis társulattal bízvást lehet...” Mindezt azok után írta le Wer­ner, hogy végignézte sokad­magával a színházzá alakított télikertben a Czóbel Munka Prológjával kezdődő műsort Kulcsár Pál előadásában. A parasztszínész mesterkéltség nélkül, természetes beszéddel adta elő, „amit el is lehetett várni a társulat művezetőjé­től”. Aztán Czóbel Minka Dé­­libábo­ya következett, majd Justhnak két kisebb darabja: a Hárman voltak és a Siralom­ház. Ez utóbbi sötét tónusú színjáték keltette a legna­gyobb hatást. „Ebben Bernán Vicza, egy sötét tüzű, fekete szemű gányólány a nazarénus önmegtagadást és mélységes szenvedést oly híven beszélte és játszotta, hogy a kihívások­nak alig akart vége szakadni.” A parasztszínjátszók erejét az egy híján százesztendős tu­dósítás szerint igazán Moliére képzelt betege tette próbára. De kiállták a próbát francia jelmezben, fehér copfospa­­rókában, „...és nemcsak ért­hetővé tették a darabot, de mű­vészi hatást is értek el. És a földszinti parasztnézők naiv elragadtatása, öröme, jókedve jelenetről jelenetre fölhang­zott.” Nem csoda, hogy az élmény hatására a csabai újságíró a lényegen kezd tűnődni: szeszé­lyes időtöltés-e az, amit Justh Zsigmond csinál, vagy tervsze­rű szándékkal munkálkodik? Feleletül az író társalgás közben mondott szavait idézi: „Életemet sokan excentri­kus bolondságnak tartják. Pe­dig én hiszem, hogy sokan megértenek és követnek. Kö­vetni fog az arisztokrácia és a birtokos osztály egy része, mert előbb-utóbb be fogja lát­ni, hogy a nép lelki szükségle­tét tartozik kielégíteni.” Az a férfiú, aki a kultúrát, annak élvezetét, sőt az abbani tevékeny részvételt, mint pél­dául a színpadi önmegvalósí­tást a nép lelkiszükségletének tartja és ezért tevékenykedik, az nem élt hiába. Mégha ifjan halt is meg, hiszen, ha élete rövid harmincegy éve után mást nem hagyott volna is hát­ra—pedig hagyott—, akkor is szerető tiszteletünket érdemel­te ki. És fogja az utánunk kö­vetkezőket is, mert ők is emlé­kezni fognak arra az emberre, aki egyforma biztonsággal és megértéssel forgott a nagy vi­lágban és a magyar pusztán. A külföldi és hazai szalonokban és a parasztok között itthon, a birtokán. Vass Márta A legelső — üvegházból átalakított — színház belseje Pusz­­taszentetornyán A parasztszínház épületének homlokzata Utolsó pillantás egy régi világra •­­ Zsótér József, a könyves ember Újkígyóson Az első pillanatokban helytör­téneti munkának tűnik. De egyre beljebb és beljebb ha­ladva a szöveg testébe ki­derül, szociográfiai munkával állunk szemben. Egy élet em­lékeinek éles, pontos rajza, helyenként irodalmi igénnyel megírva. Az írója a hagyomá­nyos kisgazda élet utolsó pil­lanatát mutatja be, nem tudós­ként, hanem a falu, Újkígyós közösségének tagjaként. Ez egyszerre teszi néhol kifeje­zetten élvezetessé a mese fo­nalát, de egyben a mű meg­­szerkesztetlenségének jegyei is kiütköznek. Sokkal inkább a múltban gyökerező legen­dák és a személyes emlékezet a hangsúlyosabb, mint a pon­tos számokkal, statisztikai adatokkal felvértezett kutató­munka. A szociográfia olvastakor nem kapunk segítségül sem­milyen tematikai támpontot, amely segítené a befogadást. Csak néha halványan előbuk­kanó időbeli szálat fedez­hetünk fel, a fejezetekre tago­lás esetleges és csak számok­kal jelzett. Ennek ellenére a könyvnek vannak erényei. El­sősorban a falusi élet egykori mindennapjait és szereplőit hűen tükröző, távolságtartóan megértő, éppen ezért objektív képe. Erről az időben eltűnt világról alig lehetnek ismere­teink. Innen tudhatjuk, hogy a kis Wenckheim gróf ugyanab­ba az iskolába járt, mint a könyv írója. Ugyanakkor a szülők a legkisebb gondnak az iskolát tartották, télen többen koptatták a padokat, de ta­vasszal, amikor egyre több te­endő akadt a földeken, csend­ben kiürültek az iskolapadok. Zsótér kritikusan, ugyanakkor ironikusan számol be a falujá­ban gyakorta tapasztalható lá­zas munkatempóról. Amikor megszállottsággá vált az ál­landó tevékenység, ahol a munka öncél lett, igahúzás, és a vége nem lehetett más, mint testi és szellemi rokkantság. Vajon ki tudhat már arról, hogy a sokgyermekes csalá­dokban — és a legtöbb ilyen