Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.­Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. A­ lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Gyu­lára czimzendők, és legfeljebb min­den péntek estéig beküldendők. m* Hirdetések felvétetnek: B.­Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B -Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler.— Braun Ede (József tér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. I— Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához “»hímezve is. ■---------------------------------------- 11 "ii tr.HMMnMMBnnBagrwi»«MWww»«iiMii n hi-hwwa———m»f waMBM mii i nn'imiiCTgB——— ————^jj eV 43-ik szám TÖBB BÉKÉS MEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Gyulán október 24-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre .... 2 „ 50 n Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám­ára 10 kr.V Hirdetési dijak: 5 kr. N­­ 3­9 Egy 4 hasábos, petitsor kétszeri közlésnél . . Háromszori közlésnél . Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 80 kr. A nyilt­ tér sora 10 kr. „Nem úgy van már.“ Fura egy idő volt az, mikor mi oly takarosan egymás hajába csimpaj­koztunk, mint valami denevérek. Valaki előttem ko­molyan, sőt nekikeseredve azt vallotta, hogy biz ö menten megforgatná a — kését an­nak a — deák pártinak épenséggel a ha­sában. Igaz, hogy kés megforgatni való gömbölyű hasa — is volt annak a diák­pártinak, de kés és has, bírr­ s épen has­ban, mely tudnivalólag se a jobb, se a bal, hanem mióta megvan, mindig kizáró­­lag a szakácsné — pártján van. Váltig mondtam: ne bántsd a ma­gyart, kíméljük a megyét, különben baja talál esni, ne feszítsünk, inkább egyesítsünk. És mit! és az önkorbácsolta viharban rendre kihánytuk a hajóból a becses kin­cseket, csak egyet tutujgattunk, azt a párti jeligét Nos ma „nem úgy van már.“ a cso­dák csodája meg esett s ministerré lett a a közlegény, a delegatio is velünk fordult fel. Ámde az ájer csipősebbé vált, uj adók kerülgetnek, a megyékre rósz szél fu ... Bezzeg most sziveSen­_ hajolnánk az elhanyagolt virágért, lelankadt, keresnők a jobbot, melyet a vihar előtt meg-meg­­rázni szoktunk — hideg az és érzéktelen, keresnők a társaságot, csak foszlányait ta­láljuk, az időt, de az eltelt. Pedig a nap oly kopott, hogy igazán „jó volna már holdvilágnak,“ jól esnék felmelegedni, jó volna a jól használt idő gyümölcse. Olyan formán vagyunk, mint az, a­ki mámorát kialudta s csodálkozva tekinthet­ő házában szét elmélkedvén, hogy ugyan ki kuszálhatta azt úgy összevissza. De se baj, csak okultunk legyen, mert van tanulság a dologból nagy: az hogy a politika „álnok állat.“ Ha még egyszer megharsan trombi­­tája, jó h­ogy újra glédába állunk, de őriz­kedjünk mindent egy formába bele­erősza­kolni akarni, mindent egy mérték szerint mérni, mintha mérnök rőffel a­­ bort. Hiszen megtanulhattuk, hogy mig mi ef?ymííssal bajban vagyunk, egy szép reg­gel csak azt vesszük észre, hogy fölöttünk két kéz egymásba tenyerel, a situatio meg­változott és a mór elmehet. A mi tökéletesen rendén van, hiszen nem esküdhetünk meg a koránra mint egy török s nem mehetünk falnak, épen mint egy török. Pedig mi úgy tettünk, hívén, hogy aut Caesar, aut Tót