Békésmegyei Hirlap, 1934. október-december (14. évfolyam, 220-291. szám)

1934-11-27 / 265. szám

4 21 Békésmegyei Hirlap Budapest II. műsora. RÁDIÓ Hétfő, november 26. Budapest I. műsora. 18 Német nyelvoktatás. 18.30 Hanglemezek. 18 Gombócz Endre dr. előadása. 19.40 A Filharmóniai Társaság III. hangversenyének közvetítése a m. kir. Operaházból. 21.50 Hírek. Majd Karina Simi és cigányzene­­kara. 23.15 Erős­ Takács jazz-zenekar műsora. Budapest II. műsora. 1945—21.45 A m. kir. Mária Terézia 1. hgye. zenekar. Kedd, november 27. Budapest I. műsora. 6.45 Torna. Utána hanglemezek. 9.45 Hírek. 10 A gyermek mozgása és sportja. Felolvasás. 10.40 Népmesék. Felolvasás. 11.10 Nemzetközi vízjelző szol­gálat. 12.00 Déli harangszó. 12.05 Reymanné, Harmischfeger Teréz és Pólyán­szky Tibor énekel zongorakísérettel. 12.30 Hírek. 13.20 Pontos időjelzés. 13.30 A m. kir. rendőrség fúvós­zenekara.­­ 14.40 Hírek. 16.10 Asszonyok tanácsadója. 16.45 Pontos időjelzés, hírek. 17 A m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar. 18.05 Cs. Szabó Kálmán előadása 18.35 Zsámboky Miklós gordon­­kázik zongorakísérettel. 19.15 Helyszíni közvetítés a Hun­­nia-filmgyárból. 20 Sper Endre dr. előadása. Köz­reműködik Magyari Imre és cigány zenekara 21.15 Hírek. 21.35 Hanglemezek. 22.10 Időjárás jelentés. 22.30 Márky Pál zongorázik. 23.25 A Bachmann szalonkvintett műsora. 18.40—19.10-ig Kárpátiné Nagy Róza elbeszélése. Váltson bevásárlási könyvecs­két Tanai divatházában, hol semmi kezelési költséget nem számolnak s minden hitelképes egyén 6 havi hi­telt élvezhet. Olcsó árak, nagy vá­laszték Tanai divatházában. Misenamsmegyei Hírlapban Nagy áldozatok árán ismét elkészítjük a Békésmegyei Hírlap 1935. évi nagy naptárát és azt december végén minden előfizetőnknek ingyen ajándékoztuk Azok az olvasóink, akik eddig még nem léptek be előfizetőink táborába, ezt a ked­vezményt szintén megkapják, ha most elő­fizetnek lapunkra. — A Békésmegyei Hirlap 1935. évi naptára úgy tartalomban, mint kiállításban felülmúlja az összes eddig meg­jelent naptárakat s igy az egyetlen család asztaláról sem hiányozhat. — Fizessen elő ön is még ma, hogy ez ajándékunkat Önnek is megküldhessük. Eztmegyei Hirlap­­ adóhivatala. — A gyomorfájás, gyomornyo­más, bélsárpangás, alhasi vérbőség, nagyfokú erjedés, rossz emésztés, fehér nyelvlepedék, kábultság, fül­­zúgás, halvány arcszín, migrén, ked­vetlenség a természetes „Ferenc József“ keserűvíz használata által igen sok esetben hamarosan elmú­lik. Az orvosi világ azért nyilatkozik a legnagyobb elismeréssel a magyar Ferenc József vízről, mert hatása izgékony bélrendszerű egyéneknél is megbízható és rendkívül enyhe. Két darab nagy vaskályha jutányos áron ELADÓ a Kultúra nyomdában. Budapesti terménytőzsde hivatalos árfolyamai: Búza 77 kg---15.90—16.25 „ 78 kg----------16.10—16.40 „ 79 kg----------16.25—16.55 „ 80 kg----------16.35—16­65 Rozs-----------------11.80-12.05 Takarmány árpa I-a— 1380—1300 Zab I­ a-------------14.00-14.10 Tengeri ut —------10­35 — 10.45 Korpa-----------------10.40—10.50 A ferencvárosi sertésvásár árai: Szedett könnyű, uradalmi sertés 180—210 kg-ig-------­Szedett közép —----------68—70 I­a uradalmi nehéz sertés 300 kg-on felül---------------82—84 HARC A BOLDOGSÁGÉRT A REJTÉLYES ÖRÖKSÉG Kalandos regény. Írta: George Lillien. — Hát csak hadd jöjjön ! — gúnyolódott az idegen. — Nesze, itt van, amit ígértem... És most hozd el magad! Pénzt adott a vénasszonynak, aki hálálkodva tűnt el a sötét éjszakában, mialatt az idegen végigment a villa kertjén és három­szor