Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1943
3nV HETVEN ESZTENDEJE végzi iskolánk a maga zajtalanságában is nagyon eredményes munkáját az Alföld nőnevelése terén. Ez alkalommal csak utalunk arra, amit „Az intézet múltja44 címen évrőlévre elmondunk évkönyveinkben, hogy típusok sokféleségén át vezetett az az út, amelyen a második ízben 10. éve ténykedő leánygimnázium elérte fejlődése tetőfokát, tehát hatvan esztendei keresés után találta meg önmagát és népessége bizonyítja, hogy megtalálta. 11.356 alföldi magyar nő — túlnyomórészt későbben anya — vitte, plántálta az életbe azt a kultúrát és vele azokat az eszményeket, amelyeket a legjobbra való törekvéssel 8 igazgató és 70 tanár mellett az óraadók egész serege igyekezett a serdülő lelkekbe önteni. A Békéscsabai Nőképző Társulatnak hősi küzdelme és tiszteletet parancsoló áldozatkészsége éppen olyan szerepet játszott az indításban és megtartásban, mint gróf Apponyi Albert, aki, mint az egyesület elnöke, gyakran a magáéból fedezte az iskola fedezetlen szükségleteit. Az a munka, amely Dorner Lajos nevét elválaszthatatlanná tette ettől az iskolától, melyet csaknem négy évtizeden át vezetett, mindig a legnagyobb szeretettel, korszerűséggel, a fejlődés iránt megértést mutató nemes konzervativizmussal, méltóvá tette őt arra, hogy az iskola növendékeinek minden évben alkalomadassák, hogy iránta érzett kegyeletes tiszteletét leróhassa. A háború, a forradalmak és a megszállás vergődései után a Gondviselés Gajda (Gáldy) Bélát állította az intézet élére. Agilitásának és ügyszeretetének hét esztendő elegendő volt arra, hogy az agóniában talált iskolát felemelje és a város kulturális szükségleteit messze jövőbenéző éles tekintetével átlátó Berthóty István dr. polgármester hathatós segítségével, a korszerű épület megépítésének valóságos kierőszakolásával, értékes berendezésének megszerzésével, az intézmény legelsőinek sorába emelkedjék és mindenkor ott szerepeljen a hálás utókor megemlékezéseiben. Idézzük itt természetesen mindazokat, illetve emléküket, akik akár kívülről, akár a belül lévők sorában munkájukkal az elmúlt hetven esztendő eredményeit létrehozni segítettek. Idézzük ígérettevésre azokat, akik a jövőben itt ténykedni fognak, hogy az elődök példáján buzdulva, szeretettel és igyekezettel ápolják ezt az intézményt, mert ha kritikus időket átélve és nehéz küzdelmek árán megérte ezt a jubileumát, nagyon-nagyon sok távolabbit is meg kell érnie a magyar elhivatottság, az élniakarás és a magyar kultúra pusztíthatatlanságának bizonyságára. Előre tovább! Istennel és a hazáért! Dr. Banner Benedek: «EV 98~1