Belpolitikai Szemle, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-10-01 / 11. szám

KULTURÁLTABB LAKÁSKÖRÜLMÉNYEK A felszabadulás után épített la­kások nemcsak számban, hanem nagyságban és felszereltségben is jelentősen felülmúlják a korábban épülteket. Az 1959. évi lakásállomány 70,5 százaléka egyszobás volt. Többsé­gükben egy lakószobából és eset­leg egy konyhából állottak. A lakások alig egynegyede volt két­szobás és az 5 százaléka há­rom- vagy többszobás. A laká­sok szobaszám szerinti megosz­lása lényegében a felszabadulás előtti társadalmi rétegződést tükrözi. A népesség zömét kitevő munkás- és parasztcsaládok az egyszobás la­kásokban húzódtak meg. A kétszo­bás lakásokban többnyire az úgy­nevezett középréteg — tisztviselők, kiskereskedők, kisiparosok — lakott. A három- és többszobás lakások lakói pedig csaknem kizárólag a ki­zsákmányoló osztály tagjai voltak. Az 1949 után épített lakásoknak több mint a fele kétszobás, 3—4 szá­zaléka három- vagy többszobás. Az összes épített lakásoknak csupán 40 százaléka áll egy szobából, de csaknem kivétel nélkül van bennük konyha és néhány mellékhelyiség. Ma már elképzelhetetlenek azok a rendkívüli különbségek és ellen­tétek, amelyek a múlt lakásviszo­nyait jellemezték. Természetesen a növekvő igénye­ket korántsem lehet még kielégíteni, de az ötéves terv további fejlődést jelent ezen a téren is. Az irány­elvek kimondják, hogy „a lakások többsége a két- és többgyermekes családok igényeinek megfelelően két és három lakóhelyiségből álljon.” A lakások felszereltsége közmű­vekkel, fürdőszobával magasabb életszínvonalat, kényelmesebb élet­­körülményeket jelent. A felszaba­dulás előtt a lakások felszereltsége minimális volt. Az összes lakások alig 46 százalékában volt villany, 17 százalékában vízvezeték, 7 száza­lékában gázvezeték és 10 százaléká­ban fürdőszoba. 1949 és 1958 között a lakások többsége villannyal, 42 százaléka vízvezetékkel és 38 szá­zaléka fürdőszobával épült. 1961—1965 között az állami laká­sokat általában közművekkel együtt kell megépíteni és nagyobb részükbe a gázt is be kell vezetni. Sőt a la­kásoknak mintegy 40—45 százalékát beépített konyhabútorral és szekré­nyekkel kell ellátni. Ennek jelentő­sége kettős. Egyrészt további ké­nyelmet, a lakáskultúra további fej­lesztését jelenti, de egyben csök­kenti is a bútor iránti keresletet, ami az életviszonyok javulásával egyre számottevőbb. Ugyanakkor je­lentős anyagtakarékosságot is jelent, mert a beépített bútorok jóval ki­sebb mennyiségű faanyagból és fő­leg fahelyettesítő anyagokból is elő­állíthatók.

Next