volt — az újdonsült házaspá­rok gyakorta az istállóban aludtak? A kasztrendszer meglétét bizonygatva említi a szerző azt, amikor minden tár­sadalmi rétegnek és falurész­nek megvolt a külön kocsmá­ja, vendéglője, s a bálokat és farsangokat is szigorúan má­sutt rendezték. A szerelmi és a nemi élet zárt mederben folyt, ami az életformából adódott. Nemcsak a családok, hanem az egész falu ellenőrizte egy­mást. A férfiaknak jóval töb­bet elnéztek, de a nők házassá­gon kívüli kapcsolata alig jó­­vátehető bűn volt. Hogy a könyv írója nem csupán kis­gazda, hanem írástudó ember lett, abban sokat köszönhet nagyapjának. Ő volt a köny­ves ember Újkígyóson, nem csak olvasott, hanem gyártot­ta a különböző kérvényeket, beadványokat és leveleket a helybélieknek. Érdekesek a falu figurái, akik színesebbé tették a mindennapi életet. A gyógyszerész és orvos kibé­kíthetetlen ellentéte, a félbo­lond öreglány Marcsa, aki nagy késsel járt koldulni, Em­ma néni, a talicskás köszörűs, Gőzös Miska, ki fröccsért és bagóért zakatolva vonatozta végig a falu főutcáját és Si­­minger Dani, a falubeliek mó­­kacsinálója. A II. világháború minden borzalmával keresztül gyalo­gol a falun. Befejeztével há­rom szabad és reményekkel teli év következik. De 1948- tól kezdik felszámolni a gaz­dálkodás kialakult rendjét és felrobbantják a közösség szer­ves egységét. Egy régi világ elsüllyed. Az új — amely erő­szak árán gyűrte le a régit — születőben van. Zsótér József mint egyik utolsó hírmondó számol be a régmúltról, ame­lyet immár ebből a könyvből vagy nagyszüleink meséiből ismerhetünk. Jó lesz rá komo­lyan figyelni. Bod Tamás A címlapon újkígyósi család a századfordulón 1994. március 19-20., szombat-vasárnap I»‡ 1 1.111 KA I III KDE I EL EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 5 hétig találkozhat. A VÁLASZTOTT kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VÁLASZTOTT, 1537 Budapest, 114. Pf. 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! MEZOGAZDASAG 1. Hány ha-ral csökkent a megművelt termőterület hazánkban 1990 és 1993 között? 1.800.000 ha-ral 2­36.000 ha-ral X. nem csökkent□ 2. A 6 millió ha termőföldön kb. hány tulajdonos osztozik a tulajdonreform nyomán? 1.2,5 millió 2.1,8 millió X. 780.000□ 3. Lehet-e külföldi állampolgárnak hazai termőföld-tulajdona? 1. nem lehet 2 lehet X. csak 300 ha­ig□ 4. A XX. században -leszámítva a háborús év­eket - mikor volt a legalacsonyabb a hazai szarvasmarha állomány? 1. 1923-ban 21948-ban X. 1993-ban□ 5. Hogy­an segítene az SZDSZ - kormányra kerülése esetén­ a mezőgazdasági termelők tőkehiányán? 1. az állami dotáció növelésével 2. az állami felvásárlás növelésével X. a termelőkhöz eljuttatott kedvezményes hitelekkel jár 6. Hogyan erősítené a mezőgazdasági termelő piaci helyzetét az SZDSZ? 1. Import tilalommal maximált árral, felvásárlási törvénnyel 2. kötelező felvásárlással, piaci felügyelettel, ár­befagyasztással X. garantált árral, export-támogatással, készletezéss támogatással□ 7. Mit tehet a hazai kistermelő, ha a bécsi kereskedőnek éppen nem kell az általa termelt spárga? 1. feltekert spurnira 2 hálót szó belőle X. el kezd gondolkodni tartós értékesítési társulások létrehozásán□ 8. Mi az SZDSZ megoldási terve arra a problémára, ha a megszerzett földtulajdonon más személy tulajdonában van? 1. kedvező hitelek az idegen tulajdon megvásárlására 2. a kisajátítási törvény kifejlesztése X. a felekre bízza az egyezséget mert ebbe nem szabad beleszólni.□ 9. 1.400.000-rel 2.285.000-rel X. 65.000-rel□ 10. Szü­kségszerű-e, hogy az aratáskor 8,- Ft/kg árú búzából 70,- Ft/kg áru kenyér készüljön? 1. igen 2 nem, ha a pékek lemondanának a hasznukról X. nem, ha a termelők, a molnárok és a pékek együttműködnének□ 11. Milyen nagy­ságúnak kell lennie Magyarország mezőgazdasági termelésének? 1. csak a hazai szükségleteket fedezze 2. teremtsen a hazai piacon túlkínálatot X. jelentős exportbevétellel segítse külkereskedelmünket□ 12 Ki döntsön a mezőgazdasági termelők helyi közösségeit közvetlenül érintő kérdésekben az SZDSZ szerint? 1. a Parlament 2 a minisztérium X. községi mezőgazdasági bizottságok ! FORDÍTS!

Next