Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)
1879-09-11 / 95. szám
VI. évfolyam, 1879. 95. szám. B.-Csaba, szeptember 11-én. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Az iparvédelem nálunk és másutt. (T.) Midőn Washington a felszabadult Unió élére emeltetett, ezerféle bajjal kellett az ifjú köztársaságnak megküzdeni. Önállóságát kivívta ugyan Anglia gyarmatosító törekvései ellenében, de az egyesület hiányos alkotmánya nem biztosította kellően a nemzeti ipart az angol kokurrenczia ellen. És Anglia értette, hogy mikép kell konkurrencziát csinálni: értette, hogy kell egy nemzet fejlődő iparát elnyomni. Tömegesen dobta piaczra kézműáruit és a jó amerikaiak gyakran New-Yorkban s más kikötőkban olcsóbban vehette az angol kézműipar czikkeit, mint ahogy azokat Liverpool s Londonban árulták. Az amerikai kézműipar kezdetleges gyárai, telepei meg is buktak egymásután, s a piacz csendesen meg volt hódítva. Csakhogy Amerika nem az az ország, ahol ily állapotot soká eltűrjenek. Az összeülő kongresszushoz egész özöne érkezett a peticzióknak, melyek a nemzeti ipar nemzeti védelmét sürgették. — S Washington a kongresszuson történt felavatása alkalmából, egy egyszerű, sötét öltözetben jelent meg, mely egészen belföldi készítmény volt. Az ő egyszerű, de kifejezésteljes modorában tanulságot akart szolgáltatni minden törvényhozónak , hogy lehet egy ország jólétét valóban előmozdítani. Ma Amerika sok tekintetben már szuperioritásban van Anglia fölött. Washington az ő egyszerű sötét öltözetével többet akkoriban mondott, mint nálunk az összes gyűlések és értekezletek mondottak. Nálunk beszélnek, lármáznak, nyakatekert elveket fejtegetnek, de senkinek sem jut eszébe, az iparvédelmet tényleg önmagánál megkezdeni. Egyik a másikra bízza a kezdetet, És ha ennek daczára azután a cáoszból mégis egy egészséges eszme kezd kibontakozni, ha valami új körülmény mégis föléleszti a nemzeti iparvédelem iránti kötelkesedést, akkor mindig találkoznak nálunk férfiak, kik a lelkesedés árját ügyesen vezetik le a tanulmányozások homoksivatagjába. Ez alatt a tanulmányozás alatt azután felszívódik a lelkesedésnek utolsó cseppje is a közöny sivár pusztáján s vagyunk, ahol voltunk. Mintha ránk nézve a nyugati nemzetek iparfejlődésének története nem rejtene tanúságot, mintha mi örökké vígan megélhetnénk adósságból. A jövő generácziók lássák majd, hogy mint boldogulnak e hazában ! De hát az istenért, mikor fog már a közszellem tisztább, emelkedettebb nézetekkel bírni a nemzeti ipar jelentőségéről s annak befolyásáról a közhaladásra ? Mert tény, hogy még mindig nem vert teljesen gyökeret nálunk az iparállam eszméje, hogy e tekintetben még most is bizonyos könnyűverűséggel találkozunk társadalmunkban. iS talán csak az az egy meggyőződés már általánossá, hogy ez így nem maradhat. vált Azon teljes iránytalanság, zavar, kapkodás és tehetetlen vergődés, melyet a hazai ipar ügyében meginduló minden csekély mozgalomnál is tapasztalhatunk, legélesebbben jellemzi a mi ipari államéletünk ziláltságát. Vagy lehetségesnek hiszi-e valaki azt, hogy tiszta politikai erótok s nemzeti törekvések , egészséges társadalmi konstellácziók mellett is ilyen szánalmasan nevetséges szerepet játszottunk volna évek óta a mi „iparfejlesztési" törekvéseinkkel ? Nem, és ezerszer nem! Forduljunk egészen el a politikai hatalomtól; hol találjuk a mi társadalmunkban azt, ami az angol nemességet oly fényesen kitünteti ? Hol találjuk itt a produktív munkának azt a becsülését, hol vannak a mi lordjaink, kik az iparvállalatok élére állnának? Virágzó ipar mellett fejlődik a föld mivelés s maga is mintegy ma kifejlésnek indul. A mi mai földmivelési bajainknak nem legkisebb oka, a kézműipar hiánya. S maholnap nyersterményeinknek már kin se lesz piacza.Sajnos tehát, ha az ipar és földművelés érdekeit ma is sokan ellentétbe akarják még állítani s nem látják be, hogy e kettő közt tulajdonképen érdekközösség létezik. — Mert belföldi piaczunkat meghódítani a belföldi kézműiparnak, annyi mint nyersterményünknek uj piaczot nyitni. És kérem, ha sikerül a nagybirtokos