Békés, 1883 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

E szerint az 1882. év vé­gével a folyó évre 235,076 lélek esik. A házasultak pár száma 2616. Ezen kimutatást a múlt havi jelentésemben a megye tiszti főorvosa jelentése alapján össze­állított hason tárgyú kimutatással összehason­lítva, kitűnik, hogy a jelen kimutatás szerint az elmúlt évben 262­ fővel több született, és 418-al több halt meg. II. Közbátorság. A megyebeli állami közbiztonsági közegek tevékenységéről hiteles tudomással nem birván, a közbiztonsági állapotot illetőleg a járási szolga­­birák és Gyula város polgármestere jelentései alapján általában jelenthetem, hogy a közbátor­ság nagyobb bűntények által meg nem zavar­tatott ; egyedül Orosháza községében merült fel több házbetörés a­nélkül, hogy az állami köz­­biztonsági közegeknek a tettesek kinyomozása sikerült volna, mely körülmény a járási szolga­­bírót arra indította, hogy a közbiztonság fen­­tartása és megóvása érdekében saját hatásköré­ben erélyes rendszabályokat alkalmazzon, mi a megháborított közbiztonsági viszonyoknak meg­nyugtatóbb alakot kölcsönzött. Sajnosan kell meg­jegyeznem még azt is, hogy Orosházán Friedmann nevű gyümölcskereskedő megfojtása által a sze­mélybátorság megtámadtatok, mely bűneset or­vosrendőri bonczolás után, mely által a kül— erőszak nyomai kideri­tettek, az illetékes kirí járásbíróságnál bejelentetett. III. Védtöltések. Hidak. Közutak. A Körös folyók az utóbbi napokban beál­lott havazás és esőzés folytán hirtelen áradásnak indultak ugyan, de az áradás aggodalomra okot nem szolgáltatott, mert a majdnem teljesen ki­épített védtöltések ennél már nagyobb árvíznek is ellent állottak, sőt kivált a szeghalmi járás­ban a Sebes-Körösnek fokközi hídon aluli jobb­parti gázmunkálatok sem lettek az árvíz álta­­megszakítva, a­mely vonalon a munkálatok 1200 em­bernyi erővel vannak folyamatban. Egyedül az Élővíz-Csatorna alsó torkolati zsilipének lezárása vált szükségessé, minek folytán a járási helyettes szolgabiró jelentése alapján a gyulai kir. folyam­mérnöki hivatalt a felső torkolati zsilip lezáratá­sának elrendelése végett kerestem meg. Ezen fe­lül megemlitendőnek tartom, hogy miután a Vésztő alatti sebes-körösi holt meder, melynek alsó tor­kolata elzáratott, a beözönlő belvizek által ve­szélyesen felduzzasztatott, a könnyen beállhatott veszély elhárítása czéljából a felügyelettel meg­bízott Bihar megye alispánját az­­ elzárt torkolat kivágatásának elrendelése és eszközöltetése vé­gett megkeresni el nem mulasztottam. A fent jelzett időjárás a közutak állapotára nézve kedvezőtlen befolyást gyakorolván, az út­­kaparók a megrongált útvonalak kijavításával foglalkoztak. A hidak a dobozi kivételével, mely a járási szolgabiró jelentése szerint javítást igé­nyel, tűrhető állapotban vannak. IV. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak szabályszerűen meg­vizsgáltatván, kifogástalan rendben találtattak. 2. A tek. közigazgatási bizottság múlt havi 294. kb. számú határozatában nyert megbízatás­hoz képest tek. Haasz József kir. főmérnök úrral együtt eljárván, az indóházakhoz vezető kőutak kiépítése tárgyában megkötött szerződés lekül­­dése és egyúttal a vámszedési jog elvi engedé­lyezésének kieszköz­ése iránti feliratot a nagy­­méltóságú közmunka- és közlekedési m.kir. mi­niszter urnak múlt hó 9-én személyesen kézbe­sítettük, a­ki a tek. közigazgatási bizottságnak a kőutak kiépítése körüli eljárását melegen üd­vözölve, minket úgy a jóváhagyás alá terjesztett szerződés gyors leküldése, valamint a vámszedési jog megadása iránti felterjesztés kedvező elinté­zéséről biztositani kegyeskedett, mit oly hozzá­adással van szerencsém bejelenteni, hogy a kér­déses szerződés egynéhány nem lényeges észre­vétel kíséretében még a húsvéti ünnepek előtt leérkezett és végrehajtás végett a megyei állam­építészeti hivatal főnökének átadatott. Kelt B.