Békés Megyei Hírlap, 2017. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-22 / 169. szám

12TÖRTÉNELEM 2017. JÚLIUS 22., SZOMBAT Rákóczi emlékezete Kárpátalján TISZAUJLAK A kárpátaljai ma­gyarság megemlékezett a Rá­­kóczi-szabadságharc első győztes csatájáról. A határ menti Tiszaújlakon az 1703. július 14-i győzelemnek szen­telt turulos emlékműnél tartot­tak összejövetelt. Az esemény a kárpátaljai magyar közösség egyik legnagyobb ünnepe. Magyar katonasírok Oroszországban KIROv Újabb második világhá­borús hadifogoly-temetőt ta­láltak a Moszkvától mintegy 900 kilométerre, északkelet­re fekvő Kirov területén. A fel­tárás során már több magyar katona azonossági jegye is előkerült - közölte a Honvé­delmi Minisztérium. A becslé­sek szerint a temetési helyen összesen 1000-1100 hadifo­goly földi maradványai lehet­nek. Eddig hét magyar, egy német és egy olasz ép azo­nossági jegy került elő. A két magyar katonát már sikere­sen azonosították. Avar lelet Hajdúdorognál ARCHEOLÓGIA Emberi csonto­kat fordított ki a markológép a hajdúsági város határában, miközben optikai kábelt épí­tettek. A régészek megállapí­tották, hogy avar kori sírok­­ ra bukkantak. A temetke­ zési helyen egy férfi, egy nő és gyermeke maradványa­it tárták fel. A női sírból egy bronzból készült fülbevaló pár került elő, a másik sírból egy üveggyöngyből álló nyak­lánc, a harmadikból pedig egy bronz övcsat - mondta el Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze. Gyűjtés a somorjai emlékműre KITELEPÍTÉS A felvidéki város­ban emlékművet állítanának a 70 évvel ezelőtt kitelepített több száz magyar család emlékére. A tragikus esemény évforduló­jára készülő emlékmű 3x5 mé­teres alapon áll majd, egy pá­lyaudvart utánoz, korabeli kan­deláberrel, paddal, emléktáblá­val, és több, kőből kifaragott bő­rönddel, amelyek a kitelepítet­tek csomagjait jelképezik. Pénzt nyilvánosan gyűjtenek, decem­ber 31-éig lehet adományozni. Ha 1456. július 4. és 22. kö­zött a hősies magyar várvé­dők, Hunyadi serege és Ka­­pisztrán János ferences hit­szónok keresztesei meg nem állítják az oszmán ha­dakat, akkor a mohácsi tra­gédia sokkal hamarabb is bekövetkezhetett volna. Mi­ért volt fontos a déli végvár? Mekkora hadseregek néz­tek farkasszemet a Duna és a Száva torkolatánál, és mi­ért szól azóta is a déli ha­rangszó? Cseh Valentin tör­ténésszel, A nándorfehérvá­ri csata című könyv szerző­jével beszélgettünk. Pataki Tamás központi szerkesztőség@mediaworks.hu - Miért volt fontos Nándor­fehérvár „az ország kapuja”, mekkora volt a török veszély? - Nándorfehérvárt a föld­rajzi fekvése arra a feladat­ra predesztinálta, hogy az or­szág kapuja legyen. Nem vé­letlenül írta 1521-ben II. La­jos királyunk nagybátyjának Zsigmond lengyel királynak a következőket: „Országunk most nyitva áll a török előtt vízen és szárazon, és soha­sem lehet boldog és nyugodt, míg Szabács és Nándorfehér­vár az ellenség kezén marad.” Szerencsére 1456-ban sike­rült megvédeni a szoronga­tott végvárat egy olyan ellen­séggel szemben, amelyik ad­digra Konstantinápoly 1453- as elfoglalásával világbiroda­lommá vált és legyőzhetetlen­­nek tűnt. Persze Hunyadi Já­nos balkáni hadjáratai komoly eredményeket értek el, de az esélyeinket illetően meg kell jegyezni, hogy az Oszmán Bi­rodalom és a Magyar Király­ság nem volt egy súlycsoport­ban 1456 nyarán. - Mekkora török haddal áll­tak szemben a várvédők, illet­ve Hunyadiék? Magára maradt Magyarország, vagy Európa is megmozdult? - Mehmed szultán kb. 70 ezer fős sereggel ostromolta meg Nándorfehérvár várát, a neves történész, Fodor Pál szerint létszáma ennél kisebb lehetett. A várba július elején érkeztek meg Kapisztrán első keresztesei, ahol 6-7 ezer fős őrség állomásozott. Ők és Hu­nyadi János katonái szálltak szemben az oszmánokkal. Az ország nem maradt magára, de több volt a hangzatos ígé­ret, mint a valós segítség. III. Callixtus pápa próbált segíte­ni és érkeztek német, lengyel és cseh keresztesek is, de az 1396-os nikápolyi összefogás­hoz képest ez semmi sem volt.