magyar nemességet ezeknek az eszméknek meghódítani, roppant eredményt értünk már el az iparvédelem érdekében. Mert akkor milliónyi jövedelmek nem Bécsben, Berlinben stb., hanem Budapesten költetnek el, itt találnak elhelyezést, hasznosulást. Mert akkor nem vándorol majd félmillió luxustárgyakért külföldre, hanem termékeny magjává lesz a hazai munkatalajnak. Akkor a nemzeti kulturtörekvések élére a nemzet elitje állandó teljesíteni fogja azt a rég elfeledett kötetelességet, hogy jó példával menjen elő azoknak, akik fölé rangja s állása folytán társadalmilag helyezve van. Ha van még a magyar arisztokracziában egy csepp őseink büszke véréből, nem késhet tovább, hogy kövesse nemzete felhívását. Uraim segítsünk szerezni s ne csak az élvezetre gondoljunk ! — Ausztriában a birodalmi tanács legkésőbben i. bő 23-ikán fog összeülni. A Bismarck visszalépéséről szárnyaló híreket, jól értesült körök teljesen alaptalannak nyilvánítják. E hírek onnan vették eredetüket, hogy a császár Bismarck herczeg tudta nélkül határozott volna Manteuffel küldetésében. Ez azonban nem igaz, mert entreveube az államkancellár is tökéletesen be volt avatva, s abba beleegyezett: miért van hazánkban annyi ügyvéd és mi módon apadna számuk ? Mi sem foglalkoztatja annyira jogtudósainkat, mint az ügyvédi pályához való hozzájuthatás megszorításának módozatai feletti elmélkedés, a magyar királyi igazságügyminisztérium kebelében is folynak a tanácskozások a minden oldalról sürgetett ügyvédi rendtartásnak módosítása iránt. A jogi tanfolyam tudvalevőleg ez idő szerint négy évre van szabva, s ezen idő alatt kell a joghallgatóknak két alapvizsgát, legalább egy államvizsgát, és az első jogszigorlatot letenni, s csak ezután kezdhetik meg a három évre szabott praxist ; de hogy az ügyvédi vizsgára bocsájthatók legyenek az illetők, a háromévi praxis befejezését megelőzőleg legalább félévvel előbb kötelesek valamennyi jogtudori szigorlatokat kiállani. A JÚÉugyalmas tárcsája. Egy elzüllött élet. (Rajz.) Irta: Mészáros István. (Folytatás.) Kedvem elhagyott. Erőm is megfogyott. Hangom gyengült. Mindegyre sülyedtem .... Jártam kisebb helyeken, mezővárosokban, falvakban. Alacsony rendű truppoknál. Ott jó voltam. Nekem is jó volt minden, mit elém adtak. Feledni akartam. Még emlékét is kitépni szivemből. De ez nem ment olyan könnyen. Szépségét, a boldog órákat, melyekkel megajándékozott el tudtam volna felejteni. Hűtlenségét is. De azt a napot, melyen meggyalázott sohasem, Italnak adtam magamat. Pirulnom kellene, hogy magyar ember létemre a pálinkát kedveltem meg. Mint valami oláh kapás. Rám nagy hatással van. Valami mondhatatlan kéjes zsibbadás önti el tagjaimat. Eszemen vagyok. De álmodozom. Feledek. Agyamra nyomás nehezül a gőz nyomása. De nem terhelő. Szelíden kábító, édes álomszerű. Karjaim reszketnek. Mintha lágy kezek simogatnák. Lábaim inogtak. Mintha csontjaimban velő helyett ólom volna. . . . A tárgyak rózsaszínben tündöklenek. Mindent virulónak, élénknek látok. A fák lombjain a holdfény piros színben rezeg. A kisded mécsek pirosan lobognak. — Az árnyak sötét pirosan suhannak az alkonyban. S szemem oly meredten, oly mohón nézi a futó árnyakat. Aztán nézem a nagyvilágot a korcsmák ablakából. Kitekintek a sötétbe. Látom, mint vonulnak a hazatérő munkások, daloló leánykák, kaczagó menyecskék a nap fáradalmai után. Elhaladnak. Én meg visszaülök az asztalhoz. Gubás atyafiak telepednek mellém. Megszólítom. Amelyiknek arczán az öröm, a boldogság sugárzik, azt elmarom onnan. De amelyiken bánat, gyötrelem tükröződik le, ahol beszélek. Kikérdezem. Hozzásimulok. S ha elbeszéli egy-egy fiatal sugárlegény, hogy megcsalta babája, végtelen örömben dobog fel lázas szivem. Ah, hát nemcsak engemet csaltak meg ! — Ha gyáva férj beszéli, hogy felesége az urfival enyelget, hát felkaczagok. Bambák ! De ha van, aki elpanaszolja sorsát, mert elperelték házát, földjét s minden jószágát; ha valaki az elnyomók ellen emel szót, akkor nagyot ütök az asztalra, hogy az üvegek tánczolnak s a poharak csörömpölve gurulnak szét. Akkor üvöltök, mint egy veszett farkas.