­Gyulán, 1883. év április hó 1-én. Jancsovics Pál, alispán. Az egyházi hatóságoktól beérkezett anya­könyvi kivonatok szerint az elmúlt évben a megye területében : Született róm. kath. . . 3048. 1 helv. hitv. . . 3880. „ ágost. hitv. . . 4453. „ gör. kel. . . .­ 424­1 izraelita . . . 234. Összesen 12039. Meghalt róm. kath. . . 2236. „ helv. hitv. . . 3290. „ ágost. hitv. . . 3645. „ gör. kel. . . . 390. 1 izraelita .­­ . . 142. Összesen 9703. E szerint az 1882. évben született ....................... 12,039. Meghalt . . . . . • 9703. A népszám tehát szaporodott 2336-tal. Az 1880. évről 1881. évre által­jött a népszámlálás alapján 229,757. Ehhez hozzáadva 1881. évi szaporulatot . . 2983. 1882. évi szaporulatot 2336. Levelezés. M.-Berény ápril 4. 1883. Megyénk köztiszteletben álló földbirtokosai­nak egyikét, méltóságos báró Wenckheim Viktor urat és kedves leányait kimondhatatlan újabb gyászos csapás érte; ami­dőn angyali jóságo s művelt, nemes és széplelkű feleségét, az áldott gyöngéd jó anyát, született nagyapponyi Apponyi Mária grófnőt, Po­zsonyban, a közelebb múlt márczius hó 29-én, a kegyetlen halál kiragadta a példányszerű hű férj és forrón szerető leányai ötét éjjel-nappal híven ápoló karjaik közül. A legközelebb vett gyászjelentés, e szomorú eseményről következő: „Báró Wenckheim Victor saját, va­lamint leányai, báró Wenckheim Leon­ti­n­e, férjezett csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Aladár­né, csillagkeresz­tes és palota-hölgy és báró Wenckheim Terézia, férjezett gróf Hoyos Miksáné csillagkeresztes hölgy nevében szomorodott szívvel jelenti forrón szeretett elfelejthetlen feleségének, lletőleg anyjoknak méltóságos báró Wenckheim, szül. nagy-apponyi, Appon­y­i Mária grófnőnek, csil­lagkeresztes- és palotahölgynek, f. évi márczius hó 29-én, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 61 éves korában végelgyengülés következ­tében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei saját lakásában „anya Ecola is szándékozik újat építtetni, en­­­gemet kért, hogy annak rajzolatját szerezném meg. Mivel azért tudom, hogy azon rajzolata „f.-gyarmati Sz. Ecclánál meg van, kimeteket „requirálom, hogy azt biztos embertől, sőt ha „más alkalmatosság hirteleniben nem adná elő „magát, egy lovas ember által ide Debreczenbe, „egyenesen bátyám senator Domokos „Imre uramhoz levél mellett, minél elébb „küldjék be. Hogy az haladék nélkül teljesít­hetik, annyival bizonyosabb vagyok benne, a „mennyivel nagyobb becsületire szolgál azon „Sz. Ecclának, hogy vagyon benne olyan valami, „mely ezen anya Ecclának is szolgálhat must­­haul. Közölje­ ktmetek ezen levelemet t. pré­dikátor urammal is.“ .Egyébiránt áldást és békességet kíván­tán, vagyok kegyelmeteknek Debr. 13. ápr. „1803. szives jóakarója Domokos Lő­­­r­i­n­c­z mp. „Elvárom a ktmetek tudósítását Gyulára, „hogy teljesittetett-e és mikor ezen dolog I Kivül: „A füzes-gyarmati reformata szent „eklézsia érdemes elöljáróinak adassék. F.­­I Gyarmaton, p. h. „Gyula, Békés, Ladány küldje minden­t sietséggel die 18. ápril. 