kopogott Márta ajtaján... A fiatal leány összerezzent és meg­fagyott ereiben a vér... Aki kopog, nem lehet Armand, hiszen ő éppen most ment el! De nem lehet Fornarina se, mert neki meg kulcsa van. Nem felelt tehát a kopogásra elhatározta, hogy nem nyit ajtót... Ám a következő pillanatban megcsikordult a kulcs a zárban — Fornarinától vette meg pénzért ezt a kulcsot az idegen! — s az ajtó kitárult. Márta rémülten sikoltott föl és iszonyodva hátrált, mintha csak az ördög jelent volna meg a küszöbön. — Andrea!... — dadogta félőrülten a rémülettől. — Úgy van, én vagyok, — felelte az éjjeli vendég. — És te csodálkozol ezen?... Vagy azt hitted, eltűröm, hogy az első jött­­ment elraboljon téged tőlem? Magas, karcsú fiatalember volt: szőke, hullámos haja, szép piros arca, szabályos, szinte klaszikus vonásai, fekete szeme, elő­kelő, nagyúri tartása mind tiszteletet parancsolt és Andre Filippone gróf tudta ezt. Valahol csak megjelent, mindenütt messze kivált a társaságból és szinte mindenki érezte lebilincselő fölényét, amely most Mártát is lenyűgözte, noha már régen nem szerette, sőt egye­nesen gyűlölte és utálta a grófot. — Nos, kedvesem, — mondta gúnyosan mosolyogva: — gyerünk hát, mert múlik az idő! Közelebb lépett Mártához, aki viszont rémülten hátrált. — A sarkon túl vár a kocsim, — szólt Andrea parancsoló hangon. — Nem érek rá sokáig várakozni. Gyerünk! — Soha! — kiáltott föl Márta elkeseredve. Takarodjék innen! Már nem szeretem önt! És ha nem távozik azonnal, föllármázom a szomszédságot. Felelet helyett André odaugrott a leányhoz és átkarolta. Mint könnyű pelyhet nyalábolta föl és indult vele kifelé a szobából. — Segítség!... Fornarina!... Armand!... Segítség! — sikolto­zott Márta, kétségbeesetten vergődve támadójának vaskarjai között. Fornarina nem felelt, nem mozdultak meg a szomszédok se, — de Mártának úgy tetszett, mintha messziről, alig hallhatóan, futólépésben közelednék valaki az országúton. A szabadulás reménye fölébredt benne és ösztönszerűen megsejtette, hogy Armand tér vissza.. Még hangosabban sikoltozott tehát: — Armand! Segítség! Ide hozzám, Armand! Az ösztöne jól sejtett. Valóban Armand volt, akiben, mikor a sarkon túl meglátta a magányosan várakozó kocsit, fölébredt a gyanú, úgy hogy azonnal megfordult és lélekszakadva rohant vissza a villába És éppen abban a pillanatban ért oda, amikor Andrea már a küszöbön állt Mártával. A gróf azonnal elbocsátotta a leányt és vissza­ugrott a szo­bába. Armand lihegve állt meg egy pillanatra és farkasszemet nézett vetélytársával. Aztán, mint a tigris, egyetlen ugrással a szo­bában termett, fölkapta a kis asztalon heverő hindu kris-t, amit Márta papírvágónak használt és rárohant a grófra. Ez azonban már készen­ várta: kezében vékony velencei tőr villongott — ezt mindig tokban hordozta magával — és kihívó gúnnyal kacagott föl: — Na, lássuk hát... kié lesz a leány ! A két vetélytárs egymásnak rohant a menyezettől függő» petróleumlámpás homályos világánál. Az egyik vakon a dühtől, a másik számító hidegvérrel, eleinte csak védekezésre szorítkozva, de hiúzszemekkel lesve a kedvező pillanatot, amikor végezhet ellen­felével. Armand oly irtózatos erővel lendült neki a grófnak, hogy a lökés erejétől mind a ketten fölbuktak s a földön fetrengve, fonódtak egymásba, hörögve, zihálva, mint két fenevad, amelyek tudják, hogy kettőjük közül az egyik nem fog fölkelni... A jobb kezével mindegyik csak szúrt s a baljával védekezett, mialatt Márta őrjöngve tördelte kezeit a díványon és imádkozott Armandért... (Folytatjuk.) 22

Next