Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám
A szabadszenttornyai parasztok Justh Zsigmondhoz írt levelei KONRÁDYNÉ GÁLOS MAGDA Irodalmunk egyik legszorgalmasabb, szenvedélyes levélírója Justh Zsigmond volt. Sajnálatos, hogy egyelőre levelei csak részben kerültek elő - a hozzá intézett és általa megőrzött levelek száma ugyanis meghaladja a kétezret. Ezekből majdnem félszázat a szenttornyai parasztok írtak. Justh irodalmi műveiről igen sok és sokféle értékelés jelent és jelenik meg ma is. Emberségével, a hazai földhöz és a föld fiaihoz fűződő viszonyával, a művelődésükért tett erőfeszítéseivel kevesebben foglalkoztak. Fejlődő szemlélete mind közelebb vitte földijeihez. Ezt bizonyítják regényei, elbeszélései, barátainak tett vallomásai, parasztjainak hozzá intézett levelei. Családi hagyományait folytatta. Egyik békési őse már a jobbágyok felszabadítása előtt „feloldozta őket minden kötelmek alól”.2 Szaradszenttornya lett a Justh-udvarházhoz legközelebb eső falu. Apja is jó viszonyban volt földmunkásaival, Gyula bátyja az általános, egyenlő és titkos választójogért küzdött. „Dajkája, Molnár Jánosné, parasztasszony, mint gyerekét úgy dédelgette.” Bizonyára sok falusi pajtása is volt gyermekkorában, jól ismerte a parasztok életét. „Az író mintegy 800 holdas itteni birtokát 5 holdtól 20-25 holdig terjedő parcellákban adta bérbe a falusiaknak, eléggé olcsó áron 250 kg búzáért, vagy 17 forintért egy évre... megértette a paraszti sors nehézségeit, a rossz termést adó évben vagy részben, vagy egészben elengedte az árendálási díjat.”4 Vőfélyük, gyerekeik keresztapja lett gyakran hívták meg, máskor „szívesen látott vendégként kereshette fel minden bejelentés nélkül őket, otthonosan mozoghatott házaikban, kiismerte gondolatvilágukat, megismerte érzéseiket.” Nyaranta ő is gyakran hívta meg a falusiakat, nála tartózkodó vendégeivel vegyesen ültetve őket asztalához. A hideg hónapokat Justhnak tüdőbaja miatt kedvezőbb éghajlatú országokban kellett töltenie - ezalatt leveleztek. Békési földijei számon tartották, mikorra várhatják haza, ő pedig évről évre türelmetlenebbül viseli a távollétet. Gyötri honvágya, sóvárogva siet szülőföldjére: „Csak le, le a pusztára!”. A levelek ragaszkodást, bizalmat sugároznak. Az egyes családok örömei, búja-baja, a falu napi eseményei, torzsalkodásai tükröződnek a sorokban. A hangnem tiszteletteljes, de nem megalázkodó: Justh apai viszonyban van parasztjaival. Néhány rövidebb levelet egészében teszek közzé. A gyakori levélírók teljesen azonos szövegű megszólítását, kezdő és befejező sorait csak az első levelekből írtam le. Érdektelen vagy ismétlődő szövegrészeket kihagytam, vagy csak tartalmakat foglaltam össze, lehetőleg a levélíró kifejezéseivel. Az írások külalakja, a fogalmazás, a helyesírás különböző. (Osztatlan iskola volt egyetlen tanítóval, és akkoriban onnan is hamar kimaradtak a tanulók.) Írásjeleket kevesen használtak, mondatkezdő nagybetűt sem, egyvégtében írták az elsőtől az utolsó szóig a levelet. 304