1803. reggeli 7 órakor. Emlékezzünk régiekről, Békésmegyének, e folyó század elején volt egy sokoldalú tudományáról, a diák nyelv classikai leírása mellett még több európai nyel­vekben való jártasságáról, — s mindezekhez járult tiszta jelleméről, úgy e megyében, mint különösen szülőmegyéjében, Biharban, te­kintélyben álló hires, református hitvallású főjegyzője Domokos Lőrincz, aranysar­kantyús vitéz,*) akit én, kisebb tanuló k' r­­ in­ban, Debreczenben, — mint a­hol ő már akkor állandóul lakott volt, — személyében ismertem. Még most is emlékemben van tisztes, egészen borotvált arczu ősz feje, sötét sá­rga tobák szinü rokba öltözött — mindenkit tisz­teletre ösztönző megnyerő alakja. Ezen derék, már porladozó s dős férfiúnak, a napokban bukkantam régi irataim között, egy — megyei főjegyző korában, a füzes-gyar­mati ref. egyház elöljáróihoz intézett, saját kezével írott eredeti hivata­los levelére, mely — az egér által lett némi megrágcsálás mellett is — következőké­pen olvasható : „Isten minden jókkal áldja meg Kime­nteket ! „Elhatván Debreczenbe is a hire, hogy »a f--gyarmati Sz. Ecclatsinos Templomot épít­getett, minthogy a megégett helyébe, ezen *) Azon időben a megyei tisztikarban református vallása aligha­nem egymaga volt, s az akkori alispán, V­i­d m­i­c­h­etét is igyekezett onnét kitúrni. Közli: Bonyhai Benjámin.*) *) A „Békésmegyei Közlöny“ tek. szerkesztőségét tisztelettel kérem e czikknek jeles lapjába is lehető át­vételére. Q f. évi márczius 31-én, délutáni 2 órakor fognak beszenteltetni. Az engesztelő szt. mise áldozatok április hó 2-án a Ferencziek templomában helyben fognak délelőtti 11 órakor, úgymint a kegyúri templo­mokban a Mindenhatónak bemutattatni. Pozsony, 1883. márczius hó 29-én.“ Értesülés szerint a dicsőült földi maradvá­nyainak Posonyból, k.-ladányi családi sírboltba örök nyugalomra leendő letétele végetti leszállítá­sáról, a körülmények szerint, az intézkedés pót­lólag tétetik meg; azonban az üdvözült lelki üd­véért, az engesztelő szt. mise áldozatok már, va­la­mint Pozsonyban, úgy a mező-berényi és k.-la­dányi kegyúri templomokban f. ápril hó 2-án a Mindenhatónak bemutattattak. Az általános mély részvétnyilvánulás kiséri, a bárdi főúri család ezen bánatos helyzetét; — a kegyelem istenétől azt esdvén, hogy az ő vigasz­taló ereje által támogassa a gyászba borult hit életfelét vesztett ősz férjet és a keserűségben osz­tozó családot, ezen megmérhetetlen mélységű bá­natnak, keresztényi hitben való elviselhetésére. B. B. Békés-földvári vasút. A békés pusz­taföldvári helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában a r­. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter a következő jelentését mutatta be a képviselőház ápril 2-án tartott ülé­sében : Békés város közönsége még az 1879. év fo­lyamán tárgyalásokba bocsátkozott a volt tisza­­vidéki vasuttársulat igazgatóságával, hogy Szol­­nok-aradi vonalából Mezőberény és B.-Csaba állomásai közt Puszta-Földvártól Békésig egy szárnyvasutat építsen ki. A tiszavidéki vasúttársulat hajlandó volt a vasút kiépítését elvállalni oly feltétel alatt, hogy részére Békés városa évenként 6200 frtot, 33 éven át fizessen jövedelem-biztositásképen. Időközben a tiszavidéki vasút az állam ré­széről megvétetvén, Békés város közönsége a ma­gyar államvasutakkal indította meg a tárgyalá­sokat a mondott vonal kiépítése iránt s kedvező eredményt érvén el a kiépítés és üzletbentartás tekintetében, múlt év szeptember havában azon kéréssel fordult hozzám, mikép részére az általa bemutatott tervek és költségvetés alapján a m­. kir. államvasutak tiszavidéki vonalából Mező­berény és Csaba állomások közt, e vasutak 1142. számú szelvényénél kiindulva, Puszta-Földvártól Békés városig vezetendő helyi érdekű mozdony­­vasútra az építési és üzleti engedélyt adjam meg. A bemutatott tervek az