Pál. Azonban ne mondja senki, hogy én politikai lanyhaságot prédicálok, ezt nem teszem, lévén magam tudvalevőleg konok. Hanem azt mondom hogy ha még egyszer külön találunk szakadni, a szálak nem épen valami nagyon erősek, hát azért ne kap­junk afféle hasban k és megforf­ató­ gusz­­­tust, hanem a­mikor a gyakorlat ideje van, tegyük meg kötelességünket, de időközben mindannyiszor rakjuk gúlába a fegyvert, ne tudjuk melyikünk melyik zászlót szol­gálja, a fogjuk kézbe közösen azt a másik fegyvert, a termékeny munka békés fegy­verét. Ha valakinek más a gusztusa, áll­jon be rendesnek, minket pedig hagyjon békében. R.­ ­A. aan-egTtért- Zúgva-zúg az idők Óceánja. Hullámait haragosan hányja, Oh hány sajka! csak úgy ing-reng rajta, Kormányát csak a reménység tartja. Az én éltem hajója is ott van, Hol a halál dörög a habokban. Vitorlái: a vágyak, remények, Régen rongyok, foszlányok levének. Arbocza: a hit — annyi vész között! — Csoda-e, ha darabokra törött ? ! Harsog a hab, — az ég felleg­ fedett. Viharmadár jajgat fejem felett. * * * Egykor, régen!.. . de más volt az élet: Kebelemben remény, vágy, felébredt. A vágy űzött, — a remény biztatott ... Oh ha akkor szivemre hallgatok! .. Szivem úgy fájt, úgy fájt, majd megtörött! — Ott zokogtam anyám karja között. Búcsú-csókja tüzét most is érzem, S látom könyét szelid kék szemében. — Azt az órát soha sem feledhetem! Szivárvány az, borongó telkemen: Színeiből fonom ez emléket Fájó szívvel... édes anyám ... néked. Elszakadtam tőled, elindultam, — Kis patakon vitt először utam. — Anyám! gondos kezed nyomát látom A parton nyílt mindenik világon! — A gyors­ habok beszélgettek velem. Öröm áradt el ifjú lelkemen. Hajóm repült: „tovább még /“ - rebegtem — S zöldelő part elmaradt megettem. A patak nőtt — nagy folyóvá dagadt ! — Nem láttam az ismerős tájakat I.. Kopár vidék tárult szemem elé. Virányait a nap leperzselő.­­ Tovább, tovább /“ — a szivem elszorult — Most éreztem, először szomorút!.. A lassú viz néha habot vetett, — Sima tükre örvényeket fedett. Bízva, bátran, előre haladtam ; Erős karral küzdve — lankadatlan — Szirtek közt, — át meredeken — mélyen, — Fényes nappal.. . sötét, komor éjben.. S jön jutalmam: eljuték végtére, Az élet zord vészes tengerére... — Millió hajó vágott rajta nyomot; Szemem vakult... a nap úgy ragyogott: Millió hajó — drága kincseset rakva — Vitorláit vígan lobogtatta ... Ott dal, öröm zendül az ajkakon----------­Hah ! a gonosz engem is arra von !!..’. Elcsábultam — óh mondjam-e tovább?! — Kergettem a vak­szerencse nyomát. Éltem, éltem ! — a lesz a halálom — — — Nyugalmam, tán ... ott lenn .. . feltalálom. (?) * * * Hajóm ropog!.... átkozzam vagy áldjam ? ! Ki ez útra állította lábam. Áldom, áldom, rajtam is könyörül, ki a bűnös halálán nem örül. Z. M. Békés megye főorvosának Egészségügyi népmozgalmi s állategészségügyi jelen­tése az 1875-ik év III. negyedéről. I. Egészségügyi viszonyok. A lefolyt III. évnegyed egészségügyi tekin­tetben általában kedvező volt, hiányoztak ez év­szakot jellegző heveny gyomor­hurutok, melyek többször az epe elválasztás zavaraival kapcsolat­ban, ez évszak csorvás és epés jellegét alkotják. Maguk a mutatkozott váltóláz esetek hasonlóul legtöbb esetben tiszták voltak az aféle bonyodal­maktól s a feltűnő váltóláz esetek sem bírtak jár­ványos jelleggel. A gyermekkor kiváló sajátságát alkotó fer­tőző kórok közül megemlítendő a vörheny, mely a szokottnál sűrűbben mutatkozott. Lefolyásuk az esetek túlnyomó számában szelid volt, kórbonyo­dalmak különösen roncsoló toroklobbal ritkán ész­leltettek s a betegség lefolyásának heveny­ kor­­szakában a halálozások vörheny, hagymáz, vagy tüdő vizenyő folytán kevés fordult elő. A legtöbb esetben a betegség halálos kimenetelét a heveny Brightkór előzte meg, melynek folytán bőr és hasvízkór nem tartoztak a ritkaságok közzé s ezen korszakában a betegségnek estek legtöbben áldozatai a heveny agy- vagy tüdő­vizenyőnek. Mutatkozott a betegség leginkább M.-Berény­­be’n előbbit, német majd a­­ magyar ajkú lakosság között, Tárcsán, Békésen, Csabán és Gyulán. II. Népmozgalmi viszonyok. A) Szaporuság. Született 1 megye területén összesen 3068 gyermek, volt ezek között finemű­ 1595, nőnemű 1473, törvényes szülött volt 2961, törvénytelen 104, ikerszülés történt 44 esetben, hármas szülés egy első szülőnőnél 1 esetben. B) Veszteség. Meghalt összesen a megye területén 2293, volt ezek között finemű 1196, nőnemű 1097. A különböző életkort tekintve meghalt: 0—1 évig 862, 1—5-ig 563, 5—10-ig 264, 10—20-ig 83, 20—30 ig 94, 30—40-ig 76, 40—50-ig 78, 50—60-ig 76, 60—70-ig 84, 70—80-ig 92, 80— 90-ig 18, 90—100-ig 3, összesen 2293. A különböző kornemeket tekintve: halva született 64, veleszületett gyengeségben 294, he­veny és idült agyvízkórban 31, agy és agykéz­­lobban 36, agygutában 20, agyrázkódásban 1, to­roklobban 13, üstökös szájlobban 1, roncsoló to­roklobban 17, hártyás torokgyíkban 20, hörglob­­ban 12, hörghurutban 1, hökhurutban 31, tüdő­lobban 81, tüdő­fene­k, tüdő vizenyőben 8, tüdő légdagban 3, mellhártyalobban 8, mellvízkórban 1, szervi szívbajban 4, gyomorlobban 1, béllobban 54, bélhurutban 191, bélsorvadásban 9, hashártya­­lobban 14, májlobban 3, máj­elfajulásban 5, húgy­ Ii­íjaglobban 2, veselobban 2, brightkórban 13, méhlobban 3, méhvérzésben 1, ü­stökös borlokban 4, orbánc­­ban 6, kanyaróban 27, vörhenyben 131, himlőben 7, hagymázban 67, vérhasban 73, vál­tóláz­s lázfenyben 42, európai leányszékelésben 1, hasmenésben 47, bélsárhányás (kiszorult sérv foly­tán) 3, különböző szervek gümőkórjában 181, kü­lönböző szervek rákjában 15, görvélykórban 14, köszvényben 3, sülyben 1, általános bujakórban 1, vízkárban 71, pokolvarban 8, részegesek rezgő őrjöngésében 2, gany vérben 9, hólyagküteg (Peti­­plagus) 1, gyermekaszkórban 136, görcsökben 260, gerinczagylobban 2, vermenetben 5, külön­böző szervek büdésében 17, nehéz szülésben 7, agykórban 79, erőszakos és véletlen halállal 31, öngyilkosság által 5, a halált okozó betegség ne­me nincs tudva 29 esetben összesen 2293. A 31 véletlen vagy erőszakos halálozás következőleg osztatik fel. Véletlen lövés által meghalt 2, zuzó­­dás folytán 6, vizbefult 10, égési sebek folytán 8, egy elnyelt babszemtől megfult 1, kutyamarási sebek folytán 1, más által meglövetett 1, a hason­más által ejtett szúrás folytán 2. Levelek Katinkához. Kedves Katinkám IVI. Örömmel vettem beleegyezésedet múltkori kérésembe. Ha t. szerkesztő barátom becses lap­jában helyet szerít, megkísértem összeállítani té­teledet az „eszményi nőről” — a­mint azt köze­lebbi leveleidből tehetem. Természetesen saját jegy­zeteimmel fogom kisérni eszméidet. Mindenekelőtt megbocsáss, ha nem írom alá ezen tételedet: „a nyilvánosság sorompói közt nekük nőknek nincs helyünk,“ — ez állitás leg­alább is túl szerénység. Szives készséggel felnyit­juk mi félünk a közélet, | nyilvánosság sorom­póit a hölgyek előtt, ha oda nem felfegyverkezve, mint küzdeni kész vitézek, hanem mint szolid béke-angyalok jönek. Az orleansi szüzek, Dobó Katiczák, Szécsi Máriák kora lejárt, — a csel­­szövő Medicis Katalinok, az államintéző Pompadour és Dubarry kegyencznek emlékét átokkal kiséri a történeteiéit, — egy Corday Sarolta titokzatos phenomen marad a lélekbúvárok előtt. A nyilvá­nosság küzd homokja a nők lábai alatt mindig sí­kossá válik, ha oda nem mint nők jönnek. Ezen azért örömmel osztozom ezen állításod­ban : „a nő mindenekfelett legyen nőies.“ Hogy mit értesz a hangsúlyozott nőiesség alatt, ezt nem fejted ki bővebben, talán azért, mert e fogalmat szavakkal kifejezni nem lehet, így gondolkozom én is. A nőiesség oly valami magasztos fogalom, melyet ha körülírni próbálnánk, elvonnánk tőle az eredeti értelmet. A nőiesség hamv, gyönge zo­­máncz a nő lelkén, melyen a legkisebb érintés nyomot hagy. A nőiesség olyan mint az aczél-tü­­kör, melyen egy lehellet foltot képez. Szelídség, ártatlanság, szűzies szemérem . . . minden benne van van ez egy szóban: nőiesség! Csakhogy, a talmi­ arany korszakában ezen fogalom is hal pénz gyanánt forog kezeink között. Csillog, fénylik, de hiányzik valódi értéke! Tudván, hogy a nőiesség vonzó erővel bír, sokan segélyezik a naiv gyer­­metegséget, a természetességet, és­pedig gyakran a legtökéletesebb színi képességgel. Annyira benne vagyunk a simulatió hínárjában, hogy nagy ember­­ismeret mellett is gyakran csalatkoznunk kell. Szerintem a nőiesség akkor nem lesz üres fogalom csak, ha a leánynevelés fő elve a való­diság lesz. Nem látszat, külsőség, nem idegen nyelvek, zongora, táncz stb. azon eszközök, me­lyekkel egy leányt „művelt“ nővé nevelhetünk. A műveltséget nem úgy kell magunkra vennünk, mint egy öltönyt, hanem belölről a lélekből kell ann­ak mintegy elömleni rajtunk. Szívjóság, lélek­­nemesség, kedély-vidámság, általában a jellem­képzés legyen törekvésünk czélja először, s csak azután fordítsuk figyelmünket a külső műveltségre. Szükséges­­ nőnek tanultnak lenni, hogy eleven fantáziája, szenvedélyei, mysteriumok iránti haj­lama a kellő tudományok által meggyengittesse­­nek, s átalában okszerű, gyakorlati világnézettel helyettesitessenek. De ezt nem az eddigi után fog­juk elérni. Most veszem észre kedvesem, hogy messze eltértem a tárgytól, de erre alkalmat se szolgál­tattál. A nőiesség szerintem a legszebb erénye a nőnek s azt a­­ természet után csakis a nevelés által szerezhetjük meg neki. A­ki ezzel valóság­ban bír, szebb ékszere van, mint a legpompásabb gyémánt-diadém ! „A nő életének legszebb virágai a vallásból fakadnak, — olyan az a vallásosság a gyöngéd érzelmeknek, mint a melegágy a növényeknek. Itt nem vak bigottságot értek, mely nyűg a lé­lekre nézve, hanem józan vallásosságot .... Midőn

Next