­­ Hunyadi hadvezéri géniusza, vagy a jó szerencse is közreját­szott, hogy július 22-én nagy győzelmet arattak a szultán se­rege felett? - Erre nincs egyértelmű vá­lasz, ha csak a győzelem nap­ját nézzük. De az biztos, hogy Hunyadi főkapitány hadvezé­ri képességeinek köszönhető­en maradt magyar kézen Nán­dorfehérvár. A győzelem kiví­vásához viszont kellettek a ke­resztesek, akik az előző napi (21-i) oszmán roham után Zi­­mony alatti táborukból átkel­tek a Száván, és ki tudja, mi­lyen indíttatásból, de megtá­madták a szultáni hadat. Em­beri számítás szerint sem­mi esélyük sem volt, de az el­szántságuk megzavarhatta az ellenséget, és ekkor forduló­ponthoz érkezett a csata. Hu­nyadi gyorsan felmérte a hely­zetet, lerohanta az oszmán tü­zérséget, és végül legyőztük a törököket. - A déli harangszót valóban Nándorfehérvár miatt rendelte el a pápa? - Nem, ugyanis III. Callixtus pápa Bulla Oratorium et Pulsatio Meridina című bul­láját 1456. június 29-én hir­dették ki azzal a céllal, hogy a keresztény világban minden délben imádkozzanak a tö­rök elleni harc sikeréért. Per­sze a bulla és a győzelem hí­re sok helyre egyszerre érke­zett, amiből egy legenda ala­kult ki, s részévé vált Nándor­fehérvár történetének a déli harangszó is. - Sajnos Hunyadi nem aratta le a babért. Mi lett a győzelem eredménye? Kiaknázták-e vagy nem ismerték fel a helyzeti fö­lényt? - Nem sokkal az ostrom után elhunyt Hunyadi János, s ez szertefoszlatta annak a lehetőségét, hogy az Oszmán Birodalom ellen egy nagysza­bású hadműveletet lehessen indítani, kihasználva a győ­zelem adta katonai és politi­kai lehetőséget. Bár úgy tű­nik, kiaknázatlan maradt a diadal, de 1458-ban jelentős szerepe volt e győzelemnek abban is, hogy Hunyadi Má­tyást Magyarország kirá­lyává választották. Uralko­dása alatt hazánk az egyik aranykorát érhette meg, amelyre ma is joggal lehe­tünk büszkék. Sajnos a tö­rök veszély nem szűnt meg, hiszen egy mégoly nagy győ­zelem sem szüntethette meg a háborúskodást.­­ A korban rögtön jelentőségé­hez mérten kezelték a diadalt? - Tulajdonképpen igen. A győzelem híre először Budá­ra érkezett meg, ünnepségeket tartottak, de külföldön is nagy visszhangja volt. Rómába au­gusztus 6-án ért a diadal híre, az Örök Város templomaiban körmeneteket tartottak, zúg­tak a harangok. A pápa a diadal emlékére elrendelte, hogy attól kezdve augusztus 6-án legyen az Úr színeválto­zásának ün- 561 éve győzte le Nándorfehérvárnál Hunyadi a szultáni sereget Megállítani a legyőzhetetlent A nándorfehérvári csata (ismeretlen, 19. századi festő munkája). A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán János Hunyadi János II. Mehmed török szultán Eltitkolt magyar tömeggyilkosság Pozsony mellett, korábban beszélni sem volt szabad róla A csecsemőket kézzel felemelve lőtték agyon LIGETFALU A második világhá­ború után a legsötétebb idő­szak köszöntött a felvidéki ma­gyarságra:a kitelepítések és kitoloncolások előtt sokan tö­megmészárlás áldozataivá vál­tak. A pozsonyligetfalui halál­táborban közel 3000 magyar és német fogvatartott is lehe­tett, akik közül sokakat pusz­tán azért tartoztattak le, mert nem tudtak szlovákul vagy te­hetősebbek voltak. A csehszlo­vák hadsereg több száz em­bert kivégzett a tábor terüle­tén és annak környékén. Du­­najszky Géza közíró, az ügy feltárója kutatásai közben ar­ra jutott, hogy a legfelsőbb prá­gai vezetés rendelte el a tiszto­gatást mert el akarták tüntetni a magyarokat és németeket az országból. Erről egy megsem­misített parancs megmaradt kísérőlevele tanúskodik, ám a részletek még most sem világo­sak, hiszen hetven évig beszél­ni sem lehetett a tragédiáról. A kivégzések 1945 júni­usában kezdődtek a ligetfa­lui internálótábor környékén. A csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái öl­dökölni kezdték a fogvatartot­­takat az elhárítás által felügyelt táborban. A több szakaszos tö­megmészárlásnak legkevesebb 530-an, becslések szerint lehet, hogy több ezren estek áldoza­tául, nők és férfiak, idősek és gyermekek, egész családokat is kiirtottak. „A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket” - idézte Dunajszky a szörnyű­ségek egyik szemtanújának egy későbbi - a vérengzések­kel nem közvetlenül összefüg­gő - perben tett vallomását. Eddig hat tömegsírt tártak fel, és jelöletlen tömegsírban nyugszik az a 90 magyar le­vente is, akik Drezdából, ame­rikai fogságból tartottak haza­felé, 1945. július 17-én Ligetfa­luban feltartóztatták és meg­gyilkolták őket. A ligetfalui tömeges kivég­zéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17. gyalogezred hajtotta végre, amelynek tag­jai 1945 júniusában a csehor­szági Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köz­tük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. A végrehajtást a Benes-dek­­rétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótiszt­je és a pozsonyi Bedrich Sme­tana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt ren­delte el azután, hogy a csa­ládokat megfosztották érté­keiktől. P. T. Exhumálják a holttesteket a második világháború után 4

Next