Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-31 / 203. szám

FOCIEREDMÉNYEK. Immár 14 év óta rendszeresen, minden évben megrendezik a Végegyhá­zi Kupa kispályás labdarúgó­mérkőzéseket. Ezeket május 1- jén, augusztus 20-án és október 23-án tartják, így került sor az idei falunapon is a kupaverseny­re, amely az általános iskola sportpályáján zajlott. A csapatok körmérkőzést játszottak, mely­nek eredményeként az első he­lyezést és a vele járó kupát a Trógerek csapata érdemelte ki. Mivel egymást követően ugyan­ez a csapat győzött, így a most elnyert kupa végleg az övéké lett. A további helyezések: 2. Polgárőrök csapata, 3. Unicum csapat, 4. Vegyes csapat. HELYIEK IS FELLÉPTEK. A fa­lunapi rendezvények jó lehetősé­get adnak arra, hogy a helyi ama­tőr művészeti csoportok, a sport­szakosztályok, illetve a különbö­ző szakkörök fiataljai is bemutat­hassák felkészültségüket, tudásu­kat. Az augusztus 20-ai faluna­pon idén a Tóthné Papp Csilla ta­nárnő által irányított végegyházi mazsorettek, valamint az Andrej Attila vezetésével működő helyi teakwon-do csoport színvonalas bemutatóját láthattuk. Emellett a szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, akik játékos ver­senyben mérhették össze ügyes­ségüket. Egyik érdekes feladat a ' cslkievés volt, mély 'könnyűn­ek tűnt, de - mint kiderült - a lehe­tőséget egy csúszós pálya leküz­désével érdemelhették ki a vállal­kozó kedvű jelentkezők. ÚTÉPÍTÉS: Végegyháza képvi­selő-testületének idei tervei kö­zött szerepelt, hogy az augusz­tusi falunapra néhány utcában, pályázat segítségével, felújítják az utak burkolatát. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatnak erőfeszítései ellenére sem sike­rült pályázati pénzt nyerni, ezért úgy döntöttek, hogy saját forrás felhasználásával oldják meg a legsürgősebb feladatokat, így augusztusra elkészült a Pe­tőfi utca teljes felújítása, vala­mint a Széchenyi utca burkola­­tának részleges javítása._____■ Az oldal a Végegyházi Ön­­kormányzat támogatásával készült Szerkesztette: Hala­si Mária. Fotó: Veress Erzsi és Lehoczky Péter. Hirdetési tanácsadó: Kmetykóné Mol­nár Márta. VÉGEGYHÁZA 2004. AUGUSZTUS 31., KEDD - 11. OLDAL Ünnepelt a falu apraja-nagyja Immár harmadik alkalommal rendeztek falu­napot augusztus 20-án Végegyházán, mely ki­csiknek és nagyoknak egyaránt kikapcsoló­dásra kínált lehetőséget. A falunap létjogosultságát és az iránta való igényt a korábbi évek kedvező tapasztalata és lakossági vélemények indokolták - fogalmazott Baráth Mi­hály nyugalmazott iskolaigazgató, alpolgármes­ter, aki az alábbiakban összegezte a falunap ta­pasztalatait: " Az előkészü­letek a költségvetés készítésekor meg­kezdődtek, ugyan­is az önkormány­zat a korábbiaknál nagyobb összeget biztosított idén a tartalmasabb, színvonalasabb műsorszámok re­ményében a ren­dezvényre. Hogy ezek a remények megvalósultak-e, azt - minden elbi­zakodottság nélkül - a nagyszámú visszajelzések és kedvező vélemé­nyek bizonyítják. Örömmel fogad­tuk, hogy a délelőt­ti rendezvényekre sok helyi lakos és vidéki ven­dég látogatott el. Jó érzés volt látni, ahogy őszin­te örömmel üdvözölték egymást a régen nem lá­tott emberek, vagy azok a helybéliek, akik a hét­köznapokon ugyan találkoznak, ám most kötetle­nül, felszabadultan szórakozhattak. A derűs han­gulatot az is fokozta, hogy a várakozásnak meg­felelően a mezőhegyesi művészeti iskola zené­szei - Kecsméri Tibor vezényletével -ismét le­nyűgözték a hallgatóságot. Ugyanakkor boldogan üdvözöltük a nagy tapsot arató mazsorettek kö­zött a végegyháziakat, akik büszkeséggel töltöt­tek el mindenkit. Szép gesztus volt a mezőhe­­gyesiektől, hogy elhozták, és így megcsodálhat­tuk a­ testvér­városuk, Kézdivásárhely mazsorett­­csoportjának bemutatóját is, melyet ezúton kö­szönünk — emelte ki az alpolgármester. Eközben a délnyugati szél a száraz fa füstjének és a kakaspörkölt utánozhatatlan illatának egyvele­gét terítette a fellépők és nagy számú közönség fö­lé. Miért éppen kakaspörkölt? — kérdezhetnék. Egyrészt azért, mert a program összeállításakor a változatosságra való törekvés is