engedélyezés alap­jául elfogadhatóknak találtatván, az engedélye­zés részletes feltételei, illetőleg az idezárt enge­dély-okmány szövege megállapittatik s a vasút tényleges építési tőkéje 170,000 frtban határoz­ta­tot­t meg. Ezen építési tőkének egyharmadrészét a kormányi jóváhagyást nyert szerződés értelmében gr. Wenckheim Frigyes vállalta magára, további kétharmadrészét pedig az építtető város kölcsön utján fogja beszerezni; és pedig akként, hogy e kölcsön műveletet a nevezett gróf vállalta magára a lehető legjutányosabb feltételek alatt keresztül vinni. E vasút engedélyezését azon kívül, hogy az mint a magyar államvasutak tiszavidéki vonalá­ból kiágazó szárnyvasút forgalmát mindenesetre emelni fogja, még más igen figyelemre méltó kö­rülmények indokolják. Békés városnak ugyanis, mely város 23,000 lakossal 3 mezőgazdasági terményekben gazdag határral bír, nem állanak rendelkezésére jó köz­lekedési utak, sőt e város az év igen nagy ré­szében — tava­2szal és ős­szel — a csaknem jár­hatatlan országutak miatt a forgalmi fővonalak­tól, s így különösen a magyar államvasutak tisza­vidéki vonalaitól annyira el van zárva, hogy leg­nagyobb részt tömegárukból álló terményeit sok­szor épen nem, vagy a fuvarozásnak azon vidé­ken alig elviselhető drágasága miatt, csak rend­kívüli nagy áldozatokkal értékesítheti. Ezen okoknál fogva , mert a vasút épité­séből az államkincstárra semminemű teher nem hárul­, teljes készséggel engedtem tehát a város kérelmének, — s tekintettel arra, hogy a békés­­pusztaföldvári vasút két, már forgalomban levő vasutat össze nem köt, sem egy fővonalnak fő­irányában való folytatását nem képezi, s ennél­fogva e vasút építésére és üzletére az engedély az 1880. XXXI. t.-cz. alapján adandó­ meg, s az engedélyezés ugyanezen t. er. 2. §-a alapján a kormány hatáskörébe tartozik, a minisztertanács hozzájárulásával, Békés város mint engedélyes ré­szére a másolatban bemutatott engedély-okmányt folyó évi márczius hó 2- ik napján kia­dtam. Midőn erről az idézett 1880. XXXI. t1 ez. 1. §-ban foglalt rendelkezéshez képest köteles­­ségszerű jelentésemet megtenném : van szeren­csém a t. házat tisztelettel kérni, hogy ezen je­lentésemet tudomásul vedoí méltóztassék. Újdonságok. A megyei közgyűlés az újjászervezés tár­gyában valószínűleg bizottságot fog választani, mely bizottság a megye háztartásának a törvény alapelvei figyelembe vétele mellett leendő beren­dezésére vonatkozó javaslatát ujabbi közgyűlésnek fogja beterjeszteni, s eme közgyűlés leend hivatva a megye uj szervezete fölött végérvényesen dön­teni. Az 1883. évi XV. t.-cz. 69,200 frtot enge­délyez Békés vármegye háztartására, tehát mintegy hétezer frttal nagyobb összeget a mai dota­­tiónál, s eme összeg lehetővé teszi, hogy a vár­megye tisztviselői és szegődményesei továbbra is tisztességes javadalmazásban részesüljenek, sőt — az esetben ha a gyomai járás, amint irányadó kö­rökben terveztetik, megszüntetnék —kevés taka­rékosság mellett kultur­czéloknak is jókora összeg marad fen, anélkül, hogy a törvény által engedé­lyezett 30­0 pótadót kellene a megyének igénybe venni. Karácsony János békési róm. kath. káplán, városunk szülötte, aki a gyulai vár és uradalom keletkezéséről lapunk múlt évi folyamában egész terjedelemben közölt s méltó feltűnést keltett fel­olvasást tartott a megyei régész és művelődéstör­­ténelmi társulat évi közgyűlésén, ujabbi nagysza­bású munkálattal igazolta történetbúvári hivatott­­sága iránt táplált nézetünket. Nevezetesen Kará­csony János a dél­magyarországi történelmi társu­lat legközelebbi ülésében „Alsó Eperjes