szempont volt, másrészt közrejátszott az a falusi hagyomány, hogy az ünnepi alkalmakkor - búcsúkor - kerül­tek fazékba a tisztüket addig ellátó, de ekkorra fe­leslegessé váló magkakasok. E napon 21 csapat ve­télkedett pörköltfőzésből és elmondható, hogy mindenki nyert, hisz barátaikkal, vendégeikkel fo­gyaszthatták el a fi­nom étkeket. A ki­adós ebéd és a rek­­kenő hőség néhány órára a lakásokba csábította az embe­reket, de akik dél­után visszatértek a művelődési házba, maradandó él­ményben lehetett részük. A csorvási citerazenekar és asszonykórus pro­dukciója nagy si­kert aratott, majd Koós János és Dékány Sarolta énekesek léptek fel. A csordultig telt nagyteremben kellemes időtöltésnek és szórako­zásnak lehettek részesei az említett művészek, va­lamint Havas Viktor zeneszerző muzsikus és do­bos társa. Figyelemreméltó kezdeményezés volt a tombolahúzás, amíg várakozni kellett a valóságban is a nap fénypontját jelentő tűzijátékra. Ilyen ugyanis még nem volt.­­ Mindazok, akik részesei voltunk, elmond­hatjuk: a mi napunk volt. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen összejövetelekre, falunapra szükség van. Emellett szól, hogy hagyományosan a község ün­nepe is augusztus 20-a, a búcsú napja, amely csa­ládközpontú, ilyenkor látogatnak haza a rokonok, családtagok, akikkel együtt ünnepelhetünk. Egy biztos - emelte ki Baráth Mihály -, jövőre ismét lesz falunap, s mire eljön az ideje, minden kiderül. Kedves Vendégek, Helybéliek! A képviselőtestület és a magam ne­vében szeretném megköszönni mindazoknak a támogató közremű­ködését, akik az augusztus 20-i végegyházi falunap sikere érdeké­ben segítették a munkánkat Úgy ér­tékeljük, hogy - a szűkös pénzügyi források ellenére - az idei program­kínálat sok tekintetben felülmúlta a korábbi éveket melyeket igyekez­tünk új elemekkel is bővíteni. Reméljük, és bízunk benne, hogy mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb ki­kapcsolódási lehetőséget Köszönjük, hogy sok barát is­merős és vidéki vendég­átogatott el hozzánk, akik jelen­etükkel megtisztelték a szervezett műsorainkat Köszön­jük a szervezésben, abonyolításban résztvevők segítsé­gét hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg ez az emékezetes falunap. Szeretnénk, ha jövőre ismét talál­koznánk, mindenkit szeretettel várunk! VARCHÓ ISTVÁN, VÉGEGYHÁZA POLGÁRMESTERE Varch­ó István ZENE ÉS TÁNC. A nézők számára az egyik legvonzóbb délelőtti műsort a mazsorettek bemutatója jelentette, ahol mezőhegyesi, kézdivásárhelyi és végegyházi tánccsoportok léptek fel. A látványos tánchoz a mezőhegyesi művészeti iskola fúvószenekara fújta a talp­­alávalót. A zenekart a mezőhegyesi és a kézdivásárhelyi karmester felváltva vezényelte. ■ PÖRKÖLTFŐZŐ VERSENY. A falunap nagy attrakciója a kakaspörköltfőző ver­seny volt, melyre 21 helyi csapat nevezett. A képen Talló Károly és segítője, Szabó Piroska az úgynevezett régi paraszti hagyományokat követő ízesítéssel készítette a kakashúst. ■ Kakasok főttek a bográcsban ízek saját és a nagymamák receptjei szerint Végegyházán sokat törték a fejüket a képviselő-testület tagjai az augusztusi falunap programjainak összeállítása­kor, mert olyan kikapcsolódá­si lehetőséget szerettek volna kínálni a lakosságnak, ahol a település apraja-nagyja jól ér­zi magát Mivel a falunap nem igazi vigadalom finom étkek és hős italok nélkül, ezért meghirdették a kakaspörkölt­főző versenyt A felhívásra nem várt érdeklő­dés mutatkozott, 21 csapat ne­vezett a versenyre. A bográcsba való kellékeket, köztük csapa­tonként 2-2 darab, átlagosan 3 kilogrammos kakast az önkor­mányzat biztosította. A falunap reggelén mindenki izgatottan készült a megmérettetésre, és ki-ki fantáziája szerint állította fel a ligetben erre kijelölt he­lyen a főzőalkalmatosságot. Mi­re a bográcsok alatti kis farakás­ok lángra kaptak, a legtöbb kon­­dérban már készen álltak az alapanyagok a főzéshez. A ba­ráti társaságok, ismerősök, csa­ládtagok alkotta csapatok saját elképzelés vagy a nagymamától tanult recept alapján, de min­denképpen egyéni ízlés szerint készítették a finomságokat. A zsűrinek nehéz dolga volt, hogy sorrendet állítson az ínycsiklan­dozó ételek között. Az összesí­tett vélemények alapján végül az első helyezést Nyári György és barátai, a másodikat Gonda Zoltán és barátai, a harmadikat Turcsán Erzsébet és társai érde­melték ki. A díjakat és az okle­veleket Vard­ó István polgár­­mester adta át. EGYÜTT SZÓRAKOZTAK. A település apraja-nagyja örömmel vett részt az au­­gusztus 20-án szervezett végegyházi falunapi programokon.___________ _ Út Makótól Végegyházáig Aranydiploma ötvenéves pedagógiai munkájáért A végegyházi Farkas Péterné nyugalmazott általános isko­lai igazgató ma veheti át az iskola évnyitó ünnepségén az ötvenéves pedagógiai mun­kájáért az aranydiplomát. Ezen ünnepi alkatomból éle­tének rövid visszatekintésére kértük meg. - Makón születtem 1930-ban, és ott is nevelkedtem. Tanulmányai­mat az apácáknál kezdtem, majd polgáriba jártam. Makón 1951- ben végeztem a gimnáziumot. Most is úgy tartom: Makóra ha­zamegyek, Végegyházán itthon vagyok - emlékezett a kezdetek­re Farkas Péterné, akit a faluban mindenki Mária néninek szólít. — Magyar-német szakos akar­tam lenni, de a Rákosi-korszakban kitörölték ezt a fakultációt az egye­temről, így magyar nyelv és iroda­lom szakra kerültem a főiskolán. Az ország nagy nevelő hiánnyal küzdött, Békés megye különösen fehér foltnak számított. Másodév végén mindannyiunkat ide küld­tek. Kaptunk egy térképet, hogy nézzük meg, ki hova kerüljön. Nem ismertem a helyet, de ez tűnt legközelebb Makóhoz, így ezt vá­lasztottam. 1953. július 16-án lép­tem a községbe, mely végérvé­nyesnek bizonyult az életemben. Előtte este vettük át a kinevezést, mint tanárjelöltek Darvas József író - aki akkor minisztériumi tisz­tet töltött be - aláírásával. Mind­járt nyári munkába kellett állnom. Az akkori igazgató Hargittai Lász­ló volt, akitől emberileg és szak­mailag is sokat tanultam. A kezdet nem volt vidám. Egy üres lakást kaptunk jó néhány egérrel. Mun­kámban mindig az vezetett, hogy szerettem a gyerekeket. Tudtam, hogy ezt a pályát szeretném vá­lasztani, szeretnék valamit elérni. Édesanyám ahogy tudott, segítette az utam. Az igazi szegénységgel itt a faluban szembesültem. Mert nem csak a kulákok padlását sö­pörték le. Aki földhöz jutott, az ke­ményen dolgo­zott. Végegy­házán szorgos emberek éltek és népes csalá­dot, 6-7 gyer­meket tartot­tak el, akik kis fatáskákkal jöttek az isko­lába. Ma nem is tudják, hogy mek­kora áldozatot hoztak az akkor itt élők. Az Árpád-telepiek például hóban, fagyban, sárban gyalogol­va, de mindig beértek az órákra - emelte ki. Mária néni a magyar mellett mást is oktatott, valamint a kultúr­­munka is szívügyévé vált. Néptán­cot tanított, énekkart szervezett és vezetett sok évig, emellett verse­nyekre vitte tanulóit. Nem volt túl­óra, mégis sok időt töltött a gyere­kekkel. Árpád-telepen tanulószo­bát szervezett, ahol az órai munka mellett játszottak és beszélgettek. 1958-tól rábízták az úttörőveze­tést. Elmondása szerint csodás évek voltak, miközben szervezé­sének köszönhetően a gyerekek a táborozásokon megismerhették az ország tájait. Közben felnőtt okta­tást is tartottak. Ezen időszakból szívesen emlékszik Arnóczki Jó­zsef igazgatóra, aki szigorú, de igazságos vezető volt. Később, 1976-ban minden ellenkezése elle­nére kinevezték igazgatónak. - Tanítani jobban szerettem, mint igazgatóskodni - állította Mária néni, majd említést tesz ar­ról, hogy férjével 1964-ben háza­sodtak össze. - Az ötven év, ami mögöttem áll, annak is köszön­hető, hogy a férjem mindig mel­lettem volt és mindenben segített. Büszke vagyok, hogy az általam tanított diákjaim megállták a he­lyüket és a Sols faluból indulva is sokra vitték az életben. Az arany­diplomának örülök, de az ünnep­ségre legalább olyan izgalommal készülök, mint az első osztályos, aki most lép be először az iskolá­­ba - zárta végül Mária néni,­­ Farkas Péterné JÁTÉK ÉS VIDÁMSÁG. A végegyházi falunap szervezői a gyerekekre is gondol­tak, így a bátor jelentkezők a ligetben folyamatosan ügyességi játékokon tehették próbára a tehetségüket és szerencséjüket. m

Next