hely­­fekvéséről“ czímű alapos dolgozatában a l­e­­ujabban felszínre hozott okiratok alapján, minda­zoknak, akik Alsó Eperjest, a Patócsyak hajdani várát, majd Arad — vagy mint különö­sen érdemes régész tudósunk H­a­a­n Lajos B­é­­k­é­s vármegyének vindikálták, tévedését helyre­igazítja és a kérdéses kastélynak Lippa és Hos­- SzÚszó között, a mai Temes vármegyében való Maros parti fekvését, történeti, megdönthetően bi­zonyítékok sorozatával végérvényesen beigazolja. A zajosan megéljenzett, jeles értekezés állításai­nak igazságát nyomban az ülés folyama alatt Rácz Athanáz alelnök felvilágosításai nemcsak két­ségen kívül helyezték, de azt is kiderítették, hogy ama Lippától keletre, mintegy órányira, félreeső helyen fekvő és azért eddig senkitől tüzetesen meg nem figyelt várnak omladékai ma is még fenállanak, mire nézve a helyszínen szerzett köz­vetlen tapasztalatai után, annak topográfiai kér­dését eként tisztába hozta. Első­sorban mindaz­­által Karácsony Jánost illeti az érdem, hogy kimutatta a Patócsyak ősi fészke melyik megyébe tartozott. A délmagyarországi történelmi társulat titkárai rögtön el is határozták, hogy ama helyre legközelebb kirándulván annak fölvételét munkába veendik. April tizenötödike nincs messze s ezért figyelmeztetjük választó elvtársainkat, hogy f. hó 16-ig adójukat fizessék be. A legszebb polgári jog gyakorlása lévén az adótól függővé téve, kiki te­hetsége szerint igyekezzék leróni e súlyos köte­lességet. A közös ügyes Moloch halámolja ugyan föl a polgárok keserves keresményét, hanem azért nincs más választás, mint vagy fizetni vagy le­mondani arról a jogról, mely a jogfosztások kor­szakában még tartja magát. A függetlenségi párt­ban minden szavazó polgárnak nagy feladata van. Folyton résen álljon pártunk minden tagja a hatalom elbizak­dott többségével szemben. Nekünk nin­csenek eszközeink szavazatok vásárlására, mint a kormánynak, mely a politikai erkölcs hiányában az érdekpolitika által tartja össze pártját. Minket csupán a kötelesség közös érzete kapcsol össze s a függetlenség eszméjében vetett rendületlen hit. Annak a pártnak, mely e nagy nemzeti traditiót képviseli, nem szabad apadni. Egyetlen szavazó kidőlése nagy erkölcsi kór, mert nekünk nincse­nek módjaink hasznos és titkos szolgálatok által szerezni proselytákat. Az adófizetés nem valami paradicsomi gyönyör, a birodalmi kétfejű sast tömni sem üdvösség, hanem azért a mondott na­pig siessen megyénkben minden pártunkbeli pol­gár eleget tenni annak a kvótás, hazafi köteles­ségnek, nehogy e miatt kimaradjon a választói lisztából. A gyulai sport­klub f. hó 1-én tartotta évi rendes, egyszersmind tisztújító közgyűlését. Ez alkalommal a ii. évi számadások megvizsgálása s a f. évi költségvetés megállapítása után Kövér László egyh­ti elnök tudomására ho­zta a közgyű­lésnek, miszerint egy hozzá illetékes helyről érke­zett magánlevél szerint a helyben állomásozó hon­védség térparancsnoka, Oberkamp Gyula alezre­des a honvédtiszteknek a sport­klub látogatását megtiltotta. Ennök ezen bejelentése megdöbbentő meglepetést idézett elő, mert tudvalevőleg a ka­tonai szolgálati szabályzat szerint a tiszteknek csak politikai jellegű és oly egyesületeket vagy nyilvá­nos helyeket nem szabad látogatniok, a­melyek látogatása a portepée becsületét elhomályosítaná, holott a sport­klub egyrészt nem politikai egye­sület, másrészt nem hogy összeegyeztethető nem volna a tiszti becsülettel, de sőt éppen a lova­giasság, gavallérság istápolására, fejlesztésére, védelmezésére alakult s ez irányban alkotott alap­szabályaihoz mindeddig hű maradt